„Nagy pörgésre ne számítsatok” – fogad Neulinger Ágnes, a Kutyapárt választási listájának második helyén szereplő jelöltje a vecsési posta előtt. A politikus saját körzetének kipipálása után, a hét elején ugrott be a Pest megye 8-as választókerület „mentésébe”. A párt nagy hajrában van, hogy péntekig legalább 71 választókörzetben összegyűjtsön 500-500 érvényes ajánlást, és országos listát tudjon állítani, a Nemzeti Választási Iroda legfrissebb, csütörtök esti összesítése alapján 64 jelöltjüknek gyűlt össze eddig a szükséges mennyiség.
Csütörtök kora délutáni túránk előtt a szerda esti adatok szerint még csak 50 körzet volt meg. Ezért a párt azon aktivistái, kutyapártos szlengben passzivistái, akik saját kerületükben már végeztek, az utolsó napokban mind odasereglenek, ahol még van esély betakarítani az 500 aláírást. A vecsési központú 8-as választókerület pont ilyen. Két-három napja 10-12 passzivista kopogtat, pultozik vagy „cápázik” a város utcáin. Ez utóbbi kifejezés az ajánlásgyűjtő zsargonban azokra vonatkozik, akik a sokat ígérő szpotokon – ilyen a posta, rendelőintézet, kisbolt vagy a piac – megszólítják az éppen arra járó embereket az ajánlásért.
A felszabaduló aktivista szabadcsapatok pozícionálása a megsegítésre váró körzetekbe a „mentés”, a többletkapacitás miatt felgyorsuló aláírásgyűjtés pedig a „hólabdahatás”, nyerek betekintést Neulinger Ágnes által az ajánlásgyűjtők saját nyelvezetébe. Elképzelem a folyamat legvégét, amint az utolsó szükséges körzet utolsó aláírásáért a párt ezernyi, egy helyre koncentrálódó passzivistája egy tömegben rácápázik egy reménybeli ajánlóra, de inkább elhessegetem a képet.
„Ne haragudjon, nagyon sietek” – mondja egy postára tartó helyi hölgy a felkérésre, hogy írjon alá a Kutyapártnak. A posta tegnap jobb volt, szögezi le Neulinger Ágnes, aki azt is elárulja, miért szeret a posta előtt ajánlást gyűjteni. Mert sokaknak van időtartaléka, hiszen eleve feladják, hogy időben végezzenek. Persze aki nem akar aláírni, az mindig „nagyon siet”.
Mint megtudom, a megszólított emberek fele rögtön százféle kifogással él, hogy ne kelljen megállnia: „Nem politizálok.” (Ezt inkább a fiatalok mondják.) „Nem akarom megadni a személyes adataimat.” (Ezt a jogaikkal nagyon tisztában levők.) „Nem tehetem meg, hogy aláírom.” (Ezt pedig azok, akik a kormánynak, állami cégnek vagy intézménynek dolgoznak.) És a klasszikus: „Nincs itt az ideje.” Ez azoknak a mondása, akik attól tartanak, hogy a Kutyapárt a Tisza győzelmét veszélyezteti. Ez utóbbi klasszikust a párt matricára nyomtatja állítólag.
Az emberek azon felének, amelyik megáll, és meghallgatja a passzivistát, a harmada tapasztalat szerint alá is ír. A durvább visszautasítás, az emelt hang nagyon ritka, talán 1-2 százalékban fordult elő. Az utóbbira egy lelkes „Áradjon!” a példa, az előbbire egy mérges idősebb férfi káromkodása: „Faszom!”.
Időközben két újabb passzivista érkezik. „Ki merre van? Hova menjünk?” – kérdezik. „Menjetek a Coophoz, az jól ment tegnap. Ja, nem, ott Kampány Richárd van” – jön a válasz. Szin „Kampány” Richárd a „nemzetközi ügyekkel foglalkozó polgártárs, és a Kutyapárt országgyűlési listájának 4. helyét elfoglaló pesti lakos”. „Ilyen névvel muszáj lesz interjút adnia!” – kapom fel a fejem, és már indulnék is.
Sajnos az egyeztetés közben kiderül, hogy „Kampány” Richárd közben hazament, mert „napszúrása lett”, „megsütötte a nap”. „Ó, csak nem egy kis tütütke?” – kérdezem, talán egy kicsit túlságosan átérezve a kampányrobot nehézségeit. Nem, nem, munka közben nem iszunk, és nem is szívunk, kapom a választ. Neulinger Ágnes még rá is tromfol: ő is megkapta már, hogy biztos azért bírja ilyen jól, mert füvezik. De természetesen ilyen nem történik, nyugtat meg.
Megérkeznek az aláírt ívek a rendelőintézet előtt pultozóktól Neulinger Ágneshez. „Én vagyok az ívek őre” – mondja magyarázólag, mivel ő gyűjti össze az aláírt papírokat. A pult nagyon pörög most, tudom meg Oszkártól, egy másik passzivistától, akivel át is ballagok megnézni a nagy pezsgést. Oszkár a múlt héten a Széll Kálmán téren gyűjtött, aztán mikor meglettek a körzettel, pihent két napot, és jött a „mentésbe”. Nemcsak pultozik, szívesen vállal kopogtatást is. „Két hosszú vecsési utcán vagyok túl, másfél óra volt” – meséli.
A kopogtatás a gyűjtés egyik legkevésbé hatékony formája, ráadásul elég keserves. Az emberek 20-30 százaléka van otthon, azok többsége is elutasító. „Két aláírás jött össze” – mondja Oszkár. De a napos vecsési utcákon még mindig kellemesebb kopogtatni. A belvárosi kopogtatás sokkal fárasztóbb a lépcsőzés miatt. „A piac közepes, a kopogtatás siralmas, a pult most jól megy” – ismerteti a vecsési felállást Oszkár.
Közben gyerekek szaladgálják körbe a pultot. Kapnak egy-egy kutyapártos matricát. Egy hölgy érkezik, aláírna, de vacillál, mert jön a busz. Sikeresen meggyőzik, hogy gyorsan megvan az ajánlás. Átlagban 55 másodperc. Meg is történik a dolog, a busz sincs lekésve. Pedig volt már olyan aláíró Vecsésen, aki már a buszra felszállva írta ki a személyi számát és tartotta az ablakhoz a busz mellett szaladó passzivistának, mesélik.
Elbúcsúzok Oszkáréktól, visszamegyek egy sarokkal odébb Neulinger Ágneshez. Már 400 körül vannak, szinte biztos, hogy meglesz az 500 aláírás, tudom meg az állást, valamint azt is, hogy „Kampány” Richárd helyét Balázsék vették át a templom melletti Coopnál. Átugrok megnézni, milyen a kapás.
Balázs alapkörzete már múlt hét közepén megvolt. Aztán a Nyugati előtt állt a központi pultnál, ahol mindenki aláírt minden körzetbe, úgy szortírozták szét őket később választókerület szerint. A vecsési templomtérhez képest a Nyugatinál folyamatosan dőltek az emberek, mondja Balázs. Két passzivista győzködte a járókelőket, ketten meg adminisztráltak a pultnál. A kisvárosban ráérősebbek az emberek, a nagyvárosban csak mennek előre egyenesen.
Hétvégén Balázs már belekóstolt az agglomerációba is, Pécelen és Gyömrőn gyűjtött. Mint mondta, a Mi Hazánknak van egy elitellenes vonala, akik szívesen aláírnak a Kutyapártnak is. (Két külön szervezetet is lehet ajánlani.) Még a tiszásokat is inkább rá lehet venni, a fideszeseket persze nem. És a DK-sok? – kérdezem. Hát, egy nagyon fáradt DK-s aktivista néni aláírt neki korábban, mással nem találkozott, feleli Balázs.
Nyílik a kisbolt ajtaja, kilép egy nő. Szemkontaktus felvéve, remény csillan. „Ne is jöjjön ide!” – fojtja el csírájában a kezdeményezést a hölgy. Ez van.
Balázs összegez: „Tökmindegy, csak gyűljön az aláírás.”
