Sajnálom, ha nem tetszett a produkcióm, nem is feltétlenül gyönyörködtetni akartam vele

Egyikük szabadúszó sminkes, másikuk recepciós bekészítéseket intéz egy irodában. Szombaton mindketten a Pride nagyszínpados fellépői voltak, azóta nincs olyan felülete a kormánymédiának, ahol ne rajtuk keresztül igyekeznének példázni, miért kellene ténylegesen betiltani az egész rendezvényt. A Mia Szösz és Emma Rebel néven fellépő magyar drag queeneket arról kérdeztük, a saját értelmezésükben miről szólt a performanszuk, mit keresett a kokárda a színpadon és mit szólnak ahhoz, hogy Orbán Viktor is külön posztot szentelt a produkciójuknak.

Figyelemmel követtétek a médiamegjelenéseiteket az elmúlt napokban?

Mia Szösz: Nekem nem nagyon volt rá időm, és bevallom, nem is kifejezetten érdekelt.

Pedig Orbán Viktor is megosztotta az oldalán a produkciódról készült felvételt, és azt írta: „Van, aki erre büszke. Mi nem kérünk belőle!”

Mia Szösz: Ő nem is volt ott, szóval az, hogy nem kér belőlünk, már ott tiszta volt. Nem is neki szólt az előadásom, hanem annak a 200-akárhány ezer embernek, aki a tiszteletét tette aznap.

Emma Rebel: Én láttam, hogy a jobboldali média tele van velem és Miával, és hogy szerintük én vagyok a sátán az egyik táncmozdulatom miatt. Mia meg hazaáruló, mert ledobta a kokárdáját a földre – az mindegy, hogy pont a lényeget nem vették észre benne. A baloldali média szerint meg bátrak vagyunk, amiért odaálltunk.

Mi alapján választottátok ki az alkalomhoz illő produkciót?

Emma Rebel: Én a Revolution című számmal indítottam, ami magától értetődően a lázadásról, a forradalomról szól. A második produkcióm Doechii Alter Ego című száma volt, ami pedig arról szól, hogy bárki utálkozhat, ha egyszerűen nem érdekel. A szám második refrénje előtt van egy sor: I’m the problem, I’m the villain. Ekkor magamra mutattam és ördögszarvakat tartottam, miközben mosolyogtam. Vagyis hogyha én vagyok a probléma, akkor leszek én a gonosz. A szám elején egy narancsot is széttéptem, amit eredetileg csak kicsit akartam meghámozni, de végül így sikerült. Valahol persze volt az egészben egy kis polgárpukkasztás is, de a draget szerintem nem lehet polgárpukkasztás nélkül csinálni.

Mia Szösz: Olyan produkciót szerettem volna, ami egyfajta statement, és úgy érzem, hogy ez össze is jött, ez volt a Most múlik pontosan. De nem akartam túl komolyra sem venni, ezért a másik egy bulisabb szám volt.

A Megafon munkatársa, Déri Stefi szerint az előadásod a Pride esszenciáját adta: „egy nőnek öltözött férfi táncol, a földre dobja a kokárdát, majd előveszi a transzgender zászlót”. A te értelmezésedben miről szólt a produkciód?

Mia Szösz: Ha odafigyelt volna arra, hogy éppen milyen szövegnél rántottam elő a zászlót, akkor értette volna a lényeget. Azt akartam üzenni a transznemű embereknek, hogy fontolják meg, hogy mi a fontosabb a számukra: az identitásuk vagy a hazájuk. Lehet, hogy ez rosszul hangzik, pedig nem hazaárulásra akarok senkit rávenni, de jelen helyzetben a transzok a marginalizált csoporton belül is a legesleg-marginalizáltabbak, és néha szinte hajtóvadászatot indítanak ellenük. J. K. Rowling például a múltkor arra buzdított mindenkit, hogy ha egy transzneművel találkoznak egy nyilvános mosdóban, nyugodtan fotózzák le. Ez kb. ugyanaz a kategória, mint a Metropol felhívása, hogy fotózzanak be a nők szoknyája alá. Azt pedig, hogy mit jelképezett a sebem, a nézők interpretációjára bízom, nekem mindenesetre egy tátongó sebet jelent, amit az elmúlt évtizedek politikája ejtett rajtam mint a közösség tagján.

A kokárdát miért dobtad a földre?

Mia Szösz: Valójában a ledobás pusztán egy technikai megoldás volt, mert nem akartam a kezemben tartogatni, de jó megafonoshoz méltón ezt is kiragadták, és plusz jelentéstöbbletet adtak neki. A Hatvannégy Vármegye fel is akar jelenteni nemzetiszimbólum-gyalázás miatt, erre meg csak annyit mondanék, hogy nem ők és nem Novák Előd fogja meghatározni, hogy mi a magyarság, és hogy én milyen szimbólumokat használhatok itt született és itt felnőtt magyarként. Nem csak ők alkotják a nemzeti egységet. És a népművészet sem politika, és nem is kéne azzá tenni.

Nincs vége a tiltakozók sorának, a Csík Zenekar énekesnője, Majorosi Marianna is azt kommentelte a miniszterelnök posztja alá, hogy mélységesen felháborítja, hogy neki mint előadónak nincs joga megelőzni, hogy valaki ezt tegye a hangjával, és arra kért mindenkit, hogy ne osszák meg ezt a felvételt.

Mia Szösz: Szerintem ő is tudja, hogy ez nem így működik, és sajnálom, hogy neki nem tetszett a produkcióm, de nem is feltétlenül gyönyörködtetni akartam vele. Én tényleg csak azt tettem meg, amire felkért a Pride, és nem szeretnék semmilyen nyilvános vitában részt venni.

Ezzel szemben a Revolution eredeti előadója, az amerikai K-pop előadó AleXa Insta-üzenetben köszönte meg, hogy a számát egy „ennyire fontos” eseményen adtad elő. Ha viszont a magyar kormány az LMBTQ-közösség ellen akar hangolni, mindenekelőtt a drag queenekkel példálózik, és különösen is a nőnek öltözött szakállas férfiakkal. Ezt hogy éled meg?

Emma Rebel: Egyrészt tudom, hogy ahogyan én művelem ezt a műfajt, az nem való mindenkinek, mert a drag queenek vagy transzvesztiták nem feltétlenül szőrösek és szakállasak. Teljesen rendben van, ha valakinek ez nem tetszik, bár nem én vagyok az első, aki így csinálja, és nem is én leszek az utolsó. Viszont ez egy szabad művészet, egy önkifejező előadásmód, ahol a karaktert úgy építed fel, ahogy akarod, és a személyiséged azon részeit mutatod be, amiket a mindennapokban nem tudsz megmutatni. Aki ezt nem érti, az nem tudja értékelni azt sem, hogy mindez mennyi idő, pénz és energia; hogy hány év tapasztalatát kell beletenni abba, hogy a sminkjeink tökéletesek legyenek; hogy egy 40-50 ezres parókát ugyanúgy kell ápolni, mint a saját hajunkat; hogy a ruháinkat gyakran magunknak készítjük. Magassarkúban táncolni a színpadon mindenféle trükkökkel, spárgázni és dipeket csinálni, nem olyan egyszerű.

Másrészt szerintem aki elkezdi a draget, akár kisebb, akár nagyobb fellépésekkel, felvállalja azt a kockázatot, hogy bárminek, ami kikerülhet róla az online platformokra, negatív visszhangja lehet. Főleg egy ekkora rendezvény után. De én a kommentelőkön inkább nevetek, mert mondhatnának valami kreatívabbat is annál, mint hogy „ezt a gyereket se szerették a szülei”, meg „ez is csak egy rossz buzi”. Ezekre nem tudok és nem is akarok válaszolni, van jobb dolgom is ennél: van egy 8 órás munkám, szociális életem, családom, nem fogom magam felhúzni kis kanapéhuszárokon.

Pár hónap múlva úgyis elfelejtik, hogy ez az egész megtörtént, elfelejtik a nevem, azt is, hogy szakállas vagyok.

Aztán jövőre a Pride időszakban megint elővesznek. Egyébként most is két évvel ezelőtti felvételekből vágtak be rólam képeket. Akkor már inkább keressetek rá a social mediánkra, és könyörgök, onnan szedjetek le friss képeket!

Felmerült komoly dilemmátok azzal kapcsolatban, hogy ilyen politikai körülmények között vállaljátok-e a szereplést?

Mia Szösz: Az utóbbi pár évben, ahogy felerősödött a kormány aktív rosszindulata, nagyon ingadozó lelkiállapotokat éltem meg, de abban biztos voltam, hogy a Pride-on kint leszek. Azért is csinálom a draget, hogy a láthatóságunkat növeljem, és ennek minden velejárójával tisztában vagyok. A drag queenek a közösség legszínesebb foltjai, a legészrevehetőbb lényei, ez hozzátartozik a szerepünkhöz. És azáltal, hogy ilyen kirívó a karakterem, több figyelmet kap az LMBTQ+ bármelyik betűje. Technikailag egy bohóc vagyok, egy szórakoztató elem a közönség számára.

Emma Rebel: Amikor a miniszterelnök először beszélt a Pride betiltásáról, életemben először nagyon megijedtem, hogy mostantól tényleg az lesz, hogy az utcára se fogok tudni kimenni. A nővérem nyugtatott meg, hogy ne legyek hülye, eddig is aktivistáskodtam, most meg főleg muszáj lesz hallatni a hangomat. A félelem nálam egy idő után teljesen átment abba, hogy szarok rá, nekem egy feladatom van: az, hogy azoknak az embereknek az üzenetét átadjam, akik láthatatlanok.

Az idei mégsem egy hagyományos Pride volt, hanem a főváros rendezte Budapest Büszkeség menet. A szervezőknek volt emiatt valamilyen speciális kérésük felétek?

Emma Rebel: Hál’ istennek nem volt. Azzal, hogy Karácsony Gergely és a főváros szervezte az eseményt, biztonságosabbá tette, és úgy éreztük, hogy garantálja, hogy senki nem kerülhet bajba. És nagyon pozitív, hogy ez így is történt.

A politikai hatalom eléri valaha, hogy felhagyjatok a draggel?

Emma Rebel: Azt szoktam mondani, hogy ha Orbán Viktor elküldene a hadseregbe, én lennék a szórakoztató elem, mint a Tökéletes hang 3.-ban, mikor a csajok énekeltek az amerikai katonáknak.

Mia Szösz: Lehet, hogy nem 200 ezer ember előtt fogom csinálni, de csinálni fogom. Tényleg meg kellene érteni, hogy ez egy előadó-művészeti ág, nem egy beteg szexuális perverzió.