„Nem mondhattam nekik, hogy turista vagyok” – megszólalt a kémkedés gyanúja miatt Boszniában előállított magyarok egyike

„Nem kémkedtünk, hanem titkos magánnyomozást folytattunk” – mondta a Telexnek a 73 éves Baráth György. Az évtizedek óta magánnyomozóként dolgozó férfit és kollégáját a múlt héten tartóztatta fel a rendőrség Bosznia-Hercegovinában, a bosnyák média szerint kémkedés gyanúja miatt. A hírről a Telex is beszámolt, ahogy arról is, hogy Baráth Györgyöt és társát nem vették őrizetbe, szabadon távozhattak az országból.

Öt nappal az események után a Baráth és Partnerei Magánnyomozó Ügynökség belvárosi irodájában találkoztam a cégvezetővel, Baráth Györggyel. Mint elmondta, 1999-ben alapította a magánnyomozó céget, akkoriban ez a tevékenység még viszonylag új volt.

A titkosszolgálat világából jött

Sok magyar magánnyomozó korábban a rendvédelem vagy a titkosszolgálati világból jött, Baráth ez utóbbiak közé tartozik. A rendszerváltás előtt a katonai titkosszolgálatnál, majd a kémelhárításnál, a rendszerváltás után pedig az Információs Hivatalnál, azaz a hírszerzésnél dolgozott. Életének ezen időszakáról mindössze annyit árult el, hogy hírszerzőként zömében külföldön, és nem irodában, hanem terepen volt.

Baráth a titkosszolgálatot a kilencvenes évek közepén hagyta ott. A privát szférában először biztonsági tanácsadóként, majd a kilencvenes évek végétől magánnyomozóként dolgozott. Amióta eljött a hírszerzéstől, nincs kapcsolata az állami szervvel – felelte, amikor erről kérdeztem. Tíz éven át – egészen tavalyig – a Magyar Detektív Szövetség elnökeként is tevékenykedett.

Magánnyomozói ügynökségéről azt mondta, hogy megbízóik 90 százaléka külföldi, és sok az üzleti, gazdasági célú megkeresés. De példaként említette, hogy viszonylag sok olyan megbízásuk van, amikor le kell ellenőrizniük egy adott állásra jelentkező munkavállaló hátterét. Nemcsak a Balkánon, hanem szerte a világban kapnak megbízásokat, például az Egyesült Államokban is. „Mexikó kivételével szinte mindenhol megfordultam már” – mondta, hangsúlyozva, hogy a magánnyomozói munkában rendkívül fontos a titoktartás.

Látszott rajtuk, hogy külföldiek

„Titok, hogy ki a megbízó. Titok, hogy mi a feladat. Az is titok, hogy mi a munkánk eredménye és azzal mihez kezd a megbízó” – közölte, ezzel is jelezve, hogy a Telexnek sem mondja el, kinek a megbízásából járt Boszniában. A boszniai munkáról mindössze annyit árult el, hogy egy üzleti célú magánnyomozás keretében egy célszemélyt kellett megfigyelniük, természetesen titokban. Beszélt arról is, hogy egy magánnyomozó a munkája során nem sérthet törvényt, nem követhet el bűncselekményt, ők is a törvényeket betartva végzik a munkájukat és ez alól a boszniai munka sem volt kivétel.

Kollégájával együtt a Bosznia északkeleti részén elterülő Majevica-hegység lábánál, a Jala folyó partján fekvő Tuzla városában szálltak meg, az országba október 20-án érkeztek. A Bosznia-hercegovinai Föderáció tuzlai kantonjában lévő Banovići
nevű kisvárosban dolgoztak, ami inkább városias jellegű falunak nevezhető.

„Nincsenek turisztikai látványosságok, nincsenek turisták. Ez a munkánk szempontjából azért nem volt túl jó, mert látszott rajtunk, hogy külföldiek, idegenek vagyunk” – magyarázta. A banovići munkájuk során gondosan ügyeltek arra, hogy ne legyenek túl közel a célszemélyhez. De egy – Baráth szerint feltehetően a rendőrséggel együttműködő – személynek a figyelmét így is felkeltették. Szerinte ő tett bejelentést róluk a helyi rendőröknek.

A helyszínen készített fotókat gyorsan kitörölték

„Éppen vettem ki valamit a kocsiból, amikor telefonált a társam, hogy rendőrök igazoltatják. Odamentem és láttam, hogy a kollégám körül három rendőr áll. Megkérdezték, mi járatban vagyunk a városban. Egy pillanatnyi gondolkodás után után úgy döntöttem, nem mondhatom azt, hogy turisták vagyunk, mert Banovićiben nem igazán vannak turisták…ezért elmondtam, hogy magánnyomozók vagyunk” – mesélte Baráth.

Elmondása szerint ekkor a rendőrök udvariasan megkérdezték, hogy megnézhetik-e, mi van az autójukban. „Természetesen megmutattam nekik. A kocsiban volt egy kamera, egy fényképezőgép és két rejtett kamera. Az egyiket gyorsan zsebre vágtam, de a másik egy sapkába volt rejtve, azt megmutattam a rendőröknek. Még volt annyi időnk, hogy a telefonjainkból a helyszínen készített fotókat gyorsan kitöröljük” – emlékezett vissza az igazoltatás körülményeire. Mindez október 22-én történt.

Az igazoltatás után a rendőrök arra kérték őket, hogy menjenek velük a helyi rendőrségre. Ott meghallgatták őket, de Baráth nem árulta el nekik sem a megbízó, sem a célszemély nevét. Ehelyett állítása szerint egy fedősztorit adott elő arról, hogy magánnyomozóként mégis mit keresnek Banovićiben. „Nyilván nem fedhettem fel a megbízót, sem azt, hogy ki valójában a célszemély. Azt mondtam, hogy egy Kovács István nevű férfit keresünk, akiről csak egy személyleírást tudunk. Őt kell megfigyelnünk. A telefonom elkérték, de szerencsére ekkor már ki voltak törölve a képek” – mesélte a magánnyomozó. Kovács István tehát csak egy kitalált karakter volt.

Megkérdezték: a magyar vagy az orosz titkosszolgálatnak kémkednek-e?

„Tudtuk, hogy semmit sem tudnak ránk bizonyítani, ezért konzuli védelmet sem kértünk” – mondta Baráth, aki szerint a történet egyik fontos eleme, hogy Boszniában nincsenek magánnyomozók. Boszniában törvény sincs, ami a magánnyomozói tevékenységet szabályozná, ezért a rendőrök szerinte nem is értették pontosan, mi is ez a munka.

A meghallgatásuk után a rendőrségről még aznap szabadon távozhattak, viszont az irataik nélkül és azzal a feltétellel, hogy másnap, október 23-én jelentkeznek az idegenrendészeten. „Eljöttünk a rendőrségtől, beültünk vacsorázni egy helyre” – mesélte, ezzel is cáfolva, hogy akár egy percig is őrizetbe vették volna őket, ahogy az a bosnyák sajtóban megjelent.

Másnap a tuzlai idegenrendészetnél már nemcsak rendőrök, hanem a bosznia-hercegovinai titkosszolgálat, az Információs Biztonsági Ügynökség (OSA) munkatársai is megjelentek. „Ők megkérdezték: a magyar vagy az orosz titkosszolgálatnak kémkedünk-e?” – emlékezett vissza a kihallgatásra Baráth. A bosnyák elhárítás emberei egyáltalán nem keménykedtek velük, normális hangnemben folyt a meghallgatásuk.

„Mondták, tudják, hogy korábban a magyar titkosszolgálatoknál dolgoztam. Ezt persze nem volt nehéz kideríteniük, mivel a magánnyomozói ügynökségem weboldalán fent van a részletes életrajzom, minden nyilvános. Nekik is elmondtam azt, amit a banovići rendőröknek: magánnyomozás keretében folytatunk titkos nyomozást. Persze a fedősztorit is újra előadtam arról a bizonyos Kovács Istvánról, és rá is tettem egy lapáttal. Mondtam nekik, hogy amíg ők itt kérdezgettek, addig a célszemély, az a bizonyos Kovács már rég lebonyolíthatta azt a találkozót, ahol meg kellene figyelnünk őt, de így elszalasztottuk ezt, ezért ki se fizet majd minket a megbízó” – mesélte a magánnyomozó.

Baráth szerint az idegenrendészetnél szerdán délelőtt 9-től nagyjából délután 3-ig tartott a kihallgatás, de közben egyértelművé vált, hogy a bosnyákok nem találtak semmit velük kapcsolatban, ami alapján meggyanúsíthatták volna őket. Pedig Baráth állítása szerint a bosnyákok „kitartóan próbálkoztak”.

A kihallgatás egy pontján közölték velük, hogy délután 5 órára vagy másnap reggel menjenek vissza az idegenrendészetre valamilyen dokumentumot aláírni. Baráth az előbbit választotta, elmentek egy közeli kávézóba inni egy kávét és valami üdítőt.

A magánnyomozó szerint ekkor érte őket az első meglepetés. „Felhívott egy bosnyák újságíró és arról érdeklődött, hogy mi vagyunk-e azok a magyarok, akiket kémkedés gyanúja miatt állítottak elő és akik egy bosnyák katonai létesítményt fényképeztek titokban. Mondtam neki, hogy ez kamu, nem történt ilyen” – mesélte a telefonhívásról Baráth. A Telexnek tagadta, hogy bármilyen katonai objektumot fotóztak volna, hozzátéve, hogy tudomása szerint Banovićiben nincs is katonai objektum. „Nem sokkal később egy másik boszniai internetes portáltól is hívtak név szerint, hasonló kérdésekkel zaklatva” – emlékezett vissza a kávézásra.

„Rendkívül érdekes célpontok” a bosnyák biztonsági szervek számára

Miután visszamentek az idegenrendészetre, közölték velük, hogy 15 napon belül el kell hagyniuk Boszniát. „Végül megkérdezték, melyik határátkelőhelyen hagyjuk el az országot. Mondtam nekik, hogy ott, ahol bejöttünk” – mesélte Baráth, aki meglepődött, hogy ez az egész sztori később „kémügyként” csapódott le a bosnyák, sőt a szerb és a magyar sajtóban is. Lapunknak is azt mondta: ők tényleg csak magánnyomozók és meg sem gyanúsították őket kémkedéssel a bosnyákok.

Baráthék előállításáról elsőként a Raport nevű boszniai újság számolt be. A lap azt írta, hogy a bosnyák titkosszolgálat, az OSA már október 20-án, tehát közvetlenül az országba való belépésük után bevonódott az ügybe. A lap értesülése szerint az OSA operatív információk alapján azonosította őket, mivel „rendkívül érdekes célpontok” voltak a biztonsági szervek számára. A bosnyák lap szerint az OSA azonnal bemérte őket, és minden lépésüket nyomon követte.

A Raport emlékeztetett rá, hogy a magyarok azt állították, azért jöttek Boszniába, hogy felvételt készítsenek bizonyos személyek találkozójáról Banovići környékén – állítólag külföldiekről –, de ezt az állítást a lap szerint „nem sikerült hitelt érdemlő bizonyítékokkal alátámasztani”. A Raport azt állította, hogy a bosnyákok úgy értékelték, Baráthék valójában hírszerzők, ezért is döntöttek kitoloncolásukról. Egyúttal egyéves beutazási tilalmat is kaptak Bosznia-Hercegovinába.

Baráth a Telexnek megerősítette, hogy kitoloncolták őket (a határozat szerint 15 napon belül kellett elhagyniuk az országot), de szerinte az OSA nem követte őket onnantól, hogy beléptek az országba, mert ha így lett volna, akkor a bosnyákok tudták volna, ki volt az „igazi” célszemélye a magyaroknak. „A magánnyomozói munkánk nem dekonspirálódott, sem a megbízónkat, sem a célszemélyünket nem tudták a bosnyákok beazonosítani” – mondta némi büszkeséggel a hangjában. Azt is tagadta, hogy az oroszoknak dolgoztak volna Boszniában.

Katonai objektum a közelben?

A Baráth által előadott verziót a Telex csak részben tudta ellenőrizni. A bosnyák településen és annak környékén, ahol ténykedtek, hivatalosan nincsen katonai objektum. Az, hogy ez mégis elterjedhetett a bosnyák sajtóban, talán arra vezethető vissza, hogy Banovići körül szénbányák voltak, és az egykori Jugoszlávia ilyen hegyes, zegzugos részeit Tito előszeretettel használta katonai objektumok elrejtésére. Találtunk arra utaló nyomot is, hogy egy régi al-Dzsazíra balkáni túraajánló szerint az egyik, Banovići közelében lévő kirándulóútvonalon van egy katonai objektum amit ki kell kerülni. Mindez azon alapulhat, hogy Bosznia-Hercegovina honvédelmi minisztériumának hivatalos oldala szerint 2015-ben az akkori honvédelmi minisztere meglátogatta a Banovićitől 45 kilométerre fekvő Kladanj városát és a „Konjuh hegyen lévő katonai objektumot”.

Azok a bosnyák sajtóértesülések sem voltak igazak, amely szerint a „magyar kémeket” őrizetbe vették – valójában még csak meg sem gyanúsították a magyarokat. De mivel Baráth a megbízójuk személyét nem árulhatta el, a mobiljaikon készült fényképeket pedig kitörölték, hogy a bosnyák hatóságok ne ismerhessék meg az igazságot, az általa elmondott történet valóságtartalmát mi sem tudtuk ellenőrizni.

Az pedig, hogy a bosnyákok kitoloncolták és egy évig be sem léphetnek az országba, két dolgot is jelenthet. Egyrészt azt, hogy a bosnyákok szerint igenis kémkedtek, csak ezt nem sikerült rájuk bizonyítani. De jelentheti azt is, hogy a bosnyákok nem akartak felsülni az üggyel, ezért valamit lépni kellett ellenük.

Bosznia-Hercegovina és Magyarország kapcsolata, valamint a térségben tapasztalható kémtevékenységek és politikai-diplomáciai játszmák miatt annyira nem meglepő, hogy a bosnyákoknak szemet szúrt a két magyar és gyanúsnak találták őket. Az pedig Szerbiával szoros politikai kapcsolatot ápoló és a szerbekhez hasonlóan oroszbarátként elkönyvelt Magyarország térségbeli megítéléséről árulkodik, hogy egy magyar magánnyomozótól Boszniában az ottani elhárítás emberei megkérdezik, az oroszoknak dolgozik-e. A bosnyákok gyanakvása akkor is érthető, ha Baráthék csak magánnyomozói munkát végeztek ott, mert a titkosszolgálati világban egyáltalán nem ritka, hogy hírszerzők magánnyomozóknak adják ki magukat, ezzel fedve el valós tevékenységüket.

A bosnyák–magyar kapcsolatok ebben az évben amúgy is meglehetősen viharosak, ez is szerepet játszhatott abban, ahogyan Baráth Györgyhöz és a társához viszonyultak a bosnyák hatóságok. Idén február 24-én a hivatalos indoklás szerint kiképzés és gyakorlat céljából 70 magyar TEK-es terrorelhárító lépett be Bosznia-Hercegovinába. A TEK-esek látogatása diplomáciai vihart kavart, ugyanis épp akkor mentek Boszniába, amikor Orbán Viktor oroszbarát szövetségesét, Milorad Dodikot első fokon elítélte a bíróság. Emiatt aztán a VSquare meg is írta, hogy a TEK-esek esetleg Dodik kimenekítése érdekében mehettek oda. De életszerűbb az a verzió, miszerint a művelettel a magyar miniszterelnök akarta demonstrálni kiállását a boszniai szerb politikus mellett.

Aztán márciusban Magyar Levente külügyi államtitkár Banja Lukában tett kijelentései komoly diplomáciai feszültséget okoztak Magyarország és Bosznia-Hercegovina között. A magyar politikus nyíltan támogatta a boszniai szerbek vezetőjét, Milorad Dodikot, és élesen bírálta a nyugati hatalmak balkáni politikáját, amit Szarajevóban belügyekbe való beavatkozásként értelmeztek. Az ügy miatt Bosznia-Hercegovinában bekérették Pósa Krisztián magyar nagykövetet a boszniai belügyekbe való beavatkozás gyanúja miatt