„Ugorj, nyald le az asztalt” – súlyos bántalmazásokról szóló panaszokat vizsgálnak egy budapesti gyermekotthonban

2025 nyarának egyik délutánján egy tizenkét éves fiú a gyámjával sétált a második kerületben. Ahogy távolodtak a Hűvösvölgyi Gyermekotthontól, a fiú egyszer csak visszafordult az utcán, a középső ujjával bemutatott az intézmény irányába, miközben azt hajtogatta: „Vége! Vége! Vége!”

Ezekről a pillanatokról a gyám számolt be az illetékes gyámügyi osztálynak küldött írásbeli jelentésében. A dokumentumban a gyám azt magyarázta meg, miért döntött ezen a nyári napon úgy, hogy azonnal és végleg elviszi a rábízott gyereket a Hűvösvölgyi Gyermekotthonból.

A Hűvösvölgyi út 165. szám alatti gyermekotthon az állami fenntartású Bolyai Farkas Gyermekotthoni Központhoz tartozik, annak az egyik szakmai egysége és telephelye. „A gyermekotthon Buda egyik legszebb részén, gyönyörű ősfás parkban helyezkedik el, közel a kedvelt kirándulóhelyekhez, Hűvösvölgyben” – írják büszkén bemutatásként az intézményről, amelyben 44 gyereknek van hely a hivatalos engedély szerint.

Az ebben az irigylésre méltó környezetben nevelkedő állami gondozottak közül idén nyáron legalább négy gyerek állította, hogy bántalmazás érte őket az otthonban dolgozók részéről. A Direkt36 birtokába került iratok szerint volt gyerek, aki arra panaszkodott, hogy több esetben olyan fenyegetően léptek fel vele szemben az intézmény dolgozói, hogy ő bepisilt félelmében, és „kutyagecinek” szólította az egyik felügyelő. Beszámoltak arról is, hogy a büntetések között szerepelt, hogy egy-egy gyereket kizártak az aulába. Emellett több fiú elmondásából az rajzolódott ki, hogy nemcsak egyes dolgozókkal van baj, hanem rendszerszintűek a problémák.

A gyerekek és őket képviselő gyámok jelzései nyomán több különböző intézmény is vizsgálódott, de eddig egymásnak némileg ellentmondó megállapításokra jutottak.

Az egyik eljárás során bántalmazott gyerekekkel foglalkozó szakemberek hallgatták meg az otthon több lakóját, akik mindannyian beszámoltak őket vagy valamelyik társukat ért fizikai és érzelmi bántalmazásokról. A szakemberek azt is megjegyezték, hogy a gyermekotthonban „rendszerszintű, működésbeli diszfunkciók rajzolódtak ki, melyek az ott nevelkedő többi gyermek testi-, lelki-, érzelmi biztonságát is veszélyeztetik”.

Egy másik eljárás – amelyet a gyermekotthont fenntartó intézmény indított – arra jutott, hogy az elmondott bántalmazás nem állapítható meg, bár az nem világos, hogy ennek során is meghallgatták-e a gyerekeket. A vizsgálatot ugyanakkor azzal zárták le, hogy a Hűvösvölgyi Gyermekotthon vezetőjét és az egyik gyerekfelügyelőt indulatkezelési és kommunikációs tréningre küldték. Ez arra utal, hogy – bár a vizsgálat a bántalmazást nem mondta ki – az intézményben dolgozók munkája és viselkedése esetenként kifogásolható volt.

Az ügyben kiskorú veszélyeztetésének gyanújával rendőrségi eljárás is indult. Ez még folyamatban van, és a rendőrök egyelőre nem gyanúsítottak meg senkit.

Vagyis még nem ért véget a bántalmazásról szóló panaszok kivizsgálása, de az eddig felszínre került információkból is egyértelmű, hogy a Hűvösvölgyi Gyermekotthonban történtek is példázzák a gyermekvédelmi ellátás súlyos problémáit. Bár a kormány azt hangoztatja – főleg a kegyelmi ügy óta –, hogy kiemelt témaként tekint erre a területre, a hűvösvölgyi eset is mutatja, hogy a gyermekvédelem továbbra is súlyos emberi- és anyagierőforrás-hiánnyal küszködik.

Az ügyben kerestük kérdéseinkkel a gyerekek történetei alapján érintett gyerekfelügyelőt és vezetőt, a feletteseiket, az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálatot (OGYSZ) és a Hűvösvölgyi Gyermekotthont fenntartó állami szervet, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot (SZGYF), de egyedül utóbbi intézménytől érkezett válasz.

A főigazgatóság is mindössze annyit közölt, hogy az „üggyel kapcsolatban rendőrségi eljárás van folyamatban”, és erre „való tekintettel a kérdéses üggyel kapcsolatban további információkat nem adhatunk”.

Nyakleves, szitkok, köpés

Az események láncolatát egy beszélgetés indította el, amely a gyermekotthon hátsó udvari kertjének egyik padján ülve folyt le egy fiú és a gyámja között. A gyerekotthonban lakó gyerekek életében a gyermekvédelmi gyámoknak fontos szerepük van: szüleik helyett a gyámok a törvényes képviselőik, ők járnak el az ügyeikben, kezelik a vagyonukat és segítenek a jogaikat érvényesíteni.

A fiút valódi neve helyett ebben a cikkben Balázsnak fogjuk hívni. Ő volt az, aki aztán elhagyta az otthont, miközben a „vége” szót ismételgette és bemutatott az intézménynek.

A hátsó udvari beszélgetés elején azonban a gyám még nem tudta, hogy milyen súlyos panaszai vannak a fiúnak a gyermekotthonnal kapcsolatban. A gyám ekkor még csak arról kérdezte Balázst, mi volt az oka annak, hogy nemrégiben megrongálta szobája gipszkarton falát. A fiú válaszul arról kezdett beszélni, hogy milyen – elsősorban verbális, de időnként tettlegességig is fajuló – bántalmazásokban volt része az otthon egyes dolgozóitól.

A történetek visszatérő szereplője volt az egyik gyerekfelügyelő. Balázs azt mesélte a gyámjának, hogy ez a gyerekfelügyelő egy alkalommal az EuroStep nevű játékkal való társasjátékozás közben annyira feldühödött, hogy nyakon vágta, majd durván szidalmazta őt.

„Kedvelt kifejezései vele kapcsolatosan a gyámoltam elmondása szerint a következők: kutyageci, dagadt geci, dagadt disznó, senkiházi, kutya”

– írta a gyám a jelentésében. Balázs beszélt egy olyan esetről is, amikor éppen megint szidalmazta a gyerekfelügyelő, ő pedig úgy reagált, hogy visszamondta neki azokat a szitkokat, amelyek őt érték. A gyám összefoglalója szerint a gyerekfelügyelő „erre annyira feldühödött, hogy Balázs fölé állt, torka szakadtából üvölteni kezdett vele, azzal fenyegette, hogy el fogja törni a kezét, majd végső indulatában közvetlen közelről homlokon köpte Balázst, aki az eset során kialakult félelem miatt be is pisilt”.

A gyám jelentése tartalmaz egy gyűjteményt olyan mondatokból, amelyekkel Balázs elmondása szerint a gyerekfelügyelő megalázó módon csicskáztatja a gyerekeket. A gyűjtemény így szól: „Szedd fel azonnal az asztalról leesett morzsákat az utolsó szemig a kezeddel! Ugorj, nyald le az asztalt, de azonnal! Gyere ide és masszírozd meg a talpamat! Ha nem viselkedsz jól, akkor tenni fogok azért, hogy zárt intézetbe kerüljél, ahol majd lesz seggbekuki! Kutyageci! Alig várom már, hogy elkerüljél innen! Gondoskodom róla, hogy elvegyék tőled a családodat!” Az utóbbi mondat – amennyiben elhangzott – feltehetően arra a fenyegetésre utal, hogy a gyerekfelügyelő akadályozni fogja a gyerek kapcsolattartását a családtagjaival.

Balázs a gyámjának beszélt két másik gyerekről, akik elmondása szerint szintén voltak már áldozatai a gyerekfelügyelőnek. Egyikük, akinek valódi nevét most az András névvel helyettesítjük, egy alkalommal azzal vonta magára Balázs szerint a gyerekfelügyelő haragját, hogy nem akart aznap másodjára is megfürdeni.

„Magából kikelve és üvöltözve teljesen feldúlta a szobáját, a karácsonyra kapott üvegangyalkáját földhöz vágta, a szobanövényeit tönkretette”

– olvasható a gyerekfelügyelőről a Balázs elbeszélésére alapozott gyámi jelentésben. Balázs emellett azt állította, hogy Andrást is nyakon vágta már a gyerekfelügyelő.

A másik megnevezett gyerektől, akinek a Bence álnevet választottuk, ételt vont meg a gyerekfelügyelő Balázs állítása szerint. A fiú a gyámjának azt mondta, hogy Bencét arra kényszerítette a felnőtt, hogy valamit írjon le, és addig nem mehetett ki a szobából, amíg nem teljesítette az utasítást. Balázs elmondása szerint Bence enni sem mehetett ki akkor, amikor a többiek ettek, majd órákkal később, amikor végre kiengedték, akkor meg azért nem kapott enni, mert „már elmúlt az evésidő”.

A gyerekfelügyelőt szerettük volna megkérdezni a rá vonatkozó állításokról, de kérdéseinkre – amelyeket a Bolyai Farkas Gyermekotthoni Központon keresztül próbáltunk eljuttatni hozzá – nem érkezett válasz.

Az ágy alatt

Balázs elbeszélésében megjelent egy negyedik fiú is, akit Pálnak fogunk nevezni. Balázs szerint a 13 éves Pált rossz magaviselete miatt sokszor kizárták az aulába, és „olyan is előfordult, hogy Pálnak ott kellett aludnia az aula hideg kövezetén”.

Balázs gyámja, miután végighallgatta mindezt, elment a gyermekotthon szakmaiegység-vezetőjének az irodájába, és közölte vele, hogy „ha csak a töredéke is igaz annak”, amit a gyámoltja elmondott neki a gyerekfelügyelővel kapcsolatban, „akkor ebben a gyermekotthonban nagyon súlyos bajok vannak”. Megkérte a szakmaiegység-vezetőt arra is, hogy ossza meg vele a többi állítólagosan bántalmazott gyerek gyámjainak nevét.

„Ami ezután történt, az valami egészen szürreális szituáció volt a számomra akkor, és a mai napig is az maradt”

– írta a gyám a jelentésében, amely szerint a vezető „teljesen elveszítette az önuralmát”, „felállt a székéből és rendkívül indulatosan közölte” vele, hogy jobban teszi, ha most azonnal elviszi innen Balázst, mert ő „el fogja pusztítani” a gyereket, ugyanis a fiú „pontosan abba a gondozójába készül most belerúgni, aki a leginkább a szívén viselte a sorsát”.

A gyám szerint a vezető azt is mondta neki, hogy „ha ennek az esetnek az lesz a következménye, hogy felfüggesztik” a gyerekfelügyelőt és ő ezért „ki fog lépni a gyermekotthon kollektívájából, akkor itt mindenki össze fog fogni” Balázs ellen, és „ők közösen pokollá fogják tenni” Balázs életét.

A gyám ezután elment az otthonból. Elindult tömegközlekedéssel a távol parkoló autójáért, miközben telefonálásba kezdett, hogy megtalálja az új helyet, ahová Balázst viheti. Balázs később azt mondta a gyámjának, hogy az ő távozása után bement a szobájába a szakmaiegység-vezető, és kiküldte onnan a bent lévő idősebb dolgozót azzal, hogy neki most „egy erős beszélgetése lesz” Balázzsal. Majd Balázs elmondása szerint miután kettesben maradtak, a vezető becsukta maga mögött az ajtót, és „olyan haragos arccal és lendülettel indult meg” felé, hogy „ő azonnal a padlóra ereszkedett és bekúszott az ágy alá”. A vezető kirohanását Balázs az „ágy alatt lapulva hallgatta végig és a hallottak hatására be is pisilt”, áll a gyám jelentésében.

A fiút végül még aznap magával vitte a gyámja az intézményből.

Balázs a szobában lejátszódott jelenetről beszélt egy közeli hozzátartozójának, akivel rendszeresen tartja a kapcsolatot. A hozzátartozó a Direkt36-nak azt mondta: a fiú neki is azt mesélte, hogy félelmében az ágy alá bújt és bepisilt. Neki azt is állította Balázs, hogy a vezető azzal fenyegette, hogy meg fogja ölni. „Nem tudom, hogy így volt-e. Ezt Balázs mesélte” – hangsúlyozta a hozzátartozó, aki megjegyezte, hogy Balázs tud manipulatív lenni, hazugságon is kapta már.

„Amit nekem Balázs mond, legbelül mindig azt gondolom, hogy azt el kell felezni. Ettől függetlenül lehet, hogy igaz” – mondta a hozzátartozó az állítólagos fenyegetésre utalva. Elmesélte azt is, hogy Balázs nagy termetű, valamint hajlamos agresszióra és dührohamokra. A hozzátartozó ettől függetlenül nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy a szakmai vezető meg tudta félemlíteni Balázst, mert ő felnőttként még erősebb testalkatú.

Más bántalmazásról is hallott a fiútól a hozzátartozó. Nemcsak a gyámjának, hanem a hozzátartozónak is beszélt Balázs arról is, hogy előfordult: a gyerekfelügyelő megütötte őt.

„Annyit mondott, hogy tockost kapott tőle, hátulról megütötte őt a fején. Nekem ennyit mesélt” – idézte fel.

Van ugyanakkor a Balázs által felsorolt bántalmazások között olyan, amelyet a hozzátartozó közvetlenül a saját tapasztalatból is meg tudott erősíteni arról a gyerekfelügyelőről, akire a fiúnak panaszai voltak. A Direkt36-nak azt mesélte, hogy egy alkalommal éppen búcsúzott egy látogatás után Balázstól, amikor kijött a gyerekfelügyelő, kinyitotta az ajtót, és közben visszament, hogy valamelyik gyerekre rászóljon. „Én azt hallottam, hogy azt mondta, hogy takarodj be a szobába, te kutyageci. Ez így konkrétan elhangzott” – mondta a hozzátartozó, aki a képet annyiban árnyalta, hogy szerinte az otthonban a gyerekek is így beszélnek egymás között.

A szakmai egység vezetőjét az írásban elküldött kérdések mellett kerestük telefonon is. Sikerült ugyan elérnünk, de azt mondta, nem nyilatkozhat. Megkerestük mind a négy érintett gyerek négy különböző gyámját is, de egyikük sem kívánt nyilatkozni.

Rendszerszintű diszfunkciók

Balázst meghallgatták az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat budapesti Meghallgató és Terápiás Központjában. Ezen a gyerekbarát módon berendezett helyen olyan szakemberek dolgoztak, akik arra specializálódtak, hogy kíméletesen kérdezzenek ki olyan gyerekeket, akiknél felmerült annak a gyanúja, hogy bántalmazás áldozatai lettek.

Augusztus 25-én ugyanitt fogadták a másik három gyereket, akiket Balázs áldozatként megnevezett: Andrást, Bencét és Pált.

A Direkt36 birtokába került az a két dokumentum is, amelyet a Meghallgató és Terápiás Központ állított ki ezek után az alkalmak után. Egy-egy, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Pest Vármegyei Kirendeltsége igazgatójának címzett levélről van szó, amelynek tárgya: „jelzés – kiskorúak bántalmazása”. Ezekből kiderül, hogy a gyerekek a meghallgatásaikon megerősítették a bántalmazások megtörténtét.

A Balázsról szóló levél szerint a fiú további érintett gyerekeket is megnevezett, de „többször kifejezte, hogy az általa elmondott bántások – indokolatlanul súlyos büntetések, szidalmazás, megalázás, csoporttól való elkülönítés, verbális és fizikai erőszak” – mindenkit érintenek. Azt is rögzítették, hogy Balázs ugyan két felnőttet nevezett meg, akik elmondása szerint bántalmazták, a gyermekotthon szakmaiegység-vezetőjét és a gyerekfelügyelőt, de „a meghallgatásból az rajzolódott ki, hogy az intézmény más dolgozói is érintettek lehetnek”.

A második levél szerint ez „igazolódott is” a másik három gyerek meghallgatása után. Mindhárman olyan fizikai és érzelmi bántalmazásokról számoltak be, amelyeket a Hűvösvölgyi Gyermekotthonban szenvedtek el, vagy szenvedett el valamelyik társuk. A három gyerek által elmondott, felnőtt szakellátók által elkövetett bántalmazások a dokumentum szerint a következők voltak: szidalmazás, megalázás, verbális erőszak, csoporttól való elkülönítés, veszélyeztetés, fizikai bántalmazás, étel megvonása, kapcsolattartás megvonása, fenyegetőzés.

András, Bence és Pál a meghallgatásukon még további olyan gyerekeket neveztek meg, akik szerintük bántalmazás elszenvedői voltak. A levél tartalmazza is ezeknek a gyerekeknek a neveit, összesen tizenkettőt. „A megnevezett kiskorúak gyermekvédelmi gyámjait jelen levelünkkel egyidőben írásban értesítjük, hogy a gyermekek meghallgatása – a különleges bánásmód keretein belül a Meghallgató és Terápiás Központban – mielőbb megtörténhessen” – állt a levélben. Arról nincs információnk, hogy amit sürgettek, megvalósult-e, tehát ezt a tizenkét gyereket a későbbiekben meghallgatta-e valaki. A témában kérdést küldtünk az OGYSZ-nek, de nem érkezett válasz a cikk megjelenéséig.

Bár a Meghallgató és Terápiás Központ által küldött levélben szerepel, hogy a gyerekek fizikai bántalmazásokról is beszámoltak, ennek részletei nem derülnek ki a dokumentumból. Az OGYSZ szóhasználatában ugyanakkor fizikai bántalmazásnak minősül a testi fenyítés minden típusa, és „testi fenyítésnek tekintendő a testi erő alkalmazásával történő bármilyen büntetés, melynek célja, hogy akárcsak a legcsekélyebb mértékben is fájdalmat vagy kényelmetlenséget okozzon”. A vezetőn és a gyerekfelügyelőn kívül még négy dolgozó nevét említették a gyerekek bántalmazóiként, közülük kettőnél fizikai bántalmazást is jeleztek.

„Mindhárom gyermek rendszeres fizikai, verbális, érzelmi bántalmazásról számolt be a gyermekotthonban” – áll a Meghallgató és Terápiás Központ munkatársai által írt levélben. Ebből kiderül, hogy megállapították azt is, hogy az állítólagos bántalmazások „nem kötődnek csupán egy emberhez, hanem több szakellátót érintenek, melyek alapján a gyermekotthon működésében olyan rendszerszintű, működésbeli diszfunkciók rajzolódtak ki, melyek az ott nevelkedő többi gyermek testi-, lelki-, érzelmi biztonságát is veszélyeztetik”.

A központ munkatársai arra jutottak, hogy „rendszerabúzus” jellemezheti az intézményt. Az általuk megadott definíció szerint rendszerabúzus az, „ha a gyermekek védelmét szolgáló tevékenység vagy rendszer nem létezik vagy diszfunkcionálisan működik, ezzel hozzájárul a bántalmazás, elhanyagolás megelőzésének elmulasztásához, késedelmes elhárításához vagy be nem avatkozásával a folyamatos károsodáshoz”.

Hozzátették, a rendszerabúzusnak része az is, ha „nem kerül sor a további gyermekbántalmazások megakadályozására irányuló intézkedések megtételére”.

A levél azzal zárult, hogy kérték a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, tegye meg a szükséges intézkedéseket.

A protokollt követték

Mindeközben azonban a gyermekotthonon belül is zajlottak vizsgálatok augusztus folyamán.

Azoknak az eseteknek a kivizsgálására, amikor gyermekbántalmazás gyanúja merül fel egy gyerekotthonban, létezik Magyarországon egy egységes módszertan. Ez egyebek mellett belső vizsgálat lefolytatását írja elő. A belső vizsgálatnak a módszertan szerint „nem a bántalmazási gyanú elvetése vagy igazolása a célja”, hanem az, hogy kiderüljön, intézményi oldalról megfelelően kezelték-e a felmerült bántalmazási gyanút.

A Direkt36 birtokába került több olyan, a belső vizsgálatokról szóló jelentés is, amelyeket a Bolyai Farkas Gyermekotthon Központ vezetőségének egyik tagja készített. Ehhez a központhoz több gyermekotthon is tartozik, köztük a hűvösvölgyi. Tehát ezt a vizsgálatot lényegében a hűvösvölgyi intézmény vezetőjének felettese végezte el.

A vizsgálati jelentésekből kiderül, hogy a módszertannak megfelelően ezek nem foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a bántalmazás megtörtént-e, vagy sem. Csupán azt állapították meg, hogy az intézmény a protokoll szerint járt el, a szükséges intézkedéseket – például a gyámok vagy a gyerekjogi képviselő értesítését – megtették.

A belső vizsgálati jelentéseknek van ugyanakkor egy olyan részük, amely lényegében egy-egy jellemzés a feltételezett bántalmazóról és a gyerekekről. Az előbbi nagyon pozitív, az utóbbiakból nem hiányoznak a negatív megállapítások.

A gyerekfelügyelő, akire Balázs panaszkodott a gyámjának, 2018-tól dolgozik a Hűvösvölgyi úti telephelyen, és 2021-ben vett részt abban a projektben, amelyben gyermekfelügyelő képesítést szerzett.

„Fiatal kora ellenére, határozottságával könnyen megtalálja a gyermekekkel a hangot, segíti az életük előre menetelét”

– olvasható a róla szóló jellemzésben, amely rávilágít a gyermekvédelmi rendszer súlyos munkaerő-problémáira. Külön hangsúlyozzák ugyanis, hogy „a szakellátó hiány miatt felmerülő nehézségek” megoldásában lehet rá számítani, mert „más telephely is számíthat rá, aktívan részt vesz a helyettesítési feladatok, a stabil ellátás biztosításában”.

A szakmai egység vezetőjéről többek között az derül ki a jellemzésből, hogy 2019 óta tölti be posztját, és a büntetés-végrehajtás területéről érkezett a gyermekvédelembe. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen büntetés-végrehajtási szakirányon szerzett diplomát, mielőtt elvégezte volna a szociális munka szakot. A szöveg szerint gyakorlati tapasztalat is van a háta mögött: „A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen szerzett tudása, majd a sok év tapasztalata során jártas a büntetés-végrehajtás gyakorlati alkalmazásában, a fiatal- és felnőtt korúak nevelésében, a társadalomba való visszaintegrálásában is.”

A vezető jellemzése ezzel fejeződik be: „Munkáját nagy fokú szakmai felkészültséggel, elszántsággal, teherbírással, hosszú távú intézményfejlesztési stratégiával rendelkezve, számtalan konfliktus felvállalásával, személyes példamutatással végzi, miközben minden helyzetben a gyermekek érdekeit tartja szem előtt, végletekig harcol értük.”

A gyerekek jellemzésében kevesebb a dicsérő szó. Bencéről például azt írják, „provokatív, határokat feszeget”, „morális fejlettsége korának átlagától kissé elmarad”. Andrásról pedig egyebek mellett azt lehet olvasni, hogy „rendkívül agresszív, normaszegő”.

Pált többször nyomatékosítva manipulatívként jellemzi a jelentés írója, olyan fordulatokkal, mint például: „jól használja ki és fel adottságait és kifejezetten fejlett manipulációs képességeit”. Kimondottan agresszívnak írja le, a jellemzése szerint rendszeresen előfordul, hogy a konfliktusaiba beavatkozó felnőtteket nagy erővel rugdossa. „Magatartásával minden esetben kimeríti a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak tényállását” – ezzel fejeződik be a gyerek jellemzése.

Ez is olvasható róla: „teljesen tudatosan” zsarolja a szakellátókat, „hogy a gyámjának és az édesanyának is azt fogja mondani, hogy az otthonban őt bántalmazzák”.

A jelentés készítőjét is kerestük többek között azzal a kérdéssel, milyen forrásokból származnak a jellemzések, de nem érkezett tőle válasz.

Egy nap különbség

A belső vizsgálatok mellett volt még egy, még magasabb szintű eljárás az ügyben. Ez egy úgynevezett soron kívüli fenntartói vizsgálat volt, amelyet a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság helyi, Pest megyei kirendeltsége hajtott végre. Az SZGYF a fenntartója az összes állami gyermekvédelmi intézetnek, így a Bolyai Farkas Gyermekotthoni Központnak is. A főigazgatóság feladata fenntartóként többek között az, hogy „az intézmény működéséhez szükséges feltételekről gondoskodjon, felügyelje a gazdálkodást és a szakmai működést”.

Ennek a vizsgálatnak az eredményéről is születtek tájékoztató levelek, amelyek szintén a Direkt36 birtokába kerültek. Ez a vizsgálat már arról is tett megállapítást, megvalósult-e bántalmazás, illetve rendszerabúzus a gyermekotthonban.

A Bence, András és Pál vonatkozásában született és birtokunkba került három levél lényegét tekintve szóról szóra megegyezik. A legfontosabb üzenete: „A vizsgálat során az alábbi megállapítások kerültek megfogalmazásra: Összességében a meghallgatott gyermekek és az intézményi munkatársak által elmondottakból nem állapítható meg, hogy a Balázs által említett bántalmazások, valamint a Meghallgató és Terápiás Központ által megküldött összefoglalóban rögzített rendszerabúzus a gyermekotthonban megvalósult volna.”

A levelekből kiderül, hogy a soron kívüli fenntartói vizsgálat nyomán készült vizsgálati jelentést augusztus 26-án küldték el az SZGYF Gyermekvédelmi Intézményirányítási Főosztályának. Ennek a dátumnak azért van jelentősége, mert a gyerekek csak egy nappal korábban számoltak be a bántalmazásokról a Meghallgató és Terápiás Központban, és akkor ők megneveztek tizenkét további olyan gyereket, akiket szerintük szintén bántalmazás ért.

Kerestük az SZGYF-et azzal a kérdéssel is, hogy milyen szerepük volt a Meghallgató és Terápiás Központban felvett meghallgatásoknak a soron kívüli fenntartói vizsgálatban, hogyan lehetséges, hogy már másnap elküldték a vizsgálati jelentést, amely arra jutott, hogy nem állapítható meg a bántalmazás megtörténte, és mi cáfolta meg a három gyerek elmondását. Választ ezekre a kérdésekre sem kaptunk.

Rossz és elfogadhatatlan gyakorlat

A bántalmazások megtörténtét ugyan nem erősítette meg ez a fenntartói vizsgálat, de hiányosságokat feltárt.

A leveleknek van egy olyan részük, amely általános, rendszerszintű nehézségeket sorol fel. Ilyen például a túlzsúfoltság, a dolgozói létszámhiány vagy az, hogy „a tárgyi feltételek folyamatos pótlása nem biztosított, az infrastrukturális feltételek nem megfelelőek”. A vizsgálat megállapításai szerint olyan körülmények jellemzik az otthont, amelyek „azt eredményezhetik, hogy az ellátotti érdekek sérülnek”.

Azt is leírták, hogy „a szakellátók túlterheltsége, a napi rendszeres és ad-hoc jellegű feladatok számának növekedése, az adminisztrációs terhek sokasága, a párhuzamos szolgálat biztosításának hiánya okán sérül a gyermekek jogszerű és szakszerű ellátáshoz való joga”.

A verbális bántalmazás kifejezést nem használja ugyan a három tájékoztató levél, az szerepel bennük, hogy: „Megállapításra került, hogy a szakellátók nem megfelelően kommunikálnak a gyermekekkel, többször előfordul, hogy emelt hangnemben történik a kommunikáció.”

További problémákra is felhívták a figyelmet. „Megállapításra került, hogy a dühöngő, indulat vezérelt gyermekek megnyugtatására nincs elegendő munkatárs, a szakellátók az esetek kezeléséhez eszköztelennek érzik magukat” – olvasható a levelekben.

Az aulával kapcsolatban fogalmazták meg a legélesebb kritikát: „Rossz és elfogadhatatlan gyakorlatként került bevezetésre, hogy a dühöngő gyermeket az aulába küldik, ahol felnőtt felügyelete nélkül tartózkodik. A jogsértés azonnali megszüntetése vonatkozásában intézkedési terv került előírásra.” Haladéktalan lépést sürgettek: „Az intézmény azonnal szüntesse meg az aulába való kizárás gyakorlatát, jelöljön ki az ilyen esetek kezelésére olyan biztonságos helyiséget, ahol felnőtt felügyelet mellett történhet a gyermek megnyugtatása.”

Ez a felszólítás annak az intézkedési tervnek a része volt, amelyet a fenntartó illetékes igazgatója írt elő a vizsgálat következményeképp. Ez úgy rendelkezett, hogy a szakmai egység vezetőjét helyezzék vissza a munkakörébe, de egy figyelemre méltó kiegészítést kapcsolt hozzá: a „szakmai egységvezető munkakörébe történő visszahelyezést követően közvetlenül a gyermekekkel kapcsolatos gondozási-nevelési feladatokba ne kapcsolódjon be, abban ne vegyen részt”.

Ezen kívül indulatkezelési képzésen, kommunikációs tréningen való részvételt írtak elő az ő és a gyerekfelügyelő számára is. Utóbbiról egyébként úgy rendelkeztek, hogy őt másik telephelyre, más munkakörbe helyezzék vissza.

Megkérdeztük az SZGYF-nek küldött levelünkben azt is, miért születtek ezek a döntések, ha egyszer a bántalmazást nem találták megállapíthatónak. Erre sem kaptunk választ.

Jóga mint segítség

A fenntartó illetékese kikötötte azt is, hogy „a gyermekotthont érintő krízishelyzet kezelése és a kialakult bizonytalanság megszüntetési érdekében” szupervíziót kell biztosítani a gyermekotthonban dolgozók számára. Emellett előírta azt is, hogy „a szakellátók és a gondozott gyermekek közötti bizalomépítés érdekében az intézmény az élménypedagógia eszközeivel szervezzen csapatépítő programot”.

A tájékoztató levélben felsorolták, hogy az SZGYF Pest Vármegyei Kirendeltsége az intézménynek mivel nyújt segítséget. Ebben szerepel, hogy szerveznek egy szakmaközi megbeszélést, a gyermekotthon munkatársai részt vehetnek többek között kommunikációs tréningen, valamint egy „Gyermeknek joga, gyermeknek jóga” nevű képzésben is, amely relaxációs technikák elsajátítását, feszültségoldását ígéri.

Közben a bántalmazásról szóló panaszok ügyében rendőrségi eljárás is indult, amely jelenleg is folyamatban van.

„Az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat több feljelentése alapján a BRFK II. Kerületi Rendőrkapitányságán kiskorú veszélyeztetése bűntett gyanúja miatt eljárás van folyamatban. Gyanúsítotti kihallgatás válaszadásunkig nem történt” – közölte megkeresésünkre november 12-én a BRFK Kommunikációs Osztálya.

Ha szeretnéd követni a Direkt36 további cikkeit, iratkozz fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre.