A Szilícium-völgy nagy bábmestere szerint az Antikrisztus már itt van közöttünk, és lehet, hogy Greta Thunberg az

„A szegények bolondok, a gazdagok legfeljebb csak különcök”

– adta híres ifjúsági regénye, a The Westing Game egyik szereplőjének szájába Ellen Raskin amerikai gyerekkönyvszerző. Ez a fanyar igazság nyilván sok ember fejében megfordult, akik az elmúlt években meghallgatták Peter Thiel valamelyik eszmefuttatását a küszöbön álló Apokalipszisről és a köztünk élő Antikrisztusról.

A techmilliárdos neves egyetemeken tartott előadásokkal, katolikus workshopokkal és milliós hallgatottságú podcast-interjúkkal megturnéztatott elméletében hardcore teológia keveredik animékből vett idézetekkel, befektetői tanácsok nevetséges vulgárpolitikai megfejtésekkel, rosszindulatú félreidézések az önreflexió teljes hiányával. Csakhogy mivel ezek a gondolatok a techszféra egyik úttörőjének és az amerikai jobboldal királycsinálójának szájából törnek elő, ezért máris fontos és árulkodó kordokumentumoknak számítanak.

Privatizálta a fél Gyűrűk urát

Az augusztusi MCC Feszten is beszédet mondó Thiel teológiáját a média azután kapta fel, hogy szeptemberben és októberben négy, egyenként nagyjából kétórás előadást tartott egy San Franciscó-i klubban. A telt házas rendezvénysorozat zárt körű volt, de az előadásokról azért készültek hangfelvételek, melyek természetesen azután több laphoz – köztük a Washington Posthoz, a Reutershez és a Guardianhez – is kiszivárogtak, a nem linkelt idézetek is ezekből a leiratokból származnak.

Thiel egyébként a harmadik előadásán azt mondta, azért ragaszkodott a média kizárásához, hogy ezzel is csigázza az érdeklődést. Mármint a tartalmi érdeklődést, mert San Franciscóban a klub elé démonmaszkos, death metalt bömböltető tüntetők táboroztak le, akik Thiel nagyon is evilági károkozására, a kiépülőben lévő amerikai megfigyelőállam technológiai támogatására, vagy az amerikai városokat csatatérként kezelő Donald Trump évtizedes múltra visszatekintő támogatására hívták fel a figyelmet.

Az 57 éves Peter Thiel a 21. századi technológiai ipar egyik legfontosabb alakja. Ő volt az egyik alapítója az online fizetést forradalmasító PayPalnek, korai befektetőként ő segítette világra a Facebookot. Jelenlegi, a Bloomberg számításai szerint 27 milliárd dollár értékű üzleti befektetései közül kiemelkedik a megfigyelőrendszerekkel foglalkozó, az ukrán kormánnyal és az USA hírhedt migránsvadász ügynökségével, az ICE-szal egyaránt szerződésben álló Palantír (óriási nomen est omen), illetve az AI által vezérelt fegyverrendszerek fejlesztésével foglalkozó Anduril.

A német származású, de gyerekkorában az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában cseperedő üzletemberben – a techszférában nem egyedüli módon – a futurisztikus technológia iránti elkötelezettség harmonikusan megfér a high fantasy iránti rajongással; jellemző, hogy Thiel nem kevesebb mint hat cége visel A Gyűrűk Urából privatizált nevet.

Azokról az emberekről, akik harmincon túl is képesek komolyan venni a Jó és a Gonosz szembenállásán alapuló tolkieni világképet, sokszor kiderül, hogy voltaképp A Gyűrűk ura ultrakonzervatív metaideológiájához ragaszkodnak. Ahogy azt korábban szépen összefoglaltuk, Tolkien univerzumában bizonyos (szinte kizárólag fehér) fajok eredendően szépek és jók, mások – jellemzően „füstös” és színesbőrű – fajok pedig rútak és rosszak. „A szereplők tulajdonságai nagyrészt a fajuktól és a családjuktól függnek, a jó oldalon álló szereplők végső célja pedig egy születéssel megszerezhető jogokra épülő, végtelenül hierarchikus múltbéli társadalmi rend visszaállítása”.

A meglehetősen disztopikus megfigyelő- és MI-rendszerek felett bábáskodó Thiel esetében sincs ez másként; azonban az üzletember jóval több egyszerű milliárdosnál, aki az innováció hanyatlása, a politikai korrektség vagy a baloldali egyetemek miatt morgolódik.

Thiel az amerikai (szélső)jobboldal nagy bábmestere, aki a techmogulok közül elsők között állt be Donald Trump mögé, J. D. Vance pedig konkrétan az ő alkalmazottjából lett politikus, majd az Egyesült Államok alelnöke.

Thiel rengeteg „nemzeti konzervatív” kezdeményezést és alakot karol fel, a Business Insider gyűjtése alapján idén is kicsengetett több százezer dollárt (több tízmillió forintot) republikánus jelölteknek. Politikai befolyása meghaladja a saját jobboldaliságukra csak néhány éve ráeszmélő kollégáiét/riválisaiét, a nyilvánosságot jobban – vagy inkább másként – kereső Elon Muskét és Mark Zuckerbergét.

Befolyása nem kis részben annak köszönhető, hogy Thiel a tevékenységét mindig is egy nagyobb vízióba csomagolta. A kaliforniai Stanford Egyetemen eltöltött diákévei óta aktívan publikál és tart előadásokat a jobboldalnak kedves ideológiai kérdésekben a szerinte bürokratikus szabályok által egyre inkább gúzsba kötött Egyesült Államok etnikai/politikai/technológiai hanyatlásától kezdve a Felvilágosodás „intellektuális szendergéséig”. Eszmei hatása jól kimutatható a második Trump-kormány egyes törekvéseiben, főleg a cégeket – európai szemmel eleve jelentéktelen mértékben – korlátozó környezetvédelmi és eljárásjogi szabályok visszanyesésében, illetve a regulációkat ellenőrző és betartató intézmények felszámolásában.

Peter Thielt a befolyásos ideológusok közül elsősorban nyilván a pénze emeli ki, másodsorban viszont az a tény, hogy nem ragad le a hanyatlás politikusabb vetületeinél.

Őt ugyanis leginkább a nagybetűs bibliai Apokalipszis és a világ összeomlását meghirdető-elősegítő Antikrisztus érdekli. Méghozzá teljesen őszintén.

Az Apokalipszis az a Bibliában plasztikusan ábrázolt „esemény”, mely során – nagyon szikáran összefoglalva – eljön az Antikrisztus, aki a keresztény értékek tagadójaként és visszájára fordítójaként elpusztítja a világot, de ez a pusztulás egyfajta megtisztulás is lesz, mert az Antikrisztus a vérfürdő után vereséget szenved a mennyei hadaktól, Jézus visszatér, a hívők megigazulnak és boldogságban-békességben élnek.

A technológia kilapította a történelmet

Az Antikrisztus és az Apokalipszis évezredek óta izgatják az emberek fantáziáját, akik mindig hajlamosak voltak korukat az Utolsó Időknek, ellentmondásos kortársaikat pedig az Antikrisztusnak tartani (a korábbi jelöltek közé tartozott Nero, Newton, sőt Ronald Reagan). A világvége korunk tömegkultúrájában is kitüntetett szerepet kap, de a magát „független kereszténynek” tartó Thiel mindig hangsúlyozta, hogy őt nem a disztópiák apokalipszise, hanem a hagyományos, bibliai értelemben vett Apokalipszis foglalkoztatja.

Előadásain Thiel azzal érvel, hogy miközben a múltban civilizációk sorra emelkedtek fel, majd buktak el, a modern tudomány és technológia berekesztette ezt a ciklikusságot, és a történelmet egy lineáris folyamattá lapította ki, melynek – ahogy a Biblia megjósolta – van egy eleje és van vége is.

És Thiel már látja az Apokalipszis lovasait, akik civilizációnkat pusztulással fenyegetik. Ők azok, akik igyekeznek korlátokat emelni a technológiai fejlődés elé, nem egyszerűen csak a techszektort vagy az egész gazdaságot húzzák vissza, hanem a pusztulásba taszítják az Egyesült Államokat, hogy előkészítsék egy globális totalitárius rendszer uralmát.

A milliárdos szerint: „Lehet, hogy a technológiai fejlődés legújabb vívmányai jók, lehet, hogy rosszak. De ha az egészet lefújjuk, akkor az mindennél rosszabb. Az internet vagy az MI egyes embereknek rosszat tesz, de ha az internetet vagy a mesterséges intelligencia alkalmazásait teljesen leállítjuk, akkor az olyan, mintha egy izzó serpenyőből menekülvén a lángokba vetnénk magunkat – egy olyan gyógymódot választanánk, ami sokkal rosszabb hatással van, mint maga a betegség”.

Thiel egyik példája az volt, hogy az atomenergia „túlszabályozása” csak elmélyítette a klímaválságot: „Mi lenne, ha ugyanígy bánnánk az intelligencia korszakával? A jövő nem a múlt megismétlése, de rímelhet rá”.

A technológiaellenesség veszélyeiről szóló figyelmeztetésben semmi vallásos nincs. Csakhogy Thiel szerint ez a fenyegetettség már szakrális szintre lépett, mivel a technológia elleni küzdelmet nem más vezeti, mint maga az Antikrisztus. Az Antikrisztus ráadásul pont a nukleáris-, a környezeti- és az MI-apokalipszistől való félelmeinkre játszik rá, és éri el azt, hogy a megfélemlített emberiség a fejét a világkormány igájába hajtsa, hátha az majd megmenti az Apokalipszistől – miközben pont ez a világkormány löki az emberiséget a katasztrófába.

Thielnek arra is van tippje, kiben rejtőzhet ez a trükkös Antikrisztus:

„A 21. században az Antikrisztus egy olyan luddita, aki meg akarja állítani a tudomány fejlődését. Olyan, mint Greta Thunberg, vagy [az MI teljes szabadon engedésének egyik legismertebb kritikusa] Eliezer Yudkowski”.

Thunberg azzal érdemelte ki Thiel gyanúját, hogy a fiatal svéd aktivista az ökológiai alapú kapitalizmus-kritika legismertebb alakja, Yudkowski pedig az MI-szabályozást követelő szakértők egyre jelentősebb vezéregyénisége. De ők egyáltalán nem a semmiből bukkantak fel, Thiel előadásaiban korunk legismertebb politikai és üzleti vezetőin is Antikrisztus-felismerő tesztet végzett. Az amúgy „borzalmas embernek” nevezett Bill Gatest, Joe Biden előző amerikai elnököt vagy Hszi Csin-ping kínai elnököt csekély karizmájuk miatt zárta ki a jelöltek közül.

Trumpról viszont azt mondta: „Hogyha egy őszinte, észszerű és alaposan megindokolt módon hozol fel érveket arra, hogy Trump az Antikrisztus, akkor meghallgatlak. És még ha nem is akarsz emellett érvelni, akkor is beláthatod, hogy ő legalább elég jó [jelölt].” Miután azonban fejtegetései nyilvánosságra kerültek, szóvivője útján tisztázta, hogy „Peter nem hisz abban, hogy Trump az Antikrisztus”, és az egésszel valójában Trump liberális kritikusait akarta megszólítani.

Thiel előadásaiban folyamatosan oszcillál és vacillál aközött, hogy a technológiaellenesség és a Világkormány egy racionálisan belátható, praktikus következményekkel fenyegetés, vagy pedig Jó és Rossz kozmikus küzdelme. Utóbbi mellett nemcsak vallási, hanem PR-szempontok alapján is érvel: „Sok észszerű érv sorakoztatható fel amellett, hogy egy világkormány miért rossz ötlet: bolygónk például börtönné változna, az adókulcsok mindenhol megemelkednének.

De ha az egész jelenséget megfosztjuk bibliai kontextusától, akkor soha nem fogjuk elég ijesztőnek találni, és soha nem fogunk ellene komolyan védekezni”.

A rendezvény házigazdája a Krisztus Felismerése a Technológiában és Tudományban (ACTS 17) nevű szervezet volt, mely a befolyásos technológiai cégek egyre nagyobb társadalmi-politikai befolyással rendelkező menedzserei és tulajdonosai közti térítéssel foglalkozik. Thiel előadásának abszurd megállapításait és következtetéseit a Washington Postnak küldött reakciójukban „gondolatébresztőnek” és „valamennyire ironikusnak” nevezték, melyek „hasznos elméleti keretet biztosítanak ahhoz, hogy megértsük, hogyan hat egymásra a technológia és a társadalom”.

Az Antikrisztus eljövetelében benne rejlik az elrendeltetettség, csakhogy a mesterséges intelligenciára egyelőre kevéssé fenik fogukat a világkormány regulációs démonai. Az Egyesült Államok egyes demokrata vezetésű tagállamaiban ugyan idén már elfogadtak antidiszkriminációs MI-korlátozásokat, és a cégek maguk is ímmel-ámmal beépítenek korlátokat termékeikbe, azonban ezeket a tabukat szakértők nem tartják megkerülhetetlennek. Szövetségi szinten a mesterséges intelligencia használatával kapcsolatos szabályozás csak ötletelésig jutott el a Biden-kormány idején, a deregulációpárti Trump-kormány alatt pedig biztos, hogy ezen a téren nem kell tartania Thielnek a kormányzati beavatkozástól.

A Spermaverseny atyja szerint az MI nagyon hasonlít az Antikrisztusra

Thiel apokaliptikus vízióit rengeteg fórumon szedték ízekre – részben a szövegek teológiai és logikai önellentmondásai miatt, részben viszont azért, mert az üzletember saját tevékenysége maga mond ellent a világféltésnek.

Az Unherd elemzése szerint az Antikrisztus az, ami a teremtett világon, az emberi intelligencián és nyelven élősködik, és egyfajta groteszk imitációja az embernek, amit a keresztény hit szerint Isten saját képmására teremtett. Szóval az MI sokkal jobban megfelel az Antikrisztus kritériumainak, mint azok, akik a mesterséges intelligencia ellen lépnének fel.

A San Francisco Standardnek az egyik helyi előadás hallgatója, aki Dick Gayként, a Sperm Racing nevű spermagyorsasági versenyt kitaláló startup egyik alapítójaként mutatkozott be (igen, ilyen is van), minden rajongása ellenére azt kifogásolta, hogy Thiel tettei szöges ellentétben állnak nézeteivel:

„A Palantír adataival táplált MI a hadszintéren eldönti, kinek kell meghalnia, és ki maradhat életben; ami pontosan úgy hangzik, mint az az Antikrisztus, akiről Thiel beszél”.

Howard G. Chua-Eoan, a Bloomberg szerkesztője felhívta a figyelmet arra, hogy a katolikus teológia, melyre Thiel sokszor hivatkozik, a jelenlegi állás szerint sokkal spirituálisabb fenyegetésként írja le az Antikrisztust. Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek még II. János Pál pápa egyik vezető vallásfilozófusaként arra intett, hogy „a Jó és Gonosz közti transzcendens küzdelem a hívőben zajlik le”, és az Apokalipszist nem lehet „kronologizálni” (mondjuk az idő kérdése bonyolultabb, mert a Második Eljövetel misztikus megélésből átcsaphat történelmi eseménnyé). A potenciális Antikrisztusként megjelölt Yudkowsky is megjegyezte, hogy a keresztény felekezetek túlnyomó többsége nem a korlátlan technológiai fejlődés kritikáját tartja az Antikrisztus ismérvének.

Ember, most megyek a templomba!

Amikor valaki éveken keresztül kongatja a vészharangot, hogy a világ egy szocialista-bürokratikus Apokalipszis felé masíroz, akkor kézenfekvő a kérdés: mi a teendő?

A laikus Peter Thiel valójában azt gondolja, hogy el kell húzni Új-Zélandra, ahol előre fel kell építtetni és fel kell szerelni egy luxusbunkert. A hobbiteológus Peter Thiel azonban mégsem adhat ilyen keresztényietlen – és egyébként prepper szempontból sem feltétlen helyes – választ hallgatóságának.

A milliárdos egyik válasza az, hogy nincs minden veszve. Kevéssé köztudott, de a Biblia sem egy elkerülhetetlen pusztításként írja le az Apokalipszist. Szent Pál tesszalonikiaknak írt második levelében ír egy bizonyos „késleltetőről”, aki vagy ami képes elodázni az Antikrisztus kiteljesedését Krisztus második eljöveteléig:

„A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.”

Thielt az Apokalipszishez hasonlóan évtizedek óta foglalkoztatja ez a „késleltető” (görög eredetiben „katekhón”) figurája, aki képes enyhíteni a károkat. Ugyanúgy, ahogy az antikrisztusba, úgy a katekhónba is minden kor belelátta saját favoritját a Szentlélektől kezdve a német-római császárig. Thiel egy kis eszmetörténeti algoritmustekeréssel eljutott egy száz évvel ezelőtt szintén az Apokalipszistől rettegő gondolkodóhoz, Carl Schmitthez.

A nácizmus államelméleti megalapozásában élen járó német jogfilozófus annyira rettegett attól, hogy a Szovjetunió világforradalmi ambíciója az Utolsó Idők előjele, hogy a náci államban is meglátta a katekhónt. Schmitt az államot a szuverenitás egy különösen totális és kirekesztő változatával ruházta fel, mely egy átfogó elméleti igazolással szolgált a politikai ellenfelek üldöztetéséhez (nem mintha enélkül ne üldözték volna őket).

Thiel maga is elismeri, hogy a katekhón nem jelent garanciát az Antikrisztus ellen, sőt, az Antikrisztus álcázásának eszköze is lehet. Egy előadásában pedig azt fejtegette, hogy az USA lehet, hogy betöltheti a katekhón szerepét, de az is lehet, hogy az Egyesült Államok az Antikrisztus.

A második megoldás a Thiel egyik első számú inspirációjának számító Wolfgang Palaver katolikus teológustól ered. A Wired érdekfeszítő története szerint egy 2023-as párizsi előadáson az üzletembert Palaver megdorgálta, mivel elhallgatta azt az egyszerű konklúziót, ahová a vallásos gondolkodók végül mindig kilyukadnak. Thiel megszívlelte a feddést, és ha azóta valaki kérdezi, mi a teendő, akkor következetesen azt válaszolja: „Járjatok templomba!”