Örömteli eseményre, egy ünnepségre gyűltek össze gyerekek és felnőttek a tatabányai megyeházán 2022 novemberének végén. Olyan nevelőszülőnél vagy lakásotthonban élő gyerekeket díjaztak, akik remek tanulmányi eredményt értek el a 2021/2022-es tanévben. Az eseményről beszámolt a helyi újság és a díjátadót szervező, nevelőszülői hálózatot működtető gyermekvédelmi intézmény, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató saját honlapja is.
Akadt egy nevelőszülő, akit mindkét tudósításban név szerint kiemeltek. A nő két, nála nevelkedő, hatodikos kislányt kísért el.
A megyei lap arról írt, hogy a nevelőszülő nagyon büszke a lányokra, akik közül az egyik kutyakozmetikus, a másik szakács szeretne lenni. „Elmondása szerint szükséges ugyan noszogatni a gyerekeket, és gyakran ki is kell kérdezni őket, de határozott célja van mindkettőnek, így szívesen tanulnak” – idézték az asszonyt, akiről azt is megírták, hogy már több mint tíz éve nevelőszülő és tíznél is több gyereket gondozott. A Szent Ágota honlapján lévő beszámoló is külön megemlítette a nevelőanyát, kiemelve, hogy a nő fontosnak tartja, hogy a gyerekek tanuljanak és célokat tűzzenek ki maguk elé, ami motiválja őket.
Ez ma már nem olvasható az intézmény honlapján, mert valamikor 2026. február 19-ét követően lekerült az oldalról. Ennek a februári napnak azért volt jelentősége, mert ekkor ítélte el a bíróság jogerősen a nőt a nála élő gyermekek bántalmazásáért.
Az ítélet kimondta, hogy az asszony 2017 és 2023 között rendszeresen bántalmazta a gondozására bízott gyerekeket. Kézzel, seprűnyéllel, fakanállal ütötte, és trágár szavakkal szidalmazta is őket. A legidősebb gyereknek például, ha engedély nélkül a hűtőbe nyúlt, fakanállal a kezére vagy a hátára csapott. A hátát késsel bökdöste azért, hogy húzza ki magát. Az egyik lánynak egyszer eltörte a hátán a fakanalat.
Magyarországon az állami gondozott gyerekek kétharmada, 15 ezer gyerek nevelőszülőknél nevelkedik. Bár elsősorban a gyermekotthonokat szokás zárt világként emlegetni, a külvilág arról sem tudhat sokkal többet, hogy a nevelőszülők csukott ajtajai mögött hogyan élnek ezek a gyerekek.
A Direkt36 az elmúlt hónapokban arra kereste a választ, hogyan fordulhat elő, hogy időnként alkalmatlan vagy egyenesen bántalmazó nevelőszülőkre bízzanak gyerekeket. Több mint egy tucat gyermekvédelmi szakemberrel, vagy a nevelőszülői rendszert ismerő forrással beszéltünk, és adatokat kértünk el a Magyarországon működő nevelőszülői hálózatokról.
Kutatásaink azt mutatják, hogy a rendszer hiányosan működik. Nagyon ritkán akad fenn a későbbi ellenőrzéseken az a nevelőszülő, aki sikerrel végigment az eredeti kiválasztási folyamaton. A tatabányai bántalmazó nevelőanya is gond nélkül átment a kötelező rendszeres felülvizsgálatokon.
Bár a rendszer több ponton szigorodott az általa elkövetett bántalmazások óta, továbbra is vannak súlyos problémák. A 2024-es változtatások után is maradtak tényezők, amelyek megnehezíthetik azt, hogy veszély esetén idejében biztonságba helyezzék a gyerekeket. A legjelentősebb ilyen tényező egy rendszerszintű probléma: kevés a férőhely, óriási a hiány nevelőszülőkből. De probléma az is, hogy annak szintén kellemetlen jogi következményei lehetnek, ha egy nevelőszülőtől elhamarkodottan válnak meg.
Eltérő minőség
Magyarországon hosszú évek óta az a szakmai közmegegyezéssel alapvetően helyesnek tartott irányvonal, hogy a vér szerinti családjuknál valamiért nem hagyható gyerekek se intézetben, hanem inkább nevelőszülői családban nőjenek fel.
A nevelőszülőség abban különbözik az örökbefogadástól, hogy fizetség jár érte, és nem örökre szól, hanem ideális esetben csak arra az időre, amíg a gyerek örökbefogadókra nem talál vagy haza nem térhet az eredeti családjához. Papíron, törvény szerint a 12 év alatti gyerekeket mindenképpen nevelőszülőnél kellene elhelyezni, de ez a gyakorlatban a megfelelő nevelőszülők létszámhiánya miatt nem tud megvalósulni.
A KSH legutóbbi, 2025-ös adatai szerint 5390 nevelőszülő dolgozik az országban. Szakemberek úgy becsülik: ez legalább kétezerrel kevesebb, mint amennyire szükség lenne. A számuk évek óta csökkenőben van.
Magyarországon jelenleg 30 gyermekvédelmi intézményhez összesen 41 nevelőszülői hálózat tartozik. Az állam fenntartóként néhány éve teljesen kivonult a területről, és a helyét túlnyomó részben egyházak vették át. Az egyházi fenntartásban működő intézmények előnyben vannak a néhány többihez képest, mert kiegészítő normatívát is kapnak, vagyis ugyanazokra a feladatokra több állami pénz jut nekik.
A hálózatok sok mindenben különböznek egymástól. Változó például, hogy milyen anyagi juttatásokat vagy szolgáltatásokat nyújtanak a nevelőszülőknek. Különböznek emellett abból a szempontból is, hogy mennyire transzparensen működnek a külvilág felé, vagy hogy milyen mélységben foglalkoznak a gyermekbántalmazási ügyeikkel. Visszafogott, de kiérezhető kritikával erről írt a Belügyminisztérium alatt működő Integrált Jogvédelmi Szolgálat (IJSZ) 2023-as beszámolójában: „A gyermekbántalmazás esetek kivizsgálása megtörténik, a kivizsgálások minősége azonban nevelőszülői hálózatonként eltérő.”
Nem jelzett senki, hogy baj lenne
A tatabányai esetben az érintett nevelőszülői hálózat nem adta jelét annak, hogy hibásnak tartanák magukat.
A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató a kérdéseinkre küldött válaszban azt írta, hogy bántalmazás miatt később elítélt nő 10 éven keresztül volt nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban. Ez idő alatt 11 gyerekről gondoskodott, egy időben 4-5-ről, és egyszer sem érkezett jelzés vele kapcsolatban bántalmazás gyanújával: nem jeleztek a gyerekek, a nevelőszülői tanácsadó, a gyámok és az óvodák, iskolák sem. A hálózat szerint nem is csak bántalmazás gyanújával nem jelzett senki problémát, hanem a gyerekek ellátásával, gondozásával vagy a nevelőszülő együttműködésével kapcsolatban sem.
Arra, hogy mi folyt a tatabányai házban, azután derült végül fény, hogy az egyik, a nevelőszülőtől már elkerült gyerek megtörte a csendet, és beszélni kezdett a bántalmazásokról. Ezután már a többi gyerek is elmondta, mit éltek át.
A ma már nyugdíjas, korábban büntetlen előéletű nő az ellene indult eljárás során kezdetben még tagadott, de az ő állításával szemben álltak a gyerekek beszámolói, valamint az igazságügyi pszichológiai szakvélemények.
A bíró az ítélethirdetéskor tett néhány megjegyzést, amelyekkel a nevelőszülő felé mutatott méltányosságot. Beszélt arról, hogy a nő „küzdött az élethelyzettel”, és azt mondta: tény, hogy „nem állt mögé az állam”.
Az intézménytől kapott válaszban ugyanakkor az szerepel, hogy a nevelőszülő segítséget is kapott, ha kért. Azt írták, hogy a nevelőszülői tanácsadó a családot legalább három hetenként látogatta, de ha felmerült akármilyen probléma, akkor azonnal, illetve telefonon hetente többször is beszélt a nevelőcsaláddal.
„A nevelőszülő számára a kamaszkori problémák jelentettek nehézséget, melyet jelzett a hálózat felé, ebben a szükséges megsegítést megkapta. A gyermekvédelmi gyámmal a gyermekeket szükség esetén elvitték pszichológushoz vagy gyermekpszichiáterhez” – válaszolta a kérdésünkre az érintett intézmény. Kiemelték: a gyerekek „egyetlen alkalommal sem jeleztek bántalmazást”.
Mivel a tatabányai nevelőszülő elismerte az előkészítő ülésen a bűnösségét, és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, a bíróság előtt nagyon hamar lepergett az ügy. Röviddel azután, hogy a szeles februári reggelen piros dzsekiben, férje és ügyvédje társaságában megérkezett a bíróságra a nő, az ügyész eldarálta a vádiratot. A benne felsorolt vádak a beismerés eredményeképpen bebetonozódtak, és tényként kerültek bele az ítéletbe.
A Tatabányai Járásbíróság négyrendbeli kiskorú veszélyeztetésében találta bűnösnek a 67 éves nőt, aki ezért két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, és véglegesen eltiltották minden gyerekekkel kapcsolatos foglalkozástól, tevékenységtől.
Nevelőszülő azonban már akkor sem lehetne többé, ha nem kap a bíróságtól ilyen szigorú eltiltást. Van ugyanis néhány egyszerű követelmény ahhoz, hogy valakiből nevelőszülő lehessen. Feltétel például a betöltött 24. év és a büntetlen előélet, sőt, egy sor súlyos bűncselekményre nézve folyamatban sem lehet büntetőeljárás a jelentkező ellen.
Ezeknek a feltételeknek a teljesítése még csak a nulladik lépés a nevelőszülővé válás felé. Készül emellett a jelentkezőkről környezettanulmány, van pszichológiai alkalmassági vizsgálat és 2024 nyara óta végeznek a nevelőszülőknél úgynevezett kifogástalan életvitel ellenőrzést is. A nevelőszülőknek képzést is kötelező teljesíteniük, mielőtt gyerek kerülhetne hozzájuk.
Vizsgálták, nem bukott meg
A nevelőszülők alkalmasságát rendszeresen, régebben háromévente, 2024 óta pedig már kétévente felül kell vizsgálni. A tatabányai eset problémát jelez azzal kapcsolatban, hogy mennyire megbízható ez a rendszerbe épített, automatikus szűrés. A nőt ugyanis minden ellenőrzési alkalommal alkalmasnak találták a nevelőszülői tevékenység folytatására.
A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy rendkívül ritka esetnek számít, ha valaki megbukik egy ilyen ellenőrzésen.
A Direkt36 megkereste egy egységes, elsősorban számszerű adatokra irányuló kérdéssorral valamennyi nevelőszülői hálózatot, illetve a mögöttük álló intézményeket. A 41-ből 11 hálózat vonatkozásában nem érkezett válasz, de a többi helyről kaptunk – legalább részleges – adatokat. A választ adókhoz összesen 4286 nevelőszülő és 12581 befogadott gyerek tartozik. Ez azt jelenti, hogy a válaszok alapján, ha teljes kép nem is tud kirajzolódni, a hazai nevelőszülői rendszer nagyjából négyötödét lefedő megfigyeléseket tudunk megfogalmazni.
A Direkt36 kérdéseire válaszoló intézmények közel háromezer nevelőszülőnél folytattak le rendszeres alkalmassági felülvizsgálatot a 2025-ös évben. A válaszokból 10 olyan nevelőszülőről tudunk, akik fönnakadtak ezen a típusú ellenőrzésen.
Ennél valószínűleg több problémás eset van. Nemcsak a tatabányai asszony ment át gond nélkül a rendes szűrésen, hanem az a nyíregyházi nevelőszülő is, akinek horrorisztikus története a hírekbe is bekerült.
„Ezt a férget itthon hagyhatom?” – többek közt ezt a Messenger-üzenetet találták meg a rendőrök, amikor átnézték egy lefoglalt mobiltelefon adattartalmát. Az üzenetet K.K-né, a nyíregyházi nevelőszülő írta a férjének 2023. február 12-én.
A rendőrök azért vizsgálták át a telefonját, mert meghalt egy kétéves, Sándor nevű kisfiú, aki a nő gondjaira volt bízva.
Amikor a rendőrök az üzenetről faggatták, a nő azt mondta, nem emlékszik az üzenetváltásra, és nem tudja, nem hiszi, hogy Sándorral lett volna kapcsolatos. A nyomozók azonban másként gondolták. Az ügyben született vádiratba már az került, hogy a kisfiút a nevelőszülő háztartásában féregként és kutyaként emlegették.
A kisfiú halálát végül nem szándékos bántalmazás, hanem félrenyelés és fulladás okozta. 2023. április 12-én kora este K.K.-né sertéshúsból készült rizseshússal etette meg Sándort, aki nem volt képes rendesen rágni és nyelni a szilárd ételt. Amikor a kisfiú félrenyelt és fuldokolni kezdett, az asszony nem hívott szakszerű segítséget.
A tragédiából nagy nyilvánosságot kapott hír lett 2023 tavaszán, amely megrázta az országot. A tragikus haláleset mellett ugyanis volt egy felkavaró körülmény: K.K.-né segítségkérés helyett az autója csomagtartójába tette a holttestet, és napokon át így járta Nyíregyháza utcáit. Azóta sincs magyarázat arra, hogy ezt miért tette.
K.K.-né is egyike volt azoknak a nevelőszülőknek, akik átmentek a legutolsó rendes felülvizsgálatukon, ha nem is „jól megfelelt”, de „megfelelt” minősítéssel.
Belelátni a családok életébe
A szokásos felülvizsgálatok mellett indokolt esetben bármikor rendkívüli vizsgálatot is lehet végezni a nevelőszülőknél.
Ilyenre például akkor kerül sor, ha a nevelőszülő élethelyzete megváltozik, ha romlik az egészsége vagy a személyiségállapota, illetve ha a magatartásával okot ad erre. A hozzánk beérkezett számok alapján 2025-ben a nevelőszülőknek körülbelül 5 százalékánál folytattak le ilyen rendkívüli vizsgálatot. Abból az összesen 204 vizsgálatból, amelyről információval rendelkezünk, 7 olyan esetről tudunk, amikor végül alkalmatlanságot állapítottak meg. Az egyik intézménynél például 114 nevelőszülőnél folyt le rendkívüli felülvizsgálat tavaly, és ebből egyetlen esetben sem állt meg az alkalmatlanság.
Ahhoz, hogy rendkívüli felülvizsgálatra egyáltalán sor kerülhessen, először valakinek észre kell vennie, hogy baj lehet. Ha a problémák észleléséről, időbeni jelzésről, beavatkozásról van szó, az egyik kulcsszereplő a nevelőszülői tanácsadó lehetne, aki a nevelőszülői hálózat mögött álló intézmény alkalmazásában állva rendszeresen, legalább három hetente látogatja a családokat, és így nyer egyfajta rálátást a családok életére.
Az általunk megkérdezett gyermekvédelmi szakemberek azonban erősek szkeptikusak a tanácsadók szerepével kapcsolatban. Többen úgy gondolják, hogy az intézmény által fizetett tanácsadónak nem áll érdekében, hogy negatív véleményt fogalmazzon meg a nevelőszülőkről.
Ahogy egy gyámként dolgozó forrás fogalmazott, „nem buktatja meg egy tanácsadó a saját cégét”, vagyis: egy nevelőszülői tanácsadó nem szívesen hozza kellemetlen helyzetbe azt a nevelőszülői hálózatot, amelynél a nevelőszülővel együtt ő maga is dolgozik.
Nehezíti a helyzetet az is, hogy a nevelőszülők nem mindig őszinték a tanácsadókkal. Egy volt nevelőszülő arról beszélt a Direkt36-nak, hogy nem mert őszintének lenni a hálózat munkatársaival, mert félt, hogy ha problémákat, nehézségeket jelez, elveszik tőle a nála lévő gyerekeket. „Tehát, ha bárminemű lelki problémád volt, és te úgy érezted, hogy pszichológusra van szükséged, akkor sem a saját hálózatod pszichológusához mentél el, hanem inkább magánhoz, nehogy azt mondják, hogy alkalmatlan vagy” – mondta.
A nevelőszülői tanácsadókon kívül a hálózatoktól független gyermekvédelmi gyámok is rendszeresen látogatják a családokat, pontosabban a gondjaikra bízott gyerekeket. Csakhogy a gyámok Magyarországon rendkívül túlterheltek, sokszor jóval több gyerek tartozik hozzájuk, mint amennyit a törvény megengedne. Emiatt a látogatások a gyakorlatban nem mindig tudnak az előírt gyakorisággal megtörténni.
A volt nevelőszülő szerint további probléma, ha a gyám és a nevelőszülői tanácsadó előre bejelenti a látogatását ahelyett, hogy váratlanul toppanna be. „A nevelőszülői tanácsadónak sem úgy kellene jönnie a nevelőszülőhöz, hogy bejelentkezik telefonon, hogy holnap 11 órára ott leszek. Hanem este fél hétkor: na nézzük meg, hogy mi van az asztalon vacsora! Mert akkor derül ki ez az egész mindenség, hogy ki hogy bánik a gyerekekkel” – mondta. Egy másik nevelőszülő forrás hallott például olyan családról, ahol a nevelt gyerekek nem ülhetnek étkezésnél egy asztalhoz a nevelőszülők saját, vér szerinti gyerekekeivel.
A látogatókra leginkább a legkisebbek vannak ráutalva: egy évtizedek óta a gyermekvédelemben dolgozó forrás arra mutatott rá, hogy ez a korosztály különösen kiszolgáltatott. Rájuk látnak rá legkevésbé kívülről, hiszen még nem járnak óvodába, iskolába, ahol feltűnhetne, ha nem megfelelően bánnak velük. Egy másik forrás szerint, akihez sok nevelőszülői családról jut el információ, ismétlődő jelenség az olyan típusú elhanyagolás, hogy a gyerek egész nap egy rácsos ágyban van, cukros italokat kap cumisüvegből, miközben a háttérben folyamatosan megy a tévé.
Az idősebb gyerekek esetében elméletben feltűnhetne már az iskolákban is, ha baj van, és jelezhetnének, de ez például Tatabányán sem történt meg. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy ha egy gyereknek láthatóan nehézségei vannak, akkor azt betudják annak – ahogy egy forrás fogalmazott – „hát ez egy nevelőszülőnél élő gyerek, akinek ezer problémája van”.
A nevelőszülőket a Belügyminisztérium alá tartozó Integrált Jogvédelmi Szolgálatnál dolgozó gyermekjogi képviselők is ellenőrizhetik. Nekik joguk van arra, hogy előzetes bejelentés nélkül felbukkanjanak a családoknál, és négyszemközt beszélgessenek a nevelt gyerekekkel.
Az efféle ellenőrzés a gyakorlatban ugyanakkor nagyon ritka, miután az egész országban összesen csak 16 gyermekjogi képviselő dolgozik. Tehát mindössze ennyien jutnak az 5390 nevelőszülőre, miközben számos más feladatuk is van, például a gyermekotthonokban élő gyerekek látogatása. Pedig egy gyermekvédelmi szakember szerint nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek panaszt tehessenek, ha bármi rossz történik velük, és biztosak lehessenek abban is, hogy emiatt nem éri őket semmilyen retorzió.
Időnként kormányhivatalok munkatársai is megjelenhetnek nevelőszülőknél, ezek a szervek ellenőrzik ugyanis elsősorban a nevelőszülői hálózatokat.
Ugyanakkor minden egyes nevelőszülő rendszeres ellenőrzésére nyilván nincs kapacitás. A Baranya Vármegyei Kormányhivatal 2025-ös terve például összesen tizennégy nevelőszülő ellenőrzését tartalmazta. A kormányhivatali ellenőrzéseken tipikusan adminisztratív jellegű hibák szoktak kibukni, de azért előfordul, hogy súlyosabb dolgokra derül fény.
A Nógrád Vármegyei Kormányhivatal 2024-ben például egy egyházi fenntartású hálózat esetében feltárta, hogy – bár kötelező lett volna – három gyermekbántalmazási esetben sem tettek rendőrségi feljelentést, és egy esetben a nevelőszülő rendkívüli alkalmassági felülvizsgálata is elmaradt. „Nem lehetne, hogy ne csak a nevelőszülőket ellenőrizzék, hanem az állam részéről a fenntartókat is?” – vetette fel egy nevelőszülőként dolgozó forrás a Direkt36-nak.
2024 nyara óta, mióta az úgynevezett kifogástalan életvitel vizsgálat is kötelező, aktív nevelőszülők esetében 34 esetben állapítottak meg kifogásolható életvitelt az ellenőrzéseket lefolytató szervezet, a Nemzeti Védelmi Szolgálat emberei.
Átrugdossák a pszichológiai szűrésen
A külső ellenőrzések hiányosságai miatt még jobban felértékelődik a nevelőszülők pszichológiai szűrésének a jelentősége.
Amikor a nyíregyházi, illetve a tatabányai nevelőszülő munkába állt, ezt a feladatot még a nevelőszülői hálózatokhoz tartozó pszichológus munkatársak végezték. Bár pár éve készült már egy irányelv a nevelőszülők kiválasztásáról, amiben szó volt a pszichológiai alkalmasságvizsgálat mikéntjéről is, az nem volt kötelező érvényű, így elég nagy különbségek voltak ebben a tekintetben is hálózat és hálózat között. Egy nevelőszülő forrás például úgy tapasztalta: náluk „átrugdossák” az embereket a pszichológiai teszten. Gyermekvédelmi szakemberek körében egy ideje megfogalmazódott az az igény, hogy független pszichológiai vizsgálatokra volna szükség.
Ezt egy ponton a jogalkotó is így látta: a pszichológiai alkalmasságvizsgálatokat 2024 nyara óta már központilag végzik egy belügyminisztériumi főosztály munkatársai. Most a minimumfeltételeket egy rendelet is rögzíti, ezek közé tartozik például, hogy a leendő nevelőszülő élettörténete mentes legyen a kóros függőségekről, az öngyilkossági kísérlettől vagy a közelebbről meg nem határozott „szexuális devianciáktól”. Az egyes hálózatok pszichológusainak ettől még maradt feladata, ők vizsgálhatják például a nevelőszülőnek jelentkezővel egy háztartásban élő többi felnőtt személyiségét.
A központi pszichológiai vizsgálatokkal kapcsolatban közérdekű adatigényléssel fordultunk a Belügyminisztériumhoz. A megkapott adatok szerint a már aktív nevelőszülők pszichológiai vizsgálata nagyon ritkán adott „alkalmatlan” eredményt. 2024-ben 113 -ból 1, 2025-ben 3908-ból 10 aktív nevelőszülő akadt fenn ezen a szűrőn. A még csak jelentkezők sokkal nagyobb arányban bizonyultak a Belügyminisztérium vizsgálatán pszichológiailag alkalmatlannak: 2024-ben 73-ból 28, 2025-ben 812-ből 145 emberről van szó.
Ellentmondó szakvélemények
Nem mindig egyértelmű azonban az sem, hogy mikor válik egy nevelőszülő pszichológiailag alkalmatlanná. A Direkt36 ráakadt egy olyan bírósági ügyre, amely rámutatott erre a problémára.
A bírósági ügy tárgya egy, a 2020-as években lezajlott, dunántúli eset volt. A történet azzal kezdődött, hogy két különböző pszichológiai vizsgálat is azt az eredményt hozta ki, hogy a nevelőszülő, akinél a kérdéses időszakban öt gyerek volt, nem alkalmas a nevelőszülői munkára. A munkáltató a második eredmény után felmondott a nevelőszülőnek, és értesítette az illetékes gyámhivatali szerveket, aminek meglett a következménye: körülbelül egy héttel később egy reggelen el is vitték tőle a gyerekeket.
A nevelőszülő újabb pszichológiai vizsgálatot kért, és ezek számára pozitív eredménnyel zárultak. Két szakértő is alkalmasnak minősítette a nevelőszülői tevékenységre. Ez után több jogi eljárást is indított korábbi munkáltatója ellen, és ezeket megnyerte. A bíróság kimondta, hogy jogellenesen mondtak fel a nevelőszülőnek, és sérelemdíj fizetésére is kötelezték az intézményt.
Valószínűleg az ilyen esetektől való félelem az egyik oka annak, ami több forrás szerint az elmúlt években – bár tiltja a vonatkozó módszertani útmutató – gyakori jelenség volt. Ha egy nevelőszülőről kiderült, hogy bántalmazó, és a nevelőszülői hálózat megvált tőle, a jogviszonyt közös megegyezéssel mondták fel, és a bántalmazásgyanúnak nem maradt írásos nyoma. Ilyenkor azonban nyitva áll a nevelőszülő előtt a lehetőség, hogy egy másik hálózatnál megpróbáljon újra elhelyezkedni.
Nyomás alatt: lukra helyezés
A rendszer évek óta be van dugulva, rengeteg olyan gyerek vár elhelyezésre, akik nincsenek biztonságban a saját családjukban, de nincs hely, ahová vinni lehetne őket. Ha mindenki, aki nevelőszülő szeretne lenni, alkalmas lenne a feladatra, meg is szűnne a létszámhiány, azonban a valóság nagyon távol áll ettől: az intézményekhez intézett körkérdéseinkre megkapott válaszokat összesítve több mint 2400 jelentkezőről tudunk a 2025-ös évből, de csak 298-an bizonyultak alkalmasnak közülük.
A veszélyeztett helyzetben várakozó gyerekek sokasága óriási nyomás alá helyezi az intézményeket.
Az ágazatirányítás azt szeretné, ha nem maradnának üres, betöltetlen férőhelyek, de szakemberek szerint életveszélyes, ha nincs tartalék a rendszerben, és baj esetén nincs hová átvinni egy gyereket. Az is egy következménye a nyomásnak, hogy nincs mód igazán odafigyelni az úgynevezett illesztésre, vagyis megkeresni és megtalálni az adott gyerek számára legideálisabb nevelőszülői családot. Ehelyett oda teszik a gyereket, ahol akad még férőhely. Egy forrás szerint úgy mondják ezt, hogy „lukra helyezés”.
„Nagyobb valószínűséggel nem fog az a kihelyezés sikeres lenni, hisz odacsöppentünk egy gyereket: tessék, itt neked most már jól kell érezned magad. Hát ezek a dolgok nem így működnek” – magyarázta egy évtizedek óta a gyermekvédelemben dolgozó forrás.
A nevelőszülők számára nehéz időszak, amikor örökbefogadja valaki az addig náluk nevelkedett, megszeretett gyereket. A nyomás azt is okozza, hogy nem mindig van mód kivárni, amíg az ilyen helyzetbe került nevelőszülő újra késznek érzi magát egy új gyerek fogadására. Egy volt nevelőszülő például arról mesélt a Direkt36-nak, hogy egy ilyen elválás után egy alkalommal – hiába volt épp idegen emberekkel körbevéve – elsírta magát a telefonban, miközben a pszichológussal beszélt. A pszichológus ekkor közölte vele, hogy a következő gyerek fogadására képesnek nyilvánítja.
Az a szempont is háttérbe szorul, hogy a gyerek lehetőleg ne kerüljön túl messzire a vér szerinti családjától, hogy maradjon lehetőségük rendszeresen találkozni. Pedig ennek nagy jelentősége van, mert – ahogy egy gyermekvédelmi szakember mondta – „ha nincs közös élmény, nincs bizalom, a szülő nem tudja a gyerek életét figyelemmel kísérni”, akkor lazul a kapcsolat, és ha megszűnik, akkor „teljesen reménytelen” a gyerek visszagondozása, azaz a visszatérése az eredeti családjához.
Az országon belüli területi egyenlőtlenségek nagyok. Vannak olyan térségek az országokban, például Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron megye, ahol különösen kevés a nevelőszülő, míg a keleti országrészben még olyan falu is akad, ahol a helyi iskolában a nevelőszülőknél élő gyerekek aránya 40 százalék.
2023-ban Szabó Tímea, a Párbeszéd képviselője a nevelőszülői rendszer átvilágításához és reformjához szükséges eseti bizottság felállítását sürgette a parlamentben, de határozati javaslatát az országgyűlés nem tárgyalta. Ugyanakkor a javaslat bizottsági vitájában a fideszes Selmeczi Gabriella is elismerte, hogy az ellenőrzésen volna még mit javítani. „A jogszabályok, törvények, rendeletek, előírások hiába jók, ha nem hajtják őket végre, ezért az ellenőrzésnek nagyon nagy szerepet kellene kapnia a gyermekvédelmi rendszerben” – fogalmazott.
A Gyermekjogi Civil Koalíció nevű, civil szervezetekből és neves, egyéni szakértőkből álló szakmai hálózat évek óta sürgeti többek közt azt, hogy teremtsék meg „a nevelőszülők megfelelő anyagi és erkölcsi presztízsét, a minőségi kiválasztásukat és szakmai támogatásukat”.
Az, hogy a Tisza-kormány mit tervez majd kezdeni a nevelőszülőkkel kapcsolatos problémákkal, egyelőre csak elnagyolt körvonalakban látszik. A párt programjában leírták, hogy a díjazás késedelmes és nem elégséges emelése nem jelentett rendszerszintű megoldást. A program a gyermekvédelem problémái között felsorolta, hogy a terület „súlyosan alulfinanszírozott és létszámhiányos”, és a nevelőszülői hálózat megerősítését ígérte. A terület felelőse államtitkárként Gyurkó Szilvia lesz, aki évtizedek óta elismert gyermekvédelmi szakember.
Ha szeretnéd követni a Direkt36 további cikkeit, iratkozz fel a nyomozásainkról szóló értesítésekre.
