„Nem akarunk migránsokat Európába!” – rendben, de akkor ki fog dolgozni?

Világszerte és körülöttünk az EU-ban is felívelő pályán vannak a radikális jobboldali, populista pártok és mozgalmak. Az ilyen politikai formációk egyik legfontosabb témája a migráció, amit alapvetően elleneznek vagy csak nagyon szigorúan szabályozva, szűk keretek között tartanának fenn. Pozíciójuk erősödése részben pont ebből adódik, a sok mindennel elégedetlen szavazók a bevándorlókban találják meg a problémáik egyik lehetséges okát – hogy ez hány százalékban jogos és mennyiben csak bűnbak a migráció, azt nem ebben a cikkben fogjuk eldönteni, de bármi is legyen a helyzet, a bevándorlásellenes erőknek egy fontos problémával szembe kell nézniük:

a mostani trendek alapján Európára bevándorlás nélkül példátlan elöregedés és állandósult, a gazdasági növekedést limitáló munkaerőhiány vár.

Az Eurostat tavaly őszi, pár éves adatokkal dolgozó migrációs összefoglalója alapján egyébként a teljes blokkra vonatkozó bevándorlási mérleg 4,3 millió fő volt egy év alatt 2022-ben (az ukrajnai háború ezt némileg felfelé húzhatja egy átlagos évhez képest). A bevándorlók jelentős része a kevés képzettséget igénylő szektorokban dolgozott, vagy legalábbis az ilyen szakmákban vannak felülreprezentálva, sokan közülök úgynevezett elsődleges fontosságú dolgozók (essential worker), ebbe a kategóriába az ápolóktól a buszvezetőkön át az árufeltöltőkig sok mindenki beletartozik. A 2023-ban engedéllyel bejövők 48 százaléka kifejezetten vagy tanulási céllal, vagy dolgozni érkezett.

Az Eurostat különböző forgatókönyvekkel számol, amikor népesedés hosszabb távú alakulását becsli. A 2100-as évre lehetséges kimeneteket megnézhetjük úgy is, hogy azok az elmúlt 20 év migrációs folyamatai alapján vetítenek előre, és úgy is, hogy a migrációt limitáljuk vagy kivesszük a képletből. A migrációellenes hangulat miatt mi most a migráció teljes leállítására vonatkozó számokat hasonlítjuk össze azzal, ami a mostani, aránylag laza uniós bevándorlási politika fennmaradásával valósulna meg.

Mint a térképen látható, számos európai ország lakossága durván megfogyatkozna 2100-ra, ha a migrációt kivennénk a képletből.

A népességszám persze nem abszolút érték, az 59 milliós Olaszország biztosan akkor is nagyon jó hely lenne, ha csak 28 millióan élnének ott (ha a klimatikus viszonyok elviselhetőek maradnak a kontinensnek azon a részén), a probléma inkább az, hogy a népesség összetétele is radikálisan eltolódna az idősek irányába.

Mivel a nyugdíjrendszerek állami lába döntően intergenerációs transzfer (az aktuálisan dolgozó, aktív népesség fizeti, és az idősek kapják), minden olyan ország, ahol érdemi csökkenést mutat a migráció nélküli előrejelzés, azzal nézne szembe, hogy az embereknek nagyjából az életük végéig kellene dolgozniuk. De ez csak a legszembeszökőbb példa a negatív hatásokra, amit egy ilyen korfa okoz.

A folyamatos népességcsökkenés a gazdaságot is visszahúzza, hiszen nincs elég aktív korú ember, akit be lehet vonni a termelésbe. Persze ha időközben mindenkit kivált az MI és a robotok, akkor utóbbi tárgytalan, de egyelőre a közgazdászok nem számolnak ezzel. Azzal viszont igen, hogy Németországnak – ahol várhatóan most fog szigorodni a migrációs politika – évente közel 300 ezer bevándorlóra van szüksége ahhoz, hogy jól menjen a gazdasága. De érdemes megnézni a francia előrejelzést is: az aktuális népességszám 88 százalékával és jóval kedvezőtlenebb korfával vajon hány évre kellene behúzni a nyugdíjkorhatárt abban az országban, ahol már a 62 évre emelés is több hónapos lázongást váltott ki?

Magyarországon eddig sem volt liberális a migrációhoz való hozzáállás, csökken is a népesség rendesen. Az Eurostat modellje azt mutatja, hogy a bevándorlást kizáró forgatókönyvvel a mai lakosság 68 százaléka fog lakni az országban 2100-ra, 6,6 millió fő. Ugyanez migrációval még éppen 9 millió fölött van. A magyar kormány ezen a területen abban hisz, hogy bevándorlók ne jöjjenek, csak vendégmunkások, éppen annyi, amennyire aktuálisan szüksége van a gazdaságnak. Hogy ez hosszú távon mennyire fog működni, azt még nem tudjuk.

Orbánék másik terve a születésszám felpörgetése, amit Európa-szerte minden kormány nagyon szeretne (bár másol ilyen túlzó családpolitikai lépésekkel nem támogatják a célt). Ez jelen tudásunkból kiindulva elég reménytelennek tűnik, itthon több mint 10 év és több ezer milliárd forint elköltése után sem tudott fenntarthatóan magasabb szintre kerülni a termékenységi ráta.

A bevándorláspolitika persze kemény dió, számos példa van rá, milyen társadalmi problémákat tud okozni a fogadó országokban az átgondolatlanul, megfelelő társadalmi programok nélkül szabadjára engedett migráció. Aki azonban arra szavaz, hogy egyáltalán ne jöjjenek be az unióba kívülről emberek, annak számolnia kell azzal is, hogy ez más típusú kihívásokat fog generálni, amiket szintén nem lesz egyszerű megoldani.