A NER-es arisztokrácia nemcsak a Tiszától fél, de attól is, hogy ha rosszra fordulnak a dolgok, valamit majd be kell adni a közösbe

Miután nemrégiben arról írtunk, hogyan készül a kormányközeli üzleti elit a választásra, több reakció is befutott a Telexhez.

Akadt, aki azt emelte ki, hogy a választás előtt tapasztalható átrendeződések nem feltétlenül Magyar Péter és a Tisza esetleges győzelmének szólnak: minden parlamenti választás előtt van egy végső, nagy zsezsgés, amikor bizonyos bizalmi körök erősödnek, mások gyengülnek. Volt, aki arra hívta fel a figyelmünket, hogy a sok mozgás elsősorban annak tudható be, hogy előlegeket, teljesítési igazolásokat, szerződéseket igyekeznek a választások előtt már lerendezni az együttműködő magán- és állami felek. Míg más, a témára rálátó vagy érintett forrás azt sérelmezte, hogy őt nem kérdeztük meg, pedig lettek volna gondolatai. A cikkünkre érkezett reakciók alapján bemutatjuk azokat mozgásokat, amik az előző részből kimaradtak.

Mit adnának át, ha bukna a rendszer?

A hazai top 100-as lista tele van olyan vállalkozóval (Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Szíjj László, Tiborcz István és még sokan mások), akiknek vannak ugyan valamilyen piaci üzleteik is, de rakétasebességű szárnyalásukban leginkább állami megrendelések, hitelek, pályázatok, tőkeprogramok segítettek.

Vélhetően ezek az emberek a top 100-as listákon látható vagyonukról úgy nyilatkoznának, hogy az az övék. Eleve különböző az is, hogy ez a NER-arisztokrácia mennyire tárgyalóképes. Aki az üzleti életből jött, annál jobban elképzelhető, hogy a speciális világban is rátermettebb. Nagyobb baj akkor van,

ha teljesen alkalmatlan, csak bizalmi alapon felemelkedő emberek elhiszik magukról, hogy ők nemcsak amolyan vagyonőrök, hanem vállalkozók, vagy esetleg ha ők maguk nem is, de a gyerekeik már vállalkozó családként tekintenek magukra.

Nagy kérdés, hogy amennyiben a nehéz anyagi helyzetbe kerülő állam helyett kellene nagyobb mértékben finanszírozni a kormánynak fontos ügyeket (sportot, jobboldali médiát), vagy a Fidesz egyenesen ellenzékbe szorulna, és még nagyobb lenne a forráshiány a párt körül, akkor ők a vagyonuk mekkora hányadával segítenének. Úgy ugyanis könnyebb ilyeneket finanszírozni, hogy a Fidesz van hatalmon, és mindig termelődik állami segítséggel a friss tőke.

A NER-es arisztokrácia által vitt gazdasági társaságoknál sokszor láttunk már olyan folyamatokat, hogy amennyiben valaki meghalt, elvált, vagy elfordult a politikai családtól, akkor a vagyonelemei mégsem távoztak, hanem valahogy a NER-nél maradtak. Mire gondolunk?

• Mészáros Lőrinc válása után nem feleződött meg a gigantikus cégbirodalom, és lett Mészáros Lőrinchez hasonló fajsúlyú gazdasági entitás Kelemen Beatrix, a korábbi feleség.
• Amikor Simicska Lajos összeveszett Orbán Viktorral, nem maradtak az érzékeny gazdasági entitások Simicska nevén, hanem azok hamar visszataláltak a NER-hez, részben a volt Simicska-társ, Nyerges Zsolt segítségével.
• De a legbizarrabb az volt, hogy amikor Andy Vajna meghalt, utána nem Vajna Tímea, a hivatalos örökös vitte tovább a TV2-t, vagy a kaszinókat, hanem, mint arról a G7 feldolgozásában itt olvashat, a TV2 esetében előkerült egy papír, hogy Vajna már régen eladta egy cinkotai vállalkozó asszonynak a tévét.

A 2026-os választás előtt sok olyan információt kaptunk, amely szerint elsősorban a rendszeren belül van most helyezkedés. Ám a korábbi, fent felsorolt ügyekből tanulva, ebből már sokkal kevesebbet lát a közvélemény, mert titkos kormányhatározatok, és elsősorban átláthatatlan tulajdonosszerkezetű magántőkealapok segítik az átcsoportosítást.

Visszaszorulók, erősödők

Ha a folyamathoz neveket kellene társítani, akkor vannak gyengülő és erősödő csapatok: határozott gyengülés tapasztalható az MBH-ból kiszoruló, Matolcsy Ádámhoz, Száraz Istvánhoz köthető, az MNB-alapítványok vagyonvesztési ügyében mélyen érintett üzleti körnél, de meglepő módon Mészáros Lőrincnek, az ország leggazdagabb üzletemberének befolyása is több fronton csökken.

Az erősödő oldalon pedig elsősorban Tiborcz Istvánt és körét, valamint a Lázár János építési és közlekedési miniszterhez tartozó gazdasági érdekcsoportot hallottuk a háttérbeszélgetéseinken a területen járatos forrásainktól. A Lázár-féle érdekcsoportot nevesítve a szerepe nő a NER-körökön belül. De olyan folyamatokról is beszámoltak nekünk, hogy a szereplők egyáltalán nem változnak, például az állami informatikában, vagy az oktatás digitalizációs projektjeiben, csak a cégek pártfogói módosulnak: itt is Mészáros Lőrinc és Palkovics László visszaszorulásáról hallottunk, miközben Tiborcz István és Rogán Antal pedig fontosabb „mentor” lett.

Mutatunk is az átrendeződésre egy példát, aminél egyetlen állami szereplő sem fog arról beszélni, hogy Mészáros Lőrinc és Tiborcz István között eltolódás tapasztalható az erőviszonyokban, de ha a HVG által bemutatott folyamat eredményét utólag majd megnézzük, akkor az mégis így fordítható le. A konkrét ügy akörül forog, hogyan köthetnek biztosításokat az állami cégek. Itt kétféle logika képzelhető el:

• lehet amellett érvelni, hogy használjanak közvetítővállalkozásokat, alkuszokat, hiszen az alkusz megtalálja a piacon a legjobb megoldást;
• de az állam képviselői azt is kérhetik, hogy mindenki kössön közvetlenül biztosítást, nincs szükség egy harmadik szereplőre, aki maga is leszedi a sápját, ne gazdagodjon az államon még egy cég.

Az állami vállalatok életében most olyan változás várható, amikor az első logika után a második fog érvényesülni. Korábban a biztosítási szerződésekben az állam előszeretettel alkalmazott közvetítőcéget, ez döntően a Mészáros Lőrinc és Keszthelyi Erik tulajdonában álló Hungarikum-csoport igénybevételét jelentette. Most az állami cégek abba az irányba tolódnak el egy nem nyilvános kormányrendelet értelmében, hogy alkuszcég nélkül, közvetlenül kell szerződést kötniük a biztosítókkal.

Ez valahogy úgy hangzik hivatalosan, hogy az állam az állami társaságoknak előírja, hogy a lehető legköltségtakarékosabb működés érdekében mellőzze a független biztosításközvetítőket, és maga versenyeztesse a biztosítókat. Ennek a változásnak pedig nyertese lehet a Waberer’s csoporthoz, vagyis Tiborcz Istvánhoz, a miniszterelnök vejéhez tartozó Gránit Biztosító, amely felvásárolta a Magyar Posta biztosítóit is.

Vagyis az állam adott egy üzleti irányt, ami szakmailag érvelhető, csak aztán háttérbeszélgetéseken a piac szereplői mindezt úgy elmesélik, hogy a hirtelen változás az állami mentalitásban pont akkor történt, amikor Mészáros Lőrinc és felesége, Várkonyi Andrea 2026 elején egy többhetes, luxuskörutazás keretében Bora-Borán és a Fidzsi-szigeteken is járt. Forrásaink szerint ilyen távolról nem is volt védekezésképes az üzletember, de a NER-ben eleve zokon vették, hogy amikor a 2026-os választás egyik fő témája az elmaradt gazdasági növekedés és a luxizás, akkor Mészáros miért borzolja a kedélyeket már sokadszorra a látványos költéseivel. Természetesen a puritánabb üzletemberek rögtön meg is találják a felelőst: az ő olvasatukban nem Mészáros Lőrinc a bajok okozója, hiszen ő régi, kipróbált harcostárs, csak nem bír nemet mondani a feleségének.

Lázár köre is jön fel

Bár Tiborcz István az Egyesült Államokból egyáltalán nem játszik aktív szerepet a választási kampányban, egy másik, folyamatosan erősödő politikai szereplő, Lázár János építési és közlekedési miniszter annál inkább. Lázár János kritizálta korábban a legnyíltabban a luxizást, a jachtokat, és ő beszélt a leghatározottabban arról is, hogy aki sok lehetőséget kapott, annak illik abból vissza is adnia a köznek. Lázár többek között arról beszélt, hogy az elmúlt 15 évben a Fidesz nagyon sok embernek teremtett lehetőséget a gyarapodásra.

„Voltak, akik ezzel éltek, és voltak, akik visszaéltek. Azokat a NER-eseket, akik kullancs módon ránk telepedtek, és visszaéltek a megteremtett lehetőséggel, valóban eljött az ideje, hogy lesöpörjük magunkról annak érdekében, hogy a ránk szavazók bizalmát meg tudjuk tartani” – mondta korábbi, sokat idézett megszólalásában. Szerinte az intelligencia kérdése, hogy ezek a vállalkozók az előállított javakat a közösség javára is fordítják, vagy csak a saját javukra. „Mi, fideszesek azt várjuk el, hogy akinek a magyar állam lehetőséget teremt arra, hogy pénzt keressen, a megkeresett pénzből a köz javára is fordítson.”

Az elmúlt időszakban azonban éppen Lázár János üzleti befolyásáról hallottunk. Ennek fő terepe a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány, ahol Lázár János a kuratóriumi elnök.

Az alapítványhoz tartozik egy kisebb cégbirodalom, a Nemzeti Ménesbirtok, az ATEV Fehérjefeldolgozó és a Concordia Közraktár.

Ha így nem ismerősek a cégek, a Ménesbirtok egy évről évre növekvő, 2024-ben már 12 milliárd forintos forgalmú és nyereséges mintagazdaság. Az ATEV (korábbi nevén Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat) állati tetemeket dolgoz fel, a cégnek az Illatos úton van a központja. A Concordia pedig, mint közraktár, most a Bászna Gabona-ügy miatt került reflektorfénybe. A cégcsoport együtt 30 milliárd forint bevételű, igaz, a jövedelmezősége jelenleg nem túl jelentős.

Lázárék alapítványának növekvő befolyását jelezte a Népszava is abban az írásban, amely szerint a gazdálkodást is folytató büntetés-végrehajtási intézményektől, ilyen például Állampuszta és Annamajor (Baracska), jelentős mennyiségű földet kapna az alapítvány. Érdekes módon ezt a változást több beszélgetőpartnerünk is szóba hozta, és amennyire hallottuk, ez Pintér Sándor belügyminiszter véleményével erősen ellentétes döntés volt. Mint a Népszava-cikk írja, a Jövő Nemzedék Földjét vagyonkezelői jog illeti meg 1500 birtoktestre, ezek

„javarészt a hazai büntetés-végrehajtási intézetek (BV) által használt területek. Ezeken a földeken a börtönök (pontosabban a büntetés-végrehajtási gazdasági társaságok) egy tudatosan felépített modell szerint a raboknak munkát adva gazdálkodnak.”

Az említett alapítványban kuratóriumi tag az a Kerezsi Miklós is, aki a Hodler Capital nevű cégével felbukkant a tőzsdén jegyzett Vertikal Group Nyrt. hulladékhasznosító cégben is. Az erdélyi származású Kerezsi Miklós magyar üzletember Lázár János egyik bizalmasa, és a Hodler egyik vezetője. A szintén erdélyi származású Kiss-Griz Alpár pedig már be is került a Vertikal Group igazgatóságába, erről korábban a 444 írt.

Meddig vállalhatók a költségek?

A választás előtti egyik legfontosabb kérdés tehát az, hogy meddig működnek azok a vállalkozások, amelyek nem életképesek, de valamilyen kirakatszempontból a NER folyamatosan termelő pénzforrásai mellett működtek. Ahogy egyik forrásunk mesélte,

„A NER nagyon sok Vajna Timi-féle fánkozóra hajazó üzletet hozott létre.

Vagyis amíg a pénzforrás megvolt, nagyon jól ment, találkozóhely volt, sokan fényképezték ott magukat, de a pikszisből kikerülve, immáron piaci alapon megmérettetve, hirtelen már csak cost center, vagyis költséghely volt, hamar be is zárt.”

Mindez, azaz a valós verseny hiányában felpumpált sikervállalkozások kérdése szélesebben is kivetíthető a NER működésére. Ha a következő években sem lesz érdemi gazdasági növekedés, ha nem áramlik a NER-arisztokráciához az újabb megbízás, feladat, támogatás, forrás, ezek a vállalkozók nem fognak maguktól kockáztatni, beruházni, nagy stábot fizetni, hiszen valójában nem piaci vállalkozóként szocializálódtak, a fejlesztéseiket mindig állami elképzelések és feladatkiosztás alapján végezték.

Lehet, hogy az adott vállalkozók magánszemélyként amúgy értékalapúak, vagy valaha azok voltak, személyesen kötődtek a miniszterelnökhöz, vagy a Fideszhez, de ha córesz lesz a gazdaságban, vagy a politikai családjuk kiesik a hatalomból, akkor az értékalapú kötődéseknél fontosabb lesz az egzisztenciális szempont, vagyis az, hogy feleslegesen nem szeretnének költeni.

Igaz, ezzel nagyon óvatosan kell bánni, hiszen senki nem szeretne kikerülni a NER-elitből, a bulikból, a vadászatokból, a közös meccsnézésekből, nyaralásokból, és mindez vélhetően ellenzékben is megmarad, főleg, ha a csapat úgy érzi, hogy reális esély van a visszakerülésre.

De attól azért kicsit mindenki fél, hogy ha rosszabb lesz a helyzet, egyszer lesz egy olyan kínos beszélgetése, hogy valamit be kéne tennie a közösbe, valamit vissza kellene adni.

Aki pedig erre nem hajlandó, az nagyot kockáztat. Ennek nagyon erős példája lehet az MNB-alapítványok ügye. Hegedüs István, az Optima Befektetési Zrt. elnöke a HVG-ben így fogalmazott: „Abban bízunk még, hogy az érintettek önszántukból, akár »adományként« visszaadnak vagyonelemeket, mielőtt a hatóságok utolérnék és lefoglalnák azokat.”

Itt a vezérigazgató konkrétan annak a reményének adott hangot, hogy az MNB-vagyonvesztés közben gazdagodó magánkör (nevek említése nélkül vélhetően a Matolcsy Ádám, Somlai Bálint, Száraz István körre utalhatott az Optima-vezető) segít konszolidálni a helyzetet. Azt hallottuk, hogy ők ebben egyáltalán nem voltak partnerek, és bár jó eséllyel a választásig sok minden már nem fog történni az MNB-ügy személyi elszámoltatásában, de ahogy egy forrásunk mondta,

„aki nem hajlandó magától a talált tárgyak osztályára fáradni, az teljesen el van tájolva, és nagyon meg fogja égetni magát, ebben biztos lehet”.

Bár, mint cikkünk első részében bemutattuk, bőven vannak, akik abban bíznak, hogy amennyiben elég messze viszik a vagyonokat, onnan azt már nehezebb lesz visszahozni. Ugyanakkor volt forrásunk, aki azt jelezte, hogy ma már nem annyira a kiadatási egyezmény hiányában bíznak a vállalkozók, sokkal inkább a jó ügyvédeikben. Nincs olyan ország, ahol ne lenne esély a kiadatásra, jobb gondolkodásmód az, hogy fejlett, erősen demokratikus jogállamokba érdemes menni, és jó ügyvédekkel megindokolni, hogy miért nem várható el Magyarországon az objektív elszámoltatás. Erre lehet példa Dmitrij Firtas ukrán oligarcha ügye, akit még 2014-ben tartóztattak le Bécsben, de az ügyvédei az elmúlt 12 évben elérték, hogy Ausztria ne adja ki őt az Egyesült Államoknak.

Kísérlet mindenesetre biztosan lesz az együtt nem működő NER-arisztokrácia vagyonelemeinek visszaterelésére. Igaz, sajnos az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy amennyiben valaki nagy kárt okozott a köznek, a tőle elvett vagyonelemek nem feltétlenül a közt, hanem lehet, hogy egy másik bizalmi embert gazdagítanak majd.

Ennek talán a legismertebb példája az volt, amikor a Buda-Cash hosszú időre leültetett vezetőitől az érdekeltségeik jelentős részt közvetve vagy közvetlenül Mészáros Lőrinchez jutottak. Mészáros Lőrinc mai tőzsdei zászlóshajója, vagyis az Opus Global Nyrt. is ilyen átalakulással jött létre, az egykori Phylaxia Pharma Nyrt.-t Pintér Zoltán, a Buda-Cash vezetője 2013 júniusában, még bőven a bukása előtt Opimus Group Nyrt.-re nevezte át, ebből a cégből lett 2017-ben, akkor már Mészáros kezében, Opus Global Nyrt.

Rezeg a léc

A NER-arisztokrácia nagy magabiztossága azért olykor már léket kap, érezhető egyfajta bizonytalanság, sokan érzik, hogy rezeg a léc, és keresik az utat. Beszélgetéseink alapján azonban továbbra is azt gondoljuk, hogy nem elsősorban a Tiszához, mert ott falba ütköznének. A Tisza programjában rendre megjelenik egyfajta elszámoltatási igény, és azok, akiknek az elmúlt érában alakult ki a gazdasági erejük, nem gondolhatják reálisan, hogy őket ez nem érinthetné. Ilyen körülmények között ez a kör inkább erejét megfeszítve harcol a status quo megőrzése érdekében a választás előtt, nem pedig dörgölőzik.

A magabiztosság repedezését mutatja háttérbeszélgetéseink szerint az a jelenség is, hogy állami intézmények és a NER-be sorolható magánvállalkozók között érezhető egyfajta „begyorsítás” vagy „kiseprés”. Egy forrásunk arról beszélt, sok üzletember próbál azon dolgozni, hogy a folyamatban levő ügyeit egy választási fordulat esetén se lehessen megállítani, visszafordítani.

Ha más években csak májusban szokás a következő évi gázszerződést megkötni, az idén már januárban illik a 2027-es megállapodásokon dolgozni.

– hallottunk erről egy példát. De általában is azt hallottuk, hogy van aktív munka azért, hogy jöjjenek létre hosszú szerződések, legyenek előlegkifizetések, készüljenek teljesítési igazolások. És bár az állami malmok sokszor lassan őrölnek, ha valami nagyon fontos, hatékony is tud lenni a gépezet.