Nem a kínai kölcsönök és kütyük döntik romba a demokráciát a világban

Kína világgazdasági és nemzetközi politikai súlyának és befolyásának növekedése az utóbbi években vad várakozásokat táplált a világrend változásával és egy új történelmi korszak kezdetével kapcsolatban.

Az egyik oldalon a fejlődő világ egyes, jellemzően Kínától távolabbi országai és a világ minden problémáját az Egyesült Államok tevékenységéből eredeztető eszmei körök – Orbán Viktor miniszterelnök udvartartásától kezdve a nyugati újbaloldalig – szerint egy szép, új, amerikai önkénytől mentes világ eljövetelét látjuk.

A nyugati világban és Kína közvetlen szomszédságában ezzel szemben elterjedt nézetté vált, hogy az erősödő Kína fegyverkezése és növekvő globális befolyása fenyegetést jelent a világrendre, a nemzetközi biztonságra és a demokráciára nézve.

Utóbbi elképzelésnek egyikközponti eleme manapság, hogy Kína technológiai exportján keresztül világszerte rombolja a demokráciát éstámogatja a digitális autokrácia eszközeinek terjedését. Az egy évtizede vasúti- és kikötőberuházásokkal indult kínai Övezet és út kezdeményezésben (leánykori nevén Új Selyemút) mára hangsúlyosabbá vált a digitális infrastruktúra fejlesztése, a Huawei és más kínai IT-cégek fejlődő világbeli terjeszkedésének elősegítése. Ez pedig gyakran nemcsak a polgári telekommunikációs hálózatok fejlesztéséről szól, hanem az adatgyűjtő, megfigyelő, arcfelismerő, vagy akár az érzékeny témák tömeges cenzúráját lehetővé tevő rendszerek értékesítéséről a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, Latin-Amerika, Afrika vagy akára Nyugat-Balkán nem elsősorban a politikai pluralitás és az állam hatalma feletti korlátok tiszteletben tartásáról híres rendszerei számára.

Hasonlóan megosztó jelenség Kína növekvő hitelezése és segélyezése a fejlődő világban, amely számos elemzés szerint fenntarthatatlan adósságteherrel és alacsony gazdasági haszonnal jár, és nem a fejlődő világ felzárkózását, hanem leginkább a kínai pénzügyi és politikai érdekeket szolgálja.

Ezen jelenségek veszélyességét, illetve egyediségét ugyanakkor egyes empirikus kutatások kétségbe vonják. Ezek szerint nem kimutatható, hogy összefüggés lenne a kínai technológia és a demokrácia valóban cudar globális állapota között; illetve nem találnak komolyabb különbséget a kínai és nyugati segély és hitel fejlődési vonzatait illetően sem. A politikai szabadságjogok globális szűkülését Peking tevékenységénél sokkal jobban magyarázzák belpolitikai jelenségek, az autokráciák fenntartásában pedig a „nyugati” technológia legalább olyan fontos szerepet játszik, mint a kínai.

Üldözik a bűnt, meg az ellenzéket

Ezeket a gyártókat a nyugati világ kormányai elsősorban az érzékeny hálózatokhoz való potenciális kínai hozzáférés veszélye miatt kezdték korlátozni belföldön. Ugyanakkor a nyugati kommunikációnak az is része, hogy a kínai vállalatok nemcsak az érzékeny adatokhoz és rendszerekhez való potenciális pekingi hozzáférés miatt jelentenek veszélyt, hanem az emberi és polgári jogok eltiprásában is szerepet játszanak.

• Ezt látszik alátámasztani, hogy a kínai cégek ügyfelei között van számos elnyomó afrikai és latin-amerikai rezsim. Ugandában, Zambiában ésZimbabwében a Huawei technológiájávalfigyelték meg az ellenzéket a hatóságok.
• A bolivári szocializmus ideológiai ellenségeiszerint a Huawei mellett a ZTEtechnológiáját alkalmazó venezuelai rendszer is a választások befolyásolására használja a kütyüit (már amikor nem olyan analóg eszközökhöz folyamodik, mintaz ellenzék választási kizárása).
• Az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Egyiptom és Pakisztán hatóságai kínai drónokkalóvják a közrendet és saját hatalmukat.
• Az arcfelismerő rendszerek eljutottak Mianmarba, Ecuadorba és Iránba is.

Az anekdotális ellenérv, hogy a megfigyelő állam kiépítésében világszerte számos nyugati cég isrészt vesz, és a gazdagabb autokráciák többsége a nyugati és kínai vállalati megoldások kombinációját használja a társadalom felügyeletére. Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben vagy Kazahsztánban a Microsoft és a Google felhőszolgáltatásai, a BAE brit védelmi beszállító állami jóváhagyással exportált megfigyelőapparátusa vagy a japán NEC arcfelismerő kamerái is a rendszer részei – derül ki Steven Feldstein, a Carnegie Alapítvány vezető munkatársánakelemzéséből.

Magyarországon és számos további európai országban például izraeli kémszoftverrel figyelték meg a sajtó, a civil szféra és az ellenzék a rezsimre nézve veszélyesnek ítélt képviselőit; az Oracle pedig pár éveazzal házalt Kínában, hogy rendszerei nagy segítséget nyújtottak az amerikai hatóságoknak hazai tüntetések feloszlatásában, emiatt pedig a hszincsiangi ujgur kisebbség terrorizálására is rendkívül alkalmasak lennének.

Nem rontja a demokráciát, nem javítja a kormányzást

A válasz, hogy nem. A demokrácia állapota a vizsgált, 2010 és 2020 közötti időszakban világszerte romlott, beleértve a kínai, illetve amerikai „mesterséges intelligenciát” importáló államokat is. Ugyanakkor egyértelmű ok–okozati hatás nem mutatható a kínai (vagy amerikai) megfigyelőrendszerek importja és demokrácia romlása között: a demokrácia erózióját nagyrészt belpolitikai faktorok magyarázzák, és a jelenség jóval túlmutat azon, hogy melyik kormány honnan szerzi be a nép kontrollját lehetővé tevő eszközöket.

A statisztikai elemzésből az is kiderül, hogy nem kifejezetten a „Kína-barát” külpolitikát folytató (Kínával az ENSZ-ben együtt szavazó), illetve az Övezet és út kezdeményezésben résztvevő országokra jellemző a kínai megfigyelőrendszerek importja. A kínaiak megrendelői elég vegyes országcsoportotfednek le, az egyetlen világosan megállapítható összefüggés, hogy a szegényebb országok a kínai technológiát részesítik előnyben. Az Egyesült Államokból összességében több ország és nagyobb értékben importál a rendvédelemhez és megfigyeléshez köthető mesterséges intelligenciát, mint Kínából.

Ez egybevág Feldstein elemzésével, aki szerint az elnyomó rezsimek politikai tőkéjük növelése és az egyoldalú függés elkerülése érdekében igyekeznek több forrásból intézni a szoftver- és hardverbeszerzéseiket, és csak azok támaszkodnak kizárólag Kínára, amelyek a legolcsóbb megoldást keresik.

A török kutatók másik érdekes megállapítása, hogy a kínai technológiaimport az érintett országok gazdasági fejlődésére és az államszervezet hatékonyságára sincs érdemleges hatással, vagyis az a Peking által hangoztatott elképzelés sem igazolható, hogy a kínai AI segíti a fejlődő világ kormányait a jobb döntéshozatalban és a hatékonyabb államigazgatásban.

Ha hiszünk az adatokban és a lineáris regresszióban, akkor tehát a Huawei és társai nem rontanak, de nem is javítanak a fejlődő világ helyzetén.

• A megfigyelőrendszereket nem (csak) Kína tukmálja az elnyomó rendszerekre, hanema rezsimek igénylik a technológiát.
• Kína nem az autokraták egyetlen, sőt még csak nem is a legfontosabb beszállítója, nyugati cégek is szívesen kiszolgálják őket.
• Nincs egyértelmű kapcsolat a Kínához való külpolitikai viszony és a demokrácia állapota között, számos Kína-szkeptikus rendszer is ütemesen építi le a szabadságjogokat.
• A demokrácia visszaszorulása, illetvea demokrácia és az AI közti kapcsolat (vagy ellentmondás) kérdése összetettebb annál, mint hogy melyik államból származó szoftvert futtat a rezsim. Bár a külföldi technológia importja segítheti a társadalom kontrollját, az arra való törekvés jellemzően belpolitikai folyamatok eredménye.
• A gazdasági fejlődés és az államigazgatási kompetenciák kiépítése is túlmutat a technológia importján, jellemzően inkább a társadalmi, politikai és jogi intézményrendszer függvénye, amelyet az AI fent említett alkalmazásai inkább rontanak, mint javítanak.

Nem segít a kínai hitel, de a nyugati se nagyon

Mandon és Woldemichael 29 korábbi, a kínai segélyezés hatékonyságát vizsgáló kutatás adatait gyűjtötte össze, és ezeket szisztematikusan átvizsgálva megnézte, hogy kimutatható-e bármilyen összefüggés a kínai segélyezés és a segélyezett országok gazdasági, társadalmi és politikai fejlődése között.

• Az eredmények szerint a kínai segélynek ugyan van némi hatása a növekedésre, de ez nagyon alacsony és nem minden kedvezményezett országra igaz.
• Arra egyáltalán nincs statisztikailag kimutatható bizonyíték, hogy a kínai segély bármilyen hatással lenne az érintett országok, illetve régiók szociális viszonyainak javulására, a politikai stabilitásra vagy a kormányzás minőségére.
• Ezzel szemben az erdőirtásra és a népesség Kínával szembeni nézeteire hatással van a befolyó pénz, bár mindkét esetben negatív az összefüggés, azaz ritkuló erdők és Pekinggel szembeni rossz benyomások kísérik a kínai segélyek növekedését.

Az sem egyértelmű, hogy a nyugati segély jót tenne az adott ország kormányzásának, sőt egyes tanulmányok szerintnöveli a korrupciót és a járadékvadászatot,árt a demokráciának,hozzájárul az intézményi reformok elodázásához. Ugyan vannakolyan kutatások is, amelyek szerint a nyugati segély javítja a kormányzás minőségét, messze nem egyöntetűen osztott nézetről van szó.

PR-szempontból nem jó fogás

• A nyugati pénz általában javítva a donorország megítélését a kedvezményezett társadalmon belül, ezzel szemben Peking segélyezése és gazdasági jelenlétének növekedése rontja Kína imázsát a fogadóországban.
• A szegény országok oktatási és egészségügyi rendszerének fejlesztésére fordított nyugati pénzekáltalában pozitív eredménnyel járnak, míg a kínai segély esetében ez nem mutatható ki.
• A környezet állapotát illetően a nyugati segélyek hatása vegyes (pozitív és negatív hatásokat mérő eredmények is vannak), Kína esetében viszont negatív.
• Másfelől viszont olyankutatás is van, amely szerint a nyugati segély összefüggést mutat a politikai erőszak előfordulásával, viszont Kína esetében ilyen hatásról nincs beszámoló.

A témára vonatkozó kutatásokból viszont az is világos, hogy ha a fejlett világot valóban aggasztják a fejlődő országok gazdasági, társadalmi és politikai folyamatai, akkor hatékonyabb lenne saját technológiaexport- és fejlesztési politikájukat felülvizsgálniuk, mint Kínára mutogatni, miután ezzel erősebb hatást tudnának elérni.