Nagy Márton szerint nem cél, hogy mindenáron növekedjen a magyar gazdaság
Nagy Márton lehet az első gazdasági miniszter Magyarországon, de talán Európában is, aki felkarolta a nemnövekedés mozgalmát. Legalábbis erre utal, amit a kormánybarát Világgazdaság podcastjában mondott, amikor arról kérdezték, mit gondol arról, hogy 2025-ben lényegében stagnált a magyar gazdaság:
„Ha visszanézünk az elmúlt 16 évre, a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájában van egy nulladik lépés, azaz nem minden áron történik a gazdasági növekedés.”
Mi ez a nulladik lépés, szempont? A családközpontúság és a demográfia, ami a nemzetgazdasági miniszter szerint mindig is megelőzte a „növekedés hajszolását”. Igaz, amikor a kormány ezeket a lépéseket bevezette, akkor éppen egy konjunktúra volt Európában, így Magyarországon sem volt kérdés, hogy akkor a növekedés a fontosabb, vagy a családtámogatás, mert a kettő egyszerre volt jelen, ahogy az is érdekes kérdés, hogy mondjuk az ingatlanpiacot pörgető családtámogatási politikák hol és mikor mentek volna szembe a gazdasági növekedéssel.
Nagy Márton azért elmondta, hogy természetesen csalódott, amiért 2025-ben mindössze 0,3 százalékkal bővült a magyar GDP, és hogy ez volt a harmadik év, amikor lényegében stagnál a magyar gazdaság, hiszen „egy gazdasági miniszternek mindig az a feladata, hogy a gazdasági növekedést minden erejével támogassa”. Szerinte ezt amúgy meg is tette a kormány a családoknak és vállalkozásoknak nyújtott támogatásokkal, és ha a zord külső körülmények nem játszanának közre, akkor úgy 2 százalékkal növekedett volna is tavaly a magyar gazdaság. Csakhogy nemzetközi dekonjunktúra van, különösen a német gazdaság teljesít rosszul, ami lehúzza a magyar ipart is. A miniszter már a múlt heti GDP-adat közlésekor részletesen kifejtette, ki mindenki felelős azért, hogy stagnált a magyar GDP, Brüsszelről Berlinen és Kijeven át a magyar ellenzékig.
Azért arról nem tett természetesen le a magyar kormány, hogy a magyar gazdaság felzárkózzon Nyugat-Európához, de kiderült, hogy ez egy lassú, vontatott folyamat. Igaz, más országoknak, például Lengyelországnak és Romániának ez sokkal gyorsabban megy, de Nagy szerint komoly közgazdasági tudással rendelkező szakember tudja, hogy ezekkel nem szabad összehasonlítani Magyarországot, mert ezeknek a nagy országoknak teljesen más a gazdasági szerkezete, sokkal kevésbé függnek az exporttól, több tőkét tudnak vonzani és nagyobb a belső piacuk. Azt nem tette hozzá, hogy a magyarhoz amúgy nagyon hasonló méretű, szerkezetű, a német gazdaságnak szintén nagyon kitett Csehország és Szlovákia átlagosan 1,3 és 1,6 százalékkal tudott növekedni az elmúlt három évben.
Nagy szerint Magyarország a konvergenciában is saját utat jár, már csak azért is, mert nálunk az elmúlt 15 évben „politikai stabilitás” volt, ami a gazdaságra is kihat. Márpedig a miniszter szerint „ahol politikai stabilitás van, ott minden vállalkozás és család tudja, milyen gazdaságpolitika van. És nem félünk beavatkozni a piaci folyamatokba, megtanultuk, hogy a piac nem mindenható, az önszabályozó képessége sok esetben hiányokkal küzd.”
Ez a kijelentése azért is nagyon érdekes, mert sok közgazdász éppen azért szokta kritizálni a magyar kormányt, mert – politikai stabilitás ide vagy oda – a gazdaságpolitika teljesen kiszámíthatatlan. A kormány kényére-kedvére vezet be új adókat, új szabályozásokat, lazít majd szigorít egész szektorok működésén, a pillanatnyi politikai és gazdasági prioritásainak megfelelően. Ezt pedig nemcsak a gazdaságpolitikában, de már a Nagy Márton szerint a növekedésnél is fontosabb területeken, például a családpolitikában is meglépi, ahogy néha szigorítja, majd újra lazítja, majd újra szigorítja, kik és milyen feltételekkel kaphatnak bizonyos állami támogatásokat, támogatott hiteleket. Mindez olyan bizonytalanságot teremt a háztartások és vállalkozások életében, ami nagyon megnehezíti az olyasfajta hosszú távú gondolkodást, ami a stabil gazdasági működéshez és kiszámítható növekedéshez szükséges lenne.
