A szerb médiában november 12-én jelent meg először a hír, hogy a magyar Mol Nyrt. megvenné a szerb NIS olajcég egy részét. A lap szerint a NIS 11,3 százalékáról van szó, ami nem éppen meghatározó mérték, de a szerbek azt remélik, hogy ezzel a tranzakcióval az amerikai szankciók alatt álló vállalat helyzete november 25-ig megoldódhat.
A szerb cikk állításaival kapcsolatban próbáltuk keresni a Molt, de a cég röviden csak annyit válaszolt a Telex megkeresésére, hogy pletykákat nem kommentálhat. A hazai olajpiac szakértői ugyanakkor azt jelezték nekünk, hogy a Mol számára maga a NIS nagyon fontos partner vagy célpont lehetne, de a 11,3 százalékos rész megvásárlása inkább csak az amerikai szankciók megkerülésének tűnne. Mindemellett azért abban is van logika, hogy a farkas már akkor is boldog, ha a kismalacok óljába először csak a lába végét tudja betolni, hiszen azt reméli, hogy így nemsokára bejut.
A matek úgy jönne ki, hogy amennyiben a magyar fél megvásárolja a NIS egy részét, akkor egy új tulajdonosi struktúrában többségbe kerülnének a nem orosz befektetők, mert
- a szerb állam birtokolná a NIS részvényeinek 29,87 százalékát,
- a kisrészvényesek 13,9 százalékot,
- a Mol pedig 11,3 százalékot.
Ez összesen 55,07 százalék lenne, vagyis a jelenlegi többségi tulajdonos, a szankcióra okot adó Gazpromnyefty már csak 44,93 százalékkal rendelkezne. Ez a cég a földgázüzletéről ismert Gazprom-csoport olajipari része, nem akkora, mint a legnagyobb orosz olajcégek (a Rosznyefty, vagy a Lukoil), de csak méretben utánuk következik.
Kilóg a lóláb
Ez a konstrukció ugyan megfelelne annak az amerikai előírásnak, hogy az orosz olajipar többségi részesedésében levő entitásokat el kell szigetelni, de a kisebbségi érdekeltségekkel nincsen baj. Csakhogy az amerikaiak alighanem átlátnának a szitán. Korábban például a Gunvor nevű céget is elijesztették, amely egy pillanat alatt bejelentkezett arra, hogy a Lukoil nemzetközi érdekeltségeit átveszi. Bulgáriában emiatt úgy néz ki, hogy a bolgár állam kénytelen lesz közvetlenül konfrontálódni az oroszokkal.
Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője szerint nagyon álságos megoldás lenne ez a 11,3 százalékos deal, ezt üzletileg nincs értelme megvenni, miközben egy kontrollpakett valóban nagyon érdekelhetné a magyar céget.
„Az oroszok biztosan próbálnak majd ezer módon trükközni, de az amerikaiak sem szeretik, ha palira veszik őket, a saját diszkrecionális döntésük, hogy új szankciót alakítanak ki.”
– véli Pletser, aki szerint az a nagy kérdés, hogy ki kontrollálja a NIS-t, nem az, hogy látszólag kik a részvényesek.
A szerb lapok arról is írnak, hogy november 15-én egy orosz küldöttség érkezik Budapestre tárgyalni, de közben Belgrád állítólag párhuzamos tárgyalásokat folytat az Egyesült Arab Emírségekkel is.
Még van üzemanyag
Pletser Tamás elmondása szerint Belgrádban egyelőre nincs pánik. Talán olyan ez, mint az áramellátás: annyira megszoktuk már, hogy nincsenek áramszünetek, hogy nincs benne az emberek tudatában annak lehetősége, hogy nem lehet felkapcsolni a villanyt, vagy a benzinkúton nem jön üzemanyag.
Pedig az Egyesült Államok 2025. január 10-én bejelentett, majd sokszor elnapolt szankciói, október óta már élnek, azóta a NIS-sel nem üzletelhet senki. Ha üzletelne, akkor ő maga is azt kockáztatná, hogy az USA kizárja a dollár elszámolású tranzakciókból. Vagyis jelenleg tilos olajat eladni a NIS pancsevói finomítójába, nem lehet Visa vagy Mastercard bankkártyával fizetni a NIS benzinkutakon.
Szerbiában ebből jó nagy baj lehet hamarosan, de a finomító nagyjából november 25-ig még elketyeg a stratégiai olajtartalékokkal, majd a NIS-benzinkutak is üzemelnek még egy ideig a stratégiai üzemanyag-tartalékokkal. Viszont valamikorra decemberre, legjobb esetben az ortodox karácsonyra, azaz január 7-re a szerb kormánynak megoldást kell találnia a helyzetre. És mivel az oroszok egyáltalán nem konstruktívak ebben, lehet, hogy a végső megoldás tényleg januárra marad.
Kiszolgáltatva
A szerb, Gazprom-tulajdonú finomítót amúgy egyetlen olajvezeték éri el, ez a Horvátországból (az Adria-tenger partján fekvő Omisaljból) induló Janaf-vezeték, amely a Molnak is fontos szállítója, még ha sok vitája is van a két cégnek. A szerb finomító az elmúlt években általában évi 4,5 millió tonna olajat használt fel, ebből 1 millió tonna volt a szerb belföldi kitermelés, a többit valahogy be kéne tudnia szerezni.
Fontos hangsúlyozni, hogy az amerikai szankció nem Szerbiára, hanem kifejezetten a NIS-re vonatkozik, vagyis ha a NIS döntő arányban tulajdonost váltana, az segíthetne, ahogyan az is, ha a szerb állam gyámság alá helyezné a céget. Csak utóbbi nagy kockázat a hagyományos orosz-szerb barátság szempontjából. Ezen kívül marad a másik megoldás, a termékexport.
Vagyis a Molnak vagy a versenytársainak arra is lesz lehetősége, hogy a többi szerb hálózatot, a nem szankcionált kutakat ellássa benzinnel és dízellel. Itt csak az a bökkenő, hogy a százhalombattai tűz miatt jelenleg a Dunai Finomító is mérsékelt kapacitásokkal termel. Pedig a Mol Százhalombattáról amúgy tudna a Dunán uszályokat indítani, és a nagy szerb tartályokat az Újvidékhez közeli Sremska Kamenicán fel tudná tölteni.
Összességében bár a NIS megvétele biztosan nagyon érdekelné a Molt, a magyar vállalatnak egy nagyobb részesedés lenne igazán izgalmas és kevésbé konfliktusos az amerikai irányba. A közeli szerb piaccal és a közeli finomítóval amúgy lennének szinergiák, ráadásul a NIS most nagyon jó állapotban van, az oroszok nagyon feljavították. Ha a NIS is a Mol-csoport része lenne, akkor a horvát vezetékkel, vagyis a Janaffal szemben is erősebb lenne a Mol, igaz az egy vevő–egy eladó, duplán monopolisztikus helyzetben azért sok mindentől függ, hogy ki van kiszolgáltatva kinek.
