Elképesztő mértékben felgyorsult az innováció a pénzügyi szolgáltatások világában. A változások már ma is markánsak: minden banknak van applikációja, elég okostelefonnal és -órával elindulni otthonról, a fintechek és a kriptók világában minden azonnali és kényelmes.
De ez csak a kezdet. A még ezeknél is látványosabb változásokból a mindennapokban ma még kevesebbet érez a fogyasztó. De ahogy a technológia fejlődik, blokkosodik a geopolitika, a szabályozás pedig hol követni, hol irányítani próbálja a folyamatokat, a mély rétegekben már annyi változás történik, amelyek pár éven belül a mindennapjainkat is meghatározzák. Ebben a cikkben erről a folyamatról vázoljuk a főbb trendeket 12 pontban.
1. Régen az árucsere és a fizetés nem tért el időben és térben egymástól, aztán egy ideig igen – most visszatértünk a gyökerekhez
Kezdjünk egy olyan globális trenddel, amely Magyarországon talán nem is olyan érzékeny, hiszen nálunk azonnali fizetési rendszer (angolul instant payment) működik. A világ többi részén azonban nem feltétlenül van ilyen, még a legfejlettebb pénzügyekkel jellemezhető Egyesült Államokban sincsen kötelező azonnali rendszer. Éppen ezért az egyik legfontosabb trend az, hogy a pénzügyi műveletek egy több évtizedes kitérő után visszatérnek az őskorba azzal, hogy időben ismét egybeesik az árucsere és a fizetés.
Az őskorban, ókorban természetes volt, hogy a valódi gazdasági esemény és annak a pénzügyi rendezése egyszerre történt, magyarázza Ángyán Balázs, a Számlázz.hu ügyvezető igazgatója. Mindegy, hogy a piacon a halász a halaiért színes köveket, kagylót, aranyat vagy már valamilyen sztenderdizált pénzt kapott, de áru és ellenérték egyszerre cserélt gazdát.
Aztán valamikor a múlt században elkezdett szétválni az árucsere és annak pénzügyi rendezése, jött a váltó, a csekk, az utalás, a bankkártya. A kereskedőnek várnia kellett a pénzére, a bankok szerepe felértékelődött, bíztak bennük a felek. Egy autóvásárlásnál nem került elő a pénztárca, hanem a vevő és az autószalon bankjai kerültek kapcsolatba egymással, a bankok voltak a bizalmi szolgáltatók.
A fintech cégek és a kripto elkezdett visszavezetni bennünket az „ősi” modellbe, visszatért az időben azonnali kifizetés, amihez nem feltétlenül kell már bank, azonnal látszik a fizetés eredménye az appokban, a telefonunkon. Szintén terjed a QR-kódos fizetés, ami az ügyfél mellett a kereskedőknek is kényelmesebb, mert ők így azonnal megkapják a pénzt, ráadásul olcsó utalásokkal.
2. A real time appok arra is kiválók, hogy a felek ne zárhassanak ki senkit az elszámolási rendszerekből
Az azonnalisághoz való gyors visszatérés talán legjobb szolgáltatási példái a nemzetközi fizetések. Ma valós fenyegetés, hogy a geopolitikai blokkosodásban más elszámolási rendszert alakít ki a Nyugat, Kína vagy épp Oroszország, egyre erősebb az ellentét a dollár vezető szerepét továbbra is elfogadó nyugati világ és a dollár hegemóniáját letörni szándékozó BRICS-országok (eredetileg Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika alkotta kormányközi fórum) között.
Ebben a rendszerben felértékelődik a stablecoinok szerepe. Ezek olyan kriptovaluták, amelyek célja egy adott eszközhöz (például a dollárhoz) képest stabilan tartani egy kripto értékét – mondja Ács Zoltán, a Magyar Fintech Szövetség elnöke.
Legyen a példánk a Tether (USDT), vagyis a vezető amerikai dollárhoz kötött stablecoin! Ez gyakorlatilag egy olyan dolláregyenérték, amelyet a feltörekvő piacokon élők úgy tudnak használni, hogy azonnal képesek „dollárral” fizetni, függetlenül attól, hogy éppen a nemzetközi dollárelszámolási rendszer kit fogad el és kit nem. Az innováció jelentőségét mutatja az a példa, hogy ha például az Egyesült Államok megbüntetne egy renegát államot, amiért a bankok lassan váltanak vagy utalnak egy nemzetközi ügyletben, akkor is lehet azonnal dollárelszámolású ügyletet rendezni. A stablecoinokban ma még erős amerikai fölény érezhető, de 2026-ban Európában is várható euró stablecoin megjelenése. Érdekes módon nem egy techcégtől, hanem olyan nagybankok fogtak össze, mint az ING, az UniCredit, a KBC, a Raiffeisen.
3. Az új világban már nem bankok versenyeznek, hanem teljes folyamatok
A globális fogyasztási piac átalakulásának egyik legfontosabb trendje a beágyazott pénzügyek (embedded finance). Ilyenkor a jövő pénzügyi szolgáltatásai mögött gyakran nem is bank lesz, hanem egy háttérszolgáltató, mint például a Wallester.
Vegyünk példának egy agrárszaklapot! A gazda elolvas egy cikket a neten, megtetszik neki az a vetőmagmegoldás, amiről az írás szól, és a cikkből pár kattintással megveheti az adott vetőmagot, ha kell, késleltetett fizetéssel (a BNPL-lel tavaly külön cikkben is foglalkoztunk), ha kell, hitellel.
Bár mindehhez nagyon sok gyors háttérmunka kell, a felhasználó ezt nem érzi, az ő szempontjából a folyamat pofonegyszerű. Azaz a jövőben teljes folyamatok válhatnak „kattinthatóvá”, a rendszer iszonyatos tempóban és láthatatlanul, akár kérdés nélkül elvégzi az ügyfél minősítését, kiválasztja az alkalmas pénzügyi szolgáltatót. A bankok kiemelt elszámolási szerepe így visszaszorul, a pénzügyi szolgáltató amolyan közművé, háttér-infrastruktúrává válik, ami persze nélkülözhetetlen a folyamatban.
Ugyanakkor a pénzügyi szolgáltatók ebben a világban kénytelenek azzal szembesülni, hogy már ritkábban tudják megszólítani az ügyfelet személyesen, telefonon vagy appon keresztül. Nehezebb a keresztértékesítés, a cross-selling is, vagyis az, amikor bemegy az ügyfél hitelkártyát rendelni, de egészségkártyát is vesz a találkozó végén.
4. Jön az új keresőoptimalizálás, ami már nem az ügyfél, hanem az MI irányába készül
Ha mindezt egy kicsit kiterjesztjük a mesterséges intelligencia (MI vagy AI) vívmányai irányába, akkor a folyamat majd úgy néz ki, hogy az ügyfél már nem a Google-ön keres vetőmagot, és maga elemzi a feljövő ajánlatokat, hanem kiszervezi az elemzést és az összehasonlítást, rábízza azt a ChatGPT-re vagy annak valamelyik versenytársára. Vagyis az ügyfél feladata arra szűkül, hogy ő képes legyen jól körülírni a megoldandó feladatot, leírja, hogy mit keres, és majd az MI kiválasztja a legjobb vetőmagajánlatot, a legjobb finanszírozással.
A vetőmag kicsit túlságosan üzleti (B2B) példa ugyan, de a magánszemélyek életében is teljesen releváns ez a helyzet. Azaz ha valaki Nike cipőt szeretne venni, ott is kaphat az MI-től egy jó kombinációt, vagyis eladót, fizetési megoldást, futárcéget. A szolgáltatók összetétele az ügyfélnek szinte mindegy, neki csak az számít, hogy optimális feltételekkel jusson hozzá a cipőhöz. A McKinsey tanulmánya foglalkozik ezzel az új iránnyal, ahol az AI-agent a megfelelően definiált célhoz megkeresi nekünk a legjobb megoldást.
Ha pedig tényleg eljön ez a világ, akkor a pénzügyi szolgáltatóknak már nem feltétlenül az ügyfélre kell lőniük az ajánlataikkal, hanem az AI-motorokat kell befolyásolniuk. Erre utal az AI SEO kifejezés is. Vagyis a SEO (Search Engine Optimization – keresőoptimalizálás) már az AI-motorokat célozhatja – véli Ángyán Balázs. (A SEO helyett ebben a világban inkább a GeoAI, azaz Geospatial Artificial Intelligence kifejezés a bevett.)
A jövő pénzügyi szolgáltatói közül tehát azok lesznek sikeresek, akik jól keresik az AI kegyeit, vagyis az AI-t megfelelően befolyásolják, hogy azok az ügyfelek vásárlási döntéseit feléjük irányítsák – hiszen a döntéseket már nem az ügyfelek hozzák meg, hanem a mesterséges intelligencia.
5. Mindez nagyon praktikusan hangzik, de a háttérben kiváló „regtech” cégekre van szükség
Az imént vázolt új vásárlási folyamathoz rendkívül gyorsan fejlődik a fintech egy speciális ága, a regtech – mondja Ács Zoltán. A fintechen digitális pénzügyi innovációkat értünk, a regtech ezzel szemben olyan innováció, amely a szabályoknak való megfelelőséget segíti.
Az ügyfelek oldaláról az eddigi fintech eredmények sokkal látványosabbak: azonnali és olcsó nemzetközi utalások, rugalmas és kedvező árfolyamon történő pénzváltások, a befektetési termékek (részvények, ETF-ek, árupiaci termékek) kínálatának globális elérése, kriptovásárlási lehetőségek. Nézzük meg ennek a logikáját! A fintechek ügyfelei gyors, digitális megoldásokat várnak, 2 perc alatt akarnak regisztrálni valahova, nem 2 nap alatt. A gyorsaság veszélyes, mert iszonyatosan sok szabályozás van, aminek meg kell felelni. A régi compliance-folyamatok papír- és emberalapúak, nem skálázhatók a digitális fintech környezetben. A regtech cégek mesterséges intelligenciát, NLP-t (Natural Language Processing) és machine learninget alkalmaznak a kockázatértékelésre, a tranzakciófigyelésre, csalásfelderítésre. Ez lehetővé teszi, hogy gyorsabban, pontosabban, kevesebb emberrel teljesüljön ugyanaz a megfelelés, amit régen csak a nagybankok bírtak kapacitással.
Vagyis aranyat érnek azok a fejlesztések, amelyek jól automatizálnak olyan háttérfolyamatokat, mint a KYC (know your customer), KYB (know your business), AML (anti-money laundering). Másképp fogalmazva: az ügyfelek kockázatainak gyors feltárása és a pénzmosási szabályoknak történő megfelelés nagyon fontos a gyors tranzakciókhoz. Hiszen az is jó, ha valaki gyorsan tud hitelezni, de az sem árt, ha ezt olyan ügyfeleknek teszi, akik majd vissza is fizetik a kölcsönt.
6. A jó szolgáltató úgy globális, hogy közben mindenben lokális is
„A modern pénzügyi világ különös kihívása a globális és a lokális megfelelő elegye” – mondja a Telexnek Antoine Le Nel, a Revolut vezető növekedési és marketingigazgatója. A pénzügyi szolgáltatás alapvetően méretgazdaságossági üzlet. Ha sokkal több egy szolgáltató ügyfele, akkor pontosabb a kockázatkezelése, kevesebb központi költség jut az ügyfelekre, a tranzakciókra, többfelé oszlik az innovációk beruházási igénye, nagyobb a jövedelmezőség.
Ugyanakkor, ha egy szolgáltató csak globális, akkor nem biztos, hogy releváns lesz az ügyfeleknek egy adott országban. Egyszerű példával: egy modern pénzügyi szolgáltatótól elvárható, hogy az egész világon azonnal elérhetővé tegye az Nvidia részvényének megvásárlási lehetőségét az ügyfeleinek, de lehet, hogy az ügyfelek azt is szeretnék, ha, mondjuk, helyi közlekedési jegyet is lehetne venni az alkalmazáson belül
Ennek a törekvésnek egy speciális példája lehet a készpénz. Lehet, hogy a világ távolodik a készpénzhasználattól (ezzel majd külön pontban is foglalkozunk), de a globális ügyfelek még ma is egyfajta biztonságot éreznek, ha egy másik földrészen meglátják a saját szolgáltatójuk nevét, mondjuk, egy ATM-en. Ha egy japán turista érkezik Londonba, vagy egy magyar utazó az indonéziai Jakartába, azt nem remélheti ugyan, hogy az otthoni számlavezetőjének lesz a városban ATM-je, de ha a fintechek is elmennek abba az irányba, hogy globális ATM-hálózatot üzemeltetnek, egy globálisan ismert neobank automatája például már ismerősnek, „hazainak” tűnhet fel az ügyfélnek.
7. A hagyományos bankok és a fintechek versenyeznek, de együtt is működnek egymással
A fenti folyamatokban természetesen mindig felvethető, hogy ki áll nyerésre a játszmában: a robusztus, de megbízhatóságot sugárzó hagyományos bankok, vagy a rugalmas és fürge fintechek? Ács Zoltán szerint nem feltétlenül csak így lehet feltenni ezt a kérdést. A piacon új fogalom terjed, ez pedig a coopetition, amely kifejezés az angol cooperation (kooperáció) és competition (verseny) szavak keveréke.
Vagyis a hagyományos (inkumbens) bankok és a fintechek (neobankok) bizonyos területeken versenyeznek, máshol együttműködnek egymással. Ez mindenkinek lehet kihívás, de esély is. A fintechek oldaláról megközelítve, az természetesen nagy esély, ha a fintechek a bankok legalapvetőbb nagy funkciói (készpénzforgalom, betétgyűjtés, hitelkihelyezés) valamennyi szegmensébe képesek már beleharapni, de a bankok is elég ügyesek abban, hogy ahol hirtelen nagyon láthatóvá vált a lemaradásuk (nemzetközi utalások, devizaváltás, külföldi készpénzfelvétel), ott nem voltak restek a fintechek nyomába eredni és kialakítani a maguk kedvező ajánlatait.
A bankok tényleg jól reagáltak, egyre jobbak a mobilalkalmazások. Pár éve még megmosolyogtató volt az, hogy a digitális sokszor azt jelentette, hogy le kellett tölteni, ki kellett nyomtatni, be kellett szkennelni. A neobankok és a bankok közötti rugalmassági olló szűkült, a bankok ebben nagyon feljöttek. Bizonyos területeken az árazás maradt meg versenyhátrányként: a bankok egyszerűen drágábbak, hiszen egy klasszikus bank üzemeltetése költségesebb, drága az infrastruktúra, a fiók, a személyes ügyintézés, a call center és így tovább.
8. Közhelyes szlogen, hogy nagyon fontos az ügyfélélmény, de TÉNYLEG nagyon fontos az ügyfélélmény
Ha van olyan elem a modern pénzügyi szolgáltatásokban, amire mindenki nagyon büszke, amire mindenki figyelni szeretne, az a user experience (UX), azaz a felhasználói élmény – mondja Ángyán Balázs. Ebben nagyon le volt maradva Magyarország, ezt bárki megtapasztalhatta. Itt nemcsak pénzügyi szolgáltatásokra kell gondolni, de látta ezt az, aki össze tudta hasonlítani egy hazai és egy fejlett ország közlekedésijegy-vásárlását, egy focimeccs jegyének átírását vagy egy állami elektronikus ügyintézést. De a pénzügyi szolgáltatásokban is különösen riasztó volt az ügyfeleknek, ha például elindultak a netbankjukból egy egyszerű kölcsönt felvenni, majd egy sokadik lépésnél arra kérdezett rá a folyamatban a bank, hogy hol vezeti a számláját. A modern ügyfelek nagyon nem szeretik a redundanciát, a felesleges időrablást.
Ma már sokkal versenyképesebbek a hazai megoldások, általában és a pénzügyi szektorban is, tényleg mindenki sokat fektet abba, hogy az ügyfelet bársonyosan vezesse végig a folyamaton, ne akassza meg mindenféle redundancia vagy kellemetlenség. (Természetesen van olyan vásárlás, ami rettenetesen bonyolult és redundáns, például a repülőjegyeknél az ülés kiválasztása, de itt más okok állnak a háttérben, például az ügyfél kifárasztása.)
9. A lobbi a status quót is szolgálja, de a rengeteg kihívónak nehéz ellenállni
A hagyományos bankok jellemzően tőkeerősebbek, vannak szakmai szövetségeik, lobbiznak, kormányzati kapcsolattartókat alkalmaznak. A neobankok létszáma kisebb, hiszen ahol összesen pár tucat ember fejleszt egy új alkalmazást, ott nem jut annyi idő networkre, lobbira. Ez az alapvető helyzet lassíthatja a változásokat, a konzervatív szabályozás pedig mindig megindokolható a biztonsággal.
Ugyanakkor a fintechek nyitottabbnak tűnnek az információmegosztásra, ráadásul egy igazán sikeres nemzetközi appot nem könnyű a határon szabályozással megállítani. Ez ugyanis egy nagyon versenyző és rendkívül globális világ, a piacon pedig nemcsak magyar vagy uniós szolgáltatók tülekednek, itt toporognak a szingapúri, közel-keleti, illetve török szolgáltatók is. Ezeknek nem sétagalopp ugyan uniós licencet kapni, de ezeken a piacokon is meglepően erős szolgáltatók fejlődtek ki.
10. A magyar fejlődési kurfli: nálunk nagy politikai támogatottsága van a készpénzhasználatnak
A mai világban nagyon gyorsan terjed a készpénzmentesség – írta Horváth Kristóf, a RowanHill Digital munkatársa. A készpénzmentes elfogadóhelyek, az érintéses technológia és a mobilfizetések gyors térnyerése kényelmes és biztonságos, miközben az adóelkerülés visszaszorítása és a gazdaság átláthatóbbá tétele is támogatja a folyamatot.
Ugyanakkor ez az átalakulás a társadalmi különbségeket is felerősítheti: egyes generációk és csoportok – például az idősebbek vagy a digitális eszközökhöz kevésbé hozzáférők – fokozatosan kiszorulhatnak a mindennapi fogyasztásból, nem beszélve az olyan esetleges problémákról, mint egy nagy áramkimaradás, ilyen érte nemrég Spanyolországot és Portugáliát. A RowanHill Digital cikke érdekes összefoglalást ad arról, hogy az online világ miképpen tud visszalépni az offline világba, ha nagyon szükséges.
Ennek megvan a technológiai háttere, igaz, az offline fizetések legfőbb veszélye, hogy nem ellenőrizhető valós időben a fizető fél egyenlege, így előfordulhat, hogy olyan kártyával történik a fizetés, amelyen nincsen keret vagy éppen a hitelkeretet is túllépik. Továbbá online kapcsolat nélkül az sem ellenőrizhető, hogy az adott kártya esetleg lopott-e.
Tegyünk itt azért egy hazai zárójelet! Miközben a készpénzmentesség a szürkegazdaság és az áfacsalások visszaszorításának kiváló eszköze (itthon ilyen volt még az online pénztárgépek bevezetése), Magyarország ellentétes lépéseket is tesz. Ilyen a készpénzhasználat alkotmányos joggá tétele, az ATM-telepítés, illetve egyes kormánypárti politikusok publikus elköteleződése a készpénz mellett.
Észak-Európában, Kínában, Dél-Koreában, sőt meglepő módon egyes afrikai, illetve öböl menti országokban mára amúgy teljesen visszaszorult a készpénzhasználat. Nézzük a végleteket: Mianmarban gyakorlatilag csak cash van, Norvégiában meglepetést okoz, ha valaki egy boltban készpénzzel fizetne. Az európai országok közül amúgy Albánia, Moldova, illetve Ukrajna nagy készpénzhasználó. Magyarországon olyan 50-50 százalék a digitális és a készpénzhasználat, Ausztria viszont még mindig nagy cashhasználó (61 százalék).
11. Az ügyfelek hajkurászása mellett az egy ügyfélnek eladható szolgáltatások mélyítése is jó irány
Egyelőre megállíthatatlannak tűnik az a trend is, hogy a pénzügyi szolgáltatók egyre szélesebb szolgáltatási választékot kínálnak. Ma már egy bank vagy egy neobank nemcsak egy pénzbolt, hanem mindenféle csápjai vannak a biztosítások, a befektetések, a programok, a közlekedési jegyek, az apróhirdetések, az ingatlanpiac irányába.
Antoine De Nel azt mondja, ez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi verseny is. Nem pusztán az számít, hogy kinek hány ügyfele van, hanem az is, hogy egy ügyfélen hogyan lehet minél több értéket teremteni. Azt többen is elmondták, hogy ez a trend nemcsak a lakossági ügyfelekre igaz, sőt, a vállalati ügyfeleknél talán még szembetűnőbb. Azok az adatokból nyerhető értéknövelt szolgáltatások, amelyet korábban az open banking, most már egyre inkább az open economy fogalmakkal írhatunk le, egy cégnél nagyobb eredményt is hozhatnak. Vagyis egy magánember is nyer azzal, ha az adataiból látja rendszerezve a kiadásait, vagy kap egy üzenetet, hogy hol érné meg jobban a számláját vezetni, de egy cégnél a likviditásmenedzsment, a kintlévőségek jobb kezelése és hasonló optimalizációk még több előnyt kínálnak.
12. A biztonság mindig új kihívás, még ha nem ugyanazt érzi is az ügyfél, a bank és a szabályozó
Ebben a modern pénzügyi világban az egyik legnagyobb kihívás, hogy a praktikus, telefonnyomkodós, AI-pénzügyek közepette is fennmaradjon a kontroll és a biztonság. A magánemberek és a szabályozók kockázatértékelése ráadásul érdemben eltér egymástól – véli Ángyán Balázs, aki szerint a magánemberek egy kis előnyért, praktikusságért, olcsóbb szolgáltatásért elég lazán adnak felhatalmazásokat, hozzáférést, személyes adatokat, több előnyt látnak a gyorsaságban, mint amennyi veszélyt az adataik nem megfelelő védelmében. Viszont a szabályozók meg olykor ennél sokkal jobban védenék a személyes adatokat.
Azt persze nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza. Amikor az adatvédelem következménye annyi, hogy a fogyasztók csak vakon klikkelgetik az adatvédelmi tájékoztatókat, az felesleges bürokrácia, de amikor a szabályozásnak hála hiúsul meg egy banki csalás, az nyilván egy indokolt védelmi helyzet.
Végül itt lehet megemlékezni egy jövőbeli lehetőségről, ami fenyegetés is. A kvantumszámítógépek nagy ígérete régóta ismert kutatási terület, ami elképesztő mértékben felgyorsíthatja a digitális pénzügyeinket: ez részben jobb és gyorsabb szolgáltatást hozhat magával, részben veszélyeket (a számlánk feltörését) is rejt. Azt senki nem gondolta, hogy a fejlesztések megállhatnak, de ez például egy olyan terület, ahol biztosan nagy szükség lesz a legjobb koponyákra.
