Jöttek az uniós milliók, sorra épültek a fakilátók, mostanra a nagy részük menthetetlen

„Hálás vagyok, és nagyon köszönöm mindenkinek, aki ezzel a szép kilátóval megajándékozott. Szeretném, ha minden látogató így érezne, és vigyázna az épület épségére, szépségére…”

– állt egy papíroson, amit 2015-ben az új Csengő-hegyi kilátóra tűzött fel egy lelkes természetbarát. Valószínűleg nem gondolta volna, hogy szeretett építménye tíz év múlva így néz majd ki:

Jól látják, hogy nem látják. Az eredeti faszerkezetű kilátóról most annyi információt lehet levadászni a neten, hogy felújítás alatt áll. De olyan alaposan felújítják, hogy idén eltűnt az utolsó szálkáig. Igaz, ha állna, akkor se lehetne messzire ellátni róla: „sajnos a 2015-ben épült kilátó nem elég magas ahhoz, hogy a fák koronája felett rendesen körbetekintsünk”, írta a Turistamagazin 2023-ban, amikor még fel lehetett menni rá. Akkor meg minek? – tehetnénk fel a kérdést.

A kilátót lezártuk

A tartószerkezet elemeinek korhadása és balesetveszély miatt a kilátót lezártuk – féltucatnyi faszerkezetes kilátón jelent meg az elmúlt néhány hónapban ez a felirat. Van, ahol ki lehet javítani a súlyos károkat, de van, ahol már nem lehet segíteni: három kilátót is le kellett bontani, a Csengő-hegyi mellett a piliscsabai Jenga-kilátót és a fonyódi Várhegy-kilátót is.

Bár sokan arra tippelnének, hogy a súlyos károkat vandálok okozzák, ez nem így van. A két fő bűnös a farontó gomba és a farontó bogár, bűnsegédük az időjárás. De miért most indítottak mindannyian háborút a tartógerendák ellen? Papp László faanyagvédelmi szakértő és tervező szerint a kilátóépítésre kapott uniós támogatások igénybevétele óta eltelt 10-15 év, és most kezdenek kijönni a nem mindig helyesen épített kilátók problémái.

Az első magyar közkilátó 1892-ben épült, amit az első világháborúig még tizenkettő követett. A két világháború közt tizennyolc, 1939-től a rendszerváltásig pedig harmincöt kilátó készült. Ehhez képest az eltelt huszonöt év igen nagy kilátóépítési hullámot hozott. Ebben az időszakban 261 kilátó épült, ezek közül 199 az elmúlt 15 évben. Ez jellemzően az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal megnyílt támogatási rendszernek köszönhető, áll Beke András építész friss doktori kutatásában, amit a magyar kilátók helyzetéről írt.

Tényleg szükség volt rájuk, vagy csak az uniós milliók miatt kellettek?

Beke András szerint az elmúlt 15 évben épült hazai kilátók között sok egyforma, vagy egymásra nagyon hasonlító szerkezetet találunk, ezeket típuskilátónak nevezi. A típuskilátók megjelenése nem mutat különlegességet, egyediséget. Úgy néznek ki, mint egy felnagyított vadles. Mivel ezek gyakran sokszorosított faszerkezetek, ezért a tervezésükhöz és kivitelezésükhöz szükséges szellemi, fizikai és anyagi befektetés minimálisra csökkenthető, mondta az építész. Így építésük gazdaságos, tökéletes egy gyorsan lezavarható uniós pályázathoz. A 327 magyarországi kilátó közel harmada, 98 darab ebbe a kategóriába tartozik Beke András gyűjtése alapján.

Ez utóbbiak között vannak olyan építmények is, melyeknek elhelyezése és egyáltalán már a megépítése is kérdéseket vet fel, mondta Beke András. Tényleg szükség volt rájuk, vagy csak az uniós milliók felvétele és elköltése miatt kellettek? A választ részben megadja a felelőtlen kilátóépítés állatorvosi lovának tekinthető tyukodi kilátópark 11 darab, egymás közelébe épített kilátójának sztorija.

A Válasz Online helyszíni riportjából kiderül, hogy 2015–16-ban Tyukodon tizenegy kilátó épült értelmetlen módon, ám az uniós pályázati kiírásnak megfelelően, összesen majdnem 200 millió forintból. A lap szerint 5-10 millió forintot lehetett keresni azzal, hogy az unió pénzén az ember kilátót épített a semmi közepére. Országos szinten akkor közel 7 milliárd forint ment el kilátóépítésre, jelentős részben teljesen értelmetlenül, írta a lap.

Lepusztult, összedőlt

Aki csak a támogatás miatt épített fakilátót, az sokszor az anyagvédelemmel, karbantartással sem törődött, így történhetett meg az, hogy miután lejárt az uniós projektek esetében kötelező 3-5 éves fenntartási kötelezettség, a tyukodi kilátópark kilátóinak zöme össze is dőlt.

De nem kell messze menni Tyukodtól, hogy hasonló módon eszkábált kilátókat találjunk. A fák nélküli lombkoronasétányról elhíresült Nyírmártonfalva sem adta sokkal alább: négyet is építettek a 2015-ös őrült kilátóépítési évben. (Csak abban az évben 59 fakilátót emeltek az országban.) A Csizmaszári-kilátó esetében még az összerótt szálkás gerendák lecsiszolásával sem foglalkoztak, nem is csoda, hogy a Google helyi értékelései szerint lepusztult, és lassan kidől.

Nem is az építésnél, már a tervezésnél megjelent a probléma, ami miatt a kilátók jelentős része menthetetlen, mondta lapunknak Papp László, aki faanyagvédelmi szakértőként a megépült faszerkezetek állapotdiagnosztikájával foglalkozik. Elmondása szerint a faanyagvédelmi tervezői jogosultság mindössze három éve létezik hivatalosan, de fontos lenne, hogy a jogszabályok kötelezővé tegyék az ilyen szakemberek bevonását a kültéri faszerkezetek tervezésébe.

Háromévente kellene kezelni a faelemeket

Ugyanis már a tervezésnél ügyelni kell arra, hogy megfelelő legyen a nedvesség elleni védelem. Alapvető hiba, hogy a dizájn gyakran megelőzi a funkcionalitást, így megesik, hogy nem is kerül tető az építményre, vagy ha igen, túl kicsi. Nem mindegy, hogy milyen faanyagból épül a kilátó: az akác, a fenyő vagy a tölgy is jó, de azoknak is a gesztjét (a fatörzs belső, elhalt részét) kell felhasználni gerendának, mert az a tartósabb. Érdemes kezelni a fát beépítés előtt, Papp László szerint a telített faanyag, amibe nagy nyomáson préselik be a védőanyagot, ugyan 20 százalékkal drágább, de évtizedekkel tovább tarthat az ilyenből épített kilátó.

A favédelmi szakértő szerint az a probléma, hogy nincs elemelve a szerkezet, érintkezik a talajjal, ráfreccsen az eső. Nem az a baj, mondta, ha a kilátó megázik, hanem az, ha a rosszul kialakított, védelem nélkül hagyott szerkezeti csomópontokban, rögzítéseknél pangó nedvesség alakul ki, és az nem tud kiszáradni. Elkezd repedni a fa, behullik a gombaspóra, jön a korhadás, bemegy a bogár, jön rá a harkály – vázolta fel a pusztulás útját Papp László.

Persze a megfelelő karbantartást is fontosnak tartja a szakértő, de ha a tervezés nem volt jó, az kicsit már eső után köpönyeg. A faszerkezetet eszerint évente kell ellenőrizni (tisztítással, kiskarbantartással), háromévente kezelni-festeni kell a faelemeket, maximum ötévente pedig szakértő felülvizsgálatra és az alapján nagyobb karbantartási munkákra van szükség. Papp László szerint egy jól megépített és karbantartott faszerkezetű kilátónak 50 évet minimum ki kellene bírnia. Sőt ha a konstrukció lehetővé teszi az elemcserékkel járó javítást, akár több mint 100 évet is. De azok a kilátók, ahol nem vették figyelembe a tervezéskor ezeket a szempontokat, még megfelelő karbantartással sem élnek tíz évet sem.

De mi van akkor, ha egy kilátót vissza kell bontani a rossz tervezés miatt? Jár valami kártérítés, vagy az egész beruházás „megy a levesbe”? A fonyódi önkormányzat által felügyelt Várhegyi-kilátó esetében sikerült visszakapni a pénz egy részét a kivitelezőtől. A 2011-ben 80 millió forintból épült kilátó faszerkezete az elmúlt évek során súlyos károkat szenvedett, tönkretették a házi cincérek és a farontó gombák, ezért tíz év elteltével lezárták. Az önkormányzat azonban bírósági eljárást indított a kivitelező céggel szemben, és a város 2024-ben 60 millió forintos kártérítést kapott.

Nem úszta meg a korhadást a 2024-es év kilátója sem

A helyi önkormányzatok mellett gyakran állami erdészeti társaságok építtetik a kilátókat. Az erdészetek kezelésében jelenleg összesen 81 kilátó van, ebből 39 újonnan épült és 31 felújított. Ezek között sok nagyjából hasonló formájú, általában körülbelül 30 millió forintból épített, tíz éves körüli típuskilátó van. Ilyen például a szekszárdi Bati Kereszt-kilátó (pihenővel, tűzrakóval 32,5 millió forintba került), a tési Széchényi Zsigmond-kilátó (tanösvénnyel 37,5 millió forint volt), vagy a szentgáli Majer Antal-kilátó, amit nemrég zárt le az erdészet, mert „néhány szerkezeti eleme – a rendszeres karbantartás ellenére – olyan mértékben meggyengült, ami sürgős javítást tesz szükségessé”.

Az erdészetek jóval drágább, egyedi kilátókat is építtetnek. Ebben a Pilisi Parkerdő Zrt. jár élen, ami az elmúlt 15-20 évben hét tornyot is felállított. Például a 2016-ban átadott Prédikálószéki-kilátót, ahol a számláló szerint egy év alatt több mint 31 ezer kiránduló fordult meg. A Nagykovácsi melletti, most lezárt (húsz éves) Csergezán-kilátó is ehhez az erdészethez tartozik, valamint a bontásra ítélt (tízéves) piliscsabai Dévényi Antal-kilátó is. Mindkét esetben a faszerkezet károsodott. Az előbbi kilátó esetében van remény a megmenekülésre, a kilátó felújítását megkezdték.

Nem úszta meg a korhadást a 2024-ben az év kilátójának választott, 13 éves Boldog Mór-kilátó sem, a Kisalföldi Erdőgazdaság a javítás idejére azt is lezárta. Novemberben döntötték le a (19 éves) magyarhertelendi Napszentély-kilátót, amibe korábban belecsapott a villám, de a szerkezete már amúgy is korhadt. Faanyagát tűzifaként szétosztották a rászorulók között.

Körlevélben érdeklődtünk az állami erdészeteknél, hogy a kilátók megrendelése, tervezése, kivitelezése során gondoltak-e faanyagvédelmi tervező bevonására. Szinte az összestől ugyanazt a kissé megúszósnak tűnő választ kaptuk, miszerint a kilátók tervezése, kivitelezése és engedélyezése a mindenkor hatályos jogszabályok alapján történt. Arra a kérdésre viszont, hogy a karbantartás során bevonnak-e faanyagvédelmi szakértőt, egyöntetűen igen volt a válasz.