A Defacto blog a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesülettel együttműködésben készül. Szerzői közgazdászok, szerkesztői Bárány Zsófia, Kabos Eszter, Prinz Dániel, Szűcs Ferenc és Zawadowski Ádám, a Közép-európai Egyetem (CEU), az Oxfordi Egyetem, a Stockholmi Egyetem és a Világbank kutatói.
A különböző közvélemény-kutatások már hosszú ideje határozottan eltérő képet vetítenek előre a 2026-os választáson várható eredményekről. A legtöbb választónak persze már megvan a saját válasza arra, hogy melyik közvélemény-kutatóknak érdemes hinni: azoknak, amelyek pontosabban jelezték előre a 2022-es Fidesz-kétharmadot, vagy azoknak, amelyek nem köthetők egyértelműen egyik párthoz sem. Egy tetszőleges esélylatolgató poszt kommentmezőjében mindkét tábor fanatikusai a saját pártjuk kétharmados győzelmét várják.
Ilyen környezetben, ha a választás kimenetele nem is, egy dolog biztosan előre jelezhető: valamelyik tábor nagyot fog csalódni április 12-én. Ez egyeseket a választások tisztaságának megkérdőjelezése és a másik tábor iránti harag erősödése irányába sodorhat, másokat pedig a közügyektől való elfordulás, az apátia vagy akár az ország elhagyása irányába. Bárhogy nézzük, 2-3 millió választó csalódása jelentősen ronthat az ország már most is kritikus mentális állapotán.
Ezt alátámasztandó, az alábbi ábrán amerikai adatok segítségével mutatjuk meg, hogy a pártos elköteleződés együtt jár a saját párt győzelme iránti elbizakodottsággal. A 22 ezer amerikai válaszadóból álló, reprezentatív mintát közvetlenül az elnökválasztások előtt vették fel. A minta csak olyan elnökválasztásokat tartalmaz, amelyek legfeljebb 5 százalékpontos különbséggel zárultak, vagyis viszonylag szorosnak mondhatók, mint például a legutóbbi 2024-es.
Az ábrán a számok az átlagos érzelmi polarizációt mutatják: annak a különbségét, hogy valaki hogyan érez a saját pártja és a másik párt iránt egy 0-tól 10-ig tartó skálán. A nagyobb érték nagyobb polarizációt, azaz az erősebb pártkötődést és a másik párt erősebb elutasítását jelzi. Az adatokból kiszűrtük a polarizáció emelkedő trendjének és a két párt szavazói közti különbségének hatásait.
A polarizációt négy választói csoportban mutatjuk azok előzetes választási várakozásai szerint. A legmagasabb polarizáció (5,1) azok körében mutatkozik, akik a saját elnökjelöltjük magabiztos győzelmét várták dacára a szoros eredménynek. Magasabb polarizáció jellemezte azokat is, akik szoros győzelmet vártak (4,2) azokhoz képest, akik nem tudták megjósolni a győztest (2,6) vagy egyenesen az ellenjelölt győzelmét várták (2,6).
Tehát minél elfogultabb valaki, annál optimistább is a saját jelölt sikerét illetően, ahogy ezt más tanulmányok is megerősítik. Ebből pedig az is következik, hogy minél erősebben polarizált valaki, annál nagyobb csalódás érheti a választások után.
Ha az olvasó kíváncsivá vált, mennyire polarizált, kiszámolhatja az alábbi kérdés alapján. Ha egy 0-tól 10-ig tartó skálán a 0 jelenti a legmélyebb elutasítást és a 10 a legerősebb vonzalmat, mekkora értéket adna az olvasó a Fidesznek és a Tisza Pártnak? A két szám távolsága adja meg az olvasó érzelmi polarizáltságát. Ha magas számot kaptunk az arra utal, hogy várakozásaink indokolatlanul optimisták lehetnek, ezért, a lehetséges csalódás elkerülése érdekében, érdemes azokat mérsékelnünk.
Ha szeretne a Defacto-elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!
