A legzordabb amerikai állam katonai bázisa, ami most kis időre a világ közepe lesz

Város a nagyvárosban, nagyváros az alaszkai vadon közepén. Ez az Elmendorf-Richardson katonai bázis Anchorage-ben, ahol Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök magyar idő szerint péntek este 9-től tárgyal majd egymással. A tét nagy, hatalmasak a várakozások és az egész világ erre figyel. A fő téma az ukrajnai háború lezárása lesz, de más témákat is érintenek majd.

A múlt héten bejelentett találkozónak sokrétegű szimbolikát ad a helyszín. Alaszkát először az oroszok gyarmatosították az 1700-as évektől, majd miután több pénz ment rá, mint amennyit hozott, a cár bagóért eladta – rossz nyelvek szerint elkótyavetyélte – az amerikaiaknak a 19. század végén.

Trump 2019-ben már járt az Elmendorf-Richardson bázison, amit akkor „az országunk utolsó határvidékén lévő első védelmi vonalnak” nevezett. A bázis akkora, hogy Anchorage lakosságának tizede, közel 30 ezer ember él a kerítésein belül.

A BBC szerint a bázison eleve érvényben van szinte minden fontos biztonsági intézkedés a világ két fontos vezetőjének találkozójához. A közel 26 ezer hektáros terület, ami jól látszik Anchorage északi részén a műholdképeken, Alaszka legfontosabb katonai létesítménye, amelynek a Szovjetunióhoz közeli elhelyezkedése miatt a hidegháborúban kiemelt szerepe volt.

Az 1940-ben épített támaszpont kulcsfontosságú légvédelmi és parancsnoki hely volt a szovjet fenyegetések elhárításában. 1957-ben kétszáz vadászgép állomásozott itt. Azóta is ömlik a pénz a bázis korszerűsítésére, ahol olyan modern repülők teljesítenek szolgálatot, mint az F–22-esek. Nem csoda, Kína sincs messze.

Mindenesetre Anchorage most már nemcsak a nyári csúcsszezon vadonlátogató turistáival van tele, hanem újságírókkal és stábokkal is, amik az elnöki csúcsra érkeztek.

Putyin tíz év után lép újra amerikai földre

Trump még a múlt héten jelentette be a közösségi oldalán, a Truth Socialön, hogy találkozni fog az orosz elnökkel „Alaszka nagyszerű államában”. Amerikai–orosz elnöki csúcs 2021 óta nem volt, akkor Joe Biden tárgyalt Putyinnal Svájcban, pár hónappal az ukrajnai orosz invázió előtt. Trump és Putyin 2017-ben és 2019-ben a G20-csúcsok keretében, 2018-ban pedig Helsinkiben találkozott egymással.

Putyin egy évtizede nem lépett amerikai földre, legutóbb az ENSZ 2015-ös Közgyűlésén volt az Egyesült Államokban. Oroszország elnöke 2007 óta nem járt az Egyesült Államokban az ENSZ rendezvényein kívül. Most is szükség volt arra, hogy átmenetileg felfüggesszenek néhány Oroszországra kivetett szankciót, hogy az orosz delegáció Alaszkába utazhasson.

Az Independent szerint Lisa Murkowski alaszkai republikánus szenátor a múlt héten aggodalmának és óvatos optimizmusának is hangot adott, hogy államában lesz a csúcs. „Ez újabb lehetőség a sarkvidéknek, hogy helyszínként szolgáljon, összehozza a világ vezetőit, hogy azok fontos megállapodásokat kössenek.” De azt is kijelentette, hogy mélyen bizalmatlan Putyinnal és a rezsimjével szemben. Az oroszok örülnek a helyszínválasztásnak, Kirill Dmitrijev orosz gazdasági különmegbízott is kiemelte X-posztjában, hogy Alaszka „Orosz-Amerikaként született”, és ortodox gyökerei, erődjei és szőrmekereskedelme volt.

Természetesen mindent a csúcstalálkozó uralt a hírekben, ha Alaszkáról van szó, de a székhely Juneau-t veszélyeztető áradások mellett még két nagyszabású katonai hadgyakorlatról is írtak. Ezeket Putyin érkezésekor tartják, ettől teljesen függetlenül több ezer katonát mozgósítottak.

Trump és Putyin találkozója az eredetileg jelzettnél várhatóan valamivel hamarabb, magyar idő szerint este 9 körül kezdődik majd. Mint írtuk, a két vezető a megbeszélés előtt is mond majd néhány szót a kamerák előtt, ezután tolmácsok kíséretében négyszemközt tárgyalnak, később pedig csatlakozik hozzájuk az öt-ötfős delegációjuk. Orosz részről a már említett Jurij Usakov elnöki tanácsadó mellett ott lesz a külügyminiszter Szergej Lavrov – aki nagyon úgy tűnik, hogy egy szovjetuniós felsőben érkezett meg Alaszkába –, a védelmi és a pénzügyminiszter, valamint a korábbi, alacsonyabb szintű amerikai–orosz tárgyalásokon már szintén szerepet kapott Kirill Dmitrijev is.

A Fehér Ház szerint a tárgyalás után lesz egy ebéd is, utána jöhet a sajtótájékoztató. Trump arra utalt, hogy ha a találkozót sikeresnek értékelik, akkor először közös sajtótájékoztatót tarthatnak, aztán külön is beszélnének. Ha viszont ennek ellenkezője történik, akkor egyenként állnak az újságírók elé. Alaszka mindenesetre még akár egy újabb csúcs helyszíne is lehet: Trump csütörtökön arról beszélt, hogy a célja elmozdulni a háromoldalú, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök részvételével zajló találkozó felé, amihez már három különböző helyszín is felmerült, köztük megint Alaszka is.

Jó, de miért éppen Alaszka?

Napok óta találgatják a lapok, miért pont a távoli, ritkán lakott, óriási tajgaerdőkkel, tundrákkal, magas hegyekkel, jégmezőkkel tarkított térségre esett a diplomaták választása. A korábban washingtoni nagykövetként is dolgozó Usakov kiemelte, a két ország voltaképp szomszédos, a Bering-szoros választja el őket Alaszka és az orosz Csukcs-félsziget között. „Elég logikusnak tűnik, hogy a delegációnk egyszerűen átrepüljön a Bering-szoros felett, és hogy a két ország vezetőinek ilyen fontos és várva várt csúcsát Alaszkában tartsák” – mondta Usakov. Utalt arra is, hogy a II. világháborúban az amerikai–szovjet szövetség jegyében a térségen keresztül kapott katonai segítséget a Szovjetunió.

A BBC szerint fontos diplomáciai találkozó utoljára 2021-ben volt Alaszkában. Ekkor Joe Biden frissen felállt kormányának diplomáciai és nemzetbiztonsági csapata találkozott a kínai kollégáikkal Anchorage-ben. A találkozó nem sikerült jól, a kínaiak leereszkedőnek és képmutatónak titulálták az amerikaiakat.

A Guardian arról írt, hogy a két ország szereti csúcsait hűvös helyen tartani, Trump és Putyin is a finn fővárosban, Helsinkiben találkozott kifejezetten kétoldalúnak szervezett csúcstalálkozón 2018-ban. Emlékezetes északi találkozó volt még Ronald Reagané és Mihail Gorbacsové 1986-ban az izlandi Reykjavíkban. Bill Clinton és Borisz Jelcin pedig a kilencvenes években a nagy-britanniai Birminghamben és Shropshire-ben is tárgyaltak.

Az anchorage-i Hotel Captain Cookban már szálltak meg vagy csak ebédeltek olyan magas rangú személyek, mint Hszi Csin-ping kínai vagy Barack Obama amerikai elnök is. Az Anchorage Daily News szerint 1971-ben Richard Nixon az átutazó, Alaszkában rövid időre leszálló Hirohito japán császárt fogadta a város melletti Elmendorf-Richardson légibázison, míg II. János Pál pápa két órára állt meg a fairbanksi reptéren, és találkozott Reagannel.

Bobby McDonald, a kiemelt személyek védelmét Amerikában ellátó Secret Service volt ügynöke, a New Haven-i Egyetem professzora azt mondta a lapnak, olyan helyszín kell, ami biztonságos, sok embert el lehet szállásolni, szóval a bázis mellett nagy hotelek és sportcsarnokok jöhettek volna szóba. McDonald azt mondta, hogy ugyan hirtelennek tűnhetett Trump egy héttel ezelőtti bejelentése a találkozóról, de szerinte alacsonyabb szinteken régóta készítettek elő elméletben egy ilyet. A szakember szerint azért eshetett Alaszkára a választás, mert „félúton” van a két ország közt, kellően elszigetelt, így nem lesz az esemény körül „cirkusz típusú légkör”, ugyanakkor könnyen szavatolható a biztonság.

Orosz Amerika

Trump egyik korábbi elszólása, miszerint Oroszországba látogat majd, miközben csak Alaszkába, azért is érdekes, mert a területet először a cári orosz birodalom gyarmatosította az 1770-es években. A térképre ránézve a mai napig találni oroszos nevű szigeteket, településeket, egyes helyeken ortodox templomokat, főleg persze a partvidéken.

Az alaszkai tagállami kormányzat honlapján évről évre követhető végig az orosz expanzió. 1761-ben nevezték el az oroszok a területet Alaszkának, mivel ezt a szót vették ki az Aleut-szigetek lakosainak mondataiból. A 19. század első felében az oroszok Alaszka belső részeit is felfedezték és gyarmatosították, majd kialakították az államhatárokat az Egyesült Államokkal, később pedig a Brit Birodalommal – a későbbi Kanadával. Ugyanakkor az oroszoknak egyre inkább anyagi teher volt alaszkai jelenlétük fenntartása, pláne a krími háborús vereség után. Emellett a britek csendes-óceáni terjeszkedésétől is tartottak, ezért úgy döntöttek, ideje megválni Alaszkától.

A tárgyalások 1859-ben kezdődtek, és 1867-ben érték el céljukat: az Egyesült Államok 7,2 millió dollárért megvette a területet, és október 18-án ünnepélyesen birtokba vette.

Akkoriban az amerikai közvélemény nem teljesen értette, mi értelme ennek, de William Seward akkori amerikai külügyminiszter jégszekrényének nevezte Alaszkát, ahol aztán idővel jelentős olajkészleteket fedeztek fel, az aranylázról nem is beszélve. Oroszországban sem lelkesedett mindenki a már akkor is nevetségesen alacsony vételárért, a birodalom megszégyenülésének tartották az adásvételt. Ugyanakkor Amerika és Oroszország viszonya felmelegedett, pár évvel az eladás után nagy pompával fogadták New Yorkban Alekszej Alekszandrovics nagyherceget is. A történelmi adásvételről bővebben ebben az Észkombájnunkban írtunk.

Alaszka végül 1959-ben lett területből tagállam. A PBS visszaemlékezése szerint a Szovjetunió összeomlása után az oroszok sokat vicceltek Alaszkával, egy népszerű dal szövege így hangzott: „Ne játszd a bolondot, Amerika… add vissza a mi drága alaszkai földünket!”