„Érezni lehet a különbséget munkában, éttermekben, reptereken. Egyszerűen... többet érsz”
– mondja Pedro Pascal karaktere, Harry a Többesélyes szerelem című filmben. Hogy pontosan miről beszél, az elég sokáig titok a filmben, bár az író-rendező Celine Song elég sután feldobja a labdát, amikor két másik szereplő arról beszél, hogy milyen beavatkozások pörögnek mostanában a gazdagok között. Harrynek egyik este látjuk mi is a sebeit a selyempaplan alól kikandikálni, de később kifejti a főszereplőnek, hogy mit is gondol erről az egészről.
A gazdag férfi szerint az ember teste olyan, mint egy lakás: bele kell tenni, hogy megtartsa az értékét, és a lábhosszabbítás pontosan egy ilyen értéktartó folyamat volt.
Tizenöt centivel magasabb lett, a nők szóba állnak vele.
Dakota Johnson karaktere nem pont ezért, de szakít vele, majd jön a Többesélyes szerelem legnevetségesebb jelenete: Pedro Pascal a konyhapultnál állva elkezd rogyasztani, hogy megmutassa, eredetileg milyen magas lenne.
Amikor ezt a cikket írom, akkor a moziban a Többesélyes szerelem vezeti a nézettségi listákat, ami nemcsak azt jelenti, hogy majdnem huszonöt ezer emberhez eljutott a rogyasztó Pedro Pascal látványa, hanem ebből a nézőközönségből nagyon sokan most fognak találkozni az esztétikai végtaghosszabbítás fogalmával. Azaz amikor valaki azért hosszabbítja meg a lábát, mert szeretné, és nem pedig azért, mert orvosilag indokolt lenne. Hanem mondjuk azért, amiket Pascal mond a filmben: hogy komolyan vegyék, és legyen esélye a nőknél is.
Eddig elég finoman fogalmaztam, de nagyjából idáig lehet titkolni, hogy a végtaghosszabbítás abból áll, hogy kettétörik az ember combcsontját és/vagy sípcsontját, majd aztán különféle módszerekkel addig nyújtják a gyógyulás alatt lévő csontot és a körülötte lévő inakat és izmokat, hogy pár centivel magasabb legyen tőle a páciens. Egyelőre kétféle különböző módszer létezik, az egyik olyan, mint egy kínzóeszköz egy pokoli fantasyből, a másik pedig egy kínzóeszköz egy pokoli sci-fiből. (Apropó, volt egy ilyen jelenet az 1997-es Gattacában is.) Az állandó az, hogy mindkettőnél meg kell reccsenteni azokat a csontokat, amiken az ember jár-kel, sétál, ácsorog, esetleg belerúg egy focilabdába, és napokra, hetekre, hónapokra ágyhoz köti.
Magyarországon ezek a műtétek nem elérhetők, ilyen okokból még senkinek sem növelték meg a magasságát, de elég egy kevésbé szofisztikált kereséssel megnézni, hogy vajon mi a helyzet Törökországban, és már két kattintásra vagyok attól, hogy elbeszélgessek egy végtaghosszabbító szakemberrel, vagy legalább a csetbotjával. Hiszen ahogy gyakorlatilag bármilyen más szépészeti folyamat, ez is virágzó táptalajra talált Isztambul külvárosaiban. A hosszabbítás elve az ötvenes évek létezik már, Gavril Ilizarov szovjet orvos fejlesztette ki azt az eljárást, ami azóta a nevét viseli.
A két említett módszer közül az olcsóbb a csavaros megoldás, amikor a reccsentés után fémgyűrűket rögzítenek külső eszközökkel a csonthoz drótokkal és csavarokkal. Ezeknek a külső rögzítőkön kell csavarni egyet naponta, és minden egyes csavarással, kőkemény fájdalmak közepette nő a távolság a kettéválasztott részek között. A kőkemény fájdalmakat nemcsak én találgatom, a Guardian nemrég közölt egy riportot egy végtaghosszabbítást vállaló férfival, akinek naponta ötször kellett csavarnia egyet a rögzítésen, hogy magasabb lehessen. „Néha az idegfájdalom agyonvág” – mondta a lapnak.
A rögzítést két-három hét után eltávolítják, majd a páciens lábában maradt eszközöket is kiveszik egy évvel az eredeti műtét után. Négy-öt hónappal a beavatkozást követően a páciensek már talán lábra is állhatnak. A rögzítők miatt viszont naponta kell tisztítani és fertőtleníteni a sebeket, amik a fizioterápia és a felépülés után is megmaradnak. A műtét után pár napig komoly fájdalomcsillapítókat kap a páciens. A Guardian alanya nagyjából 11 millió forintnak megfelelő dollárt fizetett ki a Wanna Be Taller (Magasabb akarok lenni) fantázianevű isztambuli klinikának ezért a beavatkozásért, de ebben benne van a terápia és a szállodai szoba a felépüléshez. A lap szerint Nagy-Britanniában magánklinikán ugyanez a beavatkozás egy nullával többe kerül.
A drágább és máshogy drasztikus megoldás az, ami egyébként Magyarországon is elérhető, igaz, nem hasonló szépészeti műtétekre. A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján 2019 óta végeznek műtéteket az úgynevezett PRECICE módszerrel. Itt is ugyanaz történik a csonttal, de nem kerülnek rá külső rögzítők, hanem egy speciális velőűrszeget helyeznek be a páciensnek, ami fölé egy mágneses eszközt kell helyezni, az előbbi módszer kínzóeszközökre emlékeztető megoldása helyett, és így kevésbé megterhelő. A klinikán olyanokat műtöttek és műtenek ezzel a módszerrel, akiknek betegség vagy baleset miatt különbség van a két láb hossza között – azaz nem olyanokat, akik egyszerre mindkét lábukat szeretnék megnyújtani.
A PRECICE-módszerrel három-négy hónap múlva már rá lehet állni a lábakra, egy év alatt pedig, ha sikeres a terápia, gyakorlatilag minden oké lesz. A csavarok titániumból készültek, eltávolítani nem szükséges őket, a végeredmény pedig ideális esetben hat centi növekedés lehet a combcsontban, vagy nyolc centi a sípcsontban. Ez a típusú műtét a csavargatós többszörösébe kerül, 45 és 125 ezer euró, azaz durván 18 és 47 millió forint közötti összeget kell fizetni érte.
Akármelyik módszert is választja a lábhosszabbításra vágyó, több mint két hónap fizioterápia jön utána, sőt, a műtét előtt is ajánlott egy többhetes tornát végigcsinálni, hogy a végtagok a lehető legjobb formában legyenek a beavatkozásra. Ettől még előfordulhatnak problémák, mint bármilyen másik orvosi beavatkozásnál, egy szaúdi páciens tizenhat nappal a műtét után egy vérrög következtében meghalt. A Guardian által követett brit férfi egyik éjjel iszonyatos fájdalomra ébredt. Tüdőembólia lépett fel nála, szerencsére vérhígítókkal sikerült kezelni.
A kétezres évek közepén Kínában az egészségügyi minisztérium hivatalosan is betiltotta a kozmetikai célból végzett lábhosszabbító műtéteket, arra hivatkozva, hogy túl sok esetben sült el balul a műtét. Sem a minisztérium, sem az annak a közleményét továbbadó hírügynökség nem részletezte az eseteket, csak annyit közöltek, hogy 2005-ben tíz páciens is deformációkkal hagyta el a pekingi kórházat, ahova hosszabb végtagok reményében ment. Az Independent szerint akkoriban voltak olyan álláshirdetések Kínában, ahol megadták a feltételek között a reménybeli munkavállaló elvárt magasságát is.
Idén a kínai média a török lábhosszabbítás-turizmusról is lehozott egy anyagot, pontosabban arról, hogy egy komplett szürke piac épül arra, hogy ilyen operációkat közvetítsenek olyanoknak, akik hosszabb végtagokat szeretnének. A kínai CCTV egy olyan esetről is beszámolt, akinek krónikus csontvelőgyulladása alakult ki a műtét után pár hónappal, a műtétet végző intézményben pedig nem vállalták a felelősséget. Korábban a kínai sajtó nem nevezte meg Törökországot, csak azt, hogy voltak olyanok, akik megcsináltatták a lábukat külföldön, és pórul jártak, egy nő például járni is alig tudott a beavatkozás után, sőt, levegőt is nehezen vesz. Viszonylag nagy figyelmet kapott a briteknél az az ügy, amikor egy nő beperelte a műtét utáni fájdalmai miatt a lábhosszabbítást egy saját módszerrel kivitelező orvosát. Végül peren kívül megállapodtak.
Egy 2018-ban végzett kutatásban 125 olyan páciens sportteljesítményét vizsgálták, akiknek a sípcsontjaikat hosszabbították meg. A betegek jelentős része a műtét után két évvel már ugyanúgy tudott könnyebben sportolni, mint a műtét előtt, bár egyharmaduk arról nyilatkozott, hogy sokkal nehezebben bírták a megerőltetőbb testmozgást. A kutatásban részt vevőknél fellépő leggyakoribb komplikáció az a dongaláb volt, amikor az ínszalagok deformálódnak vagy az idegek sérülnek, és a lábfej úgy megváltozik, hogy járás közben a talp nem éri a földet. Gyakran előfordult az, hogy a csontba épített csavar elfertőződött, vagy a beteg elvesztette az érzést egyes érintett területeken.
A Wanna Be Taller büszkén hirdeti, hogy a cég alapítója is alávetette magát a műtétnek,Törökországban elsőként. Ráadásul nem is rejti véka alá, hogy miért: rájött, hogy elvágja magát a társadalomtól azzal, hogy egy alacsony ember, ez pedig az energiáját is megcsapolta. Aztán még egyszer kés alá feküdt, hogy még magasabb legyen. A Guardian alanya is arról beszélt, hogy a műtétnek semmi köze nincsen a maszkulinitáshoz, egyszerűen csak átlagos testmagasságot szeretett volna magának. Amikor befeküdt a klinikára, 170 centi volt. Amikor kijött onnan, 177.
„Kozmetikai műtétnek tartják, de sokkal többet tett a mentális egészségemért”
– mondta az amerikai Sam, aki még 2020-ban csináltatta meg a lábait. A BBC-nek nyilatkozó ortopéd szakorvos azt nyilatkozta, hogy gyakran olyanok kérik ezt a beavatkozást, akiknek pszichológiai segítség kellene, a magasságukat vagy a testalkatukat érintő diszmorfiától szenvednek. David Goodier szerint gyakran fennáll a veszélye annak, hogy a páciensek nem a saját egészségüket helyezik az előtérbe, hanem a beavatkozás költségeit, azaz az olcsóbbra mennek. És ha az olcsóbbak valami komplikációt eredményeznek, azt már az otthoni egészségügynek kell kikalapálnia.
Matija Krkovic, a cambridge-i egyetemi klinika ortopédsebésze sokáig nem is volt hajlandó ezt a beavatkozást elvégezni, de egyszerűen annyi érdeklődés jutott el hozzá, hogy beadta a derekát. Krkovic azt mondta a Business Insidernek, hogy ha betiltanák az eljárást, az megnyitná az utat az illegális beavatkozások előtt, amiket ugyan kevesebben vennének igénybe, de azok többet szenvednének. Hamish Simpson, az edinburgh-i egyetem sebésze szerint egészen szomorú a dolog: mintha az emberek
„a társadalom többi tagja miatt végeznék el a műtétet”.
