„A politika ismét győzedelmeskedett a sajtószabadság és a közjó felett Magyarországon. Ez a történet egész újságírói karrieremet meghatározta ebben az országban”
– írta Nagy Iván Zsolt, a Blikk korábbi főszerkesztője, aki a múlt héten távozott a lap éléről, miután október 31-én a kormányközeli Index tulajdonosa, az Indamedia váratlanul megvásárolta a Blikket, a Glamourt és más lapokat kiadó céget a Ringiertől. Nagy távozása körülményeiről a Columbia Journalism Review lapban közölt angol nyelvű cikkében számolt be.
A főszerkesztő október 28-án Zürichbe utazott, hogy részt vegyen a Blikket kiadó Ringier szerkesztői találkozóján. Amikor leszállt a gépe, a reptéren kapta meg azt az sms-t, amiben rendkívüli találkozóra hívta a Blikk vezérigazgatója három nappal későbbre. Az üzenetben az is szerepelt, hogy a találkozó kötelező.
Nagy nem értette, hogy miről lehet szó, ezért felhívta az újság jogi tanácsadóját, aki csak annyit közölt vele: „Nem szabad mondanom semmit” – írta Nagy Iván Zsolt.
Amíg ő a Ringier konferenciáján ült, a tulajdonosok véglegesítették a Blikk eladását. Amikor visszatért Budapestre, a Blikk vezérigazgatója a repülőtéren várta, és egy kávé mellett elmondta neki, hogy mi történt, amíg Svájcban volt. Másnap a Ringier kiadó svájci vezetése Budapestre repült, hogy közölje a hírt a szerkesztőséggel.
Amikor november 3-án Nagy Iván visszaért a magyarországi irodába, ott már az új tulajdonosok várták, akik közölték vele, hogy nem szándékoznak vele dolgozni a jövőben, erre azt válaszolta, hogy ő sem szándékozik maradni.
„Keddre, egy héttel azután, hogy a zürichi reptéren megkaptam az üzenetet, üres volt az asztalom” – írta. Több mint harmincéves újságírói karrierje alatt szinte mindig politikai hatások következtében kellett távoznia a szerkesztőségekből, írta Nagy. Például 2010-ben, a második Fidesz-kormány hatalomra kerülésekor a közmédiában dolgozott a Kossuth Rádió szerkesztőjeként, ami akkor ott lezajlott, azt úgy jellemezte mint „sajtómészárlást”.
Később az Origónál dolgozott, amely szintén kormányközeli tulajdonba került – ekkor is világossá vált számára, hogy a lapot a kormány szolgálatába állítják.
„Van az a régi vicc 40-50 évvel ezelőttről, hogy ha egy szovjet mosógépgyárban elkezdenek összeszerelni valamit a munkások, akárhogy csinálják, a végén mindig kalasnyikov lesz belőle. A magyar médiapiacon ma valami hasonlóból kell kiindulni” – mondta Nagy Iván a 24.hu-nak távozásakor, és cikkében is ezzel a példával élt, mivel nincsenek kétségei milyen szerepet szánnak a Blikknek új tulajdonosai.
A Blikk tulajdonosváltásának hátterében Nagy Iván Zsolt a belpolitikai verseny kiélezettségét látja, jelesül, hogy a kormány szerinte nehéz választásra készülhet jövőre. Ezért jöhet jól, hogy a legolvasottabb bulvárlapot a kormányközeli médiaportfólió részeként tudhatják. Most is az újságírói szakma látja kárát mindennek, a piac szűkül, ami Nagy szerint sok kollégáját nehéz helyzetbe hozza. Ennek dacára ő kitart a hivatása mellett, amit továbbra is függetlenül igyekszik folytatni.
Cikkünk címe és tartalma frissült. Nagy Iván asztala nem a visszatérésekor, hanem egy héttel később lett üres.
