Június elsején egy kis vitorlás hagyta el az olaszországi Catania kikötőjét. A brit tulajdonban álló Madleen fedélzetén 12 palesztinpárti aktivista utazott; a nemzetközi csapat célja az volt, hogy megtörjék a Gáza körüli izraeli tengeri blokádot, és a humanitárius katasztrófa által sújtott területre legalább szimbolikus mennyiségű segélyt juttassanak be. Ennek megfelelően az egyetlen gázai női halászról elnevezett hajó tápszert, lisztet, rizst, pelenkát, tamponokat és betéteket, egészségügyi felszerelést szállított – bár mindezt csak szimbolikus mennyiségben.
A vállalkozás arca Greta Thunberg volt. A svéd klímaaktivista leérettségizése óta szerkesztőként működött közre a klímaválságról szóló kutatásokat összegző Klímakönyvben, online atombombát dobott le a nőgyűlölő Andrew Tate-re, de nem vonta ki magát a legforróbb utcai akciókból sem. A Hamász 2023. október 7-i véres terrortámadása és az azt követő izraeli offenzíva, a gázai háború kirobbanása után a palesztin civileket ért erőszak elleni tüntetések egyik állandó szereplőjévé vált, nem csoda, hogy a Madleen fedélzetén is felbukkant.
A hajón utazók között volt még Rima Hassan, az Európai Parlament palesztin származású, szíriai menekülttáborban született, majd Franciaországban diplomát és állampolgárságot szerzett szélsőbaloldali képviselője. Az ismertebb résztvevők között kell még megemlíteni a Magyarországon leginkább a Trónok harca Ser Davos Seaworth-jeként ismert ír színészt, Liam Cunninghamet, aki évtizedek óta küzd a palesztinok jogaiért.
Izrael fokozódó intenzitással, de már a kilencvenes évek óta blokád alatt tartja a Gázai övezetet; az áru- és személyforgalom korlátozása a kiterjedt csempészalagutakat használó, a segélyeket is saját uralmának fenntartására fordító Hamász 2007-es hatalomátvétele, majd a terrorszervezet 2023. október 7-i támadásával kezdődő gázai háború után lépett szintet. Az izraeli haditengerészet a halászatot is csak a tengerparttól számított 27 kilométeres távolságon belül engedélyezte, mondván, a nemzetközi vizekre kijutó halászhajókat fegyvercsempészetre vagy terrorcselekményekre is felhasználhatják. Amellett, hogy a halászhajók nem rendeltetésszerű felhasználására az elmúlt évtizedekben valóban voltak példák, a blokád már a háború előtt is megnyomorította a halászatot, megnehezítve az övezet segélyfüggőségének enyhítését.
Palesztinpárti aktivisták már másfél évtizede tesztelgetik az izraeli blokádot azzal, hogy időről időre elindítják az úgynevezett „Szabadságflottillát” (Freedom Flottilla), mely Izrael engedélye nélkül, tengeri úton szállít segélyt Gázába. A zsidó állam azonban a mostani háború előtt is ragaszkodott ahhoz, hogy bármiféle szállítmányt csak Asdód kikötőjében kirakodva, egy szárazföldi határátkelőn át, a megfelelő biztonsági procedúrát követően lehet bejuttatni az övezetbe.
A 2010-ben Törökországból indult, akkor nyolc hajóból álló flottilla vezérhajóját, a Marmarát az izraeli haditengerészet kommandósai szállták meg, több mint hatszáz utast tartóztattak le, a nekik kezdetleges fegyverekkel (például vascsővel) ellenálló aktivisták közül pedig tízet agyonlőttek és több tucat embert megsebesítettek.
A nemzetközi felháborodást kiváltó eset miatt – ugyan évekkel később – Benjámin Netanjahu akkori és jelenlegi izraeli miniszterelnök is bocsánatot kért Recep Tayyip Erdoğan akkori és jelenlegi török elnöktől, és 20 millió dolláros kártérítést ajánlott fel. A 2010-es halálos incidens után már nem történtek komolyabb atrocitások, igaz, mára a Szabadságflottilla is eljelentéktelenedett.
A Hamász 2023. október 7-i terrortámadásával kitört gázai háború 20 hónapja tartó humanitárius katasztrófája ellenére a Madleen csak a második útnak induló blokádtörő próbálkozás volt. Az első próbálkozó a „Conscience” (Lelkiismeret) nevű hajó volt, melyet májusban Málta közelében máig tisztázatlan eredetű robbanások ráztak meg – az aktivisták drónok támadásáról számoltak be –, és az elszenvedett sérülések miatt a hajónak vissza kellett fordulnia.
A Madleen egy hét alatt szelte át a Földközi-tengert, és Egyiptom irányából indult a gázai partokhoz. Mivel az akció végig a nyilvánosság előtt zajlott, ezért Izrael számított a vitorlás érkezésére. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) többször is felszólították az aktivistákat, hogy szállítmányukat tegyék ki Asdód kikötőjében, ellenkező esetben feltartóztatják őket.
Június 8-án a hajó utasai arról számoltak be, hogy izraeli drónok valamilyen irritáló anyagot permeteztek a hajóra, hétfő hajnali háromkor pedig az izraeli partoktól 200 kilométerre, nemzetközi vizeken megjelentek a vitorlás fedélzetén az izraeli Navy Seal, a Shajetet 13 („13. Flottilla”) kommandósai, akik mindenféle atrocitás nélkül letartóztatták az aktivistákat – sőt, az Izrael által publikált felvételeken nagy hangsúlyt kapott az, hogy vizet és szendvicseket osztanak az őrizetbe vetetteknek –, a hajót Asdódba vontatták.
Mojse Arbel izraeli belügyminiszter egyik aktivistának sem adott engedélyt az Izrael területére való belépésre, így mind a tizenkettőjüket kiutasították az országból. Négyen el is fogadták a végzést, a többiek megtagadták az együttműködést, és nem írták alá a deportálási papírokat. Utóbbiak őrizetben maradnak, és bíróság elé fognak állni, a várhatóan néhány hétig tartó eljárás végén pedig ugyanúgy el kell majd hagyniuk az országot.
Greta Thunberg is beleegyezett abba, hogy repülőre tegyék. „Többet tudok tenni, ha nem vagyok Izraelben, mintha letartóztatás alatt itt kéne tartózkodnom még hetekig” – indokolta ügyvédeinek a döntését. Thunberg már Párizsba érkezve azzal vádolta az izraeli hatóságokat, hogy jogellenesen „elrabolták” őt és társait, miközben nemzetközi vizeken hajóztak, és miközben az izraeli partok felé tartottak, „a fedélközbe zárva tartottak minket, nem engedtek ki”. „De a valóban fontos történés nem ez, hanem az, hogy Gázában népirtás folyik, az ostrom és a blokád után most a lakosság szisztematikus kiéheztetése történik. Ezért nem engedik be az élelmiszert, gyógyszert és ivóvizet, melyre pedig égető szükség lenne” – jelentette ki.
Figyelemfelhívás szimbolikus mennyiségű segéllyel
A Madleen horgonybontásának pillanatától nyilvánvaló volt, hogy a „blokádtörés” kudarcra van ítélve; az egész akciónak inkább a gázai háború narratív frontján volt jelentősége. Ahogy az aktivisták által szállított segély mennyisége is szimbolikus volt, úgy az izraeli kormányzat is elsősorban a narratíva alakítására összpontosított.
A Madleen a Gázai övezetet fenyegető éhezésre kívánta felhívni a figyelmet. Az övezet az izraeli blokád és a Hamász militarizmusa miatt az utóbbi évtizedekben alapból sem volt önfenntartó; csak élelmiszerből napi 5-600 kamionnyi segélyre szorult. Miután Izrael a Hamász terrortámadása után megindult háború harmadik napján ostromállapotot hirdetett, az üzemanyagra, élelmiszerre, gyógyszerekre egyaránt érvényes blokád azonnal katasztrofális állapotokat idézett elő.
Segélyszervezetek folyamatosan azt állították, hogy Izrael fegyverként használja az éhínséget, szerintük a gázai–izraeli határon sorakozó segélykamionokat mondvacsinált indokokkal tartóztatta fel – nem véletlen, hogy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) a Gázai övezet szándékos kiéheztetésének vádjával adott ki tavaly év végén nemzetközi elfogatási parancsot Netanjahu ellen is.
A humanitárius válságban a január közepén megkötött, de aztán március elején véget ért tűzszünet hozott némi enyhülést, azonban miután Izrael március elején újból leállította a segélyszállítmányok beáramlását, összeomlottak azok az ellátási struktúrák, melyek addig úgy-ahogy képesek voltak megmenteni a gázai lakosságot az éhezéstől. A napi egymillió embert ingyenkenyérrel ellátó pékségek bezártak, miután a liszt ára a háború előtti ötvenszeresére emelkedett, az üzemanyag elérhetetlen lett, egyes beszámolók szerint a lakosság műanyaghulladékon és némi fán kívül semmivel nem tud tüzelni.
Izrael a nemzetközi nyilvánosság felé azt a megalapozott kifogást fogalmazta meg a segélyezéssel kapcsolatban, hogy a szállítmányok egy részét a Hamász kaparintja meg, hogy azután az élelmiszert, tisztálkodószereket vagy üzemanyagot elképesztő haszonkulccsal adja tovább. Ezért izraeli sugallatra felállt egy amerikai vállalkozó által létrehozott, amerikai zsoldosok által védett elosztópontokat üzemeltető új elosztóhálózat, a „Gázai Humanitárius Alap” (Gaza Humanitarian Fund – GHF).
Az Izrael által favorizált rendszer azonban hosszú és veszélyes útra kényszeríti a rászorulókat, és képtelen a minimálisan szükséges élelmiszer elosztására. Az elkeseredettség és a Gázában uralkodó törvényen kívüli állapotok miatt ráadásul rendszeresek a segélyosztó pontok elleni fosztogatások.
Emellett az izraeli hadsereg eleinte tagadta, hogy katonáik civilekre nyitottak volna tüzet egy rafahi segélyosztó állomásnál június 1-jén, és a Gázai Humanitárius Alapítvány is „kitalációnak” nevezte azt, hogy az IDF lőtt volna a segélyért sorban állókra. Később az izraeli hadsereg kiadott egy közleményt, amiben azt írták, hogy csapataik tényleg leadtak lövéseket de csak azután, hogy „gyanúsítottakat” azonosítottak 500 méterre egy segélyközponttól. A közlemény szerint az izraeli katonák először „figyelmeztető lövéseket” adtak le, majd „miután a gyanúsítottak nem vonultak vissza, további lövéseket adtak le azokra, akik az izraeli csapatok felé haladtak”.
Egyre többen vádolják Izraelt azzal, hogy a humanitárius helyzettel a Gázai övezet 2,2 milliós palesztin lakosságát akarja testileg-lelkileg megtörni, hogy végül emigrációra kényszerítse őket. A kormányzati kommunikációban ezt többek szerint a „megvalósítjuk a Trump Tervet” – ami egy közel-keleti riviérát képzel el a Gázai övezet helyén – eufemizmussal szokták körülírni, mondjuk egyes szélsőséges kormánytagok nem fogalmaznak ilyen szemérmesen.
Az utóbbi hetekben Izraelben is felerősödtek a Hamász megsemmisítését célzó háborút minden korábbinál élesebben és kategorikusabban elítélő hangok, miután a továbbra is a palesztin terrorszervezetek fogságában lévő túszok szabadon engedéséért másfél éve rendszeresek a demonstrációk. Egyes tüntetéseken meggyilkolt gázai gyerekek képei is felbukkannak, egykori katonai és politikai vezetők vádolják visszaélésekkel a Netanjahu-kormányzatot. A kormányzati politikához azonban hozzátartozik, hogy noha a gázai palesztinok Izraelen keresztüli segélyezését ugyan többen támogatják, mint egy évvel ezelőtt, a többség még mindig elutasító.
Mindegyik félnek megvolt az előre látható célja
A Netanjahu-kormány kommunikációs célja az, hogy enyhítsen a nemzetközi felháborodáson és diszkreditálja a tiltakozókat. Az egyik ilyen eszköz a gázai háború kiváltotta, ártatlan áldozatok ellen irányuló terrorcselekményekért – mint a washingtoni követségi alkalmazottak lemészárlása vagy a coloradói Molotov-koktélos támadás – való felelősség szétterítése. A nemzetközi antiszemitizmus és Izrael-ellenesség erősödése miatt megkapta a magáét Keir Starmer brit kormányfő vagy Emmanuel Macron francia elnök, és állandó vád a médiával szemben az, hogy magáévá teszi a Hamász narratíváját, nem értékeli Izrael humanitárius erőfeszítéseit és nem érzi át a zsidó állam fenyegetettségét.
Izrael nemzetközi kommunikációs céljainak megfelelően keretezte át a Madleen útját. Az aktivistákat a realitásoktól teljesen elszakadt, privilégiumaik védelmében élő, magamutogató nyugatiakként állította be – a hajót következetesen „szelfijacht”-ként emlegetve. Az aktivizmus egyoldalúságát pedig úgy akarták kihangsúlyozni, hogy az aktivistáknak levetítették a Hamász 2023. október 7-i kegyetlenkedéseiről, nem kis részben a terroristák testkamerás felvételeiből összevágott rövidfilmet. Jiszráel Kác védelmi miniszter utasításának szóhasználata – „az antiszemita Greta és Hamász-támogató barátai” – is a humanitárius aktivizmus diszkreditálását szolgálta.
Ahogy az esetenként a gázai palesztinokkal szolidaritást kifejező megmozduláson is megfigyelhető, egyes aktivisták valóban súlyos nézeteket vallanak: a Madleen fedélzetén utazó Thiago Ávila brazil aktivista például az általa „mártírhalált halt szentnek” nevezett Haszán Naszrallah Hezbollah-főtitkár temetésén is tiszteletét tette.
Izrael emellett rájátszott a Greta Thunberggel szembeni szélsőjobboldali ellenszenvre is, melyet legtöbbször a svéd aktivista autizmusából fakadó furcsa stílusával szoktak magyarázni (de valójában inkább arra lehet visszavezethető, hogy egy fiatal nő bátran kiáll, és a főképp korosodó férfiakból álló gazdasági–politikai elitet szembesíti saját felelősségével). Az izraeli külügyminisztérium külön posztot szánt arra, hogy kedden megmutassa a világnak a párizsi járatra felzsuppolt aktivistát – akiről köztudott, hogy klímaaktivistaként régóta kerüli a repülést, egy 2019-es klímakonferencián is vitorláshajón érkezett New Yorkba.
A Freedom Flottilla kezdeményezés kedden bejelentette, hogy nem fognak felhagyni a próbálkozásokkal addig, amíg nem teljesülnek követeléseik: Gáza „illegális és halálos ostromának” befejezése, a segélyszállítmányok „megszálló hatalomtól független” célba juttatása, illetve a Madleen és a Conscience elleni „katonai akciók” kivizsgálása, a felelősök megbüntetése.
Az amúgy a Netanjahu-kormányzat kérlelhetetlen kritikusának számító Háárec izraeli lap kettős PR-győzelemként értékeli a háború szempontjából epizódértékűnek is csak korlátozottan nevezhető incidenst: „Az aktivisták győztesként térhetnek haza; elmondhatják magukról, hogy szembenéztek az izraeli blokáddal, és megjártak egy izraeli börtöncellát. Az izraeli kormány is elkönyvelhet egy ismert, nagyra értékelt, de alapvetően erőtlen ellenfél elleni vértelen sikert. Mindkét fél eljátszotta a maga szerepét, és mindkét félnek jár a győztesek díszcsokra és tiszteletköre. És a gázaiak holnap is éhesen kelnek fel”.
