Készülhetünk az orosz csapelzárásra, a kiviteli tilalom betarthatatlan – véli Miklós László
Az unió rendelete szerint a lakosság ellátása prioritást élvez, ennek érdekében az ipari korlátozások minden tagállamban bevezethetők.
Magyarországon korábban éles vita bontakozott ki arról, hogy mennyire állítanák hazánkat megoldhatatlan kihívások elé az uniós energiaszankciók. Ha a vita két végpontjára tekintünk,
- a kormány és a Mol Nyrt. az olajszankciók (és a csak ritkán belengetett földgázszankciók) után támadó jelentős ellátásbiztonsági kockázatokra figyelmeztettek;
- míg két ismert energiapiaci szakember Miklós László és Holoda Attila úgy vélték, hogy megfelelő akarat mellett nem lenne lehetetlen a gyorsított leválás.
A G7-en most Miklós László mérnök-közgazdász (korábban az MVM fb-elnöke, illetve az FGSZ igazgatóságának tagja) arról írt, hogy mi a helyzet, ha Moszkva elzárja a gázcsapokat.
.
Megváltoztak a politikai üzenetek
A szakember szerint
az uniós olajembargó miatt a jelek szerint Oroszország gázembargót akar alkalmazni az EU-val szemben.
Erre utal a Gazprom vezérigazgatójának nyilatkozata is, amely szerint a földgáz
„a mi termékünk, a mi szabályaink. Nem játszunk olyan szabályok szerint, amelyeket nem mi alkottunk.”
Pedig korábban, 2007-ben még a magyarországi orosz nagykövet is azt mondta, hogy
„Európában csak piaci alapon lehet energiapolitikáról beszélni”.
Kikerülni Ukrajnát
Eddig a Gazprom az EU szabályait tudomásul vette, és azokat betartva volt jelen az EU piacán. A kereskedelmi szerződések esetleges nem teljesítésével
- egyrészt meg akarja torolni az olajembargót;
- másrészt ki akarja kényszeríteni az Északi Áramlat 2 vezeték működésének engedélyezését, amely lehetővé tenné az ukrán tranzit teljes megszüntetését.
Bár az Északi Áramlatot eredetileg még 1998-ban a Jamal-félszigeten kitermelt földgáznak a növekvő EU-kereslet kielégítése érdekében Európa közepére történő eljuttatására tervezték, később az ukrajnai tranzit kiváltásának eszközévé vált. De ehhez a „mesterterv” értelmében szükség van a mostanában Magyarországot is nagymértékben kiszolgáló Déli (Török) Áramlatra is.
Ki diktálja a szabályokat?
A magyar kormány korábban folyamatosan azt hangoztatta, hogy ha az Északi Áramlatot meg lehet építeni, akkor a Déli Áramlatot sem ellenezheti Brüsszel.
Holott – írja Miklós László – a kormány pontosan tudta, hogy az Északi Áramlat az EU szabályai szerint épül, a Déli Áramlatot pedig a Gazprom „szabályai” szerint épült volna. Ezek:
- többségi Gazprom-tulajdon,
- az ezzel járó hatáskörök a tranzitvállalatban,
- így különösen a kapacitások feletti rendelkezési jog.
Ráadásul a délről jövő gáz Magyarországon nem az FGSZ rendszerén, hanem egy elkülönült tranzitvezetéken keresztül haladt volna.
A Török Áramlat útvonala csak annyiban különbözik a Déli Áramlattól, hogy Törökországban ér partot, de a kapcsolódó vezetékrendszer az EU-tagállamokban már az uniós szabályok szerint épült meg.
Mi az állam szerepe?
A szakember szerint a magyar külügyminiszternek az orosz gázbeszerzési ügyben mutatott elmúlt évekbeli aktivitása is több mint szokatlan és indokolatlan.
Nemcsak feleslegesen teszi ki magát és országát a szoros orosz kapcsolatok következményeinek, hanem akadályozza az MVM-et is a normális üzletszerű működésben.
Nem a kormányok, hanem vállalkozások kereskednek.
Ahogy a járműiparhoz vagy akkumulátorgyártáshoz szükséges fémek és más alapanyagok beszerzését sem a kormány intézi, úgy a földgázüzletekben sincs a klasszikus diplomáciai teendőkön túlmutató különleges szerepe.
Ugyanakkor a szakember is úgy látja, hogy mivel az EU földgázimportjának 40 százaléka orosz, és a 150-160 milliárd köbméter gázt rövid távon nem lehet kiváltani sem a fogyasztás csökkentésével, sem más forrásból származó gázzal, így függőség van. A Gazprom magatartása miatt kialakult válságos helyzetben minden tagállamban megnő a kormányzati beavatkozások szerepe, de nem mindegy, hogy mit tesznek.
Egységes piac
Magyarország és a többi tagállam vállalatai is egy egységes piacon üzletelnek egy commodity (árupiaci) termékkel. A magyar gázfelhasználás az EU gázfogyasztásának 2 százaléka, ezért a hazai kereslet kielégítése a közös piac oldaláról marginális jelentőségű.
Ha az EU-ban van elég gáz, akkor nekünk sincs problémánk. Ha felborul a kereslet-kínálat egyensúlya, akkor annak minden tagállam viseli a következményeit függetlenül attól, hogy van-e és milyen mennyiségre szóló szerződése a Gazprommal.
Azt nem tudjuk, hogy a magyar kormány megkötötte-e a szomszédos tagállamokkal az uniós rendelet szerinti válsághelyzeti megállapodásokat, amelynek egyik fontos eleme, hogy a lakossági energiát mindenképpen biztosítani kell, akár annak árán is, hogy a nem lakossági fogyasztókat korlátozzák annak érdekében, hogy a szomszédos tagállamban a lakosság ne szenvedjen az elkerülhetetlennél nagyobb hátrányt.
Ezt írja a szakember, ám a rendelet tükrében különösen érthetetlen az magyar lépés, amely elvileg kiviteli tilalmat rendelt el az energiahordozókra. Ez az európai piacok összekapcsolása (market coupling) ismeretében értelmezhetetlennek tűnik. Miklós László erre is kitér:
Az energia vészhelyzetre hivatkozva a kormány kiviteli tilalmat rendelt el az energiahordozókra. Ez lényegében betarthatatlan, és nincs is semmi értelme. Hacsak az nem, hogy megakadályozza az Ukrajnába irányuló földgázszállítást.
