A magyar labdarúgó-válogatott örményországi győzelmével megerősítette a második helyét világbajnoki selejtező csoportjában. Varga fejes góljára nem volt válasza a hazai csapatnak. Marco Rossi csapata nem játszott látványosan, de ezen a meccsen az eredményesség volt az elsődleges cél.
Az örmények elleni világbajnoki selejtező előtt sokszor elhangzott az 1997-es évszám, mert a magyar futball-válogatott legutóbb akkor jutott el a világbajnoki pótselejtezőig. Az örmények elleni mérkőzés idején azt még nem tudhattuk, hogy ez a győzelem elég lesz-e pótselejtezőig, mert a háromórás időeltolódás miatt magyar idő szerint 18 órakor már pályán volt Marco Rossi válogatottja Jerevánban.
A kapitány nem húzott váratlant, a legjobb magyar csapatot nevezte a kezdőbe, a sérült Tóth Balázs helyén Dibusz Dénes állt a kapuban. Orbán állt a védelem tengelyében, a középpályán Schäfer András és Styles Callum kapott lehetőséget.
Ahogy írtuk a meccs előtt, az egyénileg jobb képességű magyar csapatnak meg kellett mutatnia, hogy ezt csapatszinten is képes érvényre juttatni és eredményre váltani.
Szép játékot nem várhattunk, mert az örmények a várakozásoknak megfelelően visszahúzódtak a kapujuk elé, így az volt a találkozó nagy kérdése, hogy mikor képes gólra váltani a magyar csapat valamelyik lehetőségét. A másodikat sikerült. Ha végignézné, hogyan alakult ki az eredmény, a kollégák közvetítését megnézheti, percről-percre.
Volt egy kisebb esély a 33. percben, amikor Bolla jobb oldalról belőtt labdájára Sallai majdnem jól érkezett, de egy perc múlva megszületett a vezető magyar gól. Szoboszlai húzódott ki a bal oldalra, ahonnan jobbal mértani pontossággal adott be, Varga a legjobb ütemben ugrott fel magasra, és a rá jellemző módon, tökéletesen fejelte a labdát tíz méterről a jobb kapufa mellé. Avagjan kapus ment érte, de kiütni nem tudta. Vargának ez volt a sorozatban a negyedik gólja, összességében pedig tizenkétszer ünnepelhetett a válogatott mezében.
A 42. percben Nego futott el a jobb oldalon, a középre adása után Schäfer tette bele a lábát a labdába, Avagjan kapus elvetődött, és magához ölelte. A magyar csapatnál többet volt a labda, és ha átütő fölénybe nem is került, többnyire magabiztosan játszott. Az is előfordult, hogy Willi Orbánnak be kellett lépni a támadásba, de amikor kényszerítőzött, pontatlanul kapta vissza a labdát, így esély sem volt, hogy helyzet alakuljon ki.
A második félidőre egy aktívabb örmény csapat jött ki, az 54. percben Kerkez egy szép támadás végén pontatlanul adott középre. A 62. percben ziccerben lehetett volna Szoboszlai, ha az utolsó pillanatban nem érkezik egy becsúszó láb, ami tisztázott a magyar csapatkapitány elől.
A 65. percben megjött az örmény közönség hangja – majdnem 15 ezren voltak a stadionban –, ehhez elég volt egy lövés 26 méterről, ami Dibusz érintésével fölé ment, és egy veszélytelen szöglet is, amiből nem sikerült veszélyes kontrát vezetnie Stylesnak és Sallainak.
A 77. percben Tóth Alex növelhette volna az előnyt, de a lábában maradt a második gól, mert 15 méterről, középről a labdája súrolta a jobb kapufát. Aztán nemsokára a Fradi középpályásának pontatlansága miatt alakult ki az örmények legveszélyesebb helyzete, Tiknizjan tört előre a bal oldalon, laposan vette célba a kaput 12 méterről, de mellé ment a kísérlete.
A meccs hátralévő időszaka sokáig békésen csordogált, mígnem Szoboszlai a 93. percben 21 méterről végezhetett el szabadrúgást – Lukács harcolta ki egy letámadás után –, de a Liverpool középpályása kevéssel fölé lőtt. Zárásként egy örmény lyukat rúgott a tizenhatoson belül nagy helyzetben (Elojané volt a pocsék mozdulat), így maradt az 1-0-s magyar győzelem.
Az örmények elleni meccs visszatükrözte, hogy jobbak vagyunk, mint az írek, akik kikaptak Jerevánban, de arra is rávilágított, hogy nem tudunk úgy játszani, ahogy a portugálok, akik erőlködés nélkül rámoltak be ötöt ebben a stadionban.
