Az Európai Parlament (EP) közlekedési ügyekkel foglalkozó szakbizottsága hétfőn elfogadta a második olvasatos álláspontját a légi utasok jogairól szóló jogszabály tervezett módosításáról. A javaslatot a testületben ülő képviselők közül senki sem ellenezte: 34-en támogatták, ketten a részben fideszes alapítású Patrióták Európáért frakcióból tartózkodtak.
A testület közleménye alapján „határozottan kiállnak a jelenlegi szabályok mellett”. Szeretnék fenntartani a légi utasok „jogát a jegyár visszatérítéséhez vagy átirányításához, valamint a kártérítés igényléséhez, ha a járat több mint három órát késik, törlik vagy ha megtagadják tőlük a beszállást”.
A javaslatról az Európai Unió miniszteri Tanácsával kell megegyezniük, és ahogy arra a közlemény utal, három helyett négy-hat órát akarnak, amivel az EP-szakbizottsági álláspont nem ért egyet. A járat távolsága csak a 300-600 eurós kártérítés mértékénél számítana.
A kártérítésre egy közös űrlapot vezetnének be, és azt is szeretnék, hogy ezt két napon belül előre kitöltve küldjék el a pórul járt utasoknak. A visszaküldésére egy évet adnának, de járattörléskor vagy a beszállítás megtagadásakor azonnali kompenzáció járna.
A szakbizottsági képviselők egy listát is meghatároznának a kivételekre, mint például a természeti katasztrófák, háborúk, időjárási viszonyok vagy előre nem látható munkaügyi viták.
Az EP-álláspont egy, az ülés alá beférő személyes tárgy – akár kézitáska – mellett egy felvihető poggyászt ingyenessé tenne, amíg a hossza, szélessége és magassága összege nem több 100 centiméternél, a súlya pedig hét kilogrammnál.
A képviselők az olyan díjakkal is leszámolnának, mint amelyet a check-innél számítanak fel, ha valaki elüti a nevét, vagy amikor egy 14 éven alulit a kísérője mellé ültetik. Az utasoknak joguk lenne a papíralapú beszállókártyához is.
Andrej Novakov, a javaslat EP-felelőse (jelentéstevője) azzal érvelt, hogy az idősek nehezen tudnak okoseszközöket kezelni, azt pedig „immorálisnak” nevezte, hogy a szülőknek fizetniük kelljen, ha a gyerekeik mellé akarnak ülni. Jan-Christoph Oetjen árnyék-jelentéstevő úgy vélte, a mostani szabályok alapján kártérítésre jogosult utasok kétharmadát kizárnák, ha a háromórás határidőt négyre tolnák ki.
A Wizz Air ugyanakkor már az EP első olvasatos álláspontjánál arra figyelmeztetett, hogy a javaslat „megszüntetné a jelenlegi szabad kereskedelmet és drágábbá tenné a repülést több millió utazó számára”. A légitársaságoknak bele kellene kalkulálniuk a kézipoggyász árát az alap jegyárba attól függetlenül, szükségük van-e rá.
Ahogy azt korábbi cikkünkben írtuk, a szabályokról a tagállami Tanáccsal kellene megegyezni, de a javaslatot már 2013 óta őrlik. A kormányok júniusban kötöttek politikai megállapodást, és
az Euractiv szerint itt a magyar kormány átállt a „fogyasztóbarát koalícióból”.
Egy június eleji miniszteri találkozón a kormány képviselője még arról beszélt, hogy az egymás közti alkut akkori formájában „nem áll módunkban támogatni”. Nem sokkal később már a Telexnek küldött válasz alapján „a Tanács ülése során
pontosított, kompromisszumos javaslat továbbtárgyalási szándékát támogatta a mielőbbi megfelelő megoldás kialakítása érdekében”.
A tárca szerint „ezzel az álláspontjával – egyrészről – teret adott a légi utasjogi kérdések mielőbbi, de – másrészről – az utasok jogainak maximális védelmét szolgáló megoldás mentén történő rendezéséhez, tehát kitart a korábbi álláspontja mellett.
a feltételes hozzájárulásának elmaradása többéves csúszást is eredményezhetett volna az utasjogok megfelelő kidolgozása és megfelelő rendezése tekintetében.”
a végső jóváhagyást az Európai Bizottság hatásvizsgálatához kötötte.
A tanácsi álláspontról a miniszteri testület szeptember végén szavazott – a magyar kormány húsz másikkal együtt igennel. A többiek közül négyen elutasították a javaslatot, ketten tartózkodtak (utóbbi gyakorlatilag udvarias nemnek számít).
A többséghez legalább 15 tagállam kellett, nekik az EU-ban lakók 65 százalékát kellett képviselniük. Utóbbi a Tanács szavazatszámlálója alapján épp csak meglett, és a magyar kormány nélkül bukott volna az álláspont.
Novakov a hétfői megállapodás utáni sajtótájékoztatóján bizalmatlanságra és arra panaszkodott, hogy eléggé messze vannak a Tanácstól.
A két testület második nekifutásra próbál megegyezni, ami nagyon ritka az uniós döntéshozásban. Három hónapjuk van rá, hogy megállapodjanak, amit szükség esetén eggyel kitolhatnak. Itt a Tanács csak a parlamenti módosítókra reagálhat. Sikertelenség esetén jön az utolsó, harmadik olvasat egy egyeztetőbizottsági eljárással.
