Abba pusztulok bele, amit elhallgattak előlem – erős idézetek Cserna-Szabó András interjújából

„Se a szüleink, se a nagyszüleink nem mondtak el történeteket. Ebből adódóan bennem is kialakult, hogy a családról nem beszélünk, mert nem teregetjük ki a szennyest, de a nem szennyest sem”

– mondta májusban megjelenő anyaregényéről Cserna-Szabó András, akinek saját bevallása szerint az elmúlt 20-25 évben tökéletesen jó volt, hogy csak ritkán és nagyon elemelve írt személyes és családi dolgokról. „Az ötvenedik születésnapomon viszont ott álltam egy csomó olyan dokumentummal, amiket az apukám összegyűjtött az anyukám családjáról, így eléggé beleástam magam ebbe az egészbe.”

Érdekesség, hogy Nyáry Krisztián a Buksó felvétele előtt még úgy tudta, Csoze címen fog megjelenni a regény, amelynek két főszereplője az anya és a nagymama, de a szerző nem sokkal az interjú előtt másként döntött. Hogy miért és pontosan mit jelent ez a csak a szentesiek által érthető kifejezés, kiderül a beszélgetésből – ahogy az is, hány anyukája van, és miért született meg kétszer az édesanyja a szerzőnek.

Az író nemcsak szülővárosához, Szenteshez kötődik ezer szállal, de legalább ennyire fontos neki Kolozsvár is, ahol az édesapja született, és a nagyszülei éltek. Évekig írta a saját Kolozsvár-mitológiáját, „nagyszülővárosának” mesés történetét – az összegyűlt novellákból Hajdu Áronnak, az erdélyi Bookart Kiadó igazgatójának buzdítására tavaly lett kötet Kolozsvár alatt az ég címmel.

„Rengeteg jó Kolozsvár-kötet van, de azok mind bennszülöttek. Mindenki belülről nézi ezt a várost, és én valahogy kívülről nézem. Nekem is valahol a szülővárosom, én is kolozsvárinak vallom magam, csak én nem születtem ott és nem ott laktam. [...] Az apukám 1943-ban, a nagypapám pedig 1914-ben született Kolozsváron. ‘44 végén az orosz megszállás után kerültek először Hódmezővásárhelyre, aztán Szegedre. Nyilván ilyenkor van egy lírai kapcsolat, nekem is megváltozik a hangom akkor, amikor családi dolgokról írok. [...] 2012-ben kint voltam fél évet Kolozsváron, és akkor semmi mást nem csináltam, mint könyvtáraztam, levéltáraztam, és megpróbáltam ennek az egész kolozsvári szálnak a végére járni. [...] Nagyon érdekes az én helyzetem ebből a szempontból, mert kívül is vagyok, belül is vagyok, bizonyos szempontból még talán jobban is benne vagyok, mint az, aki ott van, de mégis van egy külső rálátásom, ami teljesen mássá teszi ezt az egészet.”

A novelláskötetnek és a megjelenés előtt álló regénynek egyaránt fontos tanulsága, hogy milyen súlyos nyomokat hagyott a 20. század terhelt történelme a magyar családokban, így az övében is. „Folyamatosan valaki helyett mesélünk, mert itt az utóbbi száz évben rengeteg dolog nem lett elmesélve. [...] A túlélésnek az volt az egyetlen záloga, ha nem beszéltek az emberek, tehát lezárták ezt az egész dolgot, és az én nagyszüleim sem beszéltek soha semmiről. Nyilvánvalóan féltek attól, hogy ennek lesz valami következménye, meg el is akarták ásni ezt a lelkükben.”

A műsorban arról is szó esett, hogy Cserna-Szabó András szereti különválasztani az írói énjeit: más hangon szólnak a szövegei szépíróként és másként gasztroszerzőként. Bár sokkal közelebb van gasztroszövegeihez, inkább határműfajként tekint a másnaposságról szóló, mostanra igen vaskossá gyarapodott könyvére. A Darida Benedekkel közösen jegyzett Giganagy macskajajkönyv nem akarja romantizálni az alkoholizálást, jóllehet már a kötet alapötlete is egy borgőzös estének köszönhető. Tavaly a harmadik, „agyonbővített” kiadás jelent meg.

„Egy viccnek indult. Az volt a tervünk, hogy egésznek a humora, az iróniája abból fog táplálkozni, hogy mi kitaláltunk egy nem létező tudományágat, a »katzenjammerológiát«, vagyis a másnaposság tudományát. [...] Közben aztán rájöttünk, hogy ez egy baromi komoly dolog. A másnaposság minden, ami bűnhődés, minden, ami sötét oldal, minden, ami purgatórium. Nem véletlenül van az, hogy a részegséget az ember közösségi élményként szokta végrehajtani, viszont a másnaposság az egy szégyellni való dolog, a négy fal között kell csinálni. Nincsenek másnaposságklubok, ahol a másnaposok összegyűlnek, és kiszolgálják őket gyógyszerrel, prizniccel és gyógysörrel. Az idők folyamán rengeteg komoly dolog belekerült ebbe a kötetbe: filozófia, nyelvészet, néprajz, irodalomtörténet, de azért megtartottuk ennek a komolytalan voltát.”

A teljes beszélgetést itt nézhetik meg: