A tüntetéspoklot sem szabadíthatja el a török ellenzék, de a kéziféket sem szabad most behúznia

A múlt hét közepétől néhány napig csak kisebb demonstrációk voltak Törökországban, de szombaton aztán újból százezrek vonultak ki a terekre Isztambulban. Az ellenzék szerint a milliót is elérte az egyre népszerűbb isztambuli polgármester, Ekrem İmamoğlu letartóztatása ellen tiltakozók száma. A kihagyás oka az volt, hogy az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) lecsavarta a hőfokot, és pár napig nem szervezett demonstrációkat, azok maximum spontán folytatódtak.

Recep Tayyip Erdoğan elnök egyik fő riválisát március 19-én vették őrizetbe, pár nappal azelőtt, hogy a CHP elnökjelöltjévé vált volna a 2028-es török elnökválasztásra. Imamoglut aztán korrupcióra hivatkozva hivatalosan is letartóztatták, és vádat emeltek. Hamar tízezrek vonultak utcára, az AFP szerint a 81 tartományból legalább 55-ben, vagyis az ország több mint kétharmadán tartottak már demonstrációkat.

A hatóságok összesen már több mint 2000 embert vettek őrizetbe, akiket azzal vádolnak, hogy részt vettek a múlt hét óta betiltott tüntetéseken többek közt Isztambulban, Ankarában és İzmirben. A többségüket már szabadon engedték, de múlt kedden is 979 tüntető volt rendőrségi őrizetben, 478 embert pedig bíróság elé állítottak – jelentette be akkor Ali Yerlikaya török belügyminiszter.

Egy isztambuli bíróság szintén múlt kedden elrendelte hét török újságíró előzetes letartóztatását, őket azzal vádolják, hogy illegális gyűléseken vettek részt. Külföldi tudósítók sem ússzák meg, a BBC munkatársát 17 óra fogva tartás után kitoloncolták, egy korábban Orbán Viktorról is könyvet írt svéd újságírót pedig Törökországba érkezésekor egyből őrizetbe vettek.

Mehmet Pehlivant, az isztambuli polgármester ügyvédjét is őrizetbe vették pénteken. İmamoğlu viszont kitart, a szombati demonstrációra a börtönből üzent: „Egyáltalán nincs bennem félelem, mert a nemzetünk egységes az elnyomóval szemben.

Nem fogunk fejet hajtani az önkényuralom előtt.

Erdoğan elnök minden ellenem tett lépésével azt bizonyítja, hogy retteg az ellenfeleitől, és megfutamodik az elnökválasztás elől.” Az Erdoğan fő kihívójának tekinthető politikus őrizetbe vételéről és az azóta tartó tüntetéshullámról Edgar Şar elemzővel, a CEU Demokrácia Intézetének kutatójával beszéltünk, aki szerint a CHP hosszú távra játszik.

A túl karizmatikus ellenfél

A politikakutató a Telexnek azt mondta, hogy az első naptól nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb városokban is demonstráltak az emberek Törökország-szerte, „még az Erdoğan bázisainak tekinthető helyeken is” több tüntetés volt. A tiltakozások intenzitása a 2019-es helyhatósági választások óta ellenzéki vezetésű nagyvárosokban eddig persze nagyobb volt, Isztambulban, Ankarában, İzmirben, Bursában voltak a legkiterjedtebbek a demonstrációk.

Erdoğan a szavazatok 52 százalékával 48 ellenében győzött a 2023-as elnökválasztáson, de aztán a 2024-es helyhatósági választásokon „az ellenzék sikere még a 2019-esnél is nagyobb volt”. Olyan kisebb városok sokaságában is nyerni tudott, amiket a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) fellegvárainak tartottak. A magyar belpolitikában is otthonos Şar Márki-Zay Péter első hódmezővásárhelyi győzelméhez hasonlította a történteket.

Şar azt mondta, az ellenzéki CHP párt a tüntetések fő mozgatórugója és szervezője, de nem minden tüntető párttag vagy szimpatizáns. Az emberek jelentős része ugyanis szereti İmamoğlut, aki a hatalom szemében „félelmetes és karizmatikus”, és a legvalószínűbb ellenfele lehetett volna Erdoğannak – aki mostani állás szerint nem is indulhatna újból a következő elnökválasztáson. Azonban İmamoğlu diplomája állítólagos szabálytalanságok miatti visszavonása, majd letartóztatása ezt jogilag lehetetlenné tette. A tüntetések központja eddig az isztambuli polgármesteri hivatal épülete előtti tér volt, ahol előző keddig minden este nagyon nagy tiltakozásokat tartottak.

A múlt hét második felében a CHP nem szervezett tüntetéseket, de sok tiltakozó így is kiment az utcákra több városban. A rendőrség közben „elég erőszakossá vált”, Şar szerint precedens nélküli az is, hogy már azelőtt őrizetbe vesznek embereket, hogy azok tüntetni kezdenének.

„Világos, hogy a kormány meg akarja szüntetni a tüntetéseket, megfélemlítéssel, autokrata lépésekkel”

– magyarázta a szakértő. Hozzátette, huszonéveseket és tinédzsereket vesznek őrizetbe, és sokszor meg is verik őket. A tüntetők Şar szerint általában nagyon fiatalok, akik még nem foglalkoznak a hosszú távú következményekkel.

Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet

A bírósági folyamat elég ellentmondásos, a bírók szinte azonnal letartóztatják az őrizeteseket. A fő vád általában az, hogy szembeszegülnek a hatósági eljárással a tüntetéseken. Ügyvédek, akik ránéztek a vádiratokra, azt mondták, szerintük már előre megvannak az ítéletek, amiket valahonnan fentről szabtak ki. Şar szerint „a bíróságok egy évtizede nem függetlenek”, az emberek jó ideje kételkednek a függetlenségükben. Ide tartozik, hogy a 2016-os, elfojtott puccskísérlet után több ezer bírót és ügyészt függesztettek fel, sokan nem is kapták vissza a munkájukat, így eléggé lecserélte a hatalom az igazságszolgáltatás szereplőit.

A CHP most szeretné fenntarthatóan folytatni a tiltakozásokat, főleg hogy İmamoğlut nem fogják egyhamar kiengedni a börtönből. A cél az lehet a hatalomnak, hogy a választásokig rács mögött tartsák őt, ezáltal „elfelejtsék az emberek” a letartóztatott polgármestert.

„A kormány elég tapasztalt az ilyen tüntetések elnyomásában”

– magyarázta Şar. Ha a hatalomnak sikerül ezt a tüntetői összefogást elnyomni, azt nagyon nehéz lesz visszahozni. Szerinte éppen ezért vékony jégen mozog a CHP: ha fokoznák a tüntetéseket, azzal teret adhatnak a provokációknak, és eldurvulhatna a helyzet. Mindeközben „nagyon nehéz kontrollálni a tüntetéseket”, a rendőrök erőszakosak, a tüntetők is könnyen azzá válhatnának.

Gazdaság, jövőtlenség

„A tüntetések biztosan intenzívebbek, mint sokan számítottak rá” – mondta a szakértő, aki szerint emögött nemcsak İmamoğlu ügye, hanem a hosszú ideje tartó gazdasági válság is áll. „A fiatalok úgy érzik, hogy nincs jövőjük az országban”, egyre reménytelenebbek, nem hiszik, hogy megoldódnak a gazdasági gondok.

Ez fokozza a tüntetéseket, „a jövőtlen fiatalok” tiltakoznak. İmamoğlut egyfajta szimbólumnak látják, aki kiutat jelenthet ebből a csapdából.

Edgar Şar ismét összevetette a török és a magyar helyzetet: szerinte „sok fiatal elhagyta az országot” Magyarországon is, ez azonban a törököknél nem ilyen egyszerű, hiszen nem EU-tagok, tehát csak a fiatalok kis százaléka tud elmenni.

Törökországban évek óta válság van a rossz gazdaságpolitika miatt. Ezt részben maga a kormány okozta: olcsón adtak hiteleket, emelték a minimálbért, mindez inflációt gerjesztett, a probléma pedig óriásira duzzadt. A 2021 vége után kilőtt drágulást sok tényező mellett leginkább a török líra elértéktelenedése, és Erdoğan elnök minden gazdasági elmélettel szembemenő kamatpolitikája okozta. Azonban ennek ellenére is tudott újrázni.

„Amikor Erdoğan 2023-ban megnyerte az elnökválasztást, az nagy fiaskó volt az ellenzéknek, ami teljesen megtört, megszűnt az ellenzéki pártok szövetsége”. Ezután gazdasági megszorítások jöttek, majd kamatemelés és a munkanélküliség növekedése. Érkeztek külföldi befektetések, de a lírának is stabilnak kellett volna maradnia hosszú távon.

A március közepi őrizetbe vételekkor viszont sok befektető kivonta a tőkéjét, „ez nagy devizasokkot okozott”. A kormány a tartalékokkal igyekezett közbelépni, amiket korábban felhalmoztak a megszorítások során. Ezeket elköltötték a líra leértékelésére, így azt a hatást keltve, hogy mindent ellenőriznek. Egy hét alatt a több milliárd dolláros tartalék felét felélték, ez pedig Şar szerint komoly problémát jelent majd a török gazdaságnak.

Törökország az új Oroszország?

Visszatérve politikai síkra, azt mondta, hogy a kormányzat ötlete az, hogy megtervezzék a saját ellenzéküket. Törökország egy választási autokrácia, ami azt jelenti, hogy „a politikai rezsim többé nem demokratikus, de a választások még mindig eldöntik, ki irányítja az országot” – fejtegette Şar. A választások még relatíve szabadok, nincs szisztematikus csalás, mint Oroszországban, de nem méltányosak, ahogy Şar szerint Magyarországon sem.

A tömeges őrizetbe vételekkel világos, hogy a kormány Törökországot „teljes körű autokráciává alakítaná”,

ahol a választásokat már azok előtt befolyásolni lehet. Szerinte még nem mondhatjuk, hogy ilyenné vált a rendszer, de a szándék világos. Şar szerint függetlenül attól, milyen erős a kormány, nem tudja egykönnyen „Oroszországgá alakítani Törökországot”. A török gazdaság alapja a magánszektor és a külföldi befektetések. Az ország legnagyobb kereskedelmi partnere Európa, és Şar szerint a török–uniós kapcsolatok nem lehetnek jók, ha az egyik fél teljes autokráciaként működik.

Ugyanakkor Donald Trump megválasztása miatt Európának szüksége van a törökökre – a NATO második legerősebb hadseregével rendelkező ország az Ukrajna mellett kiálló „tettre készek koalíciójának” több megbeszélésén is ott volt. Ez is magyarázhatja, miért vannak most annyira csendben az európai vezetők, akik az európai polgármesterekkel szemben nem tettek erőteljes megnyilvánulásokat az őrizetbe vételek és a tüntetések leverése miatt.

Ugyanakkor „Törökországnak nincsenek természetes erőforrásai, mint a gáz és olaj”, hogy úgy működtessék a rezsimet, ahogy Oroszországban. A demokrácia a világon nem számít már annyit, mint korábban, a szakértő szerint mégse lenne egyszerű teljes autokráciává alakítani Törökországot.

Az ellenzéki választók egy megbízható vezetőt akarnak, nem egy többszereplős szövetséget

Szerinte innentől is relatíve szabad választások lehetnek majd: várhatóan nem lesznek nagy csalások, de nem lesz fair sem a folyamat. A török ellenzék korábban magabiztos volt, hogy legyőzheti Erdoğant, főleg a korrupció és a gazdasági gondok miatt. „Amíg a választások számítanak, az embereknek van beleszólásuk a politikába” – mondta Şar, hozzátéve, annyiban más a helyzet, hogy most van először börtönben a török elnök fő kihívója.

Şar felidézte, 2024 márciusában volt utoljára választás Törökországban, ami nagy fordulópontot jelentett Erdoğannak. A 2023-as elnök- és parlamenti választás után hasonló volt a helyzet, mint 2022-ben Magyarországon: az ellenzék nagyon gyenge lett a fiaskó után. Csakhogy Törökországban a CHP még nagyobb arányban nyerte meg a 2024-es helyhatósági választásokat, mint 2019-ben, amikor szövetségben indult, nem egyedül. Az AKP 2002 óta először csúszott a második helyre.

Şar szerint „Magyar Péter pozíciója nagyon hasonló a CHP-jéhez”. az emberek korábban hittek a széles körű ellenzéki összefogásban, de ma már egy megbízható vezetőt akarnak, nem egy többszereplős szövetséget. Magyar megfelelője ebben a képletben İmamoğlu, bár fontos különbség kettejük életútjában, hogy Magyar a kormánypárt, a Fidesz soraiból lépett ki, nem volt organikus kapcsolata az ellenzéki pártokkal, amik már nem fő kihívói Orbánnak. Törökországban azonban a CHP évek óta a legfőbb ellenzéki párt, İmamoğlu politikai karrierje is ebben teljesedett ki.

Az Erdoğan-terv

Şar szerint Erdoğan a legutóbbi török helyhatósági választásokból kiindulva, a gazdasági problémákat is világosan látva nagyon aggódik, hogy tudna-e újból nyerni egy választáson. Az eredeti terve az volt, hogy helyrerázzák a gazdaságot, megosztva tartják az ellenzéket, így megnyerik a következő parlamenti és elnökválasztást.

Az alkotmány szerint egy ember csak két ciklust tölthet ki, Erdoğan most valójában a harmadikat tapossa, miután az elsőt nem számította teljes ciklusnak a kormányoldal, arra hivatkozva, hogy közben döntöttek a korlát bevezetéséről. A mostani, 2028-ig tartó ciklus viszont még a kormány számítása szerint is a harmadik lenne. Vagy alkotmánymódosításban vagy előrehozott választásban gondolkodhatnak, de ehhez a parlament döntése is kéne.

Şar azt mondta, hogy az Erdoğan mögött álló „autokrata blokknak” nincs meg ehhez a többsége, többek között ezért is udvarolnak a kurdoknak. Nemrég még egy több évtizedes konfliktust lezáró potenciális megállapodásról szólt minden Törökországban: Abdullah Öcalan, a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) bebörtönzött vezére február legvégén fegyverletételre szólította fel az általa alapított szervezet tagjait. A PKK utána bejelentette a tűzszünetet.

Potens utód nem látszik az AKP-ben, Erdoğan az egyetlen esélye az uralkodó blokknak, hogy hatalmon maradjon, „ezért megtesz mindent, amit megtehet”.

Şar nem látja, hogy ha bárhogy indulhatna is, Erdoğan normál ügymenetben nyerni tudna, ezért kellenek a rendkívüli intézkedések, ezért halad az országgal a teljes autokrácia felé. A kormányoldal olyan ellenzéket akar kreálni, ami nem tud választást nyerni, de azért a porondon marad. Jól mutatja az elnök helyzetét, hogy a Spectator elemzése is egyszerre nevezi gyengének (belföldön) és erősnek (külföldön), miközben szerintük Trump is csodálja.

Az ellenzék a tüntetéseken túl is próbálkozik

A szakértő szerint a CHP-nek most meg kell mutatnia az erejét a tüntetésekkel, de ha hetekig, hónapokig folytatódnának, nehéz lenne őket kontrollálni. Felmerülhet, hogy miért nem alulról szerveződnek a demonstrációk, ahogy például Szerbiában, ahol a diákok álltak a demonstrációk élére. A török fiatalok ugyan már átvették a kezdeményezést a tüntetéseken, de azokat nem ők szervezik. A kormány mindent megtesz, hogy elriassza a tüntetőket, előfordul erőszak, őrizetbe vételek.

Şar szerint a CHP-nél is „eléggé félnek egy alulról szerveződő mobilizációtól”, ami instabilitást okozna, a befektetőket is elriasztaná. A CHP legitimációt is ad a tiltakozásoknak, mint a köztársaság alapító pártja, de amellett, hogy kötéltáncot folytatnak, fenntartható tüntetéseket kell csinálnia. Ezért is hagyták abba az isztambuli városháza előtti tiltakozást, a mindennapos tüntetés ugyanis hosszú távon fenntarthatatlan lett volna. Szerintük megnyerték az ottani csatát, de az İmamoğluért vívottat még nem. Heti nagyobb demonstrációkra állhatnak át, így szervezték meg szombatra az óriási tüntetést Isztambulba.

A szombati nagy tüntetésen Şar szerint sokkal többen voltak, mint amire sokan számítottak. A ramadán miatti böjti ünnepet a kormány általában meg szokta toldani pár munkaszüneti nappal, de most szokatlan módon három szabadnapot raktak rá. Şar azt mondta, „sok ember úgy értelmezte ezt, hogy a kormány reménykedett benne, hogy sokan elutaznak Isztambulból üdülni, így nem lesznek annyian a tüntetésen”.

Sok adat kering a résztvevők számáról, egyesek szerint több mint egymillió ember gyűlt össze, Özgür Özel CHP-elnök szerint egyenesen 2,2 millióan mentek el. Ez lehetett Törökország történetének egyik legnagyobb tüntetése. Most a CHP úgy szeretné állandósítani a demonstrációkat, hogy minden szerdán tartanak majd egyet Isztambul egyes kerületeiben, egy másik nagy demonstrációt pedig felváltva hívnának össze a török városokban. Így akarnak mozgósítani az egész országban.

A parlamenti és elnökválasztások több mint három év múlva esedékesek, és nehéz lenne addig elnyújtani a tüntetéseket. A párt azonban más módon is összefogta a támogatóit. İmamoğlu március közepi elfogása környékére volt időzítve egy előválasztás az 1,7 millió párttagnak, ezen döntöttek volna jó előre az elnökjelöltjükről. Az őrizetbe vételek után azonban a párt szervezett egy második választást is, amit teljesen nyílttá tett, bárki szavazhatott rajta.

15 milliónál is többen szavaztak, és a többség İmamoğlut támogatta. Ez több, mint az összes szavazat, amit a CHP a 2023-as parlamenti választásokon kapott.

El akarnak indítani egy aláírásgyűjtést is İmamoğlu letartóztatása ellen. A cél több aláírást gyűjteni, mint amennyi szavazatot Erdoğan a legutóbbi elnökválasztáson kapott, azaz kb. 27 milliót. Abban bíznak, hogy ha 15 millió ember elment a CHP-irodákba voksolni az előválasztáson, az aláírások gyűjtése még egyszerűbb lesz. Személyi számokat például nem gyűjtenek a nem CHP-tagoktól, hogy a kormány ne tudja felhasználni ellenük a részvételt. Ha ez sikerül, működhet, bár Şar kissé szkeptikus. Az előválasztás végül „nagy siker volt, senki sem számított rá, hogy a CHP-nek ez sikerülhet”, most pedig az aláírásos akcióval meg akarják mutatni, hogy le tudják győzni választáson Erdoğant. Ez az akció vasárnap indult el.

Özgür Özel CHP-elnök a hétvégén még egy további kezdeményezést bejelentett: az Erdoğan elnökhöz közel álló cégek áruinak és szolgáltatásainak bojkottjára szólított fel, kiemelve a kormánypárti NTV csatornát birtokló török ​​konszernt, a Doğuş-csoportot. A Doğuş-csoport portfóliójába építőipari cégek, kormánypárti sajtóorgánumok, energetikai cégek, ingatlanforgalmazók tartoznak, de több mint kétszáz étterem és szórakozóhely is a tulajdonában van. Az éttermi üzletágat ráadásul az ismert sztárséf, a Salt Bae néven ismert Nusret Gökçe irányítja. A CHP vezetője arra is felszólította a török ​​vállalatokat, hogy ne reklámozzanak azokon a kormánypárti médiacsatornákon, ahol csak Erdoğanék álláspontját mutatják be a tüntetésekről.

Pénteken İmamoğlu a nemzetközi térbe is kiléptette történetét, miután a New York Timesban publikálhatott egy vendégcikket. Ebben leírta elfogása történetét, Erdoğan hatalomba való kapaszkodásának lépéseit és az ország autoriter irányba történő eltolódását. Arról írt, nem lehet a „realpolitik” mögé burkolózni Nyugaton, nem lehet az autokratikus törekvéseket elnézni azért, mert nagyobb Törökország stratégiai jelentősége. İmamoğlu így fogalmazott: „A törökországi demokrácia túlélése kritikus nemcsak az embereknek, hanem a demokrácia jövőjének világszerte. Az ellenőrizetlen erős emberek kora megköveteli, hogy azok, akik hisznek a demokráciában, legyenek olyan hangosak, erőteljesek és könyörtelenek, mint az ellenfeleik.”