A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Danis András, Prinz Dániel, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-európai Egyetem (CEU), a Stockholmi Egyetem és a Világbank kutatói.
A bevándorlók sok országban kevesebbet keresnek, mint az országban született dolgozók. Ennek okát kerestük a Nature tudományos folyóiratban megjelent kutatásunkban, amely szerint a bevándorló munkavállalók átlagosan 17,9 százalékkal kevesebbet keresnek, mint az adott országban született dolgozók.
Kilenc ország – köztük Kanada, az Egyesült Államok és több nyugat-európai ország – munkavállalóinak részletes adatait vizsgáltuk, és arra jutottunk, hogy nem az a fő oka a bérhátránynak, hogy ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, hanem az, hogy nem férnek hozzá a magasabb fizetést nyújtó állásokhoz.
A vizsgált bérkülönbség közel háromnegyede abból ered, hogy a bevándorlók sokkal gyakrabban dolgoznak alacsony presztízsű, rosszabbul fizetett munkakörökben, mint a helyiek.
Az adatok olyan részletesek, hogy az általános demográfiai, például nemi, végzettségbeli, életkori és regionális különbségek kiszűrése mellett lehetővé teszik a munkahelyeken belüli összehasonlítást is. Ily módon minden országra megbecsüljük az azonos korú és nemű bevándorló és helyi munkavállalók közötti bérkülönbséget a teljes lakosság körében, majd külön-külön az egy iparágban dolgozók, az azonos foglalkozást végzők, az azonos munkahelyen dolgozók, illetve végül az egyazon cégnél, ugyanabban a munkakörben dolgozók esetében is. Az összevetések során megvizsgáljuk az első és második generációs bevándorlók bérét is. Utóbbiak azok, akik bevándorlók gyermekeként az adott országban születtek. E becslések eredményeit szemlélteti az 1. ábra.
Ha a demográfiai jellemzőket kiszűrjük, tehát például 30 éves középiskolai végzettségű férfiakat hasonlítunk össze, akkor átlagosan 17,9 százalék a különbség a bevándorlók és a helyi lakosok között. Ha ezen kívül az egyes iparágakon belül dolgozó ugyanolyan demográfiai jellemzőkkel bírókat hasonlítjuk össze, akkor az eltérés már csak 13 százalék.
Ez azt mutatja, hogy a bevándorlók nem véletlenszerűen oszlanak el az iparágak között: jellemzően alacsonyabb átlagos bérrel bíró ágazatokban dolgoznak. Egyazon foglalkozási körön vagy cégen belül nézve a különbség tovább csökken: ezekben az összevetésekben átlagosan 8,6, illetve 8,9 százalékos eltérést mérünk. Ez arra utal, hogy a bevándorlók még adott iparágakon belül is alacsonyabb bért fizető – például kevésbé termelékeny – vállalatokban és foglalkozásokban dolgoznak.
Az utolsó lépcsőben, amikor az egyazon cégnél, ugyanabban a munkakörben dolgozó munkavállalók összevetésére került sor, a különbség 4,6 százalékra csökken.
Ez azt jelzi, hogy még azonos munkakör esetén is lehetnek származási alapú bérkülönbségek.
Ezek forrása lehet például a gyengébb nyelvtudás, a gyengébb alkuerő vagy akár diszkrimináció, de az is szerepet játszhat, hogy még egy vállalaton belül is jellemzően alacsonyabb presztízsű pozíciókat töltenek be. Összességében azonban fontos eredmény, hogy az általános bérkülönbségeknek csupán körülbelül negyede az, ami még munkaköri összevetés esetén is megmarad – vagyis ez alapján a meghatározóbb tényező az, milyen munkakörben és hol dolgoznak a bevándorlók, nem pedig az, hogy ugyanabban a munkakörben alacsonyabb béreket kapnak, mint a helyiek.
Azok esetében, akik már a befogadó országban születtek bevándorló szülők gyermekeként, a bérhátrány jelentősen alacsonyabb: az általános összevetésben is csak átlagosan 5,7 százalék. A második generáció tagjai egyazon munkakörben már csupán 1,1 százalék körüli bérhátrányt szenvednek el – ami a szüleik által tapasztalt hátrány töredéke. Ez arra utal, hogy a beilleszkedés idővel javítja a lehetőségeket, de kis különbségek még így is maradnak.
A bevándorlók jövedelmi lemaradását tehát nem lehet pusztán az egyéni képességekkel vagy motivációval magyarázni. Ehelyett rendszerszintű akadályokkal kell szembenézniük: a jobban fizető munkahelyek elérhetetlenségével, a toborzásban és előléptetésben megjelenő előítéletekkel, valamint a kapcsolati háló hiányával. A bevándorlók helyzetének javításához elengedhetetlenek azok a célzott szakpolitikák, amelyek a szegregáció csökkentését és a munkaerőpiaci beilleszkedés elősegítését célozzák, például nyelvi és egyéb képzések biztosításával.
Ha szeretne a Defacto-elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
