Rengeteg okostelefonban van abból a fémből, ami felsejlik a kongói öldöklés hátterében

Ismerősnek tűnhet Szíriából, ami az elmúlt egy hétben lejátszódott a Kongói Demokratikus Köztársaságban: egy felkelőcsoport, kihasználva a gyenge, fragmentált központi államhatalmat, szinte akadálytalanul elfoglalt egy nagyvárost. Szíriában ezt Aleppónak hívták, a kongói esetben Gomának. A párhuzamok itt persze elfogynak, hisz geopolitikailag, természetföldrajzilag, társadalmilag is különbözik a szír helyzet a kongóitól, itt nem várható, hogy az M23 nevű lázadócsoport a fővárosig menetel és átveszi az uralmat – bár ezt végső célként megjelölték ők is.

A nagyon erős gyanú szerint Ruanda által támogatott felkelők villámoffenzívája sokakat meglepett, és felidézi a korábbi véres térségbeli konfliktusokat. Úgy tudni, hogy eddig 900 halálos áldozatot követelt a konfliktus, de félő, hogy a helyzet tovább eszkalálódik a mostani ad hoc tűzszünet ellenére. Egyes hírek már 2000 temetetlen halottról szólnak.

A helyzetre múlt kedden még Szijjártó Péter külügyminiszter is reagált. „Nyugtalanító híreket kaptunk Afrika szívéből a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda közötti határvidékről” – írta a Facebook-oldalán. A külgazdasági és külügyminiszter hozzátette: telefonon egyeztetett Thérèse Kayikwambával, kongói külügyminiszter-kollégájával. „Mi határozottan elítéljük a Kongói Demokratikus Köztársaságot ért támadást a civilek és békefenntartók legyilkolását, felszólítjuk a ruandaiakat, hogy vonják vissza csapataikat a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről” – fogalmazott Szijjártó Péter.

Válság válság hátán

A Kongói Demokratikus Köztársaság a gyarmatosítás állatorvosi lova, összetákolt államképződménye. A 19. századi nagy európai kolonizáció itt-ott vákuumot hozott létre Afrikában, a francia–brit vetélkedésben a két hatalom igyekezett a balanszot megtartani érdekeltségei mennyiségében és kiterjedésében. Ebbe a vákuumba más európai országok is be tudtak szállni. Így lett Angola, Mozambik vagy Bissau-Guinea portugál, a mai Namíbia és Tanzánia jó része német, vagy Nyugat-Szahara és a mai Egyenlítői-Guinea spanyol gyarmat. A belgák a kontinens szívét, a hatalmas trópusi esőerdőkkel és folyamokkal tagolt, szinte átjárhatatlan, sok-sok népcsoport által lakott Kongó-vidéket kapták meg, ahol könyörtelen, brutális, kínzásokkal és gyilkosságokkal tarkított uralmat alakítottak ki.

Az országnak a dekolonizáció során 1960-ra sikerült kivívnia a függetlenséget Belgiumtól, azóta viszont folyton a szétesés határán táncol a hatalmas ország – a világ 11. legnagyobbja. Nyugatabbi régiói a fővárossal és a politikai központtal, no meg a nyúlfarknyi tengeri kijárattal hagyományosan nem tudtak elég erőteljes kontrollt gyakorolni az ásványi nyersanyagokban gazdag keleti-délkeleti régiók felett, a Zambiába ékelődő Katanga például már kikiáltotta a függetlenségét is.

A hutuk és tuszik közti, 1994-ben elkövetett ruandai népirtás a szomszédos országokat sem hagyta érintetlenül, a tuszik győzelme után közel kétmillió hutu hagyta el sietve Ruandát. A többségi hutu népcsoporthoz tartozó milíciák az öldöklés során ENSZ-adatok szerint körülbelül ötszázezer kisebbségi tuszit és több százezer mérsékelt hutut öltek meg.

A menekülthullámok, a megjelenő milíciák, az egyes kormányok gazdasági érdekei táptalajul szolgáltak egy krízishalomnak. Kelet-Kongót a kilencvenes években két, becslések szerint hatmillió életet követelő háború perzselte fel, ezeket Afrika „világháborúiként” is emlegették – emlékeztetett a BBC összefoglalója. Ruanda többször reguláris csapatokkal is átlépte a kongói határt a népirtás hutu felelősei után kutatva. Most is azt állítják, a fegyveressé szerveződött kelet-kongói hutu milíciák fenyegetik a tuszikat.

Az Egyesült Államok és az ENSZ által szankcionált M23 része az Alliance Fleuve Congo (AFC) felkelőkoalíciónak. Nevüket egy 2009-es békeszerződésről kapták, ami március 23-án köttetett, és nem lett hosszú életű. A milíciának 2012-es alapítása után volt egy felívelése, nagy területeket vont felügyelete alá, amit kegyetlenkedések kísértek, majd évek alatt a kongói kormányerők az ENSZ-erőkkel közösen kiverték őket az országból. Ekkor belementek, hogy integrálódnak a kongói hadseregbe azzal a feltétellel, hogy a tuszikat senki sem fogja bántani. 2021-ben önállósodtak ismét, majd a fellángoló harcokat tavaly sikerült egy kérészéletű tűzszünettel beszüntetni.

Goma kapui

Az AP arról tudósított a hétvégén, hogy a felkelők offenzívája során a 900 halott mellett 2880 sérültről tudni, de a legfrissebb adatok alapján már a 3000-et közelíti az elhunytak száma. A lázadók tehát bevették a közel 800 ezres, határ menti Goma városát és a környéket is, bár néhány falut a lábukat megvető kormányerőknek sikerült visszaszerezniük. Patrick Muyaya kormányszóvivő azt mondta a sajtónak, az áldozatok száma több lehet, hiszen még csak előzetes adataik vannak a gomai halottasházakból és kórházakból. Muyaya szerint a felkelők arra utasították a gomaiakat, hogy tisztítsák meg az utcákat, így sok halottat gyorsan, kapkodva, akár tömegsírokba is eltemethettek.

Mind e közben, a káoszt kihasználva, mintegy 4000 elítélt szökött meg Goma börtönéből. Szökésük totális és brutális anarchia közepette valósult meg, aminek legiszonyúbb része, hogy a rabok megtámadták a börtön női szárnyát, százával erőszakolták meg a rabokat, majd felgyújtották a részleget – írja a Guardian.

A gomaiak közben százával kezdtek el visszatérni a városba, miután a felkelők ígéretet tettek rá, hogy helyreállítják a víz- és áramszolgáltatást, valamint elkezdték eltüntetni az utcákról a harcok nyomait.

A kongói kormányerők alapból nem állnak jól emberi erőforrásban. Sok katonájuk és külföldi zsoldosuk – a románokról szóló hírek bejárták a világsajtót – megadta magát az M23-nak. Magas rangú áldozatokat is követeltek a harcok, a CNN szerint Észak-Kivu tartomány katonai kormányzóját is megölték.

A térségben jelen vannak az ENSZ-békefenntartói (Monusco), de ahogy a világ sok konfliktusában, a kéksisakosok itt sem tudnak megakadályozni nagyobb hadmozdulatokat. Sőt, legalább 13 embert vesztettek a harcokban, zömmel dél-afrikaiakat, de három malawi és egy uruguayi békefenntartó is meghalt. Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök üzent is Ruandába, hogy a katonái elleni további támadások hadüzenetnek minősülnek, mire Paul Kagame ruandai elnök visszavágott azzal, hogy a dél-afrikai katonák hadviselő félként támadó műveletekben vesznek részt. Ez részben igaz, egy cirka 3000 fős, nehézfegyverekkel is felszerelt egységük offenzív műveleteket is kezdeményezhet.

A kelet-kongói lakosság és a kinshasai kormány is elégedetlen a kéksisakosokkal – akiknek nagy része nem vehet részt mandátuma szerint fegyveres harcokban –, Félix Tshisekedi kongói elnök már a távozásukat is pedzegette, de végül visszatáncolt a helyzet miatt. A Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) is jelen van egy katonai misszióval, ami a BBC szerint szintén nem mutatott nagy ellenállást az M23-mal szemben.

A német Martin Kobler, aki egyidőben a Monuscót vezette, azt mondta a DW-nek, hogy az ő idejében,

2013-ban az ENSZ- és kongói csapatok védelmi gyűrűt alkottak Goma körül, amivel meg tudták védeni a várost. Ez most nem történt meg, és az ilyen kudarcok fordítják az afrikai kormányokat a zsoldosok felé.

Kinshasa román zsoldosokkal próbálkozott, de ez a misszió is kudarcba fulladt, a bukaresti kormány már menteni igyekszik a Horațiu Potra vezette 300 fős csapatot. Potra neve onnan lehet ismerős, hogy ő biztosította annak a Călin Georgescunak a személyi védelmét, aki a tavalyi román elnökválasztás első fordulójában első helyen végzett, majd hivatalosan 0 lejből végigvitt kampánya mellett gyanús, külföldi beavatkozások miatt új elnökválasztást rendeltek el.

Jean-Pierre Lacroix, a tízezer fős ENSZ-erők vezetője az AP szerint január 31-én azt mondta, hogy az M23 milicistái 60 kilométerre járnak a kétharmad magyarországnyi Dél-Kivu tartomány székhelyétől, Bukavutól, és egy fontos repteret is elfoglaltak. Tűzharcról érkeztek hírek a kongói–ruandai határról is. Minimális reményt az adhat, hogy a BBC szerint az M23 és a vele szövetséges szabadcsapatok humanitárius okokra hivatkozva keddtől tűzszünetet hirdettek, és jelezték, nem terveznek újabb területeket elfoglalni, így Bukavut sem. Benne lehet a pakliban, hogy a Burundiból érkezett Kongó-párti erősítés késztette megállásra az M23-at.

Könyörület és segítség kéne

Az ENSZ szerint a humanitárius helyzet Gomában kétségbeejtő, alig van élelem és ivóvíz, túlterheltek a kórházak a harcok sérültjeivel. Eleve ez a város volt a környék ellátási központja segélyek terén. Egy olyan régióról beszélünk, ahonnan a lázadócsoportok és a kormányerők közti konfliktusok miatt már 6 millió embernek kellett elmenekülnie. Az M23 a mostani támadás során sok civilt erőszakkal besorozott vagy kényszermunkára vont be, de az ENSZ 12 ember kivégzéséről is tud.

Rengeteg nőt megerőszakoltak a katonák, az ENSZ 52 ilyen esetről tud Dél-Kivuban. Az élelmezési helyzet is vészessé vált, a Világélelmezési Program (WFP) projektjei is leálltak a harcok miatt, egyes raktárait kifosztották. Eddig közel 400 ezer ember menekült el a harcok elől, köztük ezren Ruandába. Az ENSZ szerint 2,5 milliárd dollár segélyre lenne szükség Kongóban – pont, amikor elapadtak az amerikai segélycsapok.

Az egészségügyi szervezetek amiatt is aggódnak, hogy a gomai laborokat megtámadják, kifosztják, miközben ezekben veszélyes vírusok mintáit tárolják, például az eboláét. A laboroktól függetlenül a helyzet drámai, a kolera is felbukkant.

A kongói kormány mindenesetre bő egy hete megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a felkelőket állítólag támogató Ruandával, a CNN szerint haza is hívták a diplomatákat. A fővárosban, a nyugati Kinshasában erőszakos tüntetések is voltak már, több ország nagykövetségeit, így a ruandait és a franciát is megtámadták zavargók. Az amerikai nagykövetség azt tanácsolta állampolgárainak, hogy átmenetileg hagyják el a fővárost.

A konfliktus szele még az európai topfutballt is elérte. A kongói kormány azzal a kéréssel fordult az angol Arsenalhoz, a francia Paris Saint-Germainhez és a német Bayern Münchenhez, hogy mondják fel megállapodásaikat a Visit Rwanda turisztikai szervezettel. A turizmusra egyre nagyobb hangsúlyt helyező – egyébként festői, tavakkal, dzsungelekkel, hegyekkel, vulkánokkal teli – Ruanda hirdetése még a csapatok mezein is megjelent (az országnak tavaly már 600 millió dollár bevétele volt a turizmusból a Nemzetközi Valutaalap szerint). A kluboknak a Bloomberg szerint maga Thérèse Kayikwamba Wagner kongói külügyminiszter írt, többek közt ezt:

„Számtalan élet veszett oda; nemi erőszak, gyilkosság és lopás uralkodik. A szponzoruk közvetlenül felelős ezért a szenvedésért.”

Ruanda és a big tech árnyéka

Az afrikai Nagy-tavak térségének kongói oldalán közel száz milícia tevékenykedik – azaz öl, rabol, fosztogat, csonkol és erőszakol. Közülük a legpotensebb az M23, amiről már az ENSZ is megállapította, hogy masszív támogatást kap a szomszédos Ruandából. Úgy tudni, közel 4000 ruandai harcos is a soraikban van, ami ahhoz képest, hogy 6500 fősre teszik őket, elég nagy arány.

Az állítása szerint a tuszi lakosokat védő M23 2022-ben újította fel támadásait, kisebb-nagyobb területeket elfoglalva a Kivu-tó térségében. Gomát egyszer már elfoglalták, még 2012-ben egy hétre, de amerikai–brit nyomásra visszavonultak Ruandába. A város mostani elfoglalása közlekedési-logisztikai és szimbolikus szempontból is fontos mérföldkő az M23-nak, ami állítja, „felszabadítani” jött. Corneille Nangaa, a szervezet politikai vezetője így nyilatkozott az AP-nek:

„A célunk Kongó, Kongóért harcolunk. Nem ásványkincsekért küzdünk, nem más dolgokért küzdünk. Egy bukott államtól egy modern államig, ahol Kongót az üzlet országává akarjuk tenni.”

Dady Saleh kongói elemző szerint az M23-at nem egyszerűen támogatja a ruandai kormányzat, Ruanda „maga az M23”, de egy névtelen ENSZ-tisztviselő olyasmit is felvetett, hogy Ruanda idővel magához csatolná a Kivu-térséget. Yolande Makolo ruandai kormányszóvivő sokatmondóan közölte a CNN-nel január 28-án, hogy országa mindent megtesz, hogy megvédje a határaikat és a ruandaiakat a kongói kormányzat által támogatott hutu milíciáktól. Jól látszik, a mai napig mennyire mélyek a sebek a hutuk által véghez vitt kilencvenes évekbeli mészárlások után. A ruandai kormány azt is állítja, Kinshasa nem hajlandó tárgyalni az M23-mal, pedig az egy olyan csoport, ami csak meg akarja védeni a közösségét. A BBC cikke szerint az M23 vezetője egy kongói tuszi, a ruandai hadseregben is szolgált Sultani Makenga.

A konfliktus az elvek mellett értékes földdarabokért zajlik, ugyanis a kivui föld gyomrában olyan ritka és értékes ércek vannak, amik elengedhetetlenek a világot leuraló okoseszközök gyártásában (a szintén megtalálható ón és arany mellett). A felkelők korábban felügyeletük alá vonták Rubaya környékét is, ahol a világ legnagyobb koltánlelőhelyei vannak. Ez a milíciának havi 300 ezer dollár (kb. 117 millió forint) bevételt jelent, az ENSZ szerint heti 120 tonna koltánt szállítanak át a határon Ruandába a megszállt kongói bányákból.

A koltánércből elsősorban tantált és nióbiumot nyernek ki. A tantál a fontosabb, ami pici mennyiségben többek közt az okostelefonokban is megtalálható. A BBC úgy jellemzi ezt a ritka, kékesszürke, csillogó fémet, mint ami méretéhez képest sok energiát képes tárolni, nagy hőmérsékleti tartományokban, megbízhatóan. Ruandában, Brazíliában és Nigériában is bányásszák, de a 40 százalékát Kongóban termelik ki. A bányák itt nem nagy nemzetközi cégek kezében vannak, hanem az emberek csoportokban bányásznak nyílt színen vagy a föld alatt, extrém veszélyes és egészségtelen körülmények közt.

Az AP szerint a térség ásványvagyona amerikai becslések szerint 24 ezer milliárd dollárra tehető. Ehhez képest a folytonos harcok és a korrupció miatt ebből szinte semmi sem csepeg le a lakossághoz, és Kongó lakosságának 60 százaléka, 100 millió ember, nyomorban él. Az M23 mindenesetre Rubaya elfoglalása után egy kváziállamszerű szervezetet vezetett be, bányászati engedélyeket oszt némi illetékért, és megemelte a bányászok díjazását, hogy ezzel motiválja őket a kitermelésre. Természetesen a kitermelt koltánt is megadóztatják, 7 dollár/kilogramm áron.

Egy ENSZ-jelentés szerint a milícia hosszú távon szeretne a megszállt területeken berendezkedni, így kiaknázva az ásványkincsek nyújtotta bevételeket.

Ebben tehát Ruanda is támogatja, ahogy a koltán exportjában is. Létezik ugyan egy kezdeményezés, hogy a techcégek ne használjanak fel háborús területekről származó nyersanyagot, de ez kikerülhető, rengeteg a kiskapu (például kis bányákból visznek ércet egy nagyobb, megbízhatósági licenccel rendelkező bányába, majd a bányát elhagyó koltánszállítmányok már megkapják a Nyugatot megnyugtató plecsnit).

Az M23 által elfoglalt bányákból általában Ruandába viszik a koltánt, ott a helyben kinyert érccel keverve exportálják, ezzel is kikerülve az etikai alapú tiltásokat. Jellemző, hogy Ruanda koltánkivitele 50 százalékkal nőtt 2022 és 2023 között, és gyaníthatóan nem az ottani kitermelési volumen hirtelen robbanása miatt. A kormány tagadja a vádakat, mondván egy üldözött csoportot védenek meg, nem nyerészkednek.

A kongói kormány már pereket is indított Franciaországban és Belgiumban a szerintük átcsempészett koltán felhasználása miatt, többek közt az Apple egyik leányvállalata ellen. Az Apple a BBC szerint közölte, 2024 eleje óta nem használ fel kongói és ruandai koltánt, pont a kitermelés térségében uralkodó állapotok miatt. A New York Times pedig arról írt, Elon Musk Tesláiba kongói bányákból szerzik be a kobaltot.

Hadüzengetések

Mindenesetre a helyzet aggasztó, a kongói és ruandai vezetés is harcias nyilatkozatokban üzenget egymásnak, és ezek a nyilatkozatok vészesen közel állnak a hadüzenethez. Nem véletlen, hogy az ügy miatt összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa is. Az afrikai országok nagyüzemben dolgoznak a béke helyreállításán és az érintettek egy asztalhoz ültetésén. William Ruto kenyai elnök a múlt héten üzent nekik, még korábban Angolának voltak elhalt közvetítői próbálkozásai. Pénteken a tervek szerint Tanzániában találkozna Paul Kagame és Félix Tshisekedi, Ruanda és Kongó elnöke. A kongói elemző Saleh szerint egy tartós békéhez szükség lenne arra, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság képes legyen garantálni a saját biztonságát és felügyelni a gazdaságát.

Ráadásul Paul Kagame elnöksége alatt a népirtás sújtotta, romokban heverő Ruandából egy afrikai szinten prosperáló országot sikerült kreálni, ami erős hadsereget is fenntart, gazdasága (szintén afrikai mércével) stabil lábakon áll, és a Nyugatnak tudja mutogatni az olyan vívmányokat, mint a nők magas aránya a döntéshozatalban, a mozambiki iszlamisták leverésében nyújtott szerepe vagy épp a betiltott műanyag zacskók.

Ráadásul a világ közvéleménye más konfliktusokkal van elfoglalva, Donald Trump kormánya pedig nem biztos, hogy nagy figyelmet akar szentelni Afrika közepének. Bár az új külügyminiszter, Marco Rubio, nemrég felhívta a kongói és ruandai kollégáit is, de a befagyasztott amerikai segélyezés miatt nem tudni, lesz-e szava itt az Egyesült Államoknak, vagy a nyersanyagokra szintén ácsingózó Kína tölti majd be vákuumot.