Szinte rabszolgaként robotoltak napi 18 órákat, állva elaludtak, és még a fizetésüket is lenyúlták
Napi akár 18 óra kőkemény fizikai munka, elgémberedő kezek, átirányított fizetés, szinte zéró szabadnap és persze végtelen indoktrináció. Beszámolók szerint ezek jellemzik a rabszolgasorba süllyesztett, Oroszországba „exportált” észak-koreai kétkezi munkások mindennapjait.
Észak-Korea és Oroszország szoros szövetsége 2023-ban kezdődött, bár azt eleinte tagadták a felek, hogy Kim Dzsongun rezsimje Vlagyimir Putyin Ukrajna ellen indított háborújában is segítséget nyújtana. Aztán egyre több információ érkezett az észak-koreai hadianyag-szállítmányokról, az ukránok pedig egyre többször mutogatták a lelőtt, észak-koreai gyártmányú rakétákat, egyéb lőszereket. Később észak-koreai katonák ezrei segítettek az orosz erőknek az ukránok kurszki betörése után. Az oroszoknak végül áprilisra sikerült visszafoglalniuk a korábban megszállt területeket.
Az Észak-Koreával stratégiai partnerségi megállapodást kötött Putyin azonban igyekszik még jobban kihasználni a szövetséget. Mivel Oroszország távolabbi területein a népesség egyre nagyobb százalékát vezényelték a frontra, valamint a munkaképes és hadköteles korú férfiak közül sokan még a háború eleji részleges mozgósítás miatt elmenekültek az országból, nemcsak katonából, hanem munkásból is hiány keletkezett. Úgy tűnik, ezt is részben az észak-koreai rezsim segítségével igyekeznek rendezni.
A BBC a dél-koreai hírszerzéstől úgy értesült, hogy Oroszország egyre nagyobb arányban függ az észak-koreai munkásoktól, így részletesebben utánajártak az ügynek. Beszéltek hat, Oroszországból elmenekült észak-koreai munkással, kormánytisztviselőkkel, kutatókkal és olyan emberekkel, akik a munkások kimentésében segédkeznek. Az hamar kiderült, hogy az észak-koreaiak szörnyű körülmények közt dolgoznak, miközben Kim Dzsongun rezsimje egyre lehetetlenebbé teszi a szökéseket.
Napi 18 óra munka, állva elalvás
Az egyik, Dzsin álnevű munkás azt mesélte a BBC-nek, hogy először az orosz Távol-Keletre került, a reptérről egy észak-koreai ügynök egyenesen egy építkezésre kísérte. Világosan meg lett neki mondva: nem beszélhet senkivel, ne is nézelődjön. „A külvilág az ellenségünk” – mosta át menet közben az agyát az ügynök. Másokkal együtt őt is toronyházak építésére fogták be, napi 18 órákat kellett dolgoznia. Olykor reggel 6-kor kellett kelnie, és másnap hajnali 2-ig dolgoznia. Munkájáért évi két szabadnap járt. Egy Tae álnevű dolgozó így emlékezett vissza:
„Rémisztő volt felkelni, és rájönni, hogy újra ugyanazt a napot kell végigcsinálnod.”
Taenak tavaly sikerült megszöknie Oroszországból. Felidézte, hogy egyik reggel arra kelt, hogy nem tudja használni a kezeit, amik szinte lebénultak az előző napi kemény munkától. „Egyes emberek elhagyták a helyüket, hogy napközben aludjanak, vagy állva elaludtak, de a felügyelők megtalálták és megverték őket” – emlékezett vissza egy Csan álnevű férfi. Szerinte olyan volt az egész, mintha halálukon lennének.
Kang Dongvan, a dél-koreai Dong-A Egyetem oktatója már többször Oroszországba utazott, és beszélt északi dolgozókkal, akiknek az életét pokolinak nevezte. „Nagyon veszélyes helyzeteknek vannak kitéve. Éjjelente a fényeket is leoltják, és a sötétben dolgoznak, kevéske biztonsági felszereléssel” – mondta. Egy Nam álnevű férfi azt mondta, egyszer négy méter magasról esett le, összezúzta az arcát, de a felügyelők nem engedték kórházba.
A BBC által megszólaltatott munkások beszámolói alapján éjjel-nappal az építkezések helyszínein vannak, a területet a folyamatosan figyelő észak-koreai ügynökök miatt nem tudják elhagyni. Mocskos, zsúfolt konténerekben vagy befejezetlen lakóházakban alszanak, ponyvákkal próbálják kint tartani a csontig hatoló hideget.
Nemzetközi rabiga
„Egyáltalán nem újdonság ez a témakör, régre visszanyúló dolog” az észak-koreai munkások foglalkoztatása Oroszországban, mondta Csoma Mózes Korea-kutató, volt szöuli nagykövet. A Telexnek a szakértő felidézte, hogy a Szovjetunió összeomlásának végén vetődött fel, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő orosz távol-keleti régió (Vlagyivosztok és Habarovszk térsége) észak-koreaiakra támaszkodhatna. Phenjan állami cégek szervezésében küldött dolgozókat, ez valutabevételt jelentett a rezsimnek. Eleinte arról lehetett tudni, hogy észak-koreai brigádok favágókként dolgoznak az orosz Távol-Keleten, „teljesen elszeparáltan, lényegében munkatábori körülmények között”.
A kilencvenes években ezek a körülmények Oroszország-szerte visszhangot váltottak ki, elterjedt, „hogy ezekben a táborokban fű alatt kivégzéseket is végrehajtottak” – idézte fel Csoma. Az ezredforduló környékén már észak-koreai munkásbrigádok is mentek dolgozni vlagyivosztoki építkezésekre. A fizetés 10 százalékát kapta meg a munkás, 90 százalék a koreai állami cégekhez ment. „Az állam keres pénzt a munkavállalói révén” – foglalta össze Csoma a rendszer működését.
Észak-Korea ekkoriban nemcsak Oroszországba küldte dolgozóit, hanem Kínába, sőt a 2000-es évek első felében még az Európai Unióba is.
2006-ig Lengyelországban hajóépítő üzemekben robotoltak az észak-koreaiak, Csehországban pedig varrónők dolgoztak – de Magyarországon nem terjedt el a vendégmunkájuk. 2006-tól, az első észak-koreai nukleáris próbarobbantás után az uniós országok leállították a munkavállalási vízumok kiadását. A 2010-es évekig még a Közel-Keleten – például a katari futball vb-n is – dolgoztak, sok kritika is megjelent a sajtóban, hogy közvetve a rakétateszteket finanszírozzák a stadionépítésekből.
Oroszországban továbbra is zömmel építkezéseken dolgoznak, illetve favágó munkákat végeznek, kritikus létesítmények közelébe nem jutnak el Csoma szerint. Még a szocialista rezsimek időszakában is érzékeny téma volt, hogy észak-koreai diplomatákat, látogatókat, diákokat nem akartak a kritikus iparágak, infrastruktúra közelébe engedni. Ugyanis felmerült a kémkedés lehetősége, és féltek, hogy a szovjet–kínai elhidegülés időszakában Kínának adják tovább a titkokat.
A BBC is arról írt, hogy már az orosz–ukrán háború és a szoros együttműködés előtt is észak-koreaiak tízezrei dolgoztak Oroszországban, ezzel több milliárd forintnyi valutát biztosítva Kim Dzsongun világtól elzárt rezsimjének. 2019-ben aztán az ENSZ megtiltotta, hogy más országok észak-koreai munkaerőt alkalmazzanak, ezzel is meg akarták fosztani a készpénzbevételi forrástól az atomfegyveren munkálkodó diktatúrát. Emiatt sok észak-koreai munkásnak haza kellett térnie.
Koreaiak számokban
Tavaly azonban a dél-koreai hírszerzés értesülései szerint több mint tízezer munkást indítottak útnak Oroszországba. A feltételezések szerint a számuk később akár az 50 ezer főt is elérheti. Az észak-koreaiak a nagy építkezések mellett az IT- vagy textilipari szektorban is dolgoznak, megsértve ezzel a 2019-es ENSZ-tilalmat – írták a BBC riportjában.
Orosz kormányzati statisztikák szerint 2024-ben 13 ezer észak-koreai lépett be az országba, ami tizenkétszeres növekedés 2023-hoz képest. A tavalyi 13 ezerből nyolcezer fő diákvízummal érkezett, ami szakértők szerint orosz trükk az ENSZ-tiltás kikerülésére. Szergej Sojgu volt orosz védelmi miniszter júniusban elismerte, hogy közel ötezer észak-koreai munkás érkezhet Kurszk régióba újjáépíteni az Ukrajna behatolása miatt súlyos károkat szenvedett térséget. Egy dél-koreai tisztviselő szerint elég valószínű, hogy az oroszok által megszállt ukrán területek újjáépítésére is érkezhetnek észak-koreai munkások.
Andrej Lankov, a szöuli Kukmin Egyetem orosz–koreai kapcsolatokkal foglalkozó oktatója azt mondta a BBC-nek, hogy „Oroszország épp súlyos munkaerőhiánnyal küzd, és az észak-koreaiak jelenthetik a tökéletes megoldást”. Szerinte ők olcsók, keményen dolgoznak és nem is keresik a bajt.
Pénz? Az nincs
A BBC szerint sok észak-koreai abban reménykedik, hogy a külföldi építkezéseken majd kereshet annyi pénzt, amiből hazatérve lakást vásárolhat a családnak, vagy vállalkozást indíthat. Csak a legmegbízhatóbb embereket engedik külföldre, őket is alaposan átvilágítják előtte. A családjukat nem vihetik magukkal. A bérük nagy részét azonban a rezsim kapja, míg maguk a munkások 34-68 ezer forint körüli pénzt keresnek, amit csak végső hazatérésük után kapnak meg. Ezzel is igyekeznek megakadályozni a szökéseket.
Így nyilván sokkolja a munkásokat, amikor elkezdenek dolgozni a brutális körülmények között, éhbérért. Tae azt mondta a BBC-nek, hogy szégyellte magát, amikor megtudta, hogy más közép-ázsiai melósok harmadannyi munkával az ő bérének ötszörösét keresik. „Úgy éreztem, mintha egy munkatáborban lennék, egy rácsok nélküli börtönben” – érzékeltette helyzetét. Dzsin arra emlékezett vissza, hogy a többi munkás csak rabszolgának hívta őket, azt mondták nekik:
„Ti nem vagytok emberek, csak gépek, amik beszélni tudnak.”
Észak-Koreában csökken a születésszám, másfél-két éve bejárta a világsajtót, hogy Kim Dzsongun drámai beszédet intézett az észak-koreai nőkhöz, felszólítva őket, hogy tegyenek lépéseket a születésszám növekedéséért – idézte fel Csoma Mózes. Azonban szerinte a 14-15 ezer fős katonai kontingens és a több ezer munkás kiküldése az öregedő lakosság ellenére „a rezsim szempontjából kihagyhatatlan lehetőségek”, remek valutabevételt jelentenek. 800 dollár egy észak-koreai munkás havi fizetése, ennek tíz százalékát kapja kézhez, mondta Csoma is.
„Nagyon korlátozott azon kiviteli cikkek száma, amit Észak-Korea exportálni tud: nyersanyagok, megkérdőjelezhető fegyverüzletek” – magyarázta a szakértő, aki szerint a leginkább exportálható a saját munkaerő, ami „meghatározó és nélkülözhetetlen”. Ha valamennyi ENSZ-tagállam beszüntetné a munkavállalói vízumok kiadását, valóban nagyon súlyos helyzet alakulna ki az észak-koreai gazdaságban.
A Conversation egy meg nem nevezett német intézetre hivatkozva azt írta, hogy Észak-Korea 1,7-5,5 milliárd dollárt (kb. 574-1857 milliárd forintot) kereshetett 2023 óta az Oroszországnak eladott hadianyagon. Mindezek felett a rezsim évi félmilliárd dollárt (kb. 169 milliárd forintot) keres az orosz földön harcoló csapatai miatt.
A megoldás: szökés
A Dzsin fedőnevű munkásnak egy ponton azt mondta a főnöke, végül egy petákot se fog kapni munkájáért, amikor hazatér, mert az államnak szüksége van a pénzre. Ekkor döntötte el, hogy akár élete kockáztatásával is megszökik. Tae azután döntött a menekülés mellett, miután látott egy YouTube-videót arról, mennyit keresnek a dél-koreai dolgozók. Végül egy szemeteszsákba csomagolta a holmiját, pokrócokkal kitömte az alvóhelyét, hogy úgy tűnjön, fekszik valaki az ágyában, majd éjjel kiosont a táborból. Odakint taxit fogott, majd több ezer kilométert utazott azért, hogy találkozzon egy ügyvéddel, aki segített neki Szöulba jutni.
Sok munkás vesz magának – alapból tiltott – dugitelefonokat abból a pici pénzből, amit alkoholra-cigarettára kap az építkezéseken, ezeken tájékozódnak, merre induljanak.
Csoma Mózes azt mondta, hogy az 1990-es évek első fele óta „bizonytalan intenzitással elő-előfordul” a szökés Oroszországból. Zömmel azok szöknek el, akiknek nincsenek otthon családi kapcsolataik. „Nem arról van szó, hogy az illető összeszedi a cókmókját, és hegyen-völgyön keresztül elindul Dél-Korea felé”, hanem a nagyobb városok dél-koreai külképviseletére mennek, például Vlagyivosztokban is van ilyen – fejtette ki. A külképviseletek telefonszámai könnyen megtalálhatók, a szökni vágyók előre egyeztetnek velük telefonon, és amikor lehetőségük van, taxiba szállnak, és odamennek. A dél-koreai diplomaták akár külső helyszíneken is várják az illetőket, a továbbutazást pedig már a déliek állják. Ez azért is az érdekük, mert az emigránsokat aztán Szöulban alaposan kihallgatja a titkosszolgálat.
A Kínában lévő észak-koreai polgárok menekülése bonyolultabb, kalandosabb, mert Pekingben körbe van véve a dél-koreai nagykövetség, komoly a kínai ellenőrzés a környéken. Amikor Kínában előfordultak menekülések, azok dél felé, Vietnám vagy Laosz irányába történtek. Ezeket a menekítéseket dél-koreai embercsempészek szervezik, többen kifejezetten erre szakosodtak, ők sokszor misszionáriusoknak adják ki magukat.
A phenjani rezsim a szökések miatt fokozta a munkások jogainak visszanyesését. Az egyetemi oktató Kang szerint másfelől komoly ideológiai tréninget kapnak, aminek során bizonyítaniuk kell hűségüket Kim Dzsongun felé. Korábban havi egyszer kis csoportokban elhagyhatták a munkások az építkezéseket, de ezeket az alkalmakat gyakorlatilag megszüntették. Egyes helyeken megmaradt ez az opció, ellenben nagyobb csoportokban engedik ki a munkásokat, és a mozgásukat fokozottan ellenőrzik. A szigorítások eredményeként a szökések száma megfeleződött, és tavaly ez már csak tíz munkásnak sikerült. A másik egyetemi oktató, Lankov szerint a szigorítások még több észak-koreai munkás érkezését készíthetik elő, a kölcsönmunkaerő áramlása pedig a háború vége után is fennmaradhat.
Kína is alkalmazta a koreai munkásokat
Kína is nagyobb számban vonzott észak-koreai munkavállalókat, de 2024 végétől azt látni, hogy a pekingi vezetés elkezdte felfüggeszteni a koreai munkavállalói vízumok kiadását. Csoma szerint az oroszokkal való rivalizálás áll a háttérben, ugyanis Pekingnek nem tetszik, hogy Észak-Korea kiáll Oroszország mellett, és fegyveres erőket küld a front közelébe. Kína részéről a vízumkorlátozások tehát gyakorlatilag büntetőintézkedések.
Az oroszok/szovjetek és a kínaiak mindig is versenyeztek Észak-Koreáért, Phenjan ezt jól kihasználta, ingázott a két nagyhatalom között. Szakadás azért nincs a rezsim fő támaszának számító Pekinggel, az 1990-es évektől a Covid korszakáig Kínának meghatározó szerepe volt Észak-Korea életében, a külkereskedelemben pláne. „Most a Kínának való, fojtogató kitettségnek lett egy alternatívája”, de még mindig nem 50-50 százalékos partner a két nagyhatalom, azonban Kína felé a korábbi 90 helyett már csak nagyjából 70 százalékos a kitettsége Kim Dzsongun országának.
Orosz támasz, veszélyesebb Észak-Korea
„Az ukrán konfliktus kapóra jött Észak-Koreának”, az ENSZ Biztonsági Tanácsában ülő egyik tagállamnál sikerült „felsrófolni a saját értékét, és Oroszország részéről komoly érdekek fűződnek Észak-Korea feltétlen támogatásához” – mondta Csoma. Kimnek megnőtt a zsarolási potenciálja, kaptak orosz katonai technológiákat, például kémműholdat tudtak pályára állítani. A következő céljuk az atommeghajtású tengeralattjáró építése. Ezen felül az észak-koreai katonák értékes harci tapasztalatot szereznek a képzett ukrán haderővel szemben, tanulják a mesterséges intelligenciával és drónokkal megtámogatott hadviselést. Az észak-koreai fegyverzetet is éles körülmények között tesztelik a harctéren.
„Jelenleg csak három ország van a világon, amelynek megvan a tapasztalata egy modern háború megvívására egy nagyon hosszú frontvonalon, voltaképp minden hagyományos, elérhető eszközt felhasználva” – mondta Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője. Szerinte már Észak-Korea biztosítja Oroszország 122 és 152 milliméteres tüzérségi lőszereinek 40 százalékát.
A közeli viszonyt jól jelzi, hogy Putyin a Donald Trump amerikai elnökkel tartott pénteki alaszkai csúcstalálkozója előtt telefonon beszélt Kim Dzsongunnal. Ebben dicsérte az észak-koreai katonák „bátorságát, hősiességét és önfeláldozó szellemiségét” – írta az NBC. Kim jelezte, a jövőben is minden téren támogatja az orosz vezetést.
A Trump–Putyin-találkozó előtti telefonról Csoma azt mondta, ez alapvetően szimbolikus volt, amivel Phenjan demonstrálni akarta, hogy része volt a kurszki ukrán front felszámolásában.
Az orosz győzelem napi ünnepségen is ott voltak májusban a katonáik, akik az orosz elnökkel is találkoztak. Ez emlékeztette az oroszokat, hogy helyt álltak, és komoly áldozatokat hoztak. Erről szólt Kim telefonja is, jelezte, hogy „részük van abban, hogy így alakultak a fejlemények”. Személyesen nem lehetett ott Alaszkában, de demonstrálni akarta saját fontosságát.
