Putyin semmit nem adott és megkapta azt, amiért Alaszkába ment, Trump mégis elégedett magával

Amennyire várta a világ Donald Trump és Vlagyimir Putyin alaszkai találkozóját, annyira nem hozott semmit az egész csúcs az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború lezárásában, pedig az Egyesült Államok elnöke éppen ezért kezdeményezte. Ehelyett, legalábbis a sajtótájékoztató alapján, az történt, amitől tartani lehetett: az orosz elnök megkapta amiért jött, de nem adott érte semmit. A találkozó önmagában is enyhített az orosz elnök nyugati világgal szembeni elszigeteltségén, a háború kirobbantója helyett inkább a megoldásban fontos partnerként jelenhetett meg, amelynek nem Ukrajna és nem is az EU, vagy a NATO európai tagjai jelentik a tárgyalás megfelelő szintjét, hanem az Egyesült Államok. Azaz Oroszország valamit visszakaphatott a Szovjetunió megszűnése óta eltűnt szuperhatalmi státuszból.

Percről percre tudósításunkat itt olvashatja el.

Mindezért semmit nem kellett felkínálnia az orosz félnek az Ukrajna elleni háborút illetően, különösebben még csak ígérgetnie sem, így ravasz visszatáncolásra sem kell számítani. Hiszen nemhogy konkrét, akár csak részleges tűzszüneti javaslat nem hangzott el, de még csak homályos utalás szintjén sem volt szó a harcok enyhítéséről. A látható szinten pontosan az történt, amiről Trump előzetesen azt mondta, kudarcnak ítélné, ha így alakulna. Ám amikor megtörtént, kudarc helyett fontos előrelépésről beszélt. Pedig eközben a fronton sem enyhült a helyzet „Az oroszok a tárgyalás napján is gyilkolnak” – közölte az ukrán elnök a szokásos esti videóüzenetében. Volodimir Zelenszkij felsorolta, hogy milyen ukrán területeket ért orosz támadás pénteken, ami szerinte azt mutatja, hogy nincsen semmi jele annak, hogy Moszkva a háború befejezésére készülne.

Putyin talán maga sem hitte, hogy ez is megtörténhet

Putyin tehát látszólagos kompromisszumra sem kényszerült, ehelyett megtette azt, amiről talán nem is hitte, hogy megtörténhet: az Egyesült Államok elnökének meghívására, mellette állva, közös sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a háború lényegében „az előző amerikai elnök” miatt tört ki (Putyin nem ejtette ki Joe Biden nevét), akit hiába győzködött arról, hogy „nem szabad engedni, hogy olyan helyzet álljon elő, amely visszafordíthatatlanul háborús következményekkel jár.” „Mondtam is, hogy ez hiba” – közölte az Ukrajna ötödét negyedik éve megszálló ország elnöke.

Aztán még tett egy udvariassági kört Trump felé, megjegyezve, hogy nem hiába mondta sokszor a Fehér Házba négy év szünet után visszatért republikánus elnök, hogy ha ő maradt volna az ország élén 2020-2024 között, akkor nem tört volna ki a háború. „Én hiszem, hogy ez valóban így van, ezt megerősítem” – mondta Putyin.

Hogy ezt megengedhette, arra Trump beszéde volt a bizonyíték: az amerikai elnöknek egyetlen szava sem volt arra, hogy tárgyalópartnere, az Ukrajna elleni háborút elindító Oroszország elnöke az ő elődjét tette felelőssé a háborúért. Trumpnak az is belefért, hogy Putyin az európaiakról csak amolyan zavaró tényezőkként beszéljen: „Bízunk abban, hogy Kijevben és az európai fővárosokban mindezt konstruktív szellemben értékelik és nem gördítenek elé akadályt. Nem próbálják provokációval, kulisszák mögötti intrikával megakasztani a közelgő haladást” – mondta Putyin, miközben a találkozó utáni elnöki nyilatkozatok alapján épp a haladásra nincs bizonyíték.

Putyin lehet, hogy csak a felszínen jött ki jól az egészből

Pedig lehetett volna akár botrány is a találkozóból, látványos jelzéssel arra, hogy megbeszélés diplomáciai kudarc volt. Elvégre Trump előzetesen arról beszélt, hogy egy eredménytelen találkozónak komoly következményei lesznek Putyinra nézve, a pénteki találkozó igazi próbatétel lesz arra, hogy kész-e tenni a békéért vagy csak az időt húzza és valójában mindent a fronton akar elérni. „Tűzszünetet akarok látni” – mondta Trump útban az alaszkai Anchorage felé és bár nem zárta ki, hogy ez nem történik meg a találkozó napján, azért hozzátette, hogy akkor ő nem lesz boldog.

Híradásokban arról is szó volt, hogy ha a tárgyalások rosszul mennek, akkor közös sajtótájékoztató sem lesz, hanem mindenki külön lép fel a pódiumra. Ehelyett együtt jöttek, kedélyeskedtek, Putyin gazdasági együttműködésről, nyersanyag-kitermelésről, számítástechnikai, űrtechnológiai kooperációról beszélt és arról, hogy „jó napot, kedves szomszéd” fordulattal köszöntötte az Alaszka révén valóban lényegében szomszédos Egyesült Államok elnökét. Ő pedig válaszul elviccelődött azon, hogy itt van az orosz delegációban egy csomó, a lapok címlapjairól ismert ember, akik „majdnem annyira híresek, mint a főnökük”, majd megjegyezte, hogy „főleg ez itt” – vélhetően az első sorban ülő Szergej Lavrov külügyminiszterre utalva.

Trump Putyint a keresztnevén szólítva köszönte meg a találkozót, újabbat is kilátásba helyezve, és még Putyinnak azt a felvetését sem utasította vissza, hogy az a találkozó lehetne akár Moszkvában is. Mindezt úgy, hogy előtte Trump a sajtónak azt mondta, nem lesz másik találkozó, ha nem lesz eredmény.

Márpedig látható eredmény nem volt és valójában majd a következő napok mutatják meg hogy Putyin jól mérte-e fel, hogy meddig mehet el Trumppal vagy túllőtt a célon. Az amerikai elnök eddigi reakciói alapján nem lőtt túl, de Trump korábbi diplomáciai kanyarjai ismeretében ezt sem lehet kizárni. Elvégre Ukrajna támogatását nem nullázta le, igaz, vissza nem térítendő támogatás helyett ezt piaci alapon akarja vinni, amit a NATO európai tagjai révén meg is valósít. Erre emlékeztetett is az alaszkai találkozó előtt, megjegyezve, hogy országa pénzt csinál: „Mi küldjük a fegyvereinket, a NATO meg nekünk a szép nagy csekkeket”.

A semmi után 10/10-re értékelt Trump

Bár kudarcról a házigazda nem beszélt, az mégis jelzésértékű, hogy a találkozó sokkal rövidebb volt az eredetileg 6-7 órásra vártnál, és a delegációk közös ebédje is elmaradt.

A sajtó előtti szereplést általában élvező Trump sem adott lehetőséget a kérdésekre ahogyan Putyin sem: ez lehet a vendéglátó előzékenysége a hatalom által nem kontrollált sajtótól idegenkedő vendég felé, de esélyes, hogy Trumpnak sem lett volna kedvére semmilyen kérdés, mert nincs semmilyen felmutatható eredménye a találkozónak, amely után ő és Putyin is hamar felszállt a maga gépére.

Mindez éles kontrasztban volt a fogadtatással: Trump még tapsolt is, amikor az orosz elnök közeledett felé a vörös szőnyegen, majd bizalma jeléül lapogatta őt és a protokollt trumpos lazasággal értelmezve beinvitálta az orosz elnököt a saját elnöki autójába, amit Putyin el is fogadott.

Putyin láthatóan elemében volt, grimaszokat vágott a sajtó felé a megbeszélések előtti fotózkodásnál. Az újságírók a válasz reménye nélkül dobták be kérdéseiket, főleg Putyinnak, a tűzszünetről, arról, hogy leállítja-e a civilek gyilkolását, egészen addig, míg Trump egy köszönömmel, Putyin pedig egy „gyerünk!” kiáltással ki nem tessékelte a sajtót a teremből. Az eredetileg részben négyszemköztinek tervezett találkozó helyett rögtön a külügyminiszterekkel és tanácsadókkal kibővített találkozó aztán három órán át tartott, ami sok is lehetne, de annak ismeretében, hogy a diplomaták 6-7 órára számítottak, és hogy a munkaebéd is elmaradt, inkább kevés.

„Ha a dolog nem működik, gyorsan eljövök” – mondta a Fox Newsnak Trump a találkozó előtt, és valójában tényleg aránylag gyorsan eljött. Igaz, azt sem a sajtótájékoztatón, sem a Fox Newson Sean Hannitynek adott interjújában nem mondta, hogy a találkozó rosszul sült volna el.

Sőt, ellenkezőleg: Hannitynek 10/10-esre értékelte a megbeszélést, nagy elismeréssel beszélt Putyinról és Oroszországról. „Két nagyon fontos ország vezetője találkozott” – mondta, külön kiemelve, hogy ők a világ két legfontosabb atomhatalma. Ez kétségtelenül így van, de ettől még nem világos, mitől sikeres egy előzetesen sorsdöntőnek mondott, majd eredmények nélkül záruló találkozó.

Trump az amerikai választás kritikájához is Putyint idézi

A félórás interjúban semmilyen, Putyinnal megvitatott konkrétumról nem beszélt, de az orosz elnök itt is jó pontokat szerzett Trumpnál, ugyanis az elnök szerint a megbeszélések ismeretében egyelőre nem kell gondolkodnia újabb, Oroszországot célzó szankciók bevezetésén. Igaz, korábban beszélt arról, hogy ezt másodlagos vámok formájában megteheti azokkal az országokkal szemben, amelyek orosz kőolajat, földgázt vagy fegyvert vásárolnak – India például már ilyen büntetővámmal néz szembe szeptember közepétől. A leírás Kínára is illik, ám egyelőre a két ország közötti vámháború nem tart itt. Trump egy rövid geopolitikai elemzésbe is belement az interjúban: Oroszországnak nagy területei vannak, Kínának meg sok lakója, ezért utóbbinak szüksége van előbbi földjeire, ezért a két ország valójában természetes ellenfele, nem pedig partnere egymásnak, tehát nem tart attól, hogy kínai dominancia mellett Oroszország szoros szövetségre lép, noha vannak erre utaló jelek.

Putyinnak mindebből a legfontosabb vélhetően az, hogy újabb szankciókra egyelőre nem kell számítania. Trump azt azonban nem árulta el, mivel érdemelte ezt ki Putyin. Azt is csak általánosságban mondta Trump, hogy több, Ukrajna számára teljesíthető, kulcsfontosságú dologról beszéltek az orosz elnökkel és most Volodimir Zelenszkij térfelén pattog a labda. Ezzel az ukrán elnökre hárította tehát a felelősséget, ha a későbbiekben sem közelednének a békéhez. Mindezt úgy, hogy sem az interjúban, sem a konkrétumok kicsikarását ígérő találkozó utáni sajtótájékoztatón – ahol az előzmények alapján ez a béketeremtő szerepére büszke Trumpnak is presztízskérdés lett volna –, semmit nem tudott mondani a háború rendezésének menetrendjéről. Azt sem lehet kizárni, hogy épp ez a presztízskérdés az akadálya annak, hogy Trump hajlandó legyen elismerni, ha a találkozója Putyinnal valójában eredménytelen volt.

Hannity is előzékeny volt Trumppal, jutott idő a 2016-os megnyert és a 2020-as elvesztett választásokra, az elnök fényezésére, és az interjú egyik legbizarrabb része volt, amikor a választásokról beszélve Trump megjegyezte, hogy még Putyin is szörnyülködött azon, hogy Amerikában levélben lehet szavazni: „Vlagyimir Putyin okos fickó, azt mondta, nem lehetnek tiszták a választások levélszavazatokkal. És azt is mondta, hogy nincs ország, amelyik ezt lehetővé teszi”. Ez egyrészt annyira nem igaz, hogy Oroszországban is van rá lehetőség, másrészt nehéz hová tenni azt, hogy az amerikai választási rendszert maga az Egyesült Államok elnöke kritizálja, méghozzá, úgy, hogy érvként a tiszta választásokat még a putyini rezsim puhább éveiben is csak a hatalmon lévő elnök megerősítésének rituáléjaként kezelő orosz állam vezetőjének szavait dobja be.

Trump nyilatkozatai alapján tehát a 26. éve hatalmon lévő Putyin hiteles forrás az amerikai demokrácia állapotának értékelésére, és bármiféle érdemi békejavaslat híján, Ukrajna területének ötödét megszállva is konstruktív partner a háború lezárásában, akivel Trump már a háromoldalú, Zelenszkij bevonásával számoló tárgyaláson gondolkodik.

Ez önmagában pozitív gondolat, hiszen megfelel annak az ukrán és európai elvárásnak is, hogy a megtámadott ország feje felett ne szülessen döntés, ugyanakkor Kijev szerint Putyin az eddigi amerikaiakkal és ukránokkal folytatott megbeszéléseket időhúzásra használta. Egyelőre nem látszik kivételnek ez alól az alaszkai találkozó sem, amelyet Trump a tervek szerint átbeszél Ukrajnával és az európai szövetségesekkel.

Kijev rosszabbtól is tarthatott

Bár egy érdemi, mindenre kiterjedő, előfeltételek nélküli tartósabb tűzszünetet Ukrajna örömmel fogadott volna, az ország vezetése valójában azt is megnyugvással fogadhatja, hogy semmilyen megállapodás nem született Trump és Putyin között. A napokban ugyanis az amerikai elnök többször utalt arra, hogy Ukrajna bizonyos területekről lemondva teremthetne békét – miközben semmilyen biztonsági garanciát nem ígért az Egyesült Államok. Putyin nyilatkozata aligha nyugtathatta meg Kijevet, miszerint Oroszország is fontosnak tartja Ukrajna biztonságát és Moszkva dolgozik is ezen.

Trump semmivel sem alátámasztva többször beszélt előrelépésről. Miközben elismerte, hogy nem értek célt, azt mondta, hogy sok ponton egyetértenek – hogy miben, az nem derült ki. Arra sem válaszolt, hogy miben nem, azaz, hogy mi volt az akadálya a tűzszünetnek.

Trump azzal zárt, hogy Zelenszkijen múlik a siker, és ennek érdekében, ha kell, kész ő maga is megjelenni harmadikként egy orosz-ukrán elnöki találkozón. „Nem mintha ott akarnék lenni, de biztos akarok lenni a megegyezésben, amire most jó esélyünk van” – mondta Trump az interjúban, de azért végül elismerte: a hat-hét konfliktus közül, aminek belevágott a lezárásába, ez tűnt a legegyszerűbb feladatnak, de aztán azzal szembesült, hogy ez a legnehezebb mind közül.