MNB-ügy: a kecskeméti egyetem januárban majdnem megszerezte az egész Optimát, az alapítványi vagyonkezelőt

Újabb megdöbbentő részletek derültek ki az MNB-ügyben. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapítványi vagyonvesztése során gyakran rácsodálkozhattunk, hogy milyen felelőtlen döntések születtek, hogy szivárgott, vagyis sajnos inkább hogy ömlött ki a közpénz a Pallas Athene Domus Meriti Alapítványtól (PADME), vagy annak vagyonkezelőjétől, az Optima Befektetési Zrt-től.

Kevésbé láthattunk rá, hogy milyen – szinte felfoghatatlan – további tranzakciós kísérletek voltak, mert bizonyos döntéseket azért sikerült néhány óvatosabb vagy felelősebben gondolkodó tisztviselőnek meggátolnia. Azt is kevésbé látjuk, hiszen az érintettek nem a nyilvánosság előtt dolgoznak, hogy most milyen munka zajlik. A nyári szabadságok után körbejártunk pár érintettet, és ráláthattunk, hogy zajlanak pénzügyi, refinanszírozási, jogi, illetve strukturálási folyamatok. De van miért izgulni is, a hatósági nyomozásról ugyanis nem kaptunk híreket.

A jelenlegi jegybanki döntéshozók kettős helyzetben vannak. Ha ugyanis valaki ma gőzerővel dolgozik a közvagyon visszaszerzésén és megmentésén, és ebben sikereket ér el, akkor ezt aligha fogja értékelni a közvélemény. A munkájának az lesz a következménye, hogy majd sokan biccentenek egyet: na, lám, igaza volt Matolcsyéknak, nem is veszett el annyi vagyon. Pedig a jelenlegi helyzet valójában nagyon rossz, és sajnos nagy kockázatok vannak még, rengetegen fenekednek (külföldi milliárdosok, hedge fundok), hogy megdézsmálják a megmaradt vagyont is.

A Magyar Nemzeti Banknak pedig ebben a helyzetben egyrészt meg kell őriznie a reputációját, integritását, helyt kellett állnia korábbi szerződésekért, másrészt a másik irányban is harcolnia kellett, vagyis a kár személyi felelőseit el kell számoltatnia. Tehát az elveszett vagyont vissza kellene szerezni (hiszen bőven vannak vagyonelemek az elkövetőknél), de közben az MNB-alapítványi cégei nem tehetik meg, hogy ők maguk nem tartanak be korábbi vállalásokat, nem állnak helyt azért, ha valakik felelőtlenül az alapítvány nevében kötöttek szerződéseket, vagy sodorták a cégeket előnytelen helyzetekbe.

Sorjáztak az őrült ötletek a kontroll megtartására

Mint arról rendszeresen írunk, idén márciusban az Állami Számvevőszék (ÁSZ) három, az MNB-birodalomhoz kapcsolódó jelentést hozott nyilvánosságra. Ezekből kiderült, hogy az MNB alapítványánál és magánál az MNB-nél milyen vagyonvesztés történt, milyen felelőtlen döntések születtek, de külön jelentés szólt arról is, hogy a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítvány (NJEA) hogyan adott kölcsön 127,5 milliárd forintot az MNB alapítványi pénzeit kezelő Optima Befektetési Zrt.-nek. A történet vége ismert: amikor az NJEA szerette volna visszakérni a vagyont, akkor az Optima már nem volt képes azt visszaadni.

A 2021-ig visszanyúló, megdöbbentő történetet több írásban is részletesen ismertettük. Úgy tudjuk, hogy a kecskemétiek átvilágítása nem zárult le: miután a kötvényvásárlás körülményeit az ÁSZ megismerte, újabb vizsgálatot is indított, jelenleg az egyetem szélesebb gazdálkodása a vizsgálat tárgya.

Miután 2025 elején finisbe ért az alapítvány, a kecskeméti kötvénybefektetés és a Magyar Nemzeti Bank ÁSZ-os átvilágítása, ráadásul közeledett Matolcsy György jegybankelnöki regnálásának vége, egyre kétségbeesettebb lépéseket tettek azok, akik az alapítványi világban korábban döntéseket hoztak, és nem szerették volna elveszíteni a kontrollt az események felett.

A Telex nagyon részletesen feltárta azt a február 28-i kísérletet, amikor az alapítványi vagyont kezelő Optima a saját alapkezelő cégét egy értékpapír-kölcsönzési szerződéssel átjátszotta volna egy magántőkealapnak, amelyet a Matolcsy Ádám baráti köréhez köthető Száraz István nevével fémjelzett Quartz Alapkezelő menedzselt. Mindjárt bemutatjuk, hogy ennek a lépésnek miért lett volna tragikus következménye, ha nem lett volna – minden bizonnyal és minden remény szerint – érvénytelen ez a szerződés.

Ugyanakkor eddig nem volt ismert az, hogy az ügyre rálátó több forrásunk visszaemlékezése alapján éppen egy hónappal korábban, vagyis

2025. január 28-án, az akkor még pozícióban levő belső bizalmi kör megpróbálta a vagyont kezelő Optimát (egy 2023-ban mintegy 420 milliárd forint mérlegfőösszegű céget) átjátszani a kecskeméti egyetemi körnek.

Az Optimának 2024-es auditált számai még ma sincsenek, ami külön megérne egy misét, de most ne álljunk meg itt. Mint hallottuk, ekkor, az év elején már javában zajlottak a vizsgálatok, így a Neumann János Egyetemért Alapítvány egyes kuratóriumi tagjai hirtelen óvatossá válhattak. Végül az öt kuratóriumi tagból háromnak a józansága kellett ahhoz, hogy egy egészen döbbenetes ülésen végül leszavazzák azt az elképzelést, hogy az egyetemi alapítvány a kötvénykövetelése egy részéért cserébe megvegye az egész alapítványi vagyont működtető Optima Befektetési Zrt-t.

Amit az ülésről hallottunk, tényleg szürreális: Matolcsy György bizalmi embere, Csizmadia Norbert, aki korábban – teljességgel összeférhetetlen módon – egyszerre volt a PADME kuratóriumának és a kecskeméti egyetemi alapítványi kuratóriumnak az elnöke, azzal az előterjesztéssel állt elő, hogy az egyetemi alapítvány vegye meg az MNB vagyonkezelőjét. Csizmadia szerepe az NJEA-nál minden szempontból nehezen értelmezhető: bár bizonyos kérdéseknél nem szavazott, azért képzeljük el, hogy egyik sapkájában felelős 127,5 milliárd forint befektetéséért, amit aztán egy olyan cég kötvényébe tesznek, amelynek vezetésére szintén döntő befolyása van. Csizmadia egyébként bár a botrány kirobbanásához képest sokáig várt, úgy tudjuk, nemrég lemondott tisztségéről a Neumann János Egyetemért Alapítványnál.

A január végén prezentált, felfoghatatlan méretű üzleti elképzelésről, vagyis az Optima átvételéről nem voltak megfelelő értékbecslések, auditált számok, igaz, Stofa György, az Optima ekkori vezetője, a Matolcsy-kör egyik legfőbb bizalmi embere elment Kecskemétre, és arról győzködte a kuratóriumi tagokat, hogy az Optima jó pénzügyi helyzetben van. Hogy mi volt a valóság, arról sajnos egyre több részlet derül ki, de hangsúlyozzuk: az Optima konkrétan nem tudta visszafizetni a NJEA kötvényébe tett pénzt (amiről korábban azt ígérte, rövid határidővel bármikor visszaadja), illetve erről az időszakról elfogadott mérlege sem volt.

Mint egy rossz vicc

A kuratórium részéről öten voltak jelen ezen a kuratóriumi ülésen,

• Csizmadia Norbert, aki ekkor azt jelezte, hogy már ő is szavazhat, nem összeférhetetlen, hiszen a potenciális eladó, vagyis a PADME elnöki címéről már lemondott, így csak a vevőt képviselte;
• Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Fidesz parlamenti képviselője, aki a jogi következmények átlátásában és a gazdasági számokban – fogalmazzunk finoman – nem tűnt túl pallérozottnak;
• Nagy Zoltán, az egyetem elnök-vezérigazgatója;
• Gaál József, Kecskemét alpolgármestere; illetve
• Bánkuty Tamás, aki Csizmadiához hasonlóan Matolcsy György korábbi munkatársa, és ezt megelőzően két sapkában is felbukkant, vagyis a PADME-világ és a kecskeméti kuratórium tagja is volt.

Ketten (Csizmadia és Lezsák) támogatták volna az előkészítetlen előterjesztést, de volt három ember (Nagy, Gaál, Bánkuty), akik itt már ellenálltak, behúzták a féket, jobb előkészítést követeltek. Mint értesültünk, különösen Nagy Zoltán tett fel releváns kérdéseket, ugyanakkor paradox módon azt is mondhatjuk, hogy elutasító szavazatával voltaképpen az a Bánkuty Tamás akadályozta meg a potenciálisan tragikus kimenetelű lépést, aki korábban Csizmadiához hasonlóan mindkét oldalon tisztviselő volt.

Maga a kuratóriumi ülés amúgy a vicc (igaz, a nagyon rossz vicc) kategóriájába tartozott. Egy adott ponton megjelent Stofa György, az Optima vezére, aki azt kezdte el bizonygatni, hogy mennyi érték van az Optimában, vagyis Kecskemét akkor jár jól, ha elfogadja a PADME eladási ajánlatát. Azt, hogy az értékes portéka milyen likviditási válságban van, képtelen visszafizetni az adósságait, hogy nincsen elfogadott mérlege az egyéb problémák mellett, sem Csizmadia, sem Stofa nem tárta a kuratóriumi tagok elé.

Miután – már a nagy botrány kirobbanását követően – kitudódott ez a terv, többen is lemondásra szólították fel Csizmadiát. Ő egy ideig hevesen ellenállt, a nyilvánosságban pedig nagy magabiztossággal állította, hogy az egyetem körül minden rendben, de

több egymástól független, a témára rálátó forrástól úgy tudjuk, hogy immár az MNB-alapítványi funkciója után a kecskeméti állását is el kell hagynia.

Kérdeztük erről az egyetemet, de írásban nem kaptunk megerősítést, ugyanakkor volt forrásunk, aki elmondta, hogy miután már több hatóság és a vagyonellenőr is figyelmeztette a felelősségére, Csizmadia Norbert, aki Matolcsy György egyik legfőbb bizalmi embere volt, beadta a derekát.

Mi volt a tét?

Az ügyre rálátó szakemberek szerint egészen megdöbbentő következményei lettek volna, ha az egyetemi alapítvány átveszi a céget, ahogyan annak is, ha sikerül a február 28-i tulajdonosváltás. Kezdjük a kecskeméti üggyel!

Ha megvalósul az adásvétel, akkor az egyetemi alapítvány saját tulajdonába került volna az a cég, az Optima, amely 127,5 milliárd forinttal tartozik neki. Az ilyen követelés adott tulajdonosi körön belül hátrasorolódik, vagyis az egyetem érdekei megint az Optima érdekei mögé szorultak volna. Másrészt, mivel az Optima alatti lengyel cégben, az alapítvány által 62 százalékban tulajdonolt GTC-ben is változott volna a közvetett tulajdonos, a lengyel kisbefektetőknek is vételi ajánlatot kellett volna tenni, ami csak fokozta volna a nehéz likviditási helyzetben levő PADME kínjait, arra is pénzt kellett volna előteremteni.

Egy hónappal később már nem volt, aki megakadályozza az újabb tranzakciót, így az Optima és a Quartz machinációjánál csak abban lehet bízni, hogy érvénytelen volt az ügylet. Ezt egyébként a felek az MNB-s vezérváltás után önként vissza is csinálták, de mint látni fogjuk, így is okozhat problémákat, ha jogilag érvényesnek fogadjuk el. A február 28-i tulajdonosváltás ugyanis, amennyiben megtörtént, akár megint olyan tulajdonosváltásnak tűnhet fel, ami úgynevezett „change of controll” jóváhagyást igényelt volna, azaz kötelező vételi ajánlatot is indukálhatott volna, aminek magyar kárértékét nehéz számszerűsíteni.

Az értékpapír-kölcsönadás a jogászok szerint vagy azért lehet érvénytelen, mert nem voltak meg a megfelelő feltételek (pl. több ország versenyhivatali engedélye és több bank beleegyező jóváhagyása), vagy azért, mert feltűnő volt az értékaránytalanság, azaz a Quartz által kezelt Közép-Európai III. magántőkealap kevés fizetségért cserébe nagy előnyhöz jutott volna.

Hegedüs István, az Optima vezetője a Telexnek elmondta, elindult egy érvénytelenségi eljárás, és minden remény szerint a bíróság majd ki is mondja, hogy ez az ügylet jogilag nem történt meg. Ha viszont szaknyelven megfogalmazva a szerződés teljesedésbe ment, majd elálltak tőle, akkor oda-vissza beállhatott a vételi ajánlatot indukáló helyzet. Márpedig a Magyar Nemzeti Bank világában az elképzelhetetlen, hogy pont a kisbefektetői jogok legfőbb hazai őre ne tartsa be a kisbefektetők számára talán legfontosabb védelmi biztosítékot, vagyis azt, hogy amennyiben a nagytulajdonos személye változik, akkor a kisbefektetőknek legyen lehetősége tisztességes áron kiszállni.

Ezeknél a tranzakcióknál megint felmerül az egész MNB-ügyet körüllengő kérdés: hiba vagy bűn? Ennyire rossz döntéseket hoztak, ennyire nem értettek a jogi és gazdasági helyzethez a döntéshozók, vagy olyan céljuk volt az aktoroknak, amelyben pont ezek a látszólag irracionális lépések támogatták őket?

Ha jóhiszeműek vagyunk, akkor a január 28-i kecskeméti kísérletnek vagy a február 28-i quartzos kísérletnek más célja nem volt, minthogy a következő évekre is birtokon belül maradjanak a korábbi döntéshozók, ne váljon olyan nyilvánvalóvá a vagyonvesztés a nyilvánosság számára, lehessen javítani a helyzeten. Ugyanakkor felelőtlenségükkel további óriási kockázatot vállaltak, majdnem még nehezebb helyzetbe hozták az MNB új vezetését.

A botrány kecskeméti szálának lényegét A nagy játszma című filmünkben is bemutattuk a 31. perctől: