Azok halmozzák legjobban az aranyat, akik hátat fordítanak a dollárnak
Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Az arany világpiaci árának gyors és tartós növekedése a nemzetközi pénzügyi viszonyok érdekes, fontos és nehezen prognosztizálható jelensége. Az elfogadott magyarázatok szerint amikor a világban nagy a bizonytalanság, háborús idők járnak, akkor a pénzek menedéket keresve aranyba, amerikai dollárba, svájci frankba özönlenek, és felhajták ezek árát, árfolyamát.
Bizonytalanság most is van bőven, így ebből a szemszögből nézve nem meglepő, hogy drágul az arany, csakúgy mint az ezüst, folytatva a korábbi emelkedő trendet.
A dollárral azonban nem ez a helyzet: a világ első számú kulcsvalutája az egyéb valutákkal szemben az elmúlt hónapokban nagyot gyengült. Ha hosszabb időtávot tekintünk, akkor a partnervalutákkal szembeni súlyozott index még mindig a pozitív tartományban található, de az év elejétől – mondhatni: Trump elnök beiktatása óta – az index jelentősen esett.
Ha még hosszabb időtávot veszünk, jobban látszik, hogy a partnervalutákkal szemben az amerikai dollár értéke jelentősen képes változni, így pedig az utóbbi hónapok nagy gyengülése nem tekinthető példa nélküli, rendkívüli ügynek.
Az arany dollárban mért árának mostani gyors növekedésébe tehát eleve belejátszik az, hogy az amerikai fizetőeszköz a többi valutával szemben idén 7-8 százalékponttal gyengült. De vajon nincs-e a két jelenség között olyan összefüggés, hogy a dollártól elforduló pénztulajdonosok fűtik a nemesfémek (és a kriptovaluták) iránti keresletet? Nem a dollártól való menekülés áll a folyamatok mögött?
Nyilvánvalóan kapcsolódnak újabban többletkockázatok az amerikai dollárhoz és a mögötte álló szuverénhez, amit az a tény is mutat, hogy a Moody’s idén május 16-án az addigi Aaa (legjobb) kockázati besorolás helyett Aa1 ratinget adott az Egyesült Államok kormánya által kibocsátott értékpapírokra. Azóta a kormányzati leállás és a belpolitikai küzdelem még ront is a helyzeten. Másfelől lehet azt gondolni, hogy a 21 fokozatú hitelminősítői skálán bekövetkező egy lépésnyi leminősítés inkább csak jelzés, nem gondolják a pénztulajdonosok, hogy ne lenne biztonságban a kölcsöntőkéjük. Azonban ott van még a vámháború, és együttvéve valóban több tényező is erősítheti az amerikai dollárhoz és az Egyesült Államok gazdasági-pénzügyi helyzetéhez kapcsolódó fenntartásokat.
A Fed közleményei szerint viszont az arany szerepének jelentős felerősödése nem jelenti azt, hogy érzékelhető „dollártalanodás” menne végbe a világban. Az természetesen igaz, hogy a világ központi bankjainak nemzetközi tartalékját tekintve erőteljes az arany aránynövekedése: a hivatalos jegybanki tartalékeszközökben elfoglalt részesedése a 2015-ös 10 százalék alatti értékről mára több mint 23 százalékra nőtt. Ez a növekedés viszont nagyrészt az arany világpiaci (dollár)árának megduplázódása miatt következett be a jelzett időszakban. Tonnában (millió unciában) mérve ezen évek során alig 10 százalékos a növekedés.
Az is leginkább három ország központi bankjának aranyvásárlása nyomán következett be: Kína, Oroszország és Törökország a három érintett.
Ezek is különböző esetek. Oroszország valóban 2006 óta szisztematikusan elfordult a dollártól a nemzetközi tartalékjait tekintve: központi bankja 2000 óta 62,64 millió uncia aranyat vásárolt, ezzel a tartalékon belüli dollárarány az akkori 70-ről előbb 50 százalékra mérséklődött, majd a 2014-ben felgyorsuló aranyfelvásárlás nyomán a dollár részaránya 2022 tavaszán már 20 százalék alá csökkent.
Kína esetében a Fed szerint inkább a nemzetközi tartalék összetételének diverzifikálása történt, ennek keretében csökkent a dollárhányad az 1995-ös 79-ről 55 százalékra 2019-ben, majd az újabb aranyvételekkel az alá.
Törökországban viszont valóban látszik a dollártalanodás: 2017-től lódult be az aranyvásárlás, így a tíz évvel ezelőtti 77-ről néhány év alatt 30 százalék alá esett a dollárhányad.
Ismert módon a magyar jegybank is beszállt az aranyvásárlásba, mérsékelve ezáltal a devizahányadot a teljes nemzetközi tartalékállományon belül. A magyar adatok nem számítanak különösnek. A legújabb elérhető számok alapján inkább az állapítható meg, hogy történelmi okokból, a korábbi gyakorlat folytatásaként, illetve néhány esetben az utóbbi időkben az arany iránt feltámadt érdeklődésből, de elég különböző a monetáris arany jelentősége a Föld országaiban.
Van fejlett ország zéró vagy minimális aranyhányaddal, mint Kanada, található egymás melletti két európai ország eltérő attitűddel a monetáris aranyat illetően (Spanyolország versus Franciaország), és még az sem mérvadó, hogy maga az ország bányászik-e aranyat, lásd a Dél-afrikai Köztársaságot.
Ahhoz képest, hogy negyedszázada 10 százalék alatt volt az arany aránya a tartalékeszközök között, meglepő néhány ország adata.
Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a devizatartalékokhoz képest sok hátránya van a fizikai érctartalék fenntartásának.
Piaci intervencióra nem igazán alkalmas: a fizetési mérleg támogatásához ritka az aranytartalék igénybevétele, leginkább csak kényszerhelyzetben. Az arany imponáló áremelkedése jól mutat, de amíg nem adnak el a tartalékból, nem realizált értéknövekedésről van csak szó, miközben a jó minőségű kötvényekben fennálló tartalékhányadon képződik kamatjövedelem. Sok országban, így nálunk is, leginkább a nagyközönség megnyugtatását szolgálja a fizikai aranytartalék létezése és felmutatása. Az ország egészének és az állam kockázati megítélésének a tényezői egészen mások.
Az eddigiekből az is következhet, hogy amint a jegybankok abbahagyják az arany vételét, az árat felhajtó erők egyike megszűnik. A nemzetközi feszültségek remélt csökkenése is ármérséklő hatású lehet. Másfelől vannak az arany vételére és tartására ható divatok is. E sokféle tényező mind szerephez jut a keresleti és kínálati viszonyok alakulásában. A világ pénzügyeit viszont sokkal inkább a dollár állapota, az abban bekövetkező változások eredője határozza meg.
