Nézőként is ledob magáról a film, ha kellemetlen szimulált szexet látunk

• Az anyai ágon francia származású és jogi végzettségű Kurucz Marion sokáig gyártásvezetőként és producerként dolgozott, ma az egyik legfoglalkoztatottabb magyar intimitáskoordinátor. Dolgozott Olivia Colmannel és Emilia Clarke-kal, Diane Krügerrel és Uma Thurmannel, az Eagles of the Republic című filmjét pedig beválogatták az idei cannes-i versenyprogramba.
• Egyed Bea a kortárs tánc felől érkezett a szakmába, intimitás-koordinátorként részt vett több magyar tévésorozat munkáiban, a dán–magyar Stranger című filmben és a BBC Maigret sorozatában, valamint színházi produkciókban, köztük Bodó Viktor és Keresztes Tamás rendezéseiben.

Legutóbb az Anora huszonhat éves főszereplője, az alakításáért Oscarral jutalmazott Mikey Madison utasította vissza az intimitás- koordinátor használatát. Mitől függ, hogy valaki él-e ezzel a lehetőséggel? Előfordulhat, hogy tényleg nem volt rá szüksége?

Kurucz Marion: Persze, de ez nem jelenti azt, hogy a produkciónak sem volt. Vagy akár a jelenetpartnerének. A statisztáknak, mellékszereplőknek, testdublőröknek általában nagyon is szükségük van rájuk, ők ugyanis a legkiszolgáltatottabbak ebben a folyamatban. A filmes hierarchia lejjebb lévő részein sokkal kevésbé kapnak információt a résztvevők arról, hogy mit igényel majd tőlük a jelenet, vagy hogy egyáltalán mire vállalkoztak.

És miért alakult erre egy külön szakma?

Egyed Bea: Amiért a kaszkadőrkoordinátor és a koreográfus szakma is megjelent a filmkészítésben, pedig előtte évtizedekig nem alkalmazták őket. Az a tapasztalatom, hogy azok a rendezők, akik még nem dolgoztak intimitáskoordinátorral, először egy kis eltartással figyelik, ez miért is lenne jó nekik. Aztán szinte mindig azt mondják, örülnek, hogy lekerült róluk az a teher, hogy még arra is figyelniük kelljen, hogy mindenki komfortosan érezze magát a forgatáson. De ez a szakma még mindig folyamatosan alakul és fejlődik.

Nektek mi hozta meg hozzá a kedveteket?

Kurucz Marion: A közvetlen előzménye esetemben az volt, hogy 2021-ben Emma Stone francia dialect coachaként dolgoztam a Szegény párák magyarországi forgatásán. A francia blokkban különösen sok volt a szexjelenet, emiatt sok feladat jutott a film intimitáskoordinátorának is. A forgatásra hirtelen megérkező francia férfi mellékszereplőknek szimulált szexet kellett eljátszaniuk Emma Stone-nal, és miközben tolmácsoltam nekik, az intimitáskoordinátor munkáját is közelről figyelhettem, és jelen lehettem Emma és a mellékszereplők egyeztetésén és a jeleneteik forgatásán is.

Azt láttam, hogy a férfiak iszonyatos stresszben próbálnak adaptálódni a forgatáshoz, miközben egy szupersztárral kellene egy szexjelenetet lebonyolítaniuk.

Az intimitáskoordinátornak, Elle McAlpine-nak ezt valahogy mégis sikerült komfortossá tennie a számukra. Elle a szakma egyik legjobbja, ő lett később a mesterem is.

Egyed Bea: Nálam azzal kezdődött, hogy két volt kollégámmal, Jenna Jalonennel és Kasza Polett-tel SeeThrough néven alapítottunk egy ügynökséget és érdekképviseleti platformot, ami fiatal táncosok filmes lehetőségeire fókuszál. Ennek részeként kezdtem képezni magam intimitás-koordinátorként. Már csak azért is, mert ezzel kapcsolatban saját tapasztalataim is voltak, mivel az elmúlt tíz-tizenöt évben többször volt részem olyan színpadi vagy filmes munkákban, amikben meztelen szereplőként vagy testdublőrként kellett jelen lennem. És volt köztük néhány elég megterhelő helyzet is.

Mi miatt?

Egyed Bea: Főleg a félrecsúszott kommunikáció miatt, amikor nem jutott el a megfelelő időben a megfelelő információ a megfelelő emberhez. Egy alkalommal például egy színésznő testdublőreként szerződtettek egy jelenetre, a forgatáson viszont nem azt kérték, amiről korábban tájékoztattak. Az eredeti sztoriban csak a ruha szétszakítása szerepelt, amiből valahogyan az lett, hogy a partneremnek rángatnia és nyalogatnia kellett, ami már túllépett nálam bizonyos határokat. Egy ilyen helyzetben a szereplő ott áll a rendezővel és az egész stábbal szemben, akik érthető okokból haladni szeretnének a munkával. Én is úgy éreztem, nem akadhatok fenn azon, hogy korábban nem is erre mondtam igent.

Ezek végtelenül kiszolgáltatott helyzetek, és nagyon igénybe vehetik a szereplőt lelkileg.

Szóval összességében mi a dolga egy intimitáskoordinátornak?

Kurucz Marion: Ez egy elég komplex csomag, kicsit jogásznak, kicsit pszichológusnak kell lenned, miközben szerencsés, ha a színészethez és a tánchoz is van érzéked. A kommunikációs-közvetítő szerepünk mellett pedig rengeteg a papírmunka is.

Egyed Bea: Moderátorok vagyunk a szereplők és a rendező közt; arra dedikált emberek, akiktől lehet kérdezni és megosztani velünk a félelmeket, az esetlegesen felmerülő kellemetlen érzéseket – olyasmiket, amiket egy szereplő nem szeretne megosztani a rendezővel, mert szégyelli vagy egyszerűen nem akarja ezzel terhelni. És kvázi intimmozgás-koordinátorok is vagyunk.

Vegyünk például egy átlagos szexjelenetet. Ezt ki koreografálja?

Kurucz Marion: Egyes rendezőknek elég konkrét elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban, és nem akarnak elfogadni semmilyen koreográfiai inputot. Volt, aki például azt sem akarta, hogy a próbán ott legyek, pedig ez tényleg alap. De ezt is el kell fogadnunk, ha a színészeknek is megfelel. A flexibilitás kulcsfontosságú.

Egyed Bea: Másfelől viszont a #metoo óta nagyot változott az alkotók hozzáállása a szexualitáshoz, és talán át is estek arra az oldalra, hogy már félnek bizonyos dolgokat kérni.

Kurucz Marion: És ettől még fontosabbá vált a szerepünk. Sokszor tényleg az derül ki, hogy nem a színésznek, hanem a rendezőnek van szüksége ránk, mert, mondjuk, nem mer valamit kimondani.

Több rendezővel találkoztam, aki rögtön azzal indított, hogy „én nem az a típus vagyok”, „én semmi olyat nem akarok”.

Aztán persze kiderült, hogy csomó mindent szeretne, csak fél. Ilyenkor tud támaszkodni ránk. Ugyanez igaz a férfi színészekre is. Sokszor azt lehet érezni, hogy annyira igyekeznek tisztelni a női partnert, hogy inkább rá bíznának mindent. De ez sem szerencsés, mert így meg az összes felelősség a nőt terheli, neki kell kijelölnie mindkettőjük határait. Holott a férfinak is fontos lenne erre reflektálnia. A félelem a jelenetnek sem tesz jót, muszáj, hogy a szereplők felszabadultak legyenek. Azt viszont nem csodálom, hogy mindenki óvatos, mert nagyon rövid idő alatt változott meg, hogy mit szabad és mit nem, és gyakran a következményei is beláthatatlanok.

A néző észreveszi, ha volt intimitáskoordinátora egy filmnek?

Egyed Bea: Szerintem ez pont azon érhető tetten, ha a korábbinál bevállalósabb, mégis érzékenyebb dolgokat látunk a filmben. Mint például egy mellbimbó érintését, ahogy láthattuk azt most A Fehér Lótuszban. Ami egyébként a szexualitás része az életben, de a filmes szexben nem nagyon merték korábban használni.

Nagyon fontos az érintés minősége, hogy azt hogyan lehet érzékibbé, érzékletesebbé tenni egy intim jelenetben.

Nézőként is ledob magáról a film, ha kellemetlen szimulált szexet látunk.

Vagyis pont a merészebb megoldások irányába terelitek az alkotókat?

Egyed Bea: Igen, hiszen a segítségünkkel kreatívabb megoldásokat is lehet eszközölni, lehet róla tisztábban beszélni, és ez felszabadítóan hat.

Kurucz Marion: Én is azt gondolom, hogy ilyen körülmények között sokkal bátrabban lehet alkotni, amitől a szexjelenet is jobb lesz. Tavaly dolgoztam egy indie filmben, ami a 90-es évek szoftpornóvilágában játszódott, ezért megnéztem néhány korabeli erotikus thrillert, többek közt az Elemi ösztönt. Mai szemmel pedig ezek a szexjelenetek nagyon rosszak, sőt kicsit bénák is. A szoftpornókról nem is beszélve, ahol minden színésznőnek szinte végig spiccben volt a lába. Ehhez képest érdemes megnézni például a Normális embereket, mennyire természetesnek és valódinak tűnik benne a szex. Amit egyáltalán nem olyan könnyű elérni.

Most akkor bátrabb vagy óvatosabb lett a filmvilág?

Egyed Bea: Éppen ez az érdekes ellentét a korunkban: hogy egyszerre van jelen a valódiság iránti vágy és az attól való félelem. Egyszerre elég a műanyagból és a kamuból, másfelől az emberek a saját testükhöz fűződő viszonyukban soha nem látott dilemmákat élnek meg.

Előfordul, hogy minden elővigyázatosság mellett is úgy érzi egy színész, hogy sérül a munka során?

Egyed Bea: Tavaly volt egy ilyen esetem. Eredetileg a jelenet a forgatókönyv szerint meztelenséget tartalmazott volna, ezt fürdőruhára változtatták. A stáb mindent elkövetett, hogy a színész biztonságban érezze magát, de így is kellemetlenül élte meg. Nehéz helyzet, hiszen ez is egy munkaviszony, bizonyos belső folyamatokat nem lehet elkerülni a legkörültekintőbb figyelem ellenére sem. Tökéletesen profin megcsinálta a jelenetet, a végére azért fel tudott szabadulni.

És erőszakot hogyan lehet létrehozni erőszak nélkül?

Kurucz Marion: Dolgoztam egy filmben, ahol egy jelenetben egy intim érintésnek kellett átfordulnia egy vad, aztán gyilkos mozdulatba, fojtogatásba. Ezen a jeleneten például egy kaszkadőrkoordinátorral kellett együttműködnöm, ő segített technikailag megoldani, én pedig nemcsak érzelmileg támogattam a színészeket, hanem az intimitás fizikai kifejezésén is sokat dolgoztunk. Többször elpróbáltuk, nagyon jó hangulatban telt a munka, és napokkal később is azt mondták a színészek, mennyire jól érezték magukat a forgatáson.

Egyed Bea: Nekem színházi munkám volt hasonló, és ott is, amennyire drámainak hatott kívülről, annyira lazán ment a próbák során. Megtanulható az a fajta tudatosság, hogy a színész lelkileg ne haljon bele ezekbe a helyzetekbe.

Amerikában hol tart most a jogi-szakmai szabályozása a produkciókban megjelenő szexnek és meztelenségnek?

Kurucz Marion: Ha például a Netflixnek dolgozol, először is az egész stábnak át kell mennie egy anti-harassment (zaklatás elleni) kurzuson. Emellett az amerikai színészszakszervezet,

a SAG-AFTRA erősen ajánlja az intimitáskoordinátor használatát, de csak szimulált szex és meztelenség esetében.

Ahol az is nagyon precízen meghatározott, hogy mit jelent a meztelenség. De annak ellenére, hogy a szakszervezet nem írja ezt elő, a nagy stúdiók és streamingszolgáltatók egy ideje mégis kötelezik magukat arra, hogy a produkcióikban szerződtessenek intimitáskoordinátort. Így ha egy színész egy nagy stúdiófilmben nem kér maga mellé, akkor is kap. A független filmeket viszont semmi nem kötelezi, ők nem mindig alkalmazzák.

A színész alapszerződésében egyébként nincs szó meztelenségről, legfeljebb annyi, hogy nem vállal teljeset vagy hasonló. Ezen túl van egy simulated sex and nudity rider nevű dokumentum, amiben rögzítik azokat a feltételeket, amikben a rendező, a színész és az intimitáskoordinátor együtt megállapodott a vonatkozó jelenetekről vagy blokkokról. Ebben rögzítik nagy vonalakban a koreográfiát és a meztelenség részleteit. Ez egy lényeges jogi dokumentum, és nagyon fontos, hogy a jelenet forgatásáig a szereplő is aláírja.

Színházban hogy működik a feladatkörötök?

Egyed Bea: Színházba ezt a feladatkört sokkal nehezebb integrálni. Ott az utóéletét is követni kellene és más szabványokra is van szükség, mint a film folyamatában. Eleve mást jelent a meztelenség a színházban, mint a filmen, és az sem mindegy, hogy a Trafóban vagy egy emelt színpadon kell egy színésznek levetkőznie. Nemrég Keresztes Tamás rendező meghívott, hogy segítsek a Minden jót, Leo Grande című film színházi adaptációjának próbáinál, a Bástya Színházban. Felmerült, hogy ahogyan a filmben is, ez a törékeny testiség akár a meztelenségen keresztül is megjelenjen, de nem volt rá szükség, mert Udvaros Dorottya és Medveczky Balázs érzékeny játékában ez mind benne van. A Bástyában ráadásul zavarba ejtően közel vannak a nézők, ez önmagában nagyon intim helyzetet teremt. Ezért a munkám egyfajta érzékenyítés volt, a mozgáson keresztül. Emma Thompson egyébként kifejezetten nem akart intimitáskoordinátort a film forgatásánál.

Olivia Colmannek milyen intim feladata volt az itt forgatott filmjében?

Kurucz Marion: Többek között egy csoda szép táncjelenet a Wicker című filmben, amiben közte és a férfi partnere közt felvillan több szexuális mozzanat. A jelenetet egy fantasztikus magyar koreográfussal, Molnár Vicával, és brit intimitáskoordinátorával, Ita O’Briennel dolgoztuk ki, aki a szakma első számú legendája. Szerintem nagyon szép lett a végeredmény, Olivia pedig hihetetlenül profi, kedves ember, nagyon könnyű volt vele a munka.