Miközben egy férfi többeket megkéselt a Doncasterből a londoni King's Cross pályaudvarra tartó múlt szombati késő esti vonaton, az egyik utas arra eszmélt, hogy a szomszédos kocsiból vérző emberek botorkálnak át, azt kiáltozva: „Késsel jönnek, megszúrtak!” A sebesültek egy része nem is tudott elmenekülni, a vérveszteségtől és a sokktól a földre rogyott.
A vonatot Huntingdonnál megállították, a hamar kiérkező rendőrök két férfit őrizetbe vettek, de egy gyanúsítottat másnap elengedtek, mert kiderült, hogy nincs köze a támadáshoz. A sérültek közül többen is súlyos állapotban kerültek kórházba, többségüket aztán napokon belül hazaengedték. Továbbra is kórházban van az a vasúti dolgozó, aki hősies fellépésével több utas életét is megmenthette.
A 32 éves késes támadó ellen tizenegy rendbeli gyilkossági kísérlet miatt emeltek vádat. Az egyik vádpont egy másik támadásra vonatkozik, amit még korábban követett el egy londoni pályaudvaron. A rendőrök azt is bejelentették, hogy a férfi kapcsolatba hozható három másik késes esettel is: múlt pénteken egy 14 éves fiút szúrtak meg Peterborough-ban, két alkalommal pedig egy borbélyüzlet kamerája vett fel egy férfit, akinek a kezében kés volt. A brit közlekedési rendőrség a múlt hétvégi támadások után bejelentette, hogy több rendőrt vezényelnek a vasútvonalakhoz, hogy ezzel is megnyugtassák a vasúti dolgozókat és az utazókat.
Erre azért is szükség volt, mert az Egyesült Királyságban rendszeresen érkeznek hírek késelésekről. Angliában és Walesben – a brit kormány ezeken a területeken vezet külön statisztikát a késes támadásokról – az elmúlt évtizedben évente minimum 30 ezer késes támadást regisztráltak. A koronavírus-járvány által megakasztott emelkedő tendencia után az elmúlt években folyamatosan nőtt az esetszám, és csak a 2024 júniusától 2025 júniusáig terjedő periódus mutatott enyhe csökkenést. Késsel hajtják végre a gyilkosságok csaknem felét (az 570-ből 262-t).
Az egyes szakértők és aktivisták által „járványnak” minősített jelenség mögött komplex okok állnak a megélhetési válságtól a kezeletlen mentális problémákon át a kormányzati ifjúságvédelmi programok leépítésééig. Ahogy minden negatív jelenségen, úgy a késeléseken is csak ront a közösségi média, ahol sokáig cenzúrázatlanul lehetett vagánykodni a késekkel, és az sem segít, hogy néhány kattintással bárki Krokodil Dundee-hoz méltó alkarhosszú kés tulajdonosává válhat.
Az elkövetők is igen sokfélék lehetnek: miközben korábban a kés leggyakrabban a bandák közti leszámolások során került elő, addig ma már James Alexander brit kriminológus szerint sok késelőnek vagy áldozatnak semmilyen bűnözői kapcsolata nincs, és semmilyen jel nem utal arra, hogy fegyveres erőszak elkövetőjévé vagy áldozatává válik.
A késelések száma Európa- és világszerte is folyamatosan nő, azonban ez paradox módon részben egy másik oldalról pozitív tendenciának is köszönhető: egy ámokfutó vagy terrorista nehezen jut lőfegyverhez, mellyel összehasonlíthatatlanul véresebb mészárlásokat hajthatna végre. Az olyan országokban, ahol az állam vagy nem akarja (mint az Egyesült Államok), vagy akarja, de nem tudja (mint Brazília) szigorúan szabályozni a lőfegyverek vásárlását, tartását és viselését, ott az európai országokhoz képest a sokszorosára rúg a gyilkosságok száma.
A lőfegyverek ugyanis nagyságrendekkel gyorsabb és halálosabb pusztítást képesek okozni, mint akár egy nagyobb méretű kés. Nem véletlen, hogy a lőfegyvertartást szigorúan szabályozó Nagy-Britanniában a késes támadások nagy számához alacsony gyilkossági ráta párosul – egymillió lakosra vetítve 8,5 –, miközben az Egyesült Államokban hatszor akkora.
Bár kontinensünk az esetszámok és a lakosságarányos késelések tekintetében egyaránt biztonságosnak számít, hátborzongató belegondolni abba, hogy egy álmos német kisváros születésnapi fesztiválján, egy finn kisváros plázájában, egy zágrábi általános iskolában, egy osztrák karácsonyi vásárban, Amszterdam főterén turistáskodva vagy akár a Tokaj IC-n is nekünk eshet egy ámokfutó, kezében egy életveszélyes fegyverrel.
A szorongást táplálhatja az, hogy a kés a legáltalánosabb háztartási eszköz, és ugyanúgy rettentő veszélyes, ha egy konyhakéssel vagy egy Kampfmesser 2000-es kommandós fegyverrel támadnak valakire. Sőt, miközben a késviselést szabályozó törvények általában rövid pengehosszt tartanak elfogadhatónak, egy 8 centis kés is lehet halálos. És bár a kés viselését a legtöbb országban – pont az elmúlt évek tanulságai alapján – egyre szigorúbban szabályozzák, könnyen elrejthető, és alapszintű használata semmilyen előképzettséget nem igényel.
A szúrás mindig vérzik, de életbevágó kérdés, mennyire
Szóval napjaink Európájában (a háborúban álló Ukrajnától nyugatra) a kés jelenti a legnagyobb és legaktuálisabb fenyegetést. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, pontosan mennyire veszélyes a kés.
Bár egy késsel szúrni és vágni egyaránt lehet, Bódi Balázs késharc mesterinstruktor a Telexnek általánosságban azt mondta, hogy azoknál a késeléseknél, melyek áldozata egy vagy több fegyvertelen ember, szinte mindig szurkálásról van szó, vágások elvétve fordulnak csak elő.
Bódi felhívta a figyelmet arra, hogy egy kés alapesetben jóval enyhébb sebet ejt, mint egy lőfegyver. A lőtt sebeknél ugyanis a testbe nagy sebességgel behatoló lövedék olyan lökéshullámot indít el, ami deformálja a becsapódás körüli szöveteket, így átmérőjénél jóval nagyobb területen roncsolhatja a szöveteket. Egy kés esetében ilyen extra roncsolással nem kell számolni.
Ha maradunk egy ámokfutó által elkövetett szurkálásnál, akkor Bódi szerint az szinte kizárólag a törzset fogja célozni. Az itt ejtett szúrt sebek súlyossága a sebek mélységétől és az eltalált szervektől függ – előbbi miatt szokás pengehossz alapján korlátozni a törvényesen hordható eszközöket. Aggodalomra adhat okot az a tény, hogy nyaktól az ágyékig törzsünk tele van olyan szervekkel, melyek átszúrása halálos következményekkel járhat. A szúrt sebeknél ez a következmény minden esetben a vérzés, és a túlélés is attól függ, milyen heves a vérzés – ha mondjuk a májat vagy a vesét éri szúrás, akkor az mindig nagy vérveszteséggel jár. Ráadásul a belső szervek sérülése egyéb komplikációkkal járhat, ha például a hasat éri szúrás, akkor a bél tartalma a hasüregbe kerülhet, ami súlyos fertőzésveszélyt jelent. A tüdő átszúrásával a tüdő megtelik vérrel, a légzés akadozik – bár mivel páros szervről van szó, ezért ettől még nem fulladunk meg, mert a másik fele működőképes marad.
Ha hátulról támadnak, akkor sincs lényeges különbség a fenyegetett szervek tekintetében, de a filmekben látott jelenetek miatt hátulról előfordulhat még az, hogy a támadó megkísérli a nyaki ütőér elvágását. Azonban nem csak a nyakon sebezhető az artéria, mert egy testet érő szúrás a szívből kilépő aortát is feltépheti, ami gyors elvérzést eredményez. Sőt, adott esetben a végtagokban futó verőerek sérülése is halálos lehet, az 2023-as békéscsabai késelésnél például a földön fekvő gyilkos szúrásai ugyan csak az áldozat combját érték, azonban az egyik szúrás az itt futó artériát találta el, és az áldozat elvérzett.
Futás és előretartott táska
Ha felismertük azt, hogy egy késes ámokfutóval van dolgunk, akkor egyáltalán nem olyan reménytelen a helyzetünk, mint ha egy lőfegyverrel néznénk szembe – még akkor sem, ha semmilyen előképzettségünk nincs fegyver elleni önvédelemben.
Bódi szerint egy ámokfutó nem egy konkrét célpontra hajt, hanem arra, hogy minél több embernek ártson. Éppen ezért, ha valakivel nem boldogul, akkor továbbáll. A nagy nyilvánosságot kapott esetek többsége zsúfolt terekben játszódott le, vonaton, vásárban, ünnepségen, ahol a tömeg miatt nehéz egyszerűen elfutni. Az ámokfutó a pánik miatt összetömörült emberek felé tart, mert ott tudja a leggyorsabban a legtöbb kárt okozni. A múlt hétvégi angliai ámokfutó elől menekülők egy része a vécébe zárkózva úszta meg a támadást, a támadó ugyanis nem szöszölt az ajtók feltörésével – lőfegyveres támadás esetén egy vécé halálos csapda is lehet, az ajtón ugyanis átszaladhatnak a lövedékek.
Természetesen a hirtelen és közvetlen fizikai fenyegetettség miatt egy ilyen helyzetben nagyon nehéz megőrizni a lélekjelenlétünket és mérlegelni a lehetőségeket. De ha nem tudunk azonnal elfutni, akkor Bódi szerint biztonságosabb lehet az, ha a testünktől a lehető legtávolabb tartva pajzsként használjuk a nálunk lévő táskát vagy valamilyen tereptárgyat.
Az ámokfutó ugyanis az esettanulmányok alapján néhány szúrást követően még akkor is továbbhalad, ha a felénk irányzott szúrások csak a táskát vagy a karokat érik (az ujjakat, kézfejet vagy az alkar külső részét ugyan érhetik csúnya sérülések, azonban ezek nem végzetesek). A távolságtartás azért is fontos, mivel egy nagyobb kés is legfeljebb 15-20 centi hosszú, és ha a pengét testünktől fél méterre tudjuk tartani, akkor a kritikus néhány másodperc idejére megóvhatjuk legsérülékenyebb testrészeinket.
