Egy Brazíliában élő magyar kőműves azzal kereste meg a CIA-t: tudja, ki ölte meg valójában Kennedyt

Sokan csalódhattak, miután Donald Trump kormánya március közepén elérhetővé tett több mint 2300 olyan kormányzati és titkosszolgálati iratot a Kennedy-gyilkosságról, amiket korábban még nem hoztak nyilvánosságra. Habár a történészek többsége arra figyelmeztetett, hogy a nagyjából nyolcvanezer oldalnyi irat valószínűleg nem tartalmaz majd lényegi új információt a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatban, a remény megmaradt, hogy más meglepő, történelmi fontosságú információ előkerülhet majd.

Nagy leleplezésekről egyelőre nem tudni, de egy 1962 januárban készült irat például a Fidel Castro elmozdítására irányuló, Kennedy által engedélyezett Mongúz hadműveletről tartalmazott eddig ismeretlen részleteket. Azzal az irattal is már foglalkoztunk korábban, ami alapján többen azt feltételezték, hogy a CIA finanszírozta az 1956-os forradalmat, a hivatkozott dokumentum azonban nem bizonyítja ezt az állítást. Az amerikai Hungarian Freedom Fighter Federation Inc. (Magyar Szabadságharcosok Szövetsége) nevű amerikai szervezet tevékenységét viszont valóban szponzorálta az ügynökség.

Átnéztük a dokumentumokat további magyar hivatkozásokat keresve: végül 56 olyan fájlt találtunk, amiben Magyarországot vagy magyar állampolgárokat említenek.

Ezek az akták több ezer oldalt tesznek ki, jelentős részük azonban nehezen olvasható, sokban találni átsatírozott, áthúzott vagy kézzel írt részeket. Gyakran még az írógéppel készült dokumentumok is nehezen kivehetőek, hiszen a 60-70 évvel ezelőtt írt akták a szkennelés során is vesztettek élességükből.

Ezek között több tucatban csak említésszerűen bukkan fel Magyarország, és semmi közük nincs a Kennedy ellen elkövetett merénylethez. Sok esetben a CIA által megfigyelt személyek csak egyszerűen átutaztak az országon vagy épp Magyarországra látogattak, több dokumentum pedig az akkoriban induló Szabad Európa Rádióval foglalkozik. Azonban így is találtunk közöttük pár egészen részletes iratot is, amik a 20. századi Magyarország különböző mozzanatait, valamint a magyar emigránsok életének egyes szakaszait örökítik meg – mindezt a titkosszolgálatok szemszögéből.

A Brazíliában élő magyar kőműves, aki azt állította, tudja, valójában ki ölte meg Kennedyt

Kiderült, hogy 1980. január 29-én egy nevét elhallgatni kívánó férfi telefonált a Rióban lévő amerikai konzulátusra. A férfi titkos, addig elhallgatott információkat ajánlott a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatban. Egy nappal később már a CIA tisztje hallgatta ki a leírás alapján zömök, kopaszodó férfit, aki hosszas győzködés után volt csak hajlandó azonosítani magát és átadni igazolványát.

A vallomástételét megörökítő rövid dokumentum második oldala hiányzik, így a történetét csak nagy vonalakban tudtuk rekonstruálni, de nagyjából a következőket lehet tudni a magyar származású férfiről. A kihallgatás időpontjában ötvennégy éves Kovács László magyar szülők gyermekeként született São Paulóban, majd ötéves korában családjával Európába költözött, egy ideig Magyarországon és Jugoszláviában is éltek.

26 évesen költözött vissza Brazíliába, ahol aztán kőművesként dolgozott – a CIA-től az FBI-nak címzett dokumentum alapján a megterhelő fizikai munka jól látszott a kezein. A beszámoló második oldala hiányzik, de feltehetően egy Vlasenko nevű férfit – akit a jelentés utolsó oldalán többször megemlítenek – nevezett meg elkövetőként, valamint azt állította, hogy Fidel Castro és Leonyid Brezsnyev rendelte el az amerikai elnök meggyilkolását.

Kovács kifejezetten kérte a CIA tisztjét, hogy ne szivárogtassa ki az információit a sajtónak, de mindenképp juttassa el a hallottakat John F. Kennedy öccsének, Ted Kennedy szenátornak. A férfi azt mondta, azért várt tizenhét évet a titkosszolgálatok felkeresésével, mert féltette az életét. Az interjú végén Kovács elkezdett arra célozgatni, hogy körülbelül 11 500 dollárra lenne szüksége a találmányainak finanszírozásához. Elmondása szerint az egyik találmánya egy léghajó, ami „bármilyen mennyiségű rakományt” képes szállítani, a másik pedig egy szivattyú, ami több száz mérföldre képes folyadékot pumpálni. Amikor a CIA munkatársa megkérdezte, próbálta-e már eladni az ötleteit helyi vállalkozóknak, Kovács azt mondja, hogy igen, de

„mindenki csak nevetett rajta”.

Az őt kihallgató CIA-ügynök is szkeptikusan állt a férfi mondanivalójához. A dokumentumban írtak szerint úgy vélte, Kovács „fantáziája élénk, gondolkodása zavaros”, a beszámolója ellentmondásos volt, sőt, azt is kérdésesnek tartja, hogy egyáltalán ő maga elhiszi-e a saját sztoriját. Végül arra jutottak, hogy csak azért kereste fel a CIA-t, hogy pénzt kapjon a kitalált információkért, így a férfit nem hallgatták ki többször.

Több tucat észak-koreai diák vett részt az 1956-os forradalomban

A dokumentumok között szerepel egy 1957-ben keltezett levél, amiben a CIA a Nemzetközi Menekültügyi Bizottság (International Rescue Committee, IRC) egy tagjától tudomást szerzett arról, hogy több, Magyarországon élő észak-koreai állampolgár is csatlakozott a magyar forradalomhoz. Ezt többek között Örley Tamás, a forradalom után az Egyesült Államokba emigrált kardvívó erősítette meg egy interjúban, aminek a leiratát szintén tartalmazzák az akták. Örley 1934-ben, Budapesten született, majd húszévesen ifjúsági világbajnok lett a lombardiai Cremonában.

A dokumentum szerint, amiben Örley interjúját idézik, a sportoló 1956-ban épp egy tatai edzőtáborban volt, amikor kitört a forradalom, a november végén kezdődő ausztrál olimpiára készülő csapattársaival. Egy meg nem nevezett nyugati rádióállomás tudósítása alapján értesültek a fővárosi helyzetről. Ezután hamarosan visszautaztak Budapestre, majd társaival együtt csatlakoztak az utcai harcokhoz. November 10-e környékén már belátta Örley, hogy jobban teszi, ha elhagyja az országot. Végül egy barátjával vonatra szállt, az osztrák határig többször megállították őket, az utolsó pár kilométert sétálva tették meg. Ezután az Egyesült Államokban telepedett le, az 1964-es tokiói olimpián már Thomas Orley néven, amerikai színekben versenyzett.

Az iratokból, valamint Örley interjújából több nem derül ki az észak-koreai diákokkal kapcsolatban, de Csoma Mózes Korea-kutató, volt szöuli nagykövet részletesebben foglalkozott a témával. 2013-as tanulmányában írt arról, hogy az ötvenes években körülbelül 1000 észak-koreai hadiárvát fogadott be a magyar állam, közülük több egyetemista is aktívan részt vett az 1956-os forradalomban.

Segítettek a barikádépítésben a Széna téri és a Tűzoltó utcai összecsapásokkor, sőt, egyes visszaemlékezések szerint meleg ételt, köztük gulyást hordtak az utcai harcosoknak. Az észak-koreai egyetemisták Veszprémben is csatlakoztak a forradalmárokhoz, néhányuknak még valós katonai tapasztalata is volt, hiszen többen közülük harcoltak az ötvenes évek első felében a koreai háborúban is.

Az egykori magyar miniszterelnököt is figyelemmel tartotta a CIA

Van egy közel négyszáz oldalas dokumentum, amiben elvétve találni információkat a Magyar Nemzeti Bizottmányról. A Bizottmány a Szabad Európa Bizottmány részeként jött létre, ami egy amerikai alapítású magánszervezet volt és a szovjet befolyás alá került európai országoknak akarta eljuttatni a polgári demokrácia értékeit, mindezt főleg rádióadásokon és propagandán keresztül.

A szerveződés egyik alapító tagja Nagy Ferenc egykori miniszterelnök és kisgazdapárti politikus, aki 1946 és 1947 között szűk másfél évig vezette az országot. 1947 júniusában épp Svájcban nyaralt, amikor a Magyar Kommunista Párt lemondatta pozíciójáról, majd októberben megfosztották magyar állampolgárságától. Ezután az Egyesült Államokban telepedett le.

Nagy pár évig gazdálkodott, majd az 1950-es években kezdett aktív emigrációs tevékenységbe. Így írt a Bizottmányról 1952-ben a CIA: „Nagy Ferenc vezetésével megalakult egy olyan magyar emigráns kormány, amely úgy érzi,

hogy felébresztheti az ellenállás szellemét, és ennek eredményeként áttörheti a vasfüggönyt és felszámolhatja a magyarországi kommunistákat.”

A dokumentum szerint a szerveződés szerette volna elérni, hogy az Egyesült Államok elismerje őket hivatalos magyar emigráns kormányként, azt állították, hogy a magyar nép 83 százalékát képviselik, és hivatalos pénzügyi támogatást várnak az amerikai kormánytól. A céljaik között szerepelt egy száműzetésben lévő kormány megalakítása, a magyarországi kommunizmus elleni harc, az ellenállás erősítése és fejlesztése, rádiókészülékek és jeladók, valamint fegyverek szállítása, csapatok felállítása és az ellenállás szorgalmazása háború esetén, valamint egy ideiglenes de facto kormány felállítása Magyarországon, ha a Nyugat győz.

Továbbá a jelentés szerint „a csoport a lehető leghamarabb szabad választásokat tartana, és hagyná, hogy a nép válassza meg az új kormányt”. A Szabad Európa Rádióval szemben különösen kritikusan léptek fel, úgy gondolták, hogy „a rádió egy vicc és a demokrácia fogalmának megcsúfolása.”

Nagy egyébként 1957-ig volt a szervezet alelnöke, és aktívan politizált emigránsként, például 1954-ben, 1955-ben majd 1962-ben az amerikai külügyminisztérium felkérésére távol-keleti körutat tett. A kaliforniai Berkeley Egyetem 1957-ben díszdoktorává avatta. 1970-ben vonult vissza a politikai tevékenységtől.

Mrs. Steven Magyar, mexikói citromsavas kereskedő és haszontalannak nyilvánított források

Akad az iratok között több olyan is, amik beazonosításakor nehézségekbe ütköztünk, mindenesetre említésre méltónak találtunk párat ezek közül.

• Egy bizonyos Mrs. Steven Magyar (az egyszerűség kedvéért mostantól Magyar Istvánné) neve többször is felbukkan egy, a Nemzetközi Menekültügyi Bizottságról (International Rescue Committee, röviden IRC) szóló fájlban. Magyar Istvánné az akta szerint az IRC alkalmazásában állt, több feljegyzett bizonyíték forrásaként van feltüntetve. Magyar Istvánné jelentett a magyarországi Nemzetközi Véralvadáskutató Társaságról, Kassa jellegzetességeiről, megkérdőjelezhető tevékenységű gyógyszeripari kutatóintézetről, sőt, még szovjet vadászrepülőgépes jelenlétről is az egykori Csehszlovákia területéről. Sajnos Magyar Istvánné hátteréről több nem derül ki az iratokból.
• Ugyanebben a dokumentumban bizonyítékként feljegyeztek egy Magyarországon készült fotót Nagy Imréről és társairól;
• hosszasan ecsetelik Sárospataky József ügyét, aki 1951 februárjáig postamérnökként dolgozott Magyarországon, de 1945-ben tolmácsolt és fordított az amerikai hadseregnek Németországban. A férfi letelepedési engedélyt kérvényezett az Egyesült Államokba.
• A CIA szemmel tartott egy, a Bahamák egyik szigetének függetlenségéért szerveződő csoportot is. A beszámoló szerint egy korábbi CIA-ügynök csatlakozott az Abaco függetlenségéért dolgozó csoporthoz, ahol találkozott egy Botond Patrícia nevű nővel. A dokumentumban hosszan írnak a találkozóról, végül Botond építészként dolgozó magyar férje életútjáról számolnak be több oldalon keresztül.
• Egy 1968-ban keletkezett dokumentumból Pedro Dalmát ismerhetjük meg, aki Mexikóban alapította meg a Mexama nevű céget, citromsavval kereskedett. Dalma Magyarországon született és akkoriban 10-15 éve élhetett Mexikóban. Dalma a CIA által kihallgatott egy személynek ellenszenves volt, szerinte mindig dicsérte a kommunista Magyarországot. Egy alkalommal hazalátogatott Magyarországra, majd miután visszatért csak arról tudott beszélni, hogy szerinte „milyen jó körülmények vannak” Magyarországon és „mennyire boldog minden ott élő ember”.
• Illetve több olyan magyar állampolgár is a CIA látókörébe került, akik hírszerzőként szerettek volna csatlakozni a szervezethez, de az amerikai ügynökség nem gondolta őket hasznos forrásnak.