A szélrózsa minden irányából érkeztek menetelő diákok a vajdasági székhelyre, Újvidékre pénteken. November 1-én lesz egy éve az újvidéki állomás előteteje leszakadásának, ezért szombatra több tízezres megemlékezést-tüntetést terveznek a vasútállomás elé és az oda vezető sugárútra. Ahogy egy éve mindig, az egyetemisták és diákok szervezik azokat a gyalogos és kerékpáros meneteket, amik Szerbia különböző részeiről indultak el.
Egy éve leomlott, és 17 embert maga alá temetett a frissen felújított újvidéki vasútállomás előtetője. A tragédia 16 életet követelt, a tizenhetedik áldozat, egy fiatal orvostanhallgató édesanya pedig mindkét lábát elveszítette, és már sohasem élhet teljes életet. A baleset után azonnal demonstrációk szerveződtek, és miután több egyetemistát atrocitás ért a békés tiltakozások során, a diákság vette át a tüntetések szervezését, egészen széles körű támogatottsággal a hátuk mögött – a gazdáktól az ügyvédekig. Januárban a Telex is kilátogatott az egyik tüntetésre.
Van, ahol svédasztallal várják a menetelőket
Az első évforduló napjára a közel egy éve tartó kormány- és korrupcióellenes tiltakozásokat vezető egyetemi hallgatók megemlékezést szerveznek Újvidéken, amire egész Szerbiából rengetegen jelezték a részvételüket.
A Telex tudósítói egy Szabadkáról indult menetet értek utol Ókéren (szerb nevén Szmajevóban), ahol látható volt, a menetek miként működnek. A gazdák sokszor traktorokkal támogatják a fiatalokat, az ellátmányt viszik rajtuk, de a megfáradt gyaloglók is felszállhatnak. Mögöttük a mindenféle korú és nemű megemlékező-tüntető gyalogolt, sok esetben nemzeti zászlóba burkolva, nemzeti jelképekkel tűzdelve. A helyiek Ókéren is kvázi svédasztallal várták őket, ételt-italt adtak nekik ingyen.
Akikkel beszéltünk, egy év után is hisznek az ügyben, aminek Ókér az egyik szimbóluma. Az egyik fiatal, az előtető által halálra sújtott áldozat itt lakott. A mai napig a centrumban egy házfalra festett freskó emlékeztet rá. A menet az emlékére 16 perc néma csenddel adózott, utalva a 16 áldozatra. Találkoztunk zombori magyarokkal, akik szerint ebben a menetben tíznél nem több vajdasági magyar menetelt, de mintegy száz autóval igyekeznek majd többen a szombati újvidéki megemlékezésre.
Egy másik menetet Karlóca és Pétervárad között értünk el, ők a déli, muszlim többségű országrészből, a Szandzsákból menetelnek 16. napja – szintén utalva az áldozatok számára. Egyikük elmondta, részben a kisebbségeket érintő előítéletek ellen is menetelnek. Sokan egyébként tömegközlekedéssel igyekeznek eljutni Újvidékre, de – ahogy korábbi nagy szerbiai tüntetéseken már megtörtént – a vonatok és buszok is akadoznak, a szolgáltatások például bombariadó miatt állnak le. A tiltakozók szerint ezek nem véletlen anomáliák, hanem a tiltakozások és megemlékezések szándékos akadályozásai.
Hogy jutottunk idáig?
Az előtető leomlása óta eltelt év elég hosszú idő ahhoz, hogy a hatóságok végrehajtsanak egy alapos nyomozást, és bíróság elé citálják a tragédia feltételezett felelőseit, Szerbiában viszont ez idáig egyik sem történt meg. Így van ez annak ellenére, hogy már néhány nappal az előtető leomlása után tömegesen vonult utcára az újvidéki lakosság a felelősök elszámoltatását követelve.
Ezek a kezdeti megmozdulások aztán a mai napig tartó, az egész országra kiterjedő tiltakozási hullámot indítottak el, aminek fő zászlóvivői az ország egyetemistái lettek. Aleksandar Vučić elnök és a hozzá hű kormány azonban a felelősséggel kapcsolatban a tragédia utáni időszakban mélyen hallgatott, a felelősöket nem kereste aktívan. Ugyan néhány miniszter és Miloš Vučević miniszterelnök politikai felelősséget vállaltak az állomásnál és a későbbi tiltakozásokon történtek miatt – egyes diákokat a kormánypártokhoz köthető alakok bántalmaztak –, és lemondtak, de a tragédia felelősei nem lettek meg.
Néhány héttel az omlás után, november végén aztán elsőként a belgrádi Színház és Filmművészeti Egyetem (FDU) hallgatói vonták blokád alá az egyetemüket, őket pedig rövidesen követték az ország összes felsőoktatási intézményének hallgatói. Többpontos követeléseik központi eleme a felelősök elszámoltatása, és hogy olyan országot szeretnének, ahol működnek az állami intézmények, nem ismeretség alapján kerülnek emberek pozíciókba. Azóta szinte naponta tartottak megmozdulást az ország valamely pontján, és számos városban szerveztek olyan tüntetéseket, amelyekre az ország minden részéről tízezrek érkeztek.
A legnagyobb ilyen megmozduláson, március 15-én százezrek vettek részt a szerb fővárosban, és a független elemzők egyöntetű véleménye szerint ez volt Szerbia valaha volt legnagyobb tüntetése.
Az elmúlt év során a felelősök elszámoltatásán kívül Vučić sokféle módon próbálta elérni, hogy abbamaradjanak a tiltakozások. Volt, amikor békülékeny hangon szólította meg az egyetemeket blokád alatt tartó fiatalokat, máskor kedvezményes lakásvásárlási hitelprogramot hirdetett „a fiatalságnak”, de olyan is előfordult, hogy naplopóknak vagy külföldi ügynököknek nevezte őket. A vízválasztó a márciusi belgrádi tüntetés volt.
Az azóta eltelt időszakban egyre durvább módszerekhez folyamodott a szerb kormány: a békésen álldogáló tüntetőkre ráküldték a rohamrendőrséget, több helyen jelvény nélküli, fekete maszkot viselő verőlegények támadtak rájuk, de olyan is előfordult, hogy egy válogatott futballmeccsen a Vučićot kritizáló rigmusokat harsogó szurkolókra a szerb alvilági körökhöz tartozó emberek támadtak.
A kormánymédia is rendesen kivette a részét a megfélemlítésből: a nevüket és arcukat nyilatkozatokban vállaló diákok ellen brutális lejáratókampányokat indítottak, és mindannyiukra terroristaként kezdtek hivatkozni. Az elmúlt hetekben országszerte egyen-graffitik jelentek meg, amik azt hirdetik: „A blokádolók terroristák.”
Annak ellenére, hogy a szerb építési és közlekedési minisztérium idén nyári vizsgálata rossz állapotúnak minősített öt olyan – szintén felújított – állomásépületet, amely a felújított Budapest–Belgrád-vasútvonal mentén helyezkedik el, néhány héttel ezelőtt Vučić elnök váratlanul, a független sajtó kizárásával átadta a forgalomnak a Belgrád és Szabadka közötti felújított vasútvonalat. Ezt október elején a Telex is kipróbálta.
A kormánysajtó hangosan ünnepelte az eseményt, arról viszont mélyen hallgattak, hogy a Belgrád–Újvidék–Szabadka-vonal újvidéki megállója (egyelőre) valójában Péterváradon van, hiszen az újvidéki vasútállomás épületét még mindig nem használhatja az utazóközönség. A valamikori előtető helyét ma is biztonsági kordon választja el a közeli járdától, ahová az újvidékiek azóta is rendszeresen visznek virágot és mécsest.
Úgy tudni, maga az épület szolgáltat majd hátteret a szombati rendezvénynek, amire az ország számos városából érkeznek egyetemisták és megemlékezők. Csak Belgrádból ötezer fiatal indult útnak gyalog, a Novi Pazari Egyetem hallgatói pedig úgy tervezték meg útjukat, hogy az 16 napig tartson – minden áldozat előtt egy nap gyaloglással róják le kegyeletüket.
Szerbiában most nagy a készülődés, szinte tapintható a feszültség, és óriási várakozás előzi meg a szombati megemlékezést. A sebek végső gyógyulása viszont aligha várható mindaddig, amíg a felelősök szabadlábon vannak, és a korrupcióval vádolt kormány védelmét élvezik. A szombati eseményekről helyszíni beszámolókkal jelentkezünk.
