Vannak a testünknek olyan részei, amelyek értelmén bizonyára sokan elmerengtünk már. Elvégre mi szüksége is lehet egy férfinak mellbimbóra? De az se világos, pontosan minek is van fülcimpánk. Elsőre talán ilyen rejtélyes képződménynek tűnhet az orrszőr is, pedig valójában arról nagyon is tudjuk, mi végre teremtette ízlés szerint Isten vagy az evolúció.
Az orrszőr ugyanis a légutaink első védelmi vonala, a szűrőberendezés, amelyen a belélegzett levegő szennyeződéseinek nagy része fennakad. Elakad benne a kosz, illetve sok vírus, baktérium és toxin is. (Persze messze nem mindegyik, ezért is jött jól például a koronavírus-járvány alatt a maszk.) Az itt megakadt szemetet aztán vagy orrfújással ürítjük, vagy tüsszentéssel, vagy esetleg később lenyelve.
Igen, lenyelve, még ha ez nem hangzik is túl gusztán. Az orrban összegyűlt por, kosz, kórokozók és más egyéb fölösleges dolgok (nevezzük őket szakszerűen cuccnak) ki nem fújt vagy tüsszentett része ugyanis fokozatosan elvándorol a gyomor felé. A cucc áramoltatásáért persze már nem az orrlyuk közelében elhelyezkedő szőr a felelős, hanem az orrüreget borító csillószőrös hengerhám: az itt található csillók folyamatos mozgásban vannak, és seprűként legyezgetik az orr nyálkahártyája által termelt napi több mint egy liter váladékot (nevezzük szakszerűen takonynak) és a benne összegyűlt cuccot az orrgaratba, ahonnan aztán vagy kiköpjük, vagy szép lassan lecsorog, azaz lenyeljük. Utóbbi esetben a gyomorsav teszi a dolgát, és hatékonyabban tünteti el a cuccot, mint az egyszeri gyerekkori jóbarát a közbeszerzésen nyert közpénzt.
Nem tartozik szorosan se az orrszőr, se a takony témájához, de van annyira érdekes, hogy talán megengedhetünk miatta egymondatnyi kitérőt: a csillószőrök seprűszerű mozgása annyira folyamatos, hogy egy ideig még a halálunk után is folytatódik. Viszont ekkor már folyamatosan lassul, emiatt pedig, a szénizotópos kormeghatározás taknyos kistestvéreként, hasznos segédeszköz a halál beálltának megállapításához.
De térjünk vissza az életbe: a sűrű orrszőrzet, ha esztétikailag nem feltétlenül, élettani szempontból nagyon is előnyt jelent. Az ankarai Hacettepe Egyetem kutatói biztosra mentek, és tesztelték is ezt: 2011-es tanulmányukban arra jutottak, hogy a ritkás orrszőrzetűek közel háromszor nagyobb valószínűséggel lettek asztmásak, mint dúsabb orrszőrű társaik. Ez egyébként logikus is: az arcmaszk azért szűr jobban, mint az orrszőrzet, mert sűrűbb szövésű, ezért kisebb részecskék is fennakadnak rajta – nem meglepő, hogy a sűrűbb szőrszűrő hatékonyabb, mint a ritkásabb. Úgyhogy csak óvatosan a szépészeti orrszőrvágással! Már csak azért is, mert az orr belseje nem éppen a testünk legsterilebb zuga.
(Források: Popular Science, Wikipédia)
