Miközben az energetikai fejeseink Washingtonban járnak, még jobban egymásnak esett a Mol és a Janaf
Az elmúlt napokban valóságos nyilatkozat-háború alakult ki a horvát Janaf kőolajvezeték-üzemeltető, illetve a Mol-csoporthoz tartozó szlovák Slovnaft, így voltaképpen a magyar Mol között. November 6-án a Slovnaft bejelentette, hogy aznap kellett volna megérkeznie az aktuális, 58 ezer tonna Arab Light típusú olajszállítmánynak Pozsonyba, de a horvát vezetékrendszert működtető Janaf nem tudta megoldani a szállítást.
„A szállítási problémával veszélybe került a pozsonyi finomító üzemanyagexportja, mert ahhoz szüksége van a nem orosz eredetű árura.”
A közlemény szerint a Slovnaft aggasztónak tartja, hogy a Janaf pont akkor késik az olajszállításokkal, amikor sérülékennyé vált a régió ellátási ökoszisztémája a szerb piaci turbulenciák és a Dunai Finomítóban történt tűzeset miatt. Ilyen helyzetben különösen fontos, hogy megbízható legyen a szolgáltatás és az ütemterv. A Janaf így az egész régió ellátásbiztonságát kockáztatja azzal, hogy nem tudta időben leszállítani a Slovnaftnak a megrendelt kőolajat.
A Slovnaft reméli, hogy a horvát vállalat gyorsan megoldást talál a logisztikai problémára, egyúttal felszólítja a Janafot, hogy haladéktalanul teljesítse szerződéses kötelezettségeit. A mostani szerződésszegés miatt a Slovnaft fontolóra veszi a jogi lépéseket is. Az ügy előzményéről szerdán részletesen írtunk, röviden arról van szó, hogy a Janaf-vezeték két vevőt szolgált ki, az egyik a szerb NIS (3,5 millió tonna/év), a másik a Mol-csoport (nagyságrendileg 2 millió tonna/év).
A Mol és a Janaf között van egy szerződés, amelynek keretében a Mol azért fizet fix összeget, hogy adott mennyiségű olajat leszállíthasson a vezetéken. Ezt az összeget akkor is ki kellett fizetnie a Janafnak, ha nem igényli az olajat, cserében a Janaf vállalja, hogy ő szerződés szerint képes szállítani. A Slovnaft már hetek óta látta, hogy nem fog megérkezni a szerződés szerinti ütemben az olaj. Ez azért fáj, mert csak olyan mértékben exportálhatnak terméket, amilyen mértékben az alapanyaga nem orosz olaj.
A Janaf problémája pedig az volt, hogy mivel a Gazprom-csoport tulajdonában álló szerb NIS amerikai szankciót kapott, már nem szállíthattak nekik. Korábban a szerb szállítás „tolta meg” a Mol-csoport olaját a vezetékben. A Janaf jelezte, hogy mivel immár a Mol a Janaf egyetlen vevője, ha a magyar csoport nem tölti fel teljesen a csövet, nincs szállítás. A Mol-csoport, így a Slovnaft is ezen akadt ki, szerintük a szerződésben nincs olyan passzus, hogy a Janaf csak akkor szállít, ha a NIS is tud olajat venni. A horvátok szerint ez egy előre nem látható körülmény volt, a Mol ezt is vitatja. mert szerinte 9 hónapja ismert volt a szankció, igaz azt többször elnapolták.
Ezek után a felek üzengetésbe kezdtek, a Mol érvelését osztók szerint, egyértelműen a Molnak van igaza, a Janaf nem tartotta be a szerződést, a Janaf álláspontját vallók szerint, az olaj meg fog érkezni, csak csúszik, nem kell akkora patáliát csapni. Az időzítés azért különösen érdekes, mert éppen népes magyar küldöttség érkezett az Egyesült Államokba, ahol deklaráltan is az energiakapcsolatok, az orosz leválás lesz az egyik fő téma. Orbán Viktor miniszterelnök mellett a küldöttség tagja Szijjártó Péter, Nagy Márton, Lantos Csaba és Lázár János miniszterek mellett Hernádi Zsolt Mol-vezér is. És miért soroltuk fel az említett minisztereket?
Magyarország az a furcsa állam, ahol az energiaügyekről minden felsorolt miniszter tárgyal olykor. Lantos Csaba a dedikált energiaügyi miniszter, de a gázvásárlásokat, vagy Paks 2 ügyét Szijjártó Péter kezeli, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterként szintén sok, az energiapolitika gazdasági hátterét jelentő kérdéssel foglalkozik, Lázár Jánoshoz is tartoznak energiaügyi kérdések, például az épületek energiahatékonysági ügyei, Orbán Viktorról pedig tudjuk, hogy egy bizonyos összeg felett minden gazdasági kérdés érdekli.
