Pünkösdhétfő sok más országhoz hasonlóan nálunk is munkaszüneti nap, egy keresztény ünnep, amit mind közül talán a legnehezebb pár mondatban megfogalmazni. Épp azért van ez így, mert a vallás legmisztikusabb fogalmához, a Szentlélekhez kapcsolódik.
A pünkösd szó a görög pentekoszté, azaz ötvenedik szóból ered, mivel mozgó ünnep, amit mindig a húsvét utáni ötvenedik napon tartanak. Már az Ószövetség idején ünnepeltek ilyenkor, erre az időszakra esett a zarándokünnep, amin a Tóra átadásáról emlékeztek meg, ami az Egyiptomból való kivonulás (a zsidó pészah) után az ötvenedik napra esett – ilyenkor sokan zarándokoltak mindenfelől Jeruzsálembe.
A zsidó vallásban több elnevezése is volt ennek a napnak, ma sávuótnak hívják, ami azt jelenti: a hetek ünnepe, mivel hét héttel következik pészah után. Még ennél is régebbi felfogás szerint az aratás kezdetének ünnepe volt ez, amikor az első terméseket mutatták be a templomban, ezért hívják a zsidó vallásban az új kenyér ünnepének is.
A pünkösdi királyok
A kereszténység előtti hagyományokban a pünkösd elődei tavasz- és termékenység-, illetve esővarázsló szertartások voltak, ilyenkor dobták vízbe a telet jelképező szalmabábot, és megválasztották a pünkösdi királyt és királynét, akik biztosították, hogy valóban eljön a tavasz. A pünkösdi királyság egy évre szóló cím volt, ügyességi versenyeken lehetett megszerezni, ami néha járhatott valódi kiváltságokkal. Egy szokásgyűjtemény szerint a pünkösdi királyt meghívták például minden lakodalomba, vétségeit elnézték, és a kocsmában is ingyen fogyaszthatott. A pünkösdi királyné menyasszonyként vonult végig házról házra.
Örömünnep volt a pünkösd, mulatságok, táncok, játékok kapcsolódtak hozzá, sokfelé ilyenkor állítottak díszes májusfát, zöld ággal díszítették a kapukat. Ezeket a szokásokat aztán a keresztény egyház gyakran korlátozta, tiltotta, máskor inkább megpróbálták az ünnep újabb jelentéseivel megtölteni, de egészen kiirtani nem sikerült őket.
A pünkösd aztán a keresztény vallásban a Szentlélek kiáradásának és az egyház alapításának ünnepe lett, de azt, hogy mindez pontosan mit jelent, sokkal nehezebb megérteni, mint Jézus születésének vagy halálának és feltámadásának napját, illetve az azokra épülő ünnepeket.
Az Újszövetségben Jézus negyven nappal a feltámadása után mennybe megy, előtte pedig megígéri az apostoloknak, hogy eljön majd a Szentlélek, aki megerősíti őket. Ez tíz nappal később (sávuótkor, az ószövetségi zarándokünnepkor) meg is történt, egyszerre nagy szél kerekedett, és lángnyelvek jelentek meg előttük. Hasonló jelei voltak amúgy az Ószövetségben a Sínai-hegyen a mózesi törvény átadásának is, ezek korábban is Isten valamilyen jelenlétét szimbolizálták.
A szél-láng jelenés után az apostolok mindegyike más, idegen nyelven kezdett el beszélni, amit az ünnepre idegen országokból érkezett zarándokok mind értettek, mintha saját nyelvükön beszéltek volna. A jelenést az apostolok úgy értelmezték, hogy ez volt a bizonyíték arra, hogy minden jóslat valóban teljesült, a megváltás valóban megtörtént, másrészt hogy a hit minden népet összekötő erő lehet. Ennek hatására sokan megtértek, így alakult meg az első keresztény gyülekezet. Ezért is lett pünkösd az egyház születésnapja.
Jó, de mi az a Szentlélek?
A Szentlélek azóta is az egyik legtöbb magyarázatot igénylő fogalom a kereszténységben. Úgy szokták megfogalmazni, hogy a három isteni személy egyike, a harmadik az Atya (Isten) és a Fiú (Jézus) után. A legkevésbé megfogható, mert ez jelenti a hívőknek magát Isten jelenlétét, a láthatatlan erőt az emberekben és a világban, ami vigasztal vagy tanácsot ad. Bár személynek nevezik, sohasem testesül meg. Szokták hasonlítani a szélhez, amit érezni lehet, de látni nem, épp az a lényege, hogy a hitben muszáj az emberi, látható formákon túl gondolkodni. Azok, akik tagadják a Szentháromságot, épp ezt kifogásolják benne, és úgy vélik, mivel Isten ereje a Szentlélek, egy vele, nem külön személy. Olyannyira vitás fogalom ez a vallástörténetben, hogy kulcsszerepe volt abban, hogy 1054-ben kettészakadt a keleti és a nyugati egyház.
Ma a leglátványosabb pünkösdi esemény a csíksomlyói búcsú, amit minden évben ilyenkor tartanak, több százezren zarándokolnak pünkösdkor Erdélybe. Nem mindenhol tartanak munkaszüneti napot ilyenkor, a németeknél és a franciáknál, a hollandoknál és Ausztriában például igen, de Nagy-Britanniában és Olaszországban nem.
