Elbuszoztattam magam én is a Békemenetre a Fidesszel, hogy megtudjam, mi a baj a fiatalokkal

„Jó reggelt, harcosok!”

– köszöntött október 23-án reggel fél 8-kor engem és egy csapat szegedit Német Ferenc, a helyi önkormányzat Fidesz–KDNP-s képviselője Szegeden. Mire ez a mondat elhangzott, én már leültem a helyemre. Azt is megtudtam már, hogy viszonylag állandó csapat szokott együtt utazni a fideszes eseményekre, most is mindenki mindenkinek név szerint köszön, látszólag én vagyok új. „Nem számít, hogy fiatal vagy öreg jön, itt a béke, itt az igazság” – kezdte a buszon egy nő, aki egyből, kérdés nélkül, mosolyogva fogadott be maga mellé. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Az egész onnan indult, hogy az elmúlt időszakban, többek között a Harcosok klubjának Papp László Sportarénában tartott találkozóján is próbáltam kérdezni a Fidesz-szimpatizánsokat, hogyan látják az ország helyzetét, a 2026-os választásokat. A résztvevők jelentős része elutasító volt. Az úgynevezett harcosok különböző eseményeire nem engedték be a sajtót, ezért úgy döntöttem, október 23-án máshogy próbálkozom: részt veszek a minden nemzeti ünnepen sokat emlegetett buszoztatáson a kormánypárt szervezésében.

Ehhez egy interneten talált levél alapján felhívtam a Fidesz szegedi irodáját, és helyiként beregisztráltam magam a Békemenetre tartó, résztvevők szerint összesen négy darab busz egyikére. Engem, az új arcot a résztvevők nagy lelkesedéssel fogadták, én pedig sokat megtudtam arról, hogyan kell lájkolni a digitális térben, miért jobb a Fidesz-szimpatizánsok szerint a Fidesz, mi a helyzet szerintük az egészségüggyel, és egyébként is, hogy néz ki egy békemenetes buszoztatás.

Végre fiatalok

A busz pár perc késéssel indult. A mellettem ülő nőtől hamar megtudtam, hogy most is nagy a lelkesedés, pedig idén már több kormányrendezvényen voltak: volt, aki csak nemzeti ünnepen, volt, aki harcos edzőtáborban, vagy éppen a Papp Lászlóban. Ahogy ültem, mellettem egyik oldalról céklareceptekről, másik oldalon a 2026-os választás esélyeiről beszéltek, meg arról, hogy a másik busz dugig van, ez is lehetett volna teljesen tele. A buszunk egyszerű, kékhuzatos ülésű bérelt busz volt, a klíma rendesen működött, az ember szinte azonnal nyúl a magán lévő rétegekhez, hogy minél többet levegyen belőlük.

„Ő a Fidesz-iroda elnöke, ő is fideszes tag, ő is képviselő” – mutatott végig már az induláskor a mellettem ülő, végtelenül kedves nő a busz elején ülőkön. Kettőt sem pislogtam, már bemutatott mindegyiküknek, aztán Üllés fideszes polgármesterének is, aki megjegyezte: „na, tessék, vannak itt fiatalok”. Az elérhetőségeimet, telefonszámomat többször is elkérték, én pedig mindannyiszor megadtam. „Jövőre történelmi pillanat lesz, mozgósítani kell” – magyarázták meg a többiek, miért volt erre szükség.

Mire a busz elindult, dióhéjban nagyjából már mindent megtudtam. Szerintük Magyar Péter azért állt be az ellenzékbe, mert bosszút akar állni Varga Juditon. Az autópályára felhajtó körforgalomhoz érve már az is kiderült, hogy „nem lehet úgy országot irányítani, ha valakinek nincs tapasztalata, csak külföldről megmondják neki”, illetve hogy „senki sem tökéletes, Orbán Viktor sem”, de ő azért közel áll hozzá. 2026-os esélylatolgatások, születendő és megszületett unokák, Békemenet fontossága a téma épp a buszon, amikor megérkeznek a Fidesz-tagok az első pálinkával, majd jegesteával, sörrel, pogácsával. Utóbbit, mint megtudtam, az egyik képviselő sütötte. Útközben a mellettem ülők is folyamatosan kínáltak, abszolút érződött, hogy vigyáznak rám és a jó kedvemre.

Lájkolni, kattintani

„Békemenet, egy órakor a miniszterelnök beszéde, utána szépen komótosan jövünk vissza” – összegezte a buszon Farkas Levente, a Fidesz kompenzációs listás szegedi képviselője röviden a programot. Beszéd a buszon a párórás út alatt összesen csak egyszer volt, ebből tudtuk meg Farkastól és Némettől, hogy aláírásgyűjtés is indul a buszon, amivel a résztvevők „nemet mondhatnak a háborús tervekre”. Ezen a ponton a mellettem ülőhöz fordultam, aki elmagyarázta: Orbán Viktor ezzel megy majd Brüsszelbe, hogy megmutassa, mit akarnak a magyarok. A képviselők emellett november végére budapesti Fidesz-kongresszust is hirdettek. Aki a buszon ülők közül a legtöbb aláírást összegyűjti, annak bérelt helye lesz arra a menetre is.

Német szerint ez azért is fontos, mert „két harcosunk van Szegedről, akit látni szeretnénk az országgyűlésen”, az egyik a fideszes országgyűlési képviselő Mihálffy Béla, a másik Farkas. Német azt is elmondta: 2026 olyan komoly, hogy olyanok is vettek a csapatból okostelefont, akiket korábban soha nem tudott rávenni ennek használatára, most viszont már „lájkolnak, kattintgatnak”. Bejelentette azt is, hogy Szegeden képzést fognak tartani a Fidesz-irodában arról, hogy „hogy kell törölni, tiltani, kattintani”, mert ez az időseknek kihívást jelent. Ez azért is kell, mert bár nem kell mindig a telefonon lógni, „de óriási segítség akkor, amikor a másik oldalról kamuprofilok szidnak minket”. „Nagyszerű, hogy mindenki a szívében jobboldali, de az nem elég a választáson”, kattintani is kell, mondta.

És hogy miért, arra is érkezett válasz, Mert Ursula von der Leyen „a legfrissebb hírek szerint” visszavágná a nyugdíjakat, emelné a nyugdíjkorhatárt, nem adna pénzt annak az országnak, aki ezt nem teszi. Hogy ezt honnan veszik, az nem derült ki, de a buszon mindenki heves felháborodással fogadta a hírt. Még annak ellenére is, hogy például a kormány korábbi riogatása, miszerint az EU törölné a 13. havi nyugdíjat, nem bizonyult igaznak. Mindenesetre Német szerint emiatt „óriási a tét”. A képviselő végül kitért arra is, hogy a Békemeneten tiszás provokátorokra számítanak, de

„Nem kötözködünk, nem válaszolunk, mi a béke csapata vagyunk!”

Mint az utasoktól megtudtam, az ilyen buszos eseményekről egyébként vagy a Facebook-csoportokból, vagy a fideszes képviselőktől, de van, aki egyenesen a Fidesz-irodából értesül. A rendszer így viszonylag zártnak tűnik, új arcok vagy úgy kerülnek be, mint én, vagy ha valaki ismerősei. A szimpatizánsok pedig lelkesebbek, mint valaha: bár azt nem ismerik el, hogy a Tisza megerősödött volna, vagy a Fidesz támogatottsága csökkenne, de azt igen, hogy 2026-ban nagy lesz a tét. Az egyik utas ezt azzal magyarázta, hogy „ilyen primitív, trágár még nem volt a választás, mindig azt mondják, hogy a Fidesz uszít, de ez hazugság”. Azt provokációnak érzik, hogy Magyar Péter is szervezett október 23-i ünnepséget, mert valamiért „ez is azt mutatja, milyen agresszív”.

Mozgósítani kell

Lassan, de kényelmesen döcögtünk már egy ideje az autópályán, amikor elsuhant mellettünk egy másik, CÖF-matricás busz is, nyilván szintén a Békemenetre tartva. A közélet érezhetően foglalkoztatta a körülöttem ülőket, ekkorra már szó esett Dobrevék állítólagos külföldi hálózatairól, meg arról is, hogy „miért nem beszél a média arról, hogy Zelenszkij felesége Európába adja el a gyerekeket az LMBTQ-hálózatoknak?”. Beszéltünk kicsit Hatvanpusztáról is, de az láthatóan itt senkit nem zavart: „azt Orbán apja már a kommunizmus alatt kiépítette, nem a fiának köszönheti, Hadházy hiába megy oda”. Az egészségügy helyrehozására „15 év kevés volt”, a nyugdíjjal pedig szerintük nincs baj, növekszik az. „Lehetne persze több, de pénzből sose elég.” Közben néha a körülöttem levők ránéztek a telefonjukra, hol egy Mandiner-értesítés, hol Bohár vagy Deák Dániel Facebook-csoportjai ugrottak fel a képernyőkön.

Miután az ukrajnai helyzetre visszakérdeztem, azt is elmondták a körülöttem levők, hogy „ha valakinek köze van Ukrajnához az Oroszország, nyilvánvaló, ő határos vele, az a rész őt illeti”. Putyint jó politikusnak nevezték, már csak azért is, mert, míg az amerikaiak Ukrajnában LMBTQ-znak, addig Putyin „az ilyeneket Szibériába küldené”. Egyébként is, Soros 2015-ben el akarta pusztítani Magyarországot, Ukrajna pedig provokálta Oroszországot, sorolták a kormánytól vagy kormánymédiából ismert mondatokat.

Közben pedig azt is megtudtam, hogy Magyarországnak „olyan ellenzék kéne, aki nem ellenség”, de ilyen nincs szerintük. Hogy erről mennyire tehet az ellenségképeket generáló kormánypárt, arra nem tértünk ki. „Sokan azt gondolták, hogy jövőre úgyis nyer a Fidesz, most ez nem így van. El kell menni szavazni, ha esik, ha fúj” – tette még hozzá egy utastársam, aki elmondta, hogy ő „ezer éve fideszes lenne, ha lenne ezer éve Fidesz”.

Máshol az önkormányzat szervezi

Az első megállóhoz közeledve a hátsó sorból egy másik párbeszéd is megcsapta a fülemet a végig jó hangulatban zsibongó, utazási irodás kirándulásokat idéző buszúton. „Itt büszkék az emberek, elmesélik szívesen bárkinek, hogy mit gondolnak”. Ezen a ponton megnyugodtam, talán mégis jó helyen vagyok a korábban nyilatkozásra nem túl nyitott Harcosok Klubja-tagok között. Ezt csak erősítette, hogy ketten arról beszéltek, látták a Telexen a videót a két srácról, akik poénból jelentkeztek a Harcosok Klubja edzőtáborba, aztán bejutottak. „Nem is baj, arról szólt, hogy milyen jó volt” – összegezték.

Inárcson leparkolt a busz, még leszállás közben elkaptam pár mondatot, miközben a kabátomat vettem. Hihetetlen, hogy rengetegen vannak a Harcosok Klubjában, ha közben „Viktor posztjain 10-12 ezer lájk van, sok nevetős fej. Ez nagyon fáj, ezért léptem be én is [a Harcosok Klubjába]” – mondta egy nő. Nagy csoportkép lesz, jelentették be a fideszes képviselők. Lefele sietve két férfi beszélgetett. „Mégis hogy lett ilyen családi környezetből a fiam ellenzéki?” – kérdezte az egyik. „Hát, a pesti környezet” – fejtette meg a másik.

Az úgynevezett „mai fiatalok” az út során többször visszatérő elem volt. Ahogy leszálltam, megálltam a másik szegedi busz egyik utasa mellett, aki egyből elmondta, mi a fiatalság baja. Az, hogy „nem tanultak történelmet, nem emlékeznek a kommunizmusra, ezért ellenzékiek”. Kicsit meglepődtem, amikor ehhez hozzátette, hogy az egyik szegedi papnak „is igaza volt a misén, amikor erről beszélt tegnap”. Ő, ha kell, vonattal is felment volna a Békemenetre a 2,5 órás Szeged-Budapest menetidő ellenére, de sokkal jobban szereti ezt a buszos utazást. „Sok idő az egy vonatnak” – mondta, majd gyorsan át is tért a Tiszára. Amelyik fiatal támogatja Magyar Pétert, az menjen Ukrajnába, vagy menjen egyenesen Magyar Péter, Ruszin-Szendi, meg az EU-s képviselők oda harcolni. „Tőlük miért nem látjuk ezt?” – kérdezte, mielőtt elköszöntünk.

Egy másik nővel is leálltunk beszélni, ő azt mondta, szerinte Magyar azért tudott népszerű lenni, mert „sokaknak minden mindegy”. Megkérdeztem, hogy akkor a korábbi ellenzék miért nem volt ennyire népszerű, de ezt sem tőle, sem a későbbi utastársaimtól nem tudtam kideríteni. „Szegeden Botka miatt nem az önkormányzat szervezi ezt az utat” – mondta még a szünetben a nő, mire azt is elmondta, hogy ő úgy tudja, van, ahol az önkormányzatok szervezik a buszokat a Békemenetre. Később az ő mondatát erősíti az is, amikor elhaladok a hazai költségvetési forrásból fedezett Magyar Falu Program kisbusza mellett is – azon, mint a mi buszunkon is, ott figyel a parkoláshoz szükséges CÖF-matrica.

A megérkezés pillanata

Kézigránátozós, melegezős, tiszázós viccelődések között gurultunk be buszunkkal Budapestre, ahol már a Népligettől el lehetett kezdeni számolni, hány, hozzánk hasonló békemenetes busz hajt Buda felé. Valahol 12-nél elvesztettem a számolást, hirtelen annyi jelent meg körülöttünk.

Közben azt utastársaim még elmondták, hogy nem hiszik el, hogy a Fidesz népszerűsége csökkenne, hiszen „ha elmegy tőlünk tíz, majd jön húsz másik”. Ezen a ponton ismét visszatért október 23-a legfontosabb békemenetes témája is, miszerint „a mai fiatalok nem tudják, milyen az, ha nincs”, hiszen „nem tanultak történelmet”. „Jó kimozdulni végre abból a kommunista fészekből” – sóhajtott fel közben egy férfi. Kinéztem én is Budapestre, aztán azon kaptam magam, hogy épp azt számolgatom, fél percen belül hanyadik bábozó Ursula von der Leyen plakát mellett haladunk el – úgy nyolcig jutottam. A busz hátuljából meg is érkezett ezen a ponton valaki felé a fenyegetés utastársától: „ha ezt csinálod, Ursula aztán felemel mindent, és nem lesz nyugdíjad!”.

Ahogy leszálltunk, már sorra vonultak a városok, Balatonalmádi, Balatonkenese, Komárom, Győr sétált sorban a Margit-híd felé. Jobbra DPK-sátrak, balra a buszok mentek, a tömegből pedig néhányan skandálni kezdték, hogy „Viktor, Viktor”. Elindultunk mi is a híd felé, ketten mellettem közben arról beszéltek, hogy Németországban már magasan adóztatják szerintük a nyugdíjakat. Egy pillanatra aztán nem tudok figyelni, elterel a rám mutató, hatalmas Orbán Viktor-plakát, ami azt üzeni: „Magyarországnak rád van szüksége!”.

Orbános zászlókat ezresekért adó árusok, hegedűsök mellett sétáltunk fel a hídra a Szeged-táblát követve, hogy utastársaim megállapítsák: „megtelt Budapest”. A hídon tényleg sokan voltak, az egyetlen szerencsém a kezdetekben a Szeged-tábla volt, így könnyű volt a csoporttal maradni. „Te vagy az áldott, tiszta fény, magyarok földjén a remény” – csendült fel valahonnan a 2023-ban Ferenc pápa látogatására írt dal, én pedig mellészegődtem egy másik utastársamnak, aki, mint elmondta, 2012 óta szinte minden ilyen eseményre eljött.

Egy kézfogás Orbánnal

A Szeged-táblánkat a séta közben aztán hol elvesztettük, hol megtaláltuk, útitársam pedig útközben elmondta, hogy akárhányszor volt ilyen eseményen, mindig szép volt az idő, most is süt a nap: „a jóisten fentről látja, azért”. Elmesélte azt is, hogy Orbánnal már többször, több fórumon fogott kezet, „tudod hatalmas dolog ez, ha valakit tisztelsz, ő olyan, mint egy sztár, nekünk mindenképp”.

A téma aztán megint a mai fiatalokra terelődött. Az érződött, hogy ‘56 emlékére talán még az eddiginél is jobban tematizálja az életkort a kormánypárt és az ellenzék közötti szakadékot. „A fiatalok nem értik, néhány szülő is elfelejtette, mi volt Gyurcsány alatt és előtte, meg mi van most”. Szerinte a fiatalok rengeteg pénzt kapnának, csak sokan nem akarnak dolgozni, pedig „akárki akármit mond, Orbán sokat küzdött a hazáért”.

Ahogy sétáltunk, néhány fiatal azért felbukkant, őket örömmel fogadták a körülöttem állók. Ugyanígy azokat is, akik itt-ott magyar zászlóval integettek a tömegnek. Útitársam sorolta, korábbi Békemeneteken kiket látott, miközben a mostanin elhaladtunk Tóth Gabi mellett. Majd a Nyugati-felüljáróról lelógatott, Magyar Péterrel bábozó Ursula von der Leyen árnyékában, nem sokkal a tömegben ketrecben vonuló élő kakas mellett egyszer csak elénk ugrott Lázár János is, aki „hajrá Szeged” felkiáltása után egy kisebb „ria, ria, Hungáriázást” is elindított.

„Sok az erőszakos, csúnya ember, de mi fideszesek vagyunk” – magyarázták mellettem. Útitársam továbbra is a fiatalokról beszélt. „Ők is vannak a Fidesszel, csak a másik oldalon többen vannak. Majd megértik ők is” – mondta. Annak mindenesetre örül, hogy sok idős ember még bottal is kijött vonulni.

A közösség feelingje

A sétánk során beszéltünk a kegyelmi ügyről, amit útitársam azzal söpört le, hogy „a baloldalon is vannak ilyenek, csak ott nincs következménye”, meg „Szájernél is kiderült, hogy brüsszeli politikusok is voltak ott”. A következménynél rákérdeztem Varga Judit visszatérésére, de ezt a témát gyorsan lezártuk azzal, hogy „ő jó politikus”. Aztán ahogy előrehaladtunk, újra előjött Zelenszkij felesége, aki az ő történetében nem LMBTQ-soknak, hanem más bűnözőknek vitte a gyerekeket, de pár mondattal később azt is megtudtam, hogy „nehéz már eldönteni, melyik információ igaz, melyik nem”. Ezt persze nem az ukrajnás konteóra mondta, hanem arra, hogy „a baloldali sajtó megrendelésre ír”. Arról kérdeztem ezután, amikor az MTI lehozta az orosz titkosszolgálat közleményét, de erre csak annyit mondott: „hm”.

A séta alatt aztán hamar egymásra hangolódtunk, meg is kedveltük egymást, talán nem is kaphattam volna jobb beszélgetőpartnert egy Békemenetre, mint őt. Csak egy rövid időre maradtunk csendben: amikor átfutotta az Origo Békemenetről szóló cikkeit. Ezután felcsendült először egy telefonon, aztán egy hangszórón is a Nélküled, amit Útitársam nagyon szeret. „Felemelő érzés, hogy nem vagyunk egyedül” – mondták mögöttem, miközben újra beszélgetni kezdtem a velem érkező csoporttagokkal. „Csúnyán beszélnek a másik oldalon, nálunk szeretet van” – mondta útitársam. Bayer persze beszél csúnyán néha, de „abban van igazság, és amúgy is a másik oldal kezdte”.

Orbán beszéde a Kossuth tértől elég távol ért. Mögöttünk és előttünk tömeg alakult ki. „‘56-ban az oroszok itt erőszakoltak, a szabadságért küzdöttünk” – magyarázta útitársam, mire rákérdeztem, hogy mit gondol az oroszok háborújáról Ukrajnában. „Ők kiprovokálták” – mondta az ukránokra. Majd kisebb elgondolkozás után arra jutott, végül is anno mi is, hiszen a németek oldalán voltunk, és „ők akarnak most újabb háborút is”. Azt viszont nem gondolja, hogy a mostani oroszok már erőszakot követnének el Ukrajna területén. „De nem védem őket sem, csak legyen béke”. Migránsok, ukránok viszont ne, mert akkor „erőszak lesz a szeretet helyett”. Majd a budapesti Trump-Putyin megoldja, tette végül hozzá.

„A közösségi érzés itt erős, hogy mondják? Ennek feelingje van” – fordult hozzám mosolyogva, amikor elkezdődött az ünnepi műsor. Ezt még pár Viktor-skandálás előzte meg, majd a körülöttem állók helyeseltek, amikor a műsorban elhangzott, hogy a mai fiatalok is meríthetnének abból a bátorságból, amiből az ‘56-osok. Elhangzott ekkor egy „legyen vége” mondat is mellettem, és azt éreztem, hogyha nem a buszommal jöttem volna, most nem lennék benne biztos, hogy melyik megmozduláson vagyok.

„Megosztottam az összeset, Lázár János posztját is” – mondták a műsor közben a mellettem állók, aztán újra felcsendült a „Viktor, Viktor”, mire Orbán Viktor felsétált a színpadra. A legnagyobb egyetértés Orbán azon mondatát kísérte, miszerint „a magyarok mindig többet adtak a világnak, mint amennyit kaptak tőle”, „azaz”-ok, „úgy bizony”-ok kísérték ezt a megállapítást. Ennek fényében csak azt nem értettem, hogy amikor utastársammal kifelé indultunk az Alkotmány utcától az Andrássyig álló buszsorfal között megkeresni a miénket, miért mondhatta azt valaki, hogy „jövőre hozok én is széket. Már ha lesz jövőre is”.