Mire ez a cikk megjelenik, a teljes világsajtót bejárják a felvételek a budapesti éjszaka totális eufóriájáról. Tényleg nehéz bármihez hasonlítani azt a hangulatot, ami vasárnap estétől hajnalig a városban zajlott, és bár egyeseket a romániai vagy a magyarországi '89-re emlékeztetett, ilyen eksztázis szerintük akkor sem volt. Mi a budai rakparton mozogtunk együtt a többezres tömeggel, amelyben voltak, akik könnyekig hatódtak a győzelmi beszéd alatt, mások Semjén Zsoltot szólították fel az eltakarodásra, hogy aztán egy spontán fesztivállal ünnepeljék meg azt, hogy: vége. A budai rakparton beszélgettünk a résztvevőkkel.
Valahol a szeretet győzedelmeskedéséről szóló résznél tartott Magyar a beszédében, amikor a mellettünk álló fiatal lány törölgetni kezdte a könnyeit. A Szózat után azt mondta, nagyon meghatódott, főleg attól, hogy sikerült leváltani az Orbán-kormányt. A barátnője szerint tényleg olyan az egész, mint egy álom.
„A mi életünkben nem volt olyan, amire még emlékszünk, hogy nem Orbán Viktor volt a miniszterelnök”
– mondta a 22 éves lány, majd arról beszélt, hogy végre büszkén mondhatják ki külföldön is, hogy magyarok, mert eddig ezt nem tehették.
Azért nem mindenki volt ilyen érzékeny, „kortyról kortyra építjük újjá az országot”, kiáltotta például egy srác a beszéd alatt, és nagyot húzott a jägeres üvegből. „Évekig kussban volt mindenki, most meg az egész ország üvölt. Mindenkiből kitört az utóbbi években felhalmozódott feszültség” – beszélt egy baráti társaság, láthatóan szintén a sokadik ital után. Elmesélték, hogy amikor az első eredményeket meglátták, megijedtek. „Az elején nagyon szar volt, néztük a narancs csíkot, hogy már megint a Fidesz vezet, aztán rájöttünk, hogy nem is vezet, és kurva jó volt rájönni, hogy kétharmad lett, és végre tudunk normális országban élni.”
Hiába mutatták ezt a kutatások, Timi és Péter egészen a legvégéig nem merte elhinni, hogy ez tényleg megtörténhet, mert korábban már annyiszor csalódtak. A harmincas nő szerint azt is baromi ijesztő volt látni, hogy több barátja is az útlevelét kiváltva készült a mostani választásra. Ők már csak a bulira értek ki a rakpartra. Péternek a gyerekkori élményei jutottak eszébe, Romániából. „Én nagyváradi vagyok, és a ’89-es romániai forradalom idején láttam hasonlót gyerekként. Ugyanez ment akkor is: tülkölő autók, az ablakaikból zászlót lengető emberek, egy óriási felszabadulás. Ez a mostani is egy spontán örömünnep.”
1989 párhuzamát emlegette Erika is, de a magyarországi eseményeit. Ő akkoriban volt gimnazista, de szerinte amit most lát, az sokkal izgalmasabb a rendszerváltáskori történéseknél. „Akkor nem volt buli, ez meg most olyan, mint egy forradalom, csak zenével és tánccal.”
Remélem, Peti bebizonyítja, hogy ő nem így gondolja
Már legalább másfél órája véget ért Magyar Péter beszéde, amikor Bálint még mindig a Tisza központi eredményvárója, a Novotel hotel kordonjainál várakozott. Szelfit szeretett volna kérni az „új miniszterelnöktől”. A harmincas férfi a hátán egy magyar és egy LMBTQ színekből összevarrt zászlót viselt, és azt mondta, éppen a tavalyi budapesti Pride-on érezte meg azt a vibe-ot, hogy ebből valami nagyobb dolog lehet. Amúgy tizenhárom éve Németországban él.
„Nem hogy másodrangúnak, de sokad rangúnak érezhettük magunkat melegként az Orbán-kormány alatt, és remélem, Peti bebizonyítja, hogy ő nem így gondolja. Hogy ugyanannyi jogunk lesz végre, mint bárkinek.” Az is igaz, tette hozzá, hogy Magyar tavaly nem állt ki a Pride mellett, és ez kicsit őt is elbizonytalanította, de aztán megértette, hogy abban a helyzetben nem tehetett mást. „Azóta viszont többször elmondta, hogy mindenki nyugodtan szeresse azt, akit akar, és ez a fontos.”
Azt, hogy a külföldön élő magyarok ezúttal rekordszámban szavaztak, az is bizonyította, hogy többekkel összefutottunk közülük. Gabi például Valenciából jött haza a választásra. Azzal indított, hogy azért ment el Magyarországról, mert depresszióssá tette a NER. Hihetetlen élmény megélnie, hogy ez most megváltozik. „Most már biztos, hogy megtanítom a gyerekeimet magyarul, mert eddig úgy voltam vele, hogy nem fogom.”
„Komolyan mondom, csúcs, amit ezek a gyerekek összehoztak.” Ezt már a 61 éves József mondta, aki egy papucsban és egy kapucnis melegítőfelsőben figyelte a bulizó fiatalokat, amikor megszólítottuk. A szemközti házban lakik, azt mondta, csak lejött megnézni a partit, és azóta többen lepacsiztak vele. Ő is a Tiszára szavazott, és örül a győzelemnek, de annak még jobban örül, hogy „boldogok ezek a gyerekek”. József nem Magyar Péter miatt húzta be a pártra, de ad neki egy esélyt, ellentétben az idős édesanyjával, aki ezúttal is a Fideszt választotta. „Én dolgoztam minisztériumban mint karbantartó. Sok mindent láttam, szerződések elsüllyesztve a kukában meg ilyenek. Az emberek el se tudják képzelni, mi ment ott” – magyarázta.
Éjjel fél 2 környékén léptünk oda ahhoz a középkorú párhoz, akik épp Haddaway What Is Love című slágerének techno-ütemeire táncoltak finoman. Edit egy ideig egyedül maradt a bulin, és akkor érezte meg, hogy valami különleges dolog zajlik, amikor egy ismeretlen fiú odalépett hozzá és megölelte. A kérdésre, hogy mennyiben ébredünk hétfőn egy másik országra, azt válaszolta:
„Már most egy másik országban vagyunk.”
De az szerinte is hosszú folyamat lesz, mire a társadalmi megosztottság enyhülni fog, és az is kérdés, hogy a bebetonozott struktúrákat hogyan lehet egyáltalán felbontani. Azért így is van remény szerinte Magyar Péter ígéretére, a nemzetegyesítésre. „Azok az idős emberek, akik eddig az állami média alternatív valóságán éltek, ha kapnak egy másik, valódi valóságot, pont úgy fognak megváltozni, mint ahogy az oroszokhoz való viszonyuk megváltozott. De biztosan nagyon sokat kell majd Magyar Péternek pedáloznia a megszólításukhoz.”
Végül arról is megkérdeztük az ünneplő embereket, hogy mit várnak a legjobban, ami az Orbán-rendszer bukásával megszűnik, eltűnik, véget ér.
„Hogy vége lesz az ellenségeskedésnek.”
„A rengeteg hazugságnak.”
„Nem lesz ez az eszméletlen gyűlöletkeltés, az emberek egymás elleni uszítása.”
„Elmúlik a szégyen, amit állandóan éreztünk külföldön.”
„Az emberek szeméből talán eltűnik a szomorúság meg a depresszió.”
Az biztos, hogy ennyi év után még szokni kell az új helyzetet. Amikor Magyar Péter beszéde közben valaki a tömegben skandálni kezdte, hogy „miniszterelnök úr”, kis időbe telt, mire leesett, hogy nem Orbán Viktort élteti.
