Húsfogyasztást ösztönző kampányt indított az agrárkamara – az országban, ahol eleve túl sok húst eszünk

A Belga együttes Hús című száma 2002-ben jelent meg, és már akkor is vicc volt a refrén: „Hús, hús, hús, egyél húst, a zöldségektől leszel olyan mélabús”. Most, 23 évvel később, 2025-ben állami hivatalok üzenik a fogyasztóknak, hogy a hús jó.

Idén nyáron indult a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Tények ízekre szedve című kampánya, ami influenszerekkel igyekszik eloszlatni a húsfogyasztással kapcsolatos közismert aggályokat, azt közvetítve, hogy

sem környezeti, sem egészségi szempontból nincs baj azzal, ahogyan és amennyi húst fogyasztunk.

Videókban, cikkekben, influenszerekkel, Wossala Rozina tévés személyiséggel, Szécsi Zoltán exvízilabdázóval (aki jelenleg marhatenyésztéssel foglalkozik) és Szabó Adrienn dietetikus segítségével népszerűsítik az üzeneteiket. Mivel a kampány közismert és világszerte elfogadott tényeket próbál cáfolni, szakértőket kértünk meg, hogy reagáljanak az állításokra.

Az általunk megkérdezett környezetvédelmi, dietetikai, agrártudományi és élelmiszer-politikai szakértők szerint nem a húsfogyasztás növelésére, hanem éppen hogy a csökkentésére kellene ösztönözni a magyar fogyasztókat.

A kampány tele van csúsztatással, ellentmondással, illetve az úgynevezett cherrypicking érvrendszerrel operál, amikor egy összetett helyzet sok tényezője közül csak azokat választják ki, amelyek az üzenet alátámasztásához szükségesek. Tény, hogy az állattenyésztés súlyosan terheli a környezetet, a kormány viszont a húsfogyasztást, azon belül is a nagyipari állattenyésztést támogatja. Az ökogazdaságból, kistermelőktől származó húsok minősége jobb, de ezek nehezen hozzáférhetők és drágák. Magyarországon amúgy is túl sok húst eszünk, és a feldolgozott húsipari termékek nagy része bizonyítottan káros az egészségre – ezért inkább zöldségfogyasztásra, a hüvelyesek fogyasztására kellene buzdítani. Bár az EU-ban előírások garantálják a hús szermentességét, antibiotikumok jelen vannak az állattenyésztésben, ez pedig megváltoztatja a baktériumok teljes körforgását, működését is.

Szőllősi Réka élelmiszer-politikai elemző szerint a nemzetközi tudományos közeg álláspontja évek óta megegyezik abban, hogy az egész világon nagy gond van a táplálkozással, és hogy a jelenlegi mennyiség harmadára kellene csökkentenünk a hús- és tejtermékfogyasztásunkat – hangsúlyozva, hogy ez csak csökkentés, nem a vegán életmód a cél. Arról van és lesz vita, hogy az a kevesebb hús, amit így enni fogunk, hogyan, milyen állattartási formával lesz jobb, de a csökkentés szükségessége környezeti tények alapján bizonyított.

Régóta konszenzus van az EU-ban is arról, hogy csökkenteni kell a húsfogyasztást, és meg kell ismerkedni az alternatív fehérjeforrásokkal, például a hüvelyesekkel, Magyarországra azonban ezek a törekvések még nem nagyon jutottak el. Az agrárkamarának a teljes élelmezési lánc összes tagját képviselnie kellene, ezért a tagok pénzéből nemcsak a húsipari lobbit kéne támogatnia, hanem legalább ennyi figyelmet, energiát és pénzt kellene a növényi fehérjék terjesztésére is fordítani. Léteznek ugyan ilyen kezdeményezések, de ezeket nem támogatja a kamara – mondta Szőllősi Réka.

A Tények ízekre szedve kampány állításaival szemben nem az a tévhit, hogy a hús mint olyan, mérgező lenne vagy káros, hanem az, hogy a most általunk fogyasztott mennyiség rendben van.

Annak, hogy miért kell a húsfogyasztást csökkenteni, millió oka van, ezért az átlagfogyasztónak ennél sokkal egyszerűbb üzenetet kellene eljuttatni: azt, hogy mindenkinek a maga, egyéni léptékei szerint kell visszavennie a húsfogyasztásából.

A kampány mögött persze messzire nyúló okok és érdekek állnak. Egyrészt az, hogy a húsipar megijedt attól, hogy az EU élelmezési stratégiája egyre határozottabban elmozdul a farm to fork szemlélet felé. Ezt előzte meg az Eat Lancetben megjelent, a világ legelismertebb környezettudósai által megfogalmazott tudományos álláspont, ami szerint a növényi alapú étkezés lenne a környezetvédelem legfontosabb táplálkozási célja. A húsipar erre válaszul kezdett a Meat the facts kampányba, ennek hazai verziója a Tények ízekre szedve. A szakértő szerint ezek a kampányok olyan problémákat hallgatnak el, mint az állatjólét, a környezet és az egészség.

Ma már az ember egészsége nem képzelhető el a környezet egészsége nélkül – mondta Szöllősi Réka. 2025-ben óriási felelőtlenség egy köztestülettől, hogy a fenntartható élelmezés problémáját nem kezeli megfelelően. Itthon csak bizonyos érdekeknek megfelelően van szó erről a témáról, ami nagyon káros – véli a szakértő.

„Nem arra lenne szükség, hogy vádaskodva, cáfolatok mentén beszéljünk ezekről a kérdésekről, mert ez az emberekből további bizonytalanságokat és ellenérzéseket vált ki. Inkább szeretettel kéne megértetni, hogy nem kell az identitásukat a szemétbe hajítaniuk, csak apró dolgokon kéne változtatni ahhoz, hogy a környezeti lábnyomukon csökkentsenek, ez pedig nem a világvége. Ugyanakkor az is fontos, hogy társadalmi gondolkodásra van szükség, ez nem olyasmi, amit megold majd helyettünk az állam” – tette hozzá az élelmiszer-politikai elemző.

Túl sok húst eszünk

A fogyasztási adatokon nem látszik, hogy olyan probléma lenne a magyarországi húsfogyasztás mértékével, ami húsnépszerűsítő kampányt tenne szükségessé. Bármelyik vezető dietetikai ajánlást vizsgáljuk is, akár a kiemelkedő nemzetközi szakértőkből álló EAT-Lancet Bizottságét, akár az MDOSZ Okostányérját vetjük össze a hazai fogyasztási adatokkal, az látszik, hogy Magyarországon nem húsból, hanem zöldségből és gyümölcsből, valamint hüvelyesekből fogyasztunk túl keveset.

A legutóbbi, élelmiszer-fogyasztással kapcsolatos adatok szerint marha- és sertéshúsból nyolcszor, csirkehúsból kétszer annyit fogyasztunk, mint amennyi az egészséges életünkhöz ajánlott – derül ki a Levegő Munkacsoportnak készülő, egyetemi tanárok által írt tanulmányból. Európai viszonylatban is élen járunk: közel annyi húst esznek a magyarok, mint a nálunk jóval nagyobb átlagos jövedelemmel bíró, fejlettebb országok, például a németek és dánok. Egy európai uniós felmérés szerint ha egy átlagos magyar embernek arról kell nyilatkoznia, hogy mit tesz a környezetvédelemért, akkor a húsfogyasztás csökkentésére való hajlandósága jóval alacsonyabban van a többi uniós állampolgáréhoz képest.

Más kutatások is azt állapították meg, hogy a magyarok sok mindenben változtatnak szívesen az életmódjukon, akár például az energiahasználati rutinjaikon is, de a táplálkozási szokásaikhoz nem szeretnek nyúlni. Ez ismét azt jelzi, hogy nem igazán kell a húsevésre még külön ösztönözni is a magyarokat.

Minden reklámnak az a célja, hogy a fogyasztást ösztönözze, annak is, ami ehhez a kampányhoz hasonlóan azt állítja magáról, hogy nem. Az ételek látványa különös erővel buzdít azok fogyasztására. Különösen igaz ez a húst ábrázoló reklámokra – világítottak rá a Levegő Munkacsoport szakértői.

Nemcsak az a gond, hogy a kampány összhatásában azt üzeni: fogyassz több húst, hanem az általa átadott információk is ellentmondásosak. Míg az egyik videó azt üzeni, hogy alkalmanként jó dolog a marhahús, de nem mindennap, egy másik szerint úgy általában sincs semmi gond a fogyasztásával, sőt többször „legfontosabb táplálékunkként” emelik ki. Máshol a videókon gusztusos, húsos ételeket mutatnak, de közben leírják, hogyan helyettesítsük a húst minél több ételben, és azt is elmondják, hogy csak a tányérunk nyolcadrésze kellene hogy állati eredetű élelmiszerből álljon. Mindez így együtt nagyon elbizonytalanító hatású lehet.

Ez persze nem is csoda, hiszen táplálkozási kérdésekre soha nincs egyetlen üdvözítő univerzális válasz, de az arányokra vonatkozóan igen. Dr. Szabó Zoltán dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember szerint a szakirodalom egybehangzó véleménye, hogy a növényi eredetű élelmiszereket egészségi szempontból is érdemes előnyben részesíteni az állati eredetűekkel szemben. Hogy általában miért javasolják a szakértők a húsfogyasztás csökkentését egészségi szempontból, az Szabó Zoltán szerint a környezeti okokhoz hasonlóan összetett.

A húsok, húskészítmények esetében számos problémás étrendi tényező együttesen jelentkezik. Idetartoznak a telített és transzzsírsavak, az étrendi eredetű koleszterin, a fehérjék és aminosavak, a hemvas ideális aránya, a nátrium, a nitritek és nitrozaminok (ezek a feldolgozott élelmiszerekben gyakran alkalmazott tartósítószerek, állományjavítók, ízfokozók, színezékek), valamint az előrehaladott glikációs végtermékek (ezek a húsok sülése közben termelődnek). Ha ezek a tényezők egyszerre vannak jelen, fel is erősíthetik egymás hatását.

Több általunk kérdezett szakértő is a kimazsolázós technikát emelte ki mint a kampány jellemző módszerét. Ez úgy működik, hogy ha épp úgy jön ki a számukra kedvező üzenet, amikor egy terméket hasonlítanak össze egy másik termékkel, akkor azt teszik, ha pedig másképp, akkor azt mondják, nem a termék számít, hanem az egész étrend. Így lehet amellett érvelni, hogy a vörös hús egy változatos étrendbe jól beilleszthető. A következő témában viszont a kampány megszólalói egészen más gondolkodásmóddal érvelnek, és azt állítják: a növényi ital rosszabb, mint a tej, mert alacsony a fehérjetartalma. További példa az információk megtévesztő csavarására, amikor az egyik cikkben „érdekes tényként” állapítják meg, hogy egy állati eredetű termék összetevői különböznek egy növényi eredetűéitől. Ez nem igazán meglepő, hiszen az egyikben hús van, a másikban nincs.

A kampányban ugyanakkor megjelennek igaz üzenetek is, de ezek egyrészt nehezen hasznosíthatók, másrészt nincsenek hangsúlyozva. Elhangzik például, hogy kisgazdaságokból származó húst érdemes fogyasztani, de mivel a fő üzenet az, hogy együnk húst, és arról nincs szó, hogyan, honnan lehetne kisgazdaságokból származó termékeket szerezni, az üzenet elsikkad – vélik az általunk megkérdezett környezetvédelmi szakértők.

Nagyüzemi helyett öko- vagy kistermelői hús

Ehhez a gondolathoz kapcsolódott a kampányra reflektálva egy állattenyésztéssel foglalkozó kistermelő, agrármérnök is. A nagyüzemi állattartás leírt állatjóléti szempontok szerint valóban megfelel az előírásoknak. Ugyanakkor tény az is, hogy a nagyüzemekben az állatok nem tudnak a természetük szerint élni. Nem legelnek, nem mozognak, be vannak zárva. Szerinte egy ilyen kampányban a vegyszermentesen működő ökológiai gazdálkodásokat kellene bemutatni, illetve a termékeiket elérhetőbbé tenni, amiben az EU-előírásokhoz képest is le vagyunk maradva, mivel Magyarországon az elérhető húsipari termékek zöme nagyipari állattartásból származik. Az ökotermékek jóval drágábbak és utánajárást igényelnek, nem kapni őket minden sarkon úgy, mint, mondjuk, a szomszédos országokban, ahol jóval magasabb az ökogazdálkodók aránya.

Az agrármérnök szerint egy húsfogyasztásról szóló kampányban szembe kéne állítani a konvencionális gazdálkodást az ökóval és a kistermelőivel, elmagyarázni, hogy miért vegyenek az emberek inkább élelmiszert egyenesen a termelőktől.

Ha a környezeti hatásokat nézzük, a konvencionális előállítás csak politikailag fenntartható. Ráadásul ha a vásárlók továbbra is azt hiszik, hogy semmi gond nincs azzal az áruval, amit egy boltban levesznek a polcról, akkor a kistermelők el fognak tűnni. Bizonyított az is, hogy sokkal jobb minőségűek az öko- vagy kistermelői húsok. Ugyanakkor Magyarországon rettenetesen megnehezített a kistermelők működése, és a pályázati rendszer is szívesebben hajlik a nagytermelők irányába. Jól mutatja az agrárpolitika mélyre nyúló ellentmondásait, amikor az agrárminiszter a TikTokon egyik nap arra buzdít mindenkit, vegyenek háztáji csirkét, majd másnap ünnepélyesen átad egy nyolcmilliárdos állattartó telepet – véli a lapunknak nyilatkozó agrármérnök.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke szerint elég megnézni a hivatalos adatokat, amelyek alapján világos, mennyi károsanyag-kibocsátás származik a hústermelésből: az állattenyésztés környezeti lábnyoma óriási. Míg a Tények ízekre szedve kampány csak pár összetevőt emel ki, valójában sok tényező együtthatójának következménye ez. Ezek közül fontos, de nem egyedüli az üvegházhatású gázok kibocsátása, elsősorban a szén-dioxidé és a metáné, ami főleg szarvasmarha-, sertés- és báránytenyésztéshez kapcsolódik. Az állattenyésztés akkor nem lenne szennyező, ha nagyon kis léptékben folyna, körülbelül úgy, ahogyan még az ókorban volt, de ettől már nagyon messze vagyunk. A mai Magyarországon zömmel tömegtermelésből származó húst tudunk vásárolni.

Lukács szerint nem lenne lehetetlen eljuttatni a helyes érveket az emberekhez, van hozzá módszer is, de ez pénz és politikai akarat kérdése. A környezetvédő szervezetek fillérekből próbálják a helyes irányokat közvetíteni, a rossz érvek pedig sokkal több támogatást kapnak: a kormány elkötelezett a húsfogyasztás mellett, a környezetvédelmi szervezetek pedig a kormány „feketelistáján” vannak, sokukat már el is lehetetlenítették – véli Lukács András.

A húson óriási állami támogatás van. Kapnak közvetlen segítséget a hústermelők, de támogatják a takarmánytermesztést is, ami itthon a földterület mintegy 40 százalékát veszi igénybe. További dotálást jelent, hogy miközben a zöldség és gyümölcs áfája 27 százalék, a húsé mindössze 5 százalék. Hatalmas a rejtett támogatás is, ami elsősorban abban jelenik meg, hogy a hús ára nem tartalmazza az előállítása során okozott környezeti és egészségi károk költségeit, amit mindannyian fizetünk az egészségügyi kiadásainkkal, a betegség miatt kiesett munkaidővel és egyéb módokon – tette hozzá Lukács.

A mai hústermelés hatására természeti élőhelyek semmisülnek meg, monokultúra jön létre helyettük, ezeket a területeket vegyszerezik, tönkreteszik a talajt. Egy kutatás kimutatta, hogy az EU-ban a környezeti lábnyomunk fele az étkezéshez kapcsolódik, az élelmiszereken belül pedig egyértelmű, hogy a legnagyobb hozzájárulás az állati eredetű élelmiszereké, véli a Levegő Munkacsoport elnöke.

A húsevés, különösen a zsíros, feldolgozott húsok szertartásszerű fogyasztása fontos eleme a Fidesz kommunikációjának az utóbbi években. Németh Szilárd a leghíresebb pacalos-zsíros posztjairól, de szinte mindegyik fontos kormánypárti politikus a cupákos húsokra és kolbászos reggelire alapozza az általa elképzelt ideális hazafi táplálkozását.

Virsli, kolbász, felvágott

A húsfogyasztással kapcsolatban visszatérő kérdés a feldolgozott és hiperfeldolgozott élelmiszerek státusza. Mivel a friss húsnál jóval praktikusabbak, elérhetőbbek és olcsóbbak a felvágottak, kolbászok, ezért Magyarországon sokak számára ezek jelentik az első számú állati eredetű húsbeviteli forrást. A Tények ízekre szedve azt állítja: a hús nem rákkeltő, ez a friss húsra igaz is, de a feldolgozott termékeknél már jóval összetettebb kérdés – mondta Szabó Zoltán dietetikus.

Az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség besorolása szerint a feldolgozott húskészítmények bizonyítottan rákkeltők. Ez azt jelenti, hogy elegendő mennyiségű és minőségű bizonyíték áll rendelkezésre a feldolgozott húskészítmények fogyasztása és a vastagbéldaganat kialakulása közötti összefüggés vonatkozásában – magyarázta Szabó Zoltán. Azaz

annyira vagyunk biztosak abban, hogy a kolbász, a virsli vagy a felvágottak daganatos megbetegedést okozhatnak, mint amennyire biztosak vagyunk abban, hogy a plutóniumsugárzás, a cigarettafüst vagy az azbesztnek való kitettség rákkeltő.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ugyanolyan mértékben emelnék a rákos megbetegedések kockázatát a feldolgozott húskészítmények, mint az előbb említett anyagok, hanem hogy ok-okozati összefüggést állapítottak meg közöttük. Naponta 50 gramm feldolgozott hús elfogyasztása körülbelül 18 százalékkal növeli a vastagbélrák kockázatát. Nyilvánvaló, hogy a vastagbélrák kialakulása nem kizárólag ezzel a tényezővel van összefüggésben, de ez a kockázat jelentős. Egyéb források kifejezetten azt jelzik, hogy „az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának tulajdonítható betegségek terhe alábecsült”. Szív- és érrendszeri megbetegedésekre vonatkozóan és cukorbetegség esetén is egyértelműnek látszik, hogy a hús és feldolgozott húskészítmények fogyasztása kedvezőtlen.

Ha a húsban nincs is (sok) antibiotikum, attól még a rendszert átalakítja

A dietetikus szerint igaz, hogy Európában komoly élelmiszerminőség-biztosítási rendszerek működnek, amelyek a húsok antibiotikumtartalmát is vizsgálják. Ezzel együtt friss tanulmányok szólnak arról, hogy a gyártók jelentős százaléka ad antibiotikumot egészséges állatok takarmányához, a betegségek megelőzése, nem pedig gyógyítása céljából, ez pedig antibiotikumrezisztenciához vezethet a kórokozóknál.

A túlzott antibiotikumhasználattal „kiképzett” antibiotikumrezisztens baktériumok átkerülhetnek emberekbe is, és ez súlyos problémákat okozhat.

Számos tanulmány rámutatott már arra, hogy az antibiotikumokkal szemben rezisztens mikroorganizmusok terjedése az emberekben elsősorban az antibiotikummaradványokkal szennyezett állati eredetű élelmiszerek és italok fogyasztásának, illetve a szennyezett víz fogyasztásának tulajdonítható. Ugyanakkor jelenleg nincsenek adataink, amelyek egyértelműen bizonyítanák a mezőgazdaságból eredő veszély mértékét. Ma már léteznek egyéb gyakorlatok is, olyan természetes táplálékkiegészítők, amikkel legalább részben kiváltható lenne az antibiotikumok általános, megelőző célú használata – véli Szabó Zoltán.

A dietetikus hozzátette: az emberek szeretnek jó dolgokat hallani a rossz szokásaikról, az egészségügyi szakembereknek pedig az a feladatuk, hogy vállalják a konfliktusokat, és azokat az elveket is keresztülvigyék, amik a lakosság nagyobb része számára népszerűtlenek. Ha a krónikus betegségeket és azok társadalmi terhét nézzük, annak csökkentése elképzelhetetlen olyan világos és egyértelmű üzenetek megfogalmazása nélkül, amelyek jó prevenciós gyakorlatok kialakítását segítik elő.