Meghan hercegné a gagyi cukormázba is virágszirmot szór

Meghan Markle amerikai színésznő Harry herceg, III. Károly brit király kisebbik fiának felesége, aki férjével együtt öt évvel ezelőtt lépett vissza hivatalos királyi feladataitól. Azóta két gyerekükkel Kaliforniában élnek. Korábban készült már dokusorozat a pár kapcsolatáról, az ex-színésznő pedig podcastot és gyerekkönyvet is készített, a héten pedig debütált életmódsorozata a Netflixen Szeretettel, Meghan címmel. A műsorban háziasszonyként és anyaként mutat tippeket és trükköket egy látványos, instagramkompatibilis, színesnek és csillogónak látszó, tökéletesen üres élethez.

Olyan bonyolult korban élünk, hogy már olyan sztárnak is nehéz lenni, aki semmit nem tett azért, hogy világhírű legyen és gazdag, semmilyen különösebb tehetséggel nem rendelkezik, mégis mindenki az életét nézi. Meghan Markle az a lány a gimiből, akinek egyetlen barátja sincs, de gazdag és jó cuccai vannak, ezért páran mutatóba mellé csapódnak, de azok is halálosan unják. Ezt pedig, szegény, mintha néha sejtené is, de elfogadás helyett még nagyobb erőbedobással teper, igyekszik bizonyítani, hogy ő a legügyesebb, legkedvesebb, legszebb, de azért közben laza is, és mindenki azonnal megkedveli. Ezek bizonyításához viszont olyan ellentmondásos eszközökhöz nyúl, amitől nem csak, hogy mondanivalójában válik a műsor minden egyes perce értelmetlenné, de közben annyira kínos, hogy nézni is kellemetlen.

Egy kaliforniai villában vagyunk, hegyekre néző panoráma, szederbokrokkal és veteményessel teli kert, a legdrágább konyha, benne a legelőkelőbb eszközökkel. Meghan Markle talpig fehérben-aranyban, mégis lazának látszó stílusban kacarászik, később Mindy Kaling színésznő kérdésére bevallja, hogy szereti keverni a magas és az alacsony minőséget, és a nadrágja a Zarából van. Ezzel nyilván az egyszerű emberekhez akart kapcsolódni, de engem sokkal jobban idegesít, hogy mindene fehér: ez az a szín, amit aki főz vagy gyerekei vannak, sose hord, ha mindkettő, pláne nem. Nem tudom, miért is képzelem, hogy bármi igazi lehet abból, amit a képernyőn csinál, mikor elvileg saját háztartási trükkjeit mutatja be egy idegen, bérelt házban.

Nem mintha várható volna egy életmód show-tól, hogy egészen természetes legyen, ez a műfajból adódóan lehetetlen. Nigella Lawson már 25 éve beleállt a főzőműsorok önellentmondásába, mikor full sminkben, patentre beszárított frizurával selyemköntösben játszotta el, hogy éjszaka félálomban kimászik az ágyból és ráveti magát a hűtőszekrényre. Azóta tudjuk, hogy egy életmódműsor lehet igaz, hamis vagy féligaz is, csak közben szóljon valamiről, bármiről, mondjon valamit, itt viszont egyik célt sem sikerül megvalósítani. A Szeretettel, Meghan egyetlen célja, hogy megpróbálja olykor már megható igyekezettel bebizonyítani, hogy ő szeretnivaló.

Az epizódok három visszatérő pillérre épülnek. Az első: Meghan Markle főz-süt: tésztát, rántott csirkét, lekvárt, tortát, nem mintha könnyű lenne 2025-ben a gasztronómiában új dolgokat mutatni, de itt tényleg sem megközelítésben, sem receptjeiben vagy gondolatiságban nem kapunk a világon semmit. Sőt, a bemutatott ételek gyakran kifejezetten rosszul vannak elkészítve, a focaccia nincs rendesen kidagasztva és alulkelt, a frittata lapos, a tortán teljesen eltolódott a krém-tészta arány, a cukormázas fánkra szórt virágszirmok pedig úgy néznek ki, mintha valaki a földre ejtette volna a süteményeket. Rácsodálkozik és újdonságként mutat be olyan technikákat, alapanyagokat, mint a kimcshi, sóban sült hal, sós vizes pác, és mindegyik epizódban készít egy crudités tálat, mert a nyers, színes zöldségek jól néznek ki „még akkor is, ha nem esszük meg őket” – teszi hozzá egyik alkalommal.

A második: kézzel készít mindenféle hasznosnak tűnő dolgot, például fürdősót, gyertyát, lufikaput, sőt, teakeverékeket is és kutyakekszet. Mindent cuki zacskókba tesz, és kis feliratokkal látja el őket, a boltban vett perecet is.

A harmadik: mindeközben egy vendéggel beszélget, aki vagy a barátja, vagy nem. A baráti párbeszédek annyira tartalmatlanok, hogy közben papagájként mondogatják mennyire szeretik egymást, mennyire cuki, édes és csodálatos a másik. „Gyertyát készítettünk, hát nem elbűvölő?” – mondja Meghan, majd hátravetett fejjel kacag. Másik barátnőjével laza cicanadrágban perdül táncra a kaliforniai puszta közepén. Amikor pedig nem barát érkezik, a résztvevők kínban keresik a közös témákat. Mindy Kaling színésznő próbálkozik. „Te is sorozatszínésznő voltál, ugye?” Egyetlenegy őszinte vagy humoros pillanat nincs a dialógokban. Beleharap a csilibe, hogy vagánynak mutassa magát, de nem, még csak nem is csíp. Mivel beszélgetés közben nem derül ki, hogy összemelegedtek volna, ezért jól elmondják Roy Choi amerikai-koreai séffel is: „Annyi közös van bennünk!” – és pacsiznak.

A műsor újra és újra ebben a körben válik önmaga és az egész műfaj karikatúrájává. Legyen laza és természetes, hiszen semmi művi nincs itt, ez csak a saját mindennapi élete. Így készítene frittatát a családnak, ha a műsor igaz lenne, így szervezne zsúrt a gyerekeknek, így dobna össze egy tésztát egy barátjának. A nézőket nyilván az érdekelné, hogyan él a kiugrott sussexi hercegné és gyerekei, ebből pedig természetesen semmit nem tudunk meg, néha ugyan emlegeti őket, de a herceg is csak egyszer jelenik meg a záróepizódban.

Miközben erőltetetten próbál laza lenni, egyre merevebb és természetellenesebb, csillagocskákat szaggat a bolti zacskós kenyérből kent mogyoróvajas szendvicsből, mindenre, de tényleg mindenre virágszirmokat szór a fánktól a vajas kenyérig, pont úgy, hogy nagyon jól nézzen ki, de se fogyasztási, se gasztronómiai, se életviteli szempontból ne legyen a világon semmi értelme. Mintha tényleg minden egy fotó kedvéért készülne, a főzés maga legtöbbször egészen a háttérbe szorul.

Mindazt, amit a műsor a gasztronómiáról, főzésről, háztartásról gondol, legjobban Meghan szivárvány gyümölcssalátája foglalja össze. A gyümölcsöket szín szerint csoportosítva, ív alakban pakolja szép sorban egymás alá a tányérra, hogy olyan legyen, mint egy szivárvány. Hosszadalmas, értelmetlen munka ez, amellyel meg is öli a gyümölcssaláta műfajának lényegét, ami az ízek, levek keveredéséből fakadna. Viszont a fotón remekül néz ki. (Ács Bori)

A Netflix Lékai-Kiss Ramónája

Egy lifestyle-show ötlete 2025-ben teljesen megállja a helyét, ebben a háborúktól, inflációtól, gyűlöletkeltéstől, klímaváltozástól, mindenféle katasztrófától sújtott világban nagyon jólesik az embernek szép embereket nézegetni, ahogyan szép dolgokat csinálnak. Úgyhogy nem volt ördögtől való dolog, hogy Meghan Markle megmutassa a világnak, miket szokott sütni-főzni, és hogyan készül a barátai fogadására. Csakhogy a sorozat valójában félrecsúszott. Ahelyett, hogy egy félórásra húzott TikTok-videót vagy egy Pamela Anderson főzőshow-másolatot kaptunk volna, Meghan valójában rettentő egyszerű recepteket mutogat elképesztő modoros és hivalkodó módon. Ahhoz, hogy éreztessem, mi a baj a sorozattal, elég végigvezetni a kedves olvasót az első részen, ami kétségkívül a legrosszabb volt az összes közül.

Meghan bérelt házába (ami a saját, 10 milliárd forintos otthonához képest csak 2,5 milliárd forintot ér) meghívta a sminkesét, Daniel Martint, akivel hosszú ideje barátok, hogy főzzön és süssön neki valamit. A részt úgy kezdi, hogy méhészkedik a méhészével, és közben megkérdezi a tőle, hogy mennyi ideig él egy méh, ebből valószínűleg az következik, hogy soha életében nem csinált még ilyet, és persze azt sem tudni, hogy a valódi otthonában vannak-e egyáltalán méhei.

A méhészkedés után bemegy a házba, ami úgy van berendezve, mintha egy IKEA-bemutatóterem lenne, csak sokkal drágább dolgokkal (állítólag Meghan 7,5 millió forint értékű tűzhelyen főzőcskézik, 300 ezres serpenyőkben sütöget és egyenként 30 ezres vágódeszkákon vágja a petrezselymet), és fürdősót készít a vendégének, aki amúgy valószínűleg nem is fog a bérelt házban aludni, de itt még talán érthető az átfedés: ha magához hívta volna meg őt, ilyen apró ajándékkal kedveskedne neki. Ezután összedob egy laza crudités-t, ami a zöldséges mártogatós neve a gazdagoknál, együtt főznek egy kis paradicsomos tésztát, ami szó szerint paradicsomból, hagymából, tésztából és egy kis zöldségből áll, majd sütnek egy tortát a kertben szedett málnából.

Hogy mindemellett kicsit szimpatikusabb, földhözragadtabb is legyen, Danielt – aki szemlátomást nagyon meglepődött, hogy Meghan tud zöldséget felvágni – boltban vásárolt mogyorós pereccel is várja, amit a bolti zacskóból áttölt egy szebb zacskóba, majd ráírja, hogy mogyoró van benne, hátha Daniel, aki több éve barátja, allergiás rá.

A sorozat erről a mélypontról azért kicsit feljebb kúszik, de nem sokkal. Valójában amikor értékelhető teljesítményt nyújt, az csak az éppen aktuális meghívott vendégnek köszönhető. Roy Choi szakács például elviszi a show-t, és tényleg érdekes ételeket főz, ahogyan Vicky Tsai is, aki egy kozmetikai vállalat CEO-ja. Utóbbi részre mégis rányomta a bélyegét az, hogy az utolsó tíz-tizenöt perc szégyentelen reklámja volt Tsai cégének, de a sorozatban egyébként rendre előkerül Meghan saját lekvárja is, amit éppen most rebrandingelt, és ami rögtön szerzői jogi problémákkal is szembe kell, hogy nézzen, a neve ugyanis megegyezik egy New York-i ruhaboltéval. Az ilyen reklámok miatt Meghan gyakorlatilag a Netflix Lékai-Kiss Ramónájává változik, akinek minden második Instagram-posztja fizetett együttműködés.

A legkellemetlenebb részért az elsővel szorosan vetekszik a második, ahol Mindy Kaling a vendég. Az a rész legkínosabb pillanata, amikor Meghan egy ponton kijavítja Kalingot, hogy ne Meghan Markle-nek, hanem Meghan Sussexnek hívja, mert most már ez a neve, és kifejti, milyen jó érzés, hogy neki, Harrynek és a gyerekeinek is ugyanaz az utónevük. Ez egyébként igaz, Lilybeth és Archie mindketten Mountbatten-Windsorként születtek, de ahogy III. Károly a brit trónra lépett, megörökölték a Sussex nevet. Az már kevésbé tiszta, hogy az a család, ami teljesen elvágta magát a brit királyi családtól, és egy teljes dokumentumfilmet szánt arra, hogy ráhúzza a vizes lepedőt, miért szeretne még mindig Sussexként szerepelni.

Ez a műsor mindezek ellenére is működhetett volna. Az egyik ilyen út lehetett volna, ha Meghan teljesen felvállalja, hogy ő márpedig hercegné, és a crudités mellett libamájat szokott majszolgatni pezsgővel és kaviárral, a napját pedig minden reggel afrikai cibetmacska ürülékéből készült kávéval kezdi, mielőtt gyémántfürdőt vesz a legdrágább kaliforniai hotelben. A másik megoldás az lehetett volna, ha tényleg bepillantást enged a mindennapjaiba, a gyerekeket esetleg kitakarva, figyelve arra, hogy ne lehessen túl sok mindent megtudni a saját házáról sem, mert teljes mértékben értem, miért ügyel ennyire a családja biztonságára. Engem például már az is érdekelne, hogy tulajdonképpen mi a munkája, mit csinál minden nap, miután elviszi a gyerekeket az óvodába.

A harmadik lehetőség meg az lett volna, ha tényleg olyan tartalmat készít, amihez az átlagember tud kapcsolódni. Meghan Markle minden részben elmondja azt, hogy nem gond, ha nincs méhkaptárad, óriási bogyósgyümölcs-veteményesed, ehető virágokból álló kerted, a boltban is megveheted azokat az alapanyagokat, amiket ő használ – ettől egy óriási gyümölcstál még mindig elképesztő drága lesz az egyszerű nézőnek, arról nem is beszélve, hogy egy dolgozó anyukának nem lesz ideje minden reggel összedobni egy ilyet a gyerekeinek. A gazdasági válság kellős közepén, amikor az élelmiszerárak az egekbe szöktek, rengeteg embernek pedig a megélhetés is nehezen megy, egy ilyen műsort ennyire mű és megjátszott módon leforgatni és leadni igazán tapintatlanság.

Ez a sorozat egyébként része volt annak az 5 éves megállapodásnak, amit a Netflix Meghannel és Harryvel kötött, és aminek keretein belül összesen 100 millió dollárt, vagyis 36 milliárd forintot kaptak a streamingszolgáltatótól. Nem tudni, hogy mindez mennyire érte meg a Netflixnek, az viszont biztos, hogy a Szeretettel: Meghan már az első héten bekerült a top 10 legnézettebb műsor közé – hogy ezt azok hozták össze, akiknek nagyon tetszett a sorozat, vagy azok, akik csak azért nézték meg, mert újabb okot kerestek, amiért kifejezhetik nemtetszésüket Meghan iránt, a szolgáltatónak végülis teljesen mindegy. Nekem mindenképpen elvett 4 órát az életemből, amit most már soha nem kapok vissza, pedig mennyivel hasznosabban is eltölthettem volna – például úgy, hogy összedobok egy laza crudités-t a családnak. (Nagy Nikoletta)