Kun Béla nem repült el
Futótűzként terjed a Facebookon napok óta Kosztolányi Dezső Édes Anna című kisregényének legeleje, a „Kun Béla elrepül” című fejezet, amiben a szerző azt írja le, hogyan menekült a Tanácsköztársaság vezetője, Kun Béla Magyarországról. A részletet hétfőn Magyar Péter, a következő miniszterelnök is megosztotta.
Az idézet viralitásának apropója, hogy egyre több híresztelés lát napvilágot arról, hogy a NER-ben kétes módszerekkel, leginkább közpénzből meggazdagodott oligarchák és politikusok menekülni kezdtek az országból, de legalábbis mentik a vagyonukat, konténerekbe, magángépekre pakolják az ingóságokat. Médiainformációk alapján az elmúlt napokban az is terjedni kezdett, hogy Orbán Viktor esetleg hosszabb ideig maradna az Egyesült Államokban, miután a futball-világbajnokság miatt odarepül majd a nyáron – ez olyannyira elkezdett terjedni, hogy a kormány közleményben reagált rá azt állítva, hogy álhírről van szó, tényleg csak a meccsekre megy Orbán.
Az Édes Annából vett párhuzammal azonban van egy kis baj, már ha ragaszkodunk a tényekhez, nevezetesen hogy Kun Béla egyáltalán nem repülőn hagyta el az országot, a sztorit csak Kosztolányi színezte ki a könyvben.
Csunderlik Péter történész, aki könyvet is írt a Tanácsköztársaságról, azt írja vonatkozó Facebook-posztjában, Kun a többi népbiztossal együtt (a menedékjogot nem kapó Szamuely Tibort kivéve) vonattal menekült Ausztriába. Csunderlik tisztázza azt is, miért írta le a történetet másként Kosztolányi, mint ahogyan az valójában történt:
Kosztolányi Dezső az „Édes Anna” című regényében azon álhíreket figurázza ki, amelyek az 1918–1919-es felgyorsult idejű, igencsak kaotikus forradalmi időszak jellegzetes termékei voltak, és a zaklatott történelmi periódusban a spanyolnáthánál is jobban terjedhettek. A Tanácsköztársaság idején még az őszirózsás forradalomhoz képest is jobban elszaporodtak a rémhírek, köszönhetően a polgári sajtó felszámolásával kialakult információhiánynak és a proletárdiktatúra bukását váró körök várakozásainak, a „változás utáni vágynak”.
Ezért is kezdődik a regény a „Kun Béla elrepül” című kis bevezető fejezettel, amely egy ismert Tanácsköztársaság alatti álhírre utal, és a Kun Béla állítólagos – negatív – testi és lelki tulajdonságaival (sápadtság, elhanyagoltság, csúfondárosság, kapzsiság és gyávaság) kapcsolatos legelterjedtebb ellenforradalmi toposzok sűrűsödnek össze benne. És Kosztolányi ki is kacsint az olvasóra, amikor azzal zárja a bevezetést: „Legalább a Krisztinában ezt beszélték.”
A történész az aktuálpolitikai áthallásokról azt írja, azok máskülönben nincsenek ellenére, ugyanis „Orbán Viktor személyzeti politikája leginkább Kun Béláéra emlékeztet, aki csak a megvesztegethető emberekben bízott meg, és még sorolhatnám a hasonlóságokat”.
Kun Bélát és társait amúgy Ausztriába menekülésük után különféle zárt intézményekben bújtatták a helyi szociáldemokraták, mert meg akarta gyilkolni őket a fehérterror híres alakja, Prónay Pál és különítménye. Egyszer majdnem sikerült is megmérgezni őket, de végül megúszták egy nem halálos atropinmérgezéssel. Kun a többi népbiztossal együtt végül az osztrák kormány segítségével a Szovjetunióba távozott, ahonnan soha már nem tért haza: miután hosszan dolgozott az ottani vezetésnek különböző pozíciókban, végül 1937-ben őt is utolérte a sztálini tisztogatás, letartóztatták, és egy évvel később a börtönben meghalt (más verziók szerint kivégezték).
