Fact-check: Tényleg nem veszített Magyarország uniós forrásokat, ahogy Menczer állítja?

„Az ember a telefonját vagy a zsebkendőjét veszíti el, uniós forrást nem, ugyanis az politikai döntésektől függ”

– jelentette ki egy, a Facebookra is feltöltött videóban Menczer Tamás. A Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója úgy fogalmazott: a miniszterelnök már 12,5 milliárd eurót kiharcolt, és jönni fog a többi is.

Szerinte vannak bizonyos pontok az uniós döntéshozatalban, ahol egyhangúságra van szükség, Orbán Viktor ezt mindenkinél jobban ismeri, mert a legnagyobb tapasztalattal rendelkező miniszterelnök az EU-ban. Menczer szerint „bennünket zsarolnak”, Orbán legfeljebb annyit tesz, hogy amilyen fegyvernemet választottak ellene, olyannal válaszol a magyar érdekek védelmében, „és ezt roppant helyesen is teszi. 12,5 milliárd eurót már kiharcolt”, „a többit is ki fogja harcolni, és

mire a 12,5 milliárd euró elfogy, jönni fog a többi,

senkinek ne legyen kétsége. Minden forintot és minden eurót, amely Magyarországnak jár, a magyar miniszterelnök kiharcolt eddig is, és ki fog harcolni a jövőben is”.

Mi az a 12,5 milliárd, amiről Menczer beszélt?

A 12,5 milliárd euró, amit emlegetett, az egyik legnagyobb uniós zsebből, a felzárkóztatási (kohéziós) támogatásokból érhető el. Innen nagyjából tavaly március óta férhet hozzá ekkora összeghez a magyar kormány a 2020-2027-es többéves költségvetés felzárkóztatási pénzeiből.

A támogatásokat nem egyből utalják, hanem alapesetben a kormányok megelőlegezik, és a pályázók beküldött számláira fizet az EU a megvalósult támogatások után. A költségvetésből külön, országonként félreteszik minden tagállam részét. Magyarországnak eredetileg nagyjából 22 milliárd euró járna, de különböző, nagyrészt jogállamisági okokból a pénz jó része elérhetetlen.

A kormány érvelésének a lényege – amit például Orbán Viktor is kifejtett tavaly Kötcsén –, hogy az egészet amúgy se tudná egyből lekérni, mert még nincs elég számla. Mire összegyűlne elég, hogy beleütközzön a 12,5 milliárdos plafonba, megoldja a helyzetet, az összeg pedig úgyis félre van téve, minek sietni.

A legnagyobb adagot, 5,3 milliárd eurót a feltételességi eljárás blokkolja. Azért már csak ennyit és nem az eredeti 6,3 milliárdot (három operatív program 55 százalékát), mert az „n+2-es” szabály miatt a 2022-ben indított eljárásnál a nagyjából időarányos összegről két év múlva „nem állíthatók be a költségvetésbe” kötelezettségvállalások.

Az Európai Bizottság a dpa német és a PAP lengyel hírügynökségnek is megerősítette, hogy ez az 1,04 milliárd eurós rész elvesztését jelenti 2025. január 1-től. Bóka János EU-ügyi miniszter viszont január elején „nem érezte pontos megfogalmazásnak”, hogy szó lenne az uniós források elvesztéséről.

A tárcája parlamenti államtitkára, Zsigmond Barna Pál – némi sorosozással és háborúpártizással – „helytelennek” nevezte ezt Vadai Ágnes parlamenti interpellációjára adott válaszában.

Az érvelés lényege, hogy tulajdonképpen a mostani helyzetben mindegy, hogy befagyasztásról vagy másról van szó, még ugyanúgy nincs elég számla, hogy ez gyakorlati gond legyen a három érintett operatív programnál. Ahogy azt Bóka már decemberben belengette, a következő, 2028-ban induló uniós költségvetés egyhangú jóváhagyásánál majd törekednek a helyzet „reparálására”, vagyis a kormány azzal számol, hogy egy vétó belengetésével megold mindent.

A „reparál” szóval lehet kenegetni, mi történik, de így is előfordult Bókával, hogy kimondta: „a magyar kormány célja, hogy az uniós források elvételét megakadályozza, ezeket az uniós forrásokat megszerezze

és visszaszerezze”.

Innentől mindenkinek a belátására bízzuk, hogy ha nem veszítettünk el semmit, miért kellene bármit is visszaszerezni.

Modellváltó egyetemek már 2023-ban eurómilliós károkra panaszkodtak

Már csak azért is, mert hiába játszik a kormány a szavakkal, messze nem ez az egyetlen gond. Most nem térünk ki arra, hogy ha a kormány tényleg 2026 utáni problémaként tekintene erre, ahogy Orbán korábban nyilatkozott, akkor 2025 és 2026 végén ismét nőne a „reparálandó” összeg; vagy arra, hogy a jövőre lejáró helyreállítási alap miatt hány ezermilliárdos veszteség jönne, mint azt többek között a Telex és a G7 is megírta.

A tagállamok szinte egyhangú döntésével megszavazott feltételességi eljárással a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (kekvákat) és az ilyen hátterű intézményeket is eltiltották minden kötelezettségvállalástól. Magyarul nemcsak az olyan, kormányon keresztül, országonként félretett támogatásoktól, mint a felzárkóztatásiak, hanem a közvetlenül uniós kezelésű programoktól is. Itt nincsenek külön-külön tagállami részek, mindenki versenyez mindenért – ha valaki pedig lemarad egy adott pályázati körről, kimarad.

A tiltás a kekva-hátterű egyetemeknek különösen a Horizont Európa kutatási együttműködéseknél és az Erasmus diákcseréknél okoz gondokat. Előbbiek miatt már 2023 nyarán maguk panaszkodtak eurómilliós károkra, és HU-rizont néven indult az ilyen egyetemeknek egy program 12 milliárd forintos kerettel, magyar adófizetői pénzből; utóbbinál pedig Pannónia néven tízmilliárdból.

Igen ám, de lehetne érvelni azzal, hogy a kormány nem kifejezetten pótlásnak hirdette meg ezeket, a Horizont – HU-rizont névhasonlóság vagy az, hogy épp akkor jelentették be a programokat, amikor bevallottan elakadtak róluk a tárgyalások, ne tévesszen meg senkit. (Az ügy legutóbbi fejleményeiről itt írtunk.)

A menekültpolitika szándékos kijátszása miatti büntetést már vonják a számlákból

Ráadásul mindemellé ott a menekültügyi büntetés, aminél már azzal se lehet érvelni, amivel a feltételességi eljárásnál igyekszik kimagyarázni a kormány a forrásvesztést. Az EU bírósága tavaly júniusban szabott ki 200 millió eurós átalányt és napi egymillió eurós bírságot, mert a magyar hatóságok addigra sem tudtak megfelelni egy 2020-as ítéletnek. A testület kimondta, hogy „e kötelezettségszegés, amely egy uniós közös politika egésze alkalmazásának a szándékos kijátszásában áll, az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül”. Az átalánnyal és a napi bírsággal együtt közel 440 millió eurónál (közel 180 milliárd forintnál) járunk.

A két-háromhavonta, tömbösítve behajtott büntetést a magyar kormány ugyan nem fizeti be, de ilyenkor levonják a támogatásokból. Nem a felzárkóztatási támogatásokra félretett részből, hanem konkrétan a már beadott számlákból (sőt, elvben akár például a részben sem blokkolt mezőgazdasági kifizetésekből is). Így ezek értéke nem fut be a magyar költségvetésbe. Ez legalább a 200 millió eurós résznél már meg is történt.

A kormány maga ismerte el, hogy tavaly volt egy legalább nagyjából féléves időszak, amikor nem érkeztek felzárkóztatási támogatások, ennek az eleje pedig történetesen közel esik a büntetést kiszabó ítélethez. Az EUrologusnak november közepén arról beszéltek rálátó forrásból, hogy akkori állás szerint még egyszerűen nem volt elég számla az összeg teljes levonására.