Noha Jerevánban a rózsaszín tufa dominál az épületek burkolatain – ezért is nevezik angolul Pink Citynek –, a jereváni rádió épülete sárga. Az örmény főváros egy forgalmas kereszteződésében áll, a homlokzatán a mai napig látható a sarló és a kalapács, ami visszautal a Szovjetunióban eltöltött évtizedekre. A rádió hírei az egész kommunista blokkban elterjedtek, ismertek és persze kedveltek voltak, így Magyarországon is.
Nálunk nyilvánvalóan a régi vicc miatt szokták ma is emlegetni, aminek az osztogatnak és a fosztogatnak ige közti különbség az alapja. Ennek két változata honosodott meg. „Bemondta a jereváni rádió, hogy a Vörös téren Mercedeseket osztogatnak. A hír igaz, de nem Mercedeseket, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.” Egy másik interpretáció: „A hír igaz. De nem Jerevánban, hanem Tbilisziben. Nem Moszkvicsokat, hanem Volgákat. És nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.” Talán az első a valamivel ismertebb változat, de az internet megjelenése óta lehet, hogy a második.
Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a legelterjedtebb kommunikációs eszköz a rádió volt, hiszen a televízió még csak alig néhány háztartásba jutott el, így könnyű volt összekapcsolni a rádiót a hírek gyors terjesztésével.
De az sem véletlen, hogy pont a jereváni rádió mondja be a viccben ezeket a híreket. Már a 20. század elején népszerűek voltak a Szovjetunióban az örmény és a grúz találós kérdések, amik valami poénnal végződtek, és a két ország intellektualitására, észbeli fölényére is szerettek volna célozni. Talán akkor sem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, olyan volt ezeknek a vicceknek hangulatuk, mint a nálunk jobban ismert székely vicceké: a sajátos gondolkodásmódot, az agyafúrtságot szimbolizálták.
Arról, hogy miért pont a jereváni rádió lett a kiválasztott, egy anekdota is szól. E szerint a műsorvezető kapitális hibát követett el, amikor azt mondta be a műsorban, hogy a kapitalista társadalomban az egyik ember kizsákmányolja a másikat, míg a kommunista társadalomban ez éppen fordítva van.
Mindenesetre a jereváni rádió komikus híreiről szóló viccek, fiktív történetek meghonosodtak a keleti blokkban, és nagy sikert értek el. Népszerű példa az a sztori, ami szerint a rádió úgy konferálja fel a moszkvai vonósnégyest, hogy az valójában a moszkvai szimfonikus zenekar, ami hazatért egy hosszú nyugat-európai túráról. (Csak a többiek mind disszidáltak.)
A betelefonálós műsorokra építő szatirikus poénok is népszerűek voltak, és határokon átívelők is. Ennek ékes példája, amikor az egyik lelkes hallgató a vonal végén azt mondja, hogy a szocializmus az emberiség aranykora. Mire a rádió munkatársa úgy reagál erre: de nem minden arany, ami fénylik.
Egy másik történetben egy betelefonáló felteszi a kérdést, hogy mi volt régebben, a tyúk vagy a tojás. A műsorvezető erre úgy reagál, hogy
„kedves hallgató, talán még emlékszik rá, de régebben tojás is volt, és tyúk is”
– fanyarul utalva az üzleteket sújtó gyakori áruhiányra.
A jereváni rádió egy másik történetben sajátosan tálalja Vlagyimir Majakovszkij öngyilkosságát is, mégpedig úgy, hogy az utolsó szavait így idézi: „Elvtársak, ne lőjetek!” A futurista költő 36 évesen halt meg Moszkvában, de a nép körében nem volt teljesen egyértelmű, hogy a halálához nem volt köze senki másnak.
A viccekbe belefoglalták a nem múló etnikai feszültségeket is, amik a mai napig élnek az örmények és azeriek közt (elég csak az azeri baltás gyilkos magyar érintettségű, frissen felemlegetett sztorijára gondolni). Amikor a magyar futballválogatott jereváni világbajnoki selejtezőjére utaztam, a határon kifaggattak például arról, miért került be az azeri pecsét az útlevelembe, és vannak-e azeri barátaim.
Egy angolul is ismert példa erre a jelenségre:
– Melyik a legszebb város a nagy és hatalmas Szovjetunióban?
– Nyilvánvalóan Jereván.
– Na de hány atombombával lehetne elpusztítani?
– Baku szépsége is fogható Jerevánéhoz!
Szóval a jereváni rádió fogalom volt. Ma is működik, a Szovjetunió 1991-es bukása óta van a bejárat előtt egy emlékmű, amin egy nő kezében, ölében tart egy rádiót. A rádió nem hallgat, hanem folyamatosan szól a zenéje, és terjeszti a híreket. Bár arra is volt egy morbid poén, amikor elhallgatott percekre vagy akár órákra is. Akkor a süketeknek kedveskedtek egyedi műsorral.
