A holttestek átadása megrendítette Izraelt, aztán kiderült, hogy nem túsz volt az egyik koporsóban

Többen az egyik legnehezebb napnak nevezték a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása óta Izraelben, amikor csütörtökön a tűzszüneti megállapodás kezdete óta először adták át túszok holttesteit a gázai terrorszervezetek. Azt állították, hogy a holttestek között van a Bibasz család három tagja; az anyáért és két kisgyerekéért több mint 14 hónapig aggódott egész Izrael.

A család tragikus sorsát tetézte a Hamász mindenféle kegyeleti szempontot felrúgó koporsós parádéja, majd már a holttesteken elvégzett vizsgálatok után az a felismerés, hogy nem az anya maradványai jutottak vissza Izraelbe.

Szabadság, nem baráti alapon

Ugyan leállások, fenyegetések és provokációk kíséretében, de már a hatodik túsz- és fogolycsere is lezajlott Izrael és a gázai palesztin terrorszervezetek között. A január közepén nyélbe ütött és 19-én életbe lépett, háromfázisú gázai tűzszüneti megállapodás első szakaszában eddig 19, az október 7-i terrortámadásban elhurcolt izraeli túsz került szabadlábra; rajtuk kívül a Hamász Thaifölddel kötött különmegállapodása értelmében január 30-án öt, Izraelben dolgozó thai vendégmunkást is elengedett.

A tűzszünet első fázisának hat hetére a Hamász (illetve a néhány túszt fogságban tartó Iszlám Dzsihád) összesen 33 túsz elengedését vállalta. Ez azt jelenti, hogy a 2023 előtti néhány túszt beleszámítva jelenleg összesen 73 izraeli túsz van Gázában – nagyjából felük izraeli becslések szerint már nem él.

A tűzszünetet főleg belpolitikai okok miatt 2024 májusa óta halogató Izrael a korábban nyélbe ütött cserékhez hasonlóan kirívóan egyenlőtlen feltételeket is hajlandó volt vállalni állampolgárai hazahozatala fejében; a 33 túszért cserébe 1900 palesztin került vagy kerül szabadlábra. Csak múlt szombaton 369 palesztin fogoly hagyhatta el börtönét, köztük több olyan személy, aki izraeli katonák meggyilkolásáért vagy ártatlan civilek halálát eredményező terrortámadásért életfogytiglant kapott.

A tűzszünet nem korlátozódik a fogolycserére. Az izraeli hadsereg az első túszok elengedése után megkezdte a csapatkivonást a lakott területekről, elkezdődött a menekültek visszatérése a fő hadszíntérnek számító Észak-Gázába, és a megállapodás része volt, hogy közben megindul az addig csak csordogáló segélyszállítmányok folyama.

A múlt héten volt egy, a túsz- és fogolycserével kiegészített ideiglenes fegyvernyugvás összeomlásával fenyegető válság. A palesztin terrorszervezet múlt hétfőn bejelentette be, hogy leállítja a január végén Katarban tető alá hozott megállapodás teljesítését, és szombaton nem akart átadni újabb három túszt, azzal vádolva Izraelt, hogy megsértette a tűzszünetet, amikor több légicsapást hajtott végre, és a rögzítettnél kevesebb humanitárius segélyt engedett be Gázába. A területre érkező segély mértékéről a felek eltérő adatokat közöltek (azt senki nem tagadja, hogy a szállítmányok száma jelentősen megnőtt).

A Hamász fenyegetésére Donald Trump amerikai elnök úgy reagált, hogy ha a terrorszervezet szombat délig nem engedi el az összes túszát, akkor ő Izrael helyében felmondaná a tűzszünetet, és megnyitná a pokol kapuit. Az amerikai elnököt követve Benjámin Netanjahu is az október 7-i terrortámadásra válaszul indított izraeli offenzíva újraindításával fenyegetett. A Hamász végül múlt csütörtökön bejelentette, mégis tartja magát a tűzszüneti megállapodáshoz, és szombaton újabb három izraeli túszt enged haza.

A Hamász aztán kedden jelezte, hogy megfelelő ellentételezés, a gázai romok – a terroristák felszámolását célzó izraeli támadásokban a Gázai övezet épületeinek 60 százaléka megsemmisülhetett vagy megrongálódhatott – eltakarításához szükséges munkagépek biztosítása esetén nyitott a fogolycsere felgyorsítására. Eszerint szombaton a tervezett három helyett hat élő túszt is kész hazaengedni – és rajtuk kívül négy, általa őrzött izraeli holttestét is hajlandó átadni.

A fogolycsere felgyorsítását a maga szubtilis módján támogatja Trump is, aki a Hamászt igyekszik apokaliptikus fenyegetésekkel rábírni az összes fogoly azonnali szabadon engedésére – zavarba hozva ezzel a fokozatossághoz saját cselekvési szabadságának megőrzése érdekében ragaszkodó izraeli kormányzatot is. A 15 hónapja húzódó túszválság egyébként az Egyesült Államokat is mélyen érinti, hiszen a tűzszünet idején hét amerikai állampolgár raboskodott Gázában (közülük már ketten kiszabadultak).

Gyerekkoporsók előtt parádéztak a terroristák

Ezt követően bizarr ceremóniát közvetített csütörtökön a Hamász a Gázai övezetből. A terrorszervezet egyenruhás-maszkos fegyveresei négy koporsót fektettek egy színpadra. A koporsókban állításuk szerint négy, 2023. október 7-én elrabolt, fogságban meghalt izraeli holtteste feküdt; név szerint Siri Bibasz, illetve gyermekei: az elrablása idején 4 éves Ariel és a 8 hónaposan elhurcolt Kfir; valamint a 83 évesen túszul ejtett Oded Lifsic volt újságíró, jeles békeaktivista, aki a háború előtt beteg gázai palesztinok izraeli kórházakba való eljuttatásában segédkezett.

A Hamász a Vöröskeresztnek Hán Júnisz településen demonstratív gesztusok kíséretében átadott koporsókra a túszok „letartóztatásának” dátumát és Izraelt hibáztató szlogeneket festett fel.

A Bibasz család tragédiája különösen traumatizálta Izraelt, miután a terrortámadás egyik legikonikusabb képévé vált az a pillanat, ahogy az édesanya kétségbeesetten magához szorítja két, vörös hajú kisgyerekét – a tragédia tucatnyi megindító street artot és más műalkotást inspirált. A Hamász a teljes Bibasz családot elhurcolta a gázai határ mellett található Nir Oz kibucból, de a fejsérülést szenvedett apát, Jardent különválasztották családtagjaitól. Az aggodalmakat fokozta, hogy november végén a Hamász azt állította, hogy izraeli légicsapásban meghalt az édesanya és a két kisgyerek – akiket a Gázai övezetben a Hamásznak alárendelten működő Kataib Mudzsaheddin szervezet őrzött. A terrorszervezet a 2023. novemberi tűzszünet során végrehajtott fogolycsere alkalmával felajánlotta azt, hogy visszaadja a három holttestet, de Izrael az élő túszokat preferálta.

Az izraeli hírszerzés vagy a hadsereg következetesen elzárkózott a halálesetek megerősítésétől, „pszichológiai hadviselésnek” minősítve a Hamász állításait, és végig tagadta azt, hogy a Bibasz család tagjai izraeli bombázásnak estek volna áldozatul. Az izraeli közvélemény akkor szembesült azzal, hogy az anya és gyerekei szinte biztos nem élnek, amikor nem kerültek be a fogolycsere nőket és időseket érintő köreibe. Közben Jarden Bibasz február 1-jén, az izraeli túszok negyedik csoportjának átadásakor hazatért.

A Hamász koporsóátadási ceremóniája eleve megrökönyödést és felháborodást váltott ki; Volker Turk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa felhívta a figyelmet arra, hogy minden nemzetközi norma megköveteli, hogy a holttestek átadásánál tartózkodni kell az embertelen és kegyetlen gesztusoktól, és „meg kell adni a tiszteletet az elhunytnak és a gyászoló családnak”.

Nem az anya holtteste volt a koporsóban

A felháborodás péntekre még nagyobb lett, amikor kiderült, hogy a Vöröskereszt közvetítésével Izraelbe érkező, katonai tiszteletadással és megrendült izraeliek sorfalával fogadott koporsók közül Siri Bibaszé valójában nem is az anya maradványait tartalmazta. A holttesteket azonosító izraeli orvosszakértői intézet ugyanis megállapította, hogy

egy névtelen, azonosítatlan holttestet kaptak, melynek DNS-e nem kötődik egyetlen túszéhoz sem.

A hírre Benjámin Netanjahu azonnal közölte, hogy a Hamász „felfoghatatlanul cinikus” húzását a tűzszünet megsértésének tekintik, és „határozott cselekvést” ígért annak érdekében, hogy Siri Bibaszt Izraelbe hozza „valamennyi túszunkkal, az élőkkel és a holtakkal együtt”. „Gondoskodni fogunk róla, hogy a Hamász a teljes árát megfizesse a megállapodás kegyetlen és gonosz megsértésének” – mondta Netanjahu. Bosszúval fenyegette meg a Hamászt, azonban konkrét lépéseket – a korábbi sérelmekhez hasonlóan – nem nevezett meg.

A további három túsz maradványaiból az orvosszakértők azt állapították meg, hogy az október 7-i terrortámadásban anyjukkal elhurcolt legfiatalabb túszokat, a 4 éves Arielt és a fogság elején 8 hónapos Kfirt az első túszalku idején ölték meg. „A törvényszéki bizonyítékok és a hírszerzési adatok alapján a hatóságok úgy értékelték, hogy a két kisfiút brutálisan meggyilkolták a terroristák 2023 novemberének végén” – közölte az IDF. Később Daniel Hagari szóvivő azt mondta, a két kisgyerek nem légicsapásban halt meg, és nem is lelőtték őket, hanem „puszta kézzel” ölték meg őket a terroristák. A csontok vizsgálata alapján azt is bejelentették, hogy a negyedik átadott túszt, Lifsicet is a fogságban ölték meg, nagyjából egy évvel ezelőtt.

Nem sokkal az izraeli bejelentések után a Hamász is megszólalt, azt mondták, tévedésből összekeverhették egy másik áldozat földi maradványaival az egyik romok alatt fekvő holttestet, amelyet csütörtökön adtak át Izraelnek. Azt állították, hogy vizsgálatot indítanak az esettel kapcsolatban. A Times of Israel szerint azt kérték Izraeltől, hogy adja át annak a palesztin nőnek a holttestét, akit Siri Bibasz helyett tettek a koporsóba. Az eddigi megállapodás alapján a terrorszervezetnek szombaton várhatóan hat, még életben lévő izraeli túszt kellene szabadon engednie, akiket pénteken meg is neveztek.

A Vöröskereszt közben aggodalmának adott hangot, amiért az átadás nem privát és méltóságteljes módon történt, és jelezték, hogy a szervezet nem vizsgálja meg ilyen esetekben a holttesteket, az a konfliktusban álló felek feladata.

Harminc méterrel a föld alatt, hatan hat négyzetméteren

Izraelben korábban minden egyes Gázában raboskodó túsz szabadon engedésének pillanatát óriási üdvrivalgás fogadta. Azonban a Tel-avivi Művészeti Múzeum előtti „Túszok terén” összegyűlő tömegen a fogolycsere ötödik körének izraeli résztvevői láttán a döbbenet és iszonyat moraja is végigfutott: Or Levi, Eli Sarabi és Ohad Ben ugyanis az elmúlt 15 hónap alatt valósággal megaszalódott a Hamász alagútrendszerének mélyén. A pálcikavékony, beesett arcú férfiak látványáról az izraeliek többségének érthető módon a II. világháború haláltáborainak túlélői jutottak eszébe. Ahogy az egyik hozzátartozó összefoglalta:

„Rádöbbensz, hogy végigélték a maguk holokausztját.”

A túszokra váró bánásmóddal kapcsolatban persze már október 7-én sem sokan dédelgettek illúziókat, és az elmúlt hetekben kiszabadult foglyok sorsa és elbeszélései szörnyű részleteket tártak fel (noha az elsőként hazatért nők meglepően jó állapotban voltak).

Bár az első körökben elengedett túszok integettek és egészségesnek tűntek, amikor a Hamász elengedte őket, az izraeli hatóságok már akkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az csak egy, a Hamász által rendezett megtévesztő színjáték része volt. A túszoknak ugyanis az elengedésük előtti napokban több ételt adtak, engedték, hogy fürödjenek és új ruhákat is kaptak, hogy egészségesebbnek tűnjenek, mint amilyenek valójában.

A hosszan elterpeszkedő gázai alagútrendszerben rejtegetett túszok – a gázai háború dimenzióira jellemző, hogy a szombaton hazaengedett három férfit néhány száz méterre otthonuktól, Hán Júniszban tartották fogva – főleg a föld alatt, igen sivár körülmények között morzsolgatták napjaikat. Egyikőjük az izraeli elnöknek azt mondta, 30 méterrel a föld alatt, hatan osztoztak meg egy hat négyzetméteres cellán. Erről társa azt mondta:

„Egy sötét járatban éltem, friss levegő és fény nélkül. Láncra verve tartottak, nem tudtam sem felállni, sem sétálni. Láncaimat csak a szabadon engedésem előtti napokban vették le rólam, ekkor gyakorlatilag újra kellett tanulnom a járást.”

Egyes raboknak a betonpadlón kell aludniuk, és volt olyan, hogy egyetlen takarón kellett osztozniuk. Az elrablásuk idején szerzett sérüléseket nem látták el megfelelően, gyakran éheztették őket, napokon keresztül egy darab penészes pitát voltak kénytelen beosztani. Többük még a levegőhöz is csak kínok árán jutott, mert rabtartóik órákra betömték a szájukat.

Aktív kínzás is előfordult; a még mindig Gázában raboskodó Elija Kohent kiszabadult sorstársai szerint láncra verve, betömött szájjal tartják fogva, többször is éheztették, lábánál fogva lelógatva égették meg. A legutóbbi szombaton kiszabadult három túsz már jobb állapotban volt, mint az egy héttel korábban elengedett három férfi, bár egyiküket, Sagui Dekel-Chent kínvallatásnak vetették alá. A Hamász az eddigi beszámolók alapján az elfogott izraeli katonákkal a többieknél is kíméletlenebbül bánik; márpedig Dekel-Chen október 7-én terhes feleségét és két kislányát a pánikszobában hagyva szállt szembe a Nir Oz kibucot lerohanó terroristákkal, és mindkét lábán megsebesülve esett fogságba.

Dekel-Chen példája azt is mutatja, hogy milyen pszichés nyomásnak vannak kitéve a túszok; a férfi ugyanis szabadon engedésének pillanatáig nem tudta, mi lett a családja sorsa. A brit–izraeli kettős állampolgár Eli Sarabi pedig Izraelbe érkezéséig nem volt tisztában azzal, hogy felesége, Lianne, illetve két lánya, Noija és Jahel nem élte túl a Hamász terrortámadását.

A rabok többségét az izraeli felderítők mozgásától függően sokszor vezényelték át új járatokba – noha az IDF ritkán küldött egységeket az alagútrendszer mélyére –, és a túszok jellemzően csak szabadon engedésük előtt kerültek felszíni épületekbe. Egyes túszok a zsebkendőnyi területen való erősítéssel, fel-le sétálással igyekeztek legalább mozogni, és sok fogoly kezdett az arab nyelv tanulásába.

Az összes túszt minél előbb otthon akarják látni

A szabadult túszok állapotán „megdöbbent” Benjámin Netanjáhu kijelentette, Izrael a kegyetlen bánásmódot nem hagyja szó nélkül – igaz, konkrét intézkedéseket azóta sem jelentett be. „Mégis mire számított?” – kommentálta a miniszterelnök reakcióját egy, a közszolgálati 12-es csatornának nyilatkozó tisztségviselő, aki szerint Netanjahu a hírszerzési jelentések és orvosi szakvélemények alapján eddig is tisztában volt azzal, milyen hatással van a túszok fizikai és pszichés állapotára 15 hónap fogság a Hamász alagútjaiban. A rettentően lesoványodott túszok február 8-i elengedése után több hozzátartozó is kifakadt:

„Szombat óta egyre több részletet tudunk meg, és nem hallgathatunk többé. A miniszterelnök nem mondhatja, hogy nem tudott, hogy nem hallott, hogy őt nem értesítették a túszok állapotáról. Gázában minden nap pokol.”

A túszok valóságos politikai mozgalommá terebélyesedett szolidaritási szerveződése hónapok óta azzal vádolja Netanjahut, hogy saját politikai túlélése érdekében tudatosan a háború elnyújtására játszik, és az október 7-e miatti felelősségre vonás elodázása érdekében kész volt túszok tucatjainak feláldozásra.

A túszok horrortörténetei és állapota az izraeli társadalom nagy részét megerősítette azon véleményében, hogy minden túszt minél előbb ki kell szabadítani. A felmérések szerint a felnőtt lakosság 60-70 százaléka támogatja a tűzszünet még körvonalaiban is alig létező második fázisáról való megállapodást, melyben az eredeti konstrukció szerint az összes túsz kiszabadulna a Gázai övezetből való teljes kivonulás és a tartós tűzszünet fejében.

Azonban a válságról válságra szökdécselő Netanjahu-kabinet nyilatkozatai alapján maga is dilemmázik a tűzszünet folytatása és a harcok újraindítása között – vagy tudatosan igyekszik ködösíteni. Izrael ugyan az elmúlt hetekben rendszeresen delegál tárgyalókat a második fázisról szóló kairói vagy dohai egyeztetésekre, azonban egyes értesülések szerint ez csak üres gesztus.

A kormány dilemmája nagyjából úgy írható le, hogy miközben a közvélemény alapvetően a fegyverszünet pártján áll, addig a koalíció egyes befolyásos politikusai és pártjai mereven ellenzik a Hamász teljes megsemmisítésére irányuló katonai erőfeszítések feladását. Ezeknek az erőknek a szemében vörös posztó, hogy

a Hamász nemcsak holttestek, hanem minden egyes túsz átadásából valóságos győzelmi ünnepséget kerekít, hogy sót dörzsöljön a sebekbe.

Az Izrael által megsemmisítésre ítélt terrorszervezet több száz fegyveres felvonultatásával akarja megmutatni, hogy a 16 hónapig tartó kíméletlen háború sem törte meg, és erre akarnak emlékeztetni a pódiumokon sorakozó, a Netanjahu-kabinet totális győzelemről szóló ígéreteit kifigurázó szlogenek is.

A dilemmákat megnehezíti Izrael legfontosabb támogatója, az USA, Donald Trumptól nem meglepő önellentmondásossága is. Egyfelől ugyanis az amerikai diplomácia saját érdemének tudja be a tűzszünetet, és ragaszkodna annak további fázisokon keresztüli stabilizálásához, másfelől viszont Marco Rubio amerikai külügyminiszter Izraelben kijelentette, hogy az Egyesült Államok teljes mértékben támogatja Izrael háborús céljait a Gázai övezetben. Azt mondta, a Hamász terrorszervezetet „meg kell semmisíteni”, és gondoskodni kell arról, hogy többet ne jelentsenek fenyegetést Izraelre nézve.

Rubio és Netanjahu közös sajtótájékoztatót tartott a megbeszélésük után. Ezen az izraeli kormányfő méltatta Trump amerikai elnök „merész elképzelését” Gáza jövőjéről, és azt mondta, Rubióval megvitatták, hogyan lehet „biztosítani, hogy ez a jövő valósággá váljon”. Rubio szerint a terv, amely szerint az Egyesült Államok birtokba venné a Gázai övezetet, és ott a „Közel-Kelet riviéráját” építenék fel, „sokkolhatta és meglephette az embereket”, de bátorságra volt szükség ahhoz, hogy Trump alternatívát javasoljon a múlt „megfáradt ötleteivel” szemben.

Az USA tényleg le akarja nyomni szövetségesei torkán Trump vízióját, mely a palesztin lakosság kitelepítésével Gázát egy amerikai vezetéssel és arab tőkével felépülő riviérává alakítaná át. Miközben az arab államok – különösen a közel kétmilliónyi palesztin befogadására ítélt Egyiptom és Jordánia köpni-nyelni nem tudnak, addig Netanjahu – akármit is gondol róla valójában – lelkesen ünnepli a tervet, az eleve Gáza felparcellázását célzó izraeli szélsőjobboldal pedig a Trump-terv azonnali végrehajtására sürgeti az általa életben tartott koalíciós kormányt.