Magyarországon az utóbbi években számos mutatót tekintve csökkent a szegénység, de továbbra is az Európai Unió legszegényebb országai között vagyunk. Sok embert felszívott a munkaerőpiac, ami lehetőség a felemelkedésre. Hallani sok egyéni történetet a szegénységből való kiemelkedésről, de a probléma nálunk az, hogy itt „ragadós a padló”: Magyarország nagyjából Chilével van egy kategóriában abban a tekintetben, hogy a szegényeknek mennyi esélyük van a kitörésre. A Magyarország jövő időben új epizódjában Béres Tiborral, az Autonómia Alapítvány munkatársával, Kovách Imre szociológus professzorral, Boros Tamással, az Egyensúly Intézet igazgatójával és Filippov Gábor kutatási igazgatóval beszélgettünk. Néhány fontosabb megállapítás a műsorból.
Csak az a szegény, akinek nincs pénze?
A hétköznapi tapasztalat szerint igen, de a szegénység ennél jóval több. Béres Tibor és Kovách Imre szerint a társadalom nagyobb része azt nem érti, hogy a szegénység megfosztottságot jelent az alapvető közszolgáltatásoktól. A szegények egyáltalán nem, vagy alig férnek hozzá a minőségi oktatáshoz, a jó egészségügyi ellátáshoz vagy a megfelelő munkához. Ebben számos nehéz akadály áll előttük: rossz életkörülményeik miatt sokszor eleve nincsenek jó egészségi állapotban, nincs megfelelő ruházatuk, egy munkaerő-felvételi irodában nem mindig tudnak megfelelően megszólalni, a pénztelenség miatt gondot jelenthet az is, hogy távolabbi helyekre járjanak el dolgozni. Béres Tibor tapasztalatai szerint a Magyarországon élő szegények többségének ugyan van mit enni, de rossz minőségű élelmiszereket fogyasztanak, és télen ugyan van mivel fűteniük, de rosszul szigetelt házakban élnek, ahonnan elszökik a meleg, így igazából nagyon drágán fűtenek.
Mennyire jelent mást és ugyanazt a szegénység a különböző országokban?
Van, ahol napi egy tál rizs a kérdés, máshol az, hogy nem tud minőségi élelmiszert venni az ember, és gyereknek se jut márkás cipő. Mi a különbség és a hasonlóság egy indiai, egy magyar vagy egy svéd szegény között? Ugyan jelentős különbségek vannak a különböző országokban élő szegények között, de a szegénységnek mindenhol jellemzője a megfosztottság, mondta Filippov Gábor. A szegénység mértéke és szintje országonként nagyon különböző lehet. A jelenlegi indiai miniszterelnöknek például még az volt az egyik fő választási ígérete a szegénység leküzdésére, hogy 111 millió mellékhelyiséget fog kiépíteni az országban, mondta Boros Tamás. Svédországban nyilván más szegénynek lenni, ott a szociális hálóval igyekeznek megadni a lehetőséget a nehezebb helyzetű társadalmi csoportoknak a kiemelkedésre.
Magyarországon az alapvető szolgáltatásokhoz többé-kevésbé azért hozzá lehet férni, itt nem harmadik világbeli szegénység van, de a társadalmi mobilitás, a felemelkedés esélye rendkívül alacsony. Kovách Imre szerint a mostani helyzet nem arra utal, hogy a legalul lévőket annyira ki akarnák emelni. „Tényszerűen bizonyítható, hogy a rendelkezésre álló forrásai a szociálpolitikának nagyon egyenlőtlenül oszlanak meg, és hogy abból legalulra arányait tekintve sokkal kevesebb jut, mint középre vagy éppen a felső középosztályi csoportokhoz.”
Milyen esélyei vannak a kitörésre a szegényeknek?
Nálunk az az egyik legfőbb probléma a mobilitás hiánya, magyarul hogy a szegényeknek „ragadós a padló”: Magyarország nagyjából Chilével van egy kategóriában abban a tekintetben, hogy a szegényeknek mennyi esélyük van a kitörésre, mondta Filippov Gábor. Egy család jövedelmi körülményei nagyjából 60 százalékban határozzák meg azt, hogy az ott született gyerek milyen körülmények között fog élni, tette hozzá ehhez Boros Tamás. Filippov Gábor a műsorban részletesen elmondta, min alapul az az adat, amely szerint Magyarországon a legszegényebb családok leszármazottai hét generáció alatt tudnának eljutni a társadalom középső jövedelmi szintjéig.
Gyakran mondják, hogy a kiút a szegénységből nemcsak az állam, hanem az egyén felelőssége is. „Minél magasabb státuszú valaki, annál inkább fogja azt mondani, hogy igen, az egyén tehet arról, hogy valaki szegény. És minél rosszabb státuszú valaki, az be fog tudni számolni azokról a falakról, amikbe ütközik” – mondta a műsorban Béres Tibor. Béres szerint a mobilitás nemcsak azt jelenti, hogy objektíve valakinek van-e kiút, hanem azt, hogy el tudja-e azt képzelni, hogy van neki kiút, és el tudja önmagáról azt képzelni, hogy rá tud lépni erre az útra. Akadályok tömegét kell leküzdenie annak, aki szeretne előbbre jutni, és ebben az oktatási rendszer nálunk alig-alig tud segíteni. Természetesen felsorolható sok egyéni történet, amikor valakinek sikerült kiküzdenie magát a hátrányos helyzetéből, de a baj az, hogy az egész rendszer nem ösztönzi a mobilitást.
Csak a romák a szegények?
A szegénység Magyarországon különbözőképpen oszlik el: jelentős földrajzi különbségek vannak, és megfigyelhető etnikai különbség is, de arról egyáltalán nincs szó, hogy csak a romák lennének a szegények. Eleve a hazai nyugdíjasok jelentős része is a szegénységi küszöb alatt él. Kovách Imre szerint ugyan a romák az országos arányokat meghaladó arányban vannak jelen a szegények között, hamis kép lenne, ha azt gondolnánk: a szegények nagy része roma. Ez számszerűleg is kizárt, hiszen ők saját kutatásaik szerint a társadalom alsó egyharmadát tekintik szegénynek vagy megfosztottnak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a felső rétegekben is vannak romák, nem is olyan kevesen, mint azt gondolnánk, mondta a szociológus professzor.
Béres Tibor ehhez azt tette hozzá, hogy a roma társadalom fele szegénynek számít, de érdemes megnézni azt is, hol él a romák nagy része. Jellemzően azokban a leghátrányosabb helyzetű járásokban magas a roma népesség aránya, amelyek bele vannak szorítva a megfosztottságba, ahonnan leginkább hiányoznak a közszolgáltatások. És ennek a 10-15 legrosszabb helyzetű járásnak a helyzete nem javult, csak egymás között cserélik a pozícióikat a különböző rangsorok utolsó helyein.
Mennyire volt eredményes a közmunka?
A szegénység csökkentésére az az egyik legjobb eszköz, ha munkát adnak az embereknek. Ez azonban nem mindenkinél megoldás. Sokan nem képesek dolgozni egészségi állapotuk miatt, náluk más eszközökkel kell segíteni, vagy ott van a körülbelül 850 ezer olyan nyugdíjas, aki a 170 ezer forintos létminimum alatt él – őket nem lehet elküldeni dolgozni. Magyarország Európában most az éllovasok között van a foglalkoztatottságban, a szegénység mutatóit nézve viszont a legrosszabbak között. Ez is azt mutatja, hogy önmagában a munkahelyek nem oldják meg a szegénység kérdését, mondta Filippov Gábor.
A közmunka a munkaerőpiacra való visszavezetésben hasznosnak bizonyult: míg 2016-ban nagyjából 200 ezren voltak közmunkások, most 65 ezren végzik ezt, a többieket az adatok szerint felszívta a munkaerőpiac. A legszegényebbek felemelésében azonban nem teljesített jól a közmunkarendszer. Az Egyensúly Intézet szakértői szerint érdemes lenne központi vagy regionális szintre áthelyezni a közmunka szervezését. Így hasznosabb, értékesebb munkát lehetne adni, másrészt megszűnne az a helyzet, hogy a közmunka sokszor a helyi polgármesterekhez vagy döntéshozókhoz fűződő személyes kapcsolatoktól függ, ami még tovább fokozza a szegények kiszolgáltatottságát. Fontos lenne emelni a közmunkáért járó mostani nettó 97 ezer forintos bért, hogy az közelítsen a 170 ezer forintos létminimum összegéhez. Vannak jó külföldi példák arra, hogy egy jól szervezett hálózatban hogyan tudnak szociális munkások akár személyes mentorálással segíteni az embereknek a továbblépésben a magasabb hozzáadott értékű munkák felé.
Hány szegény van Magyarországon? Hogyan lehet ezt mérni?
Erről nagyon különböző mérések vannak, és a komoly viták is zajlanak a módszertanról. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat az AROPE mutatót használja, ami a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának mérésére szolgál. „Ez nagyon leegyszerűsítve egy pocsék modell” – mondta Boros Tamás. E mutató szerint ugyanis Magyarországon például jobb a helyzet, mint Luxemburgban. Ez a mutató alapvetően a társadalmi különbségeket méri, nem azt nézi, hogy hányan szegények. És nagyon nem mindegy, hogy valaki a Luxemburgban van a társadalomnak az alján vagy Magyarországon. Az Egyensúly Intézet ezért különböző mutatók (például fűtésszámla, rendszeres húsfogyasztás, két pár cipő, nagyobb összegű váratlan kiadás stb.) alapján készít saját felméréseket a szegénységről. Legutóbbi eredményeik hétfőn jelentek meg a Telexen. Ezek alapján körülbelül 2,5 millió embert érint a szegénység Magyarországon.
A szegénység miért nem csak a szegények problémája, miért az egész társadalomé?
A szegénység egyéni tragédia, ami emberek életét teszi tönkre vagy teszi kilátástalanná, ezt mindig hangsúlyozni kell, hogy ha erről a kérdésről beszélünk, hívta fel a figyelmet Filippov Gábor. Gyakran elfeledkezünk azonban arról, hogy a szegény emberek olyan lehetőségektől esnek el, amivel nem tudnak hozzájárulni a közös javainkhoz: alacsony bérért dolgoznak, hogy ha egyáltalán tudnak dolgozni, segélyekkel kell támogatni őket, emellett ott vannak az egészségügyi problémák, amiknek a kezelése szintén jelentős közkiadást jelent. A szegények tehát önhibájukon kívül olyan terheket is képeznek, amelyek a társadalom egészét érintik. Hogyha ezeket az embereket lehetőséghez juttatjuk, ha munkát, képzettséget adunk nekik, akkor ők adófizető és fogyasztó állampolgárokká válhatnak. Az Egyensúly Intézet vezetői szerint a szegénység felszámolásának egyik módja egy olyan gazdasági környezet, amelyben egyre emelkedő értékű munkahelyek tudnak létrejönni. A legfontosabb azonban az esélyteremtő és mindenki számára egyenlő, magas színvonalon hozzáférhető oktatás, mert arányaiban ez a legjobban megtérülő befektetés.
Csökkent vagy nőtt a szegénység Magyarországon?
Filippov Gábor szerint félig tele a pohár és félig üres. Ők 2022 óta mérik a szegénységet, ebben az időszakban volt energiaválság, inflációs válság, ahhoz képest jelentős javulás látható. De tény az is, hogy 2010-hez képest is ténylegesen csökkent a szegények aránya. Boros Tamás szerint feloldható az ellentét aközött, hogy egyszerre halljuk azt, mennyit csökkent a szegénység Magyarországon, illetve azt, hogy mennyire szegény ország vagyunk. Meglepő módon ugyanis ez a két állítás nem mond ellent egymásnak. Ha megnézzük a többi európai uniós országot, akkor ezekben az országokban vagy még nagyobb mértékben, vagy ugyanilyen mértékben csökkent a szegénység, emiatt az uniós rangsorban Magyarország továbbra is az európai unió egyik legszegényebb országa.
A beszélgetésben szó esik még más témákról is.
- Miért nem tud kitörni helyzetéből a társadalom alsó harmada?
- Mit jelent az információs szegénység?
- Milyen felemelkedési utak vannak ma a nehéz helyzetből való kitörésre?
- Milyen életcélokról mer álmodni egy szegény gyerek vagy fiatal?
- Miért rossz a segélyezési rendszer, és hogyan lehetne változtatni rajta?
