XIV. Leó első külföldi útján azt mutatja, olyan közel megy a tűzhöz, hogy akár bele is sétál

Pár nappal azután indul Libanonba és Törökországba XIV. Leó pápa, hogy Bejrútban Izrael légicsapást hajtott végre, aminek célpontja a Hezbollah egyik vezetője volt. A Ferenc pápa halála után idén májusban megválasztott egyházfő első külföldi útján igyekszik azt mutatni: annyira közel megy a tűzhöz, hogy akár bele is sétál, ha ez kell ahhoz, hogy rendeződjenek konfliktusok. A törökországi út a keresztény egységet, a libanoni a békét jelenti – többek között erről beszélt XIV. Leó újságíróknak Castel Gandolfóban.

„A béke népének kell lennünk, olyanoknak, akik mindenkinek jót akarnak” – fogalmazta meg gondolatait a világban zajló háborúkról. XIV. Leó útjával elődje korábbi terveit valósítja meg: Ferenc a halála előtt bejelentette, hogy idén ellátogat Törökországba a niceai zsinat (nikaiai zsinat) 1700. évfordulójára, ahogy azt a vágyát is kifejezte, hogy el szeretne menni Libanonba, ahol 2012 óta nem járt pápa.

A hídépítő út

Ferenc pápa nem tudta már megvalósítani terveit, XIV. Leó viszont továbbvitte azokat. „Ez egy hídépítő apostoli út lesz, a hidak építéséről szól majd kontinensek, felekezetek, vallások, menekültek és befogadóik között” – foglalta össze a Telexnek Gégény István katolikus teológus.

Míg a török látogatás inkább az egyházak közötti kapcsolatról, addig a pápa libanoni útja egy ennél is globálisabb témáról szól: a közel-keleti háborúkról és a béke üzenetéről. Ez a béke a pápa esetében azonban nem politikai fogás, hanem üzenet arról, hogy – ahogy ő fogalmazott – „fogjanak össze a háborúzó felek, tiszteljék meg egymást, és üljenek le egy asztalhoz párbeszédre”. A pápa Libanonban a Vatikán diplomáciai és biztonsági korlátait betartva akar a lehető legközelebb menni a rakétákhoz és a háborúkhoz.

Ez egy precízen megtervezett, higgadt, de sok üzenetet magában hordozó pápai út lesz, köztük egyházi és államfői találkozókkal, zarándoklattal és megemlékezéssel. XIV. Leó éles helyzetben mutatja meg, hogyan viselkedik majd újonnan megválasztott vezetőként a világ egyik legösszetettebb geopolitikai térségében. Az üzenetéről pedig az is sokat elárul előzetesen, hogy a pápa október 7-én, a Hamász-terroristák izraeli mészárlásának második évfordulóján jelentette be, hogy a Gázai övezet közelébe vezet első útja.

Keleti kapocs

„XIV. Leó pápasága fokozatosan bontakozik ki előttünk intézkedéseivel, dokumentumaival, most pedig első külföldi utazásával” – mondta Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértő. Szerinte az, hogy a pápa hova utazik először, csak részben szimbolikus jelentőségű, hiszen XIV. Leó elődeihez hasonlóan azért is látogat Törökországba, mert már le volt szervezve az út. „Ezek sokszor pápaságokon átívelő programok is lehetnek” Érszegi szerint. Az pedig, hogy az új pápa találkozik az ortodox pátriárkával, lényegében a kötelező egyházfői látogatások egyik eleme. Az isztambuli látogatás a szentföldi zarándoklathoz és az ENSZ-beszédhez hasonlóan afféle „kötelező kör” a pápáknál.

XIV. Leó a két országban összesen nyolc várost keres fel. Az első fontos állomás İznik (Nicea) lesz pénteken, ahol más vallási vezetőkkel közösen megünnepli a niceai zsinat 1700. évfordulóját. Köztük lesz Ferenc pápa egykori barátja, közel 300 millió ortodox keresztény lelki vezetője, I. Bartolomaiosz, aki meghívott az eseményre más keresztény vezetőket, valamint három másik pátriárkát is.

Ferenc pápa halála előtt bejelentette, hogy részt akar venni a zsinaton. Azt mondta, ez az évforduló „felhívás minden egyháznak és egyházi közösségnek, hogy ki kell tartani az egység útján”. Láthatóan ezt az üzenetet viszi tovább XIV. Leó is: a niceai zsinat a kereszténység keleti és nyugati részét elválasztó szakadás előtt volt, itt fogadták el a kereszténység azon alapjait, amelyeket a katolikusok és az ortodoxok ma is egyaránt elfogadnak.

XIV. Leó látogatása ráadásul közel van az ortodoxok legfontosabb szentje, Szent András apostol ünnepéhez is. Ezen mindig részt vesz a Vatikán, idén pedig maga a pápa képviseli majd a római katolikus egyházat. XIV. Leó törökországi programjában emellett több ortodox egyházi képviselővel leszervezett találkozó szerepel: a pápa azt üzeni, hogy az alapok közösek, és erős az elkötelezettség, hogy azokra koncentrálva építsék tovább a kapcsolatokat.

A két fő vallási vezető közös ünneplésének másnapján, de még az isztambuli Volkswagen Arénában tartott mise előtt a pápa a Kék Mecsetet is meglátogatja, majd a helyi egyházak vezetőivel találkozik. A katolikus-ortodox kapcsolatok mellett tehát a katolikus-iszlám kapcsolatok terén is gesztust tesz az egyházfő. Gégény szerint az első napok programjait látva „Törökország elsősorban a vallási kiengesztelődésről, a megbékélésről és összetartozásról szól majd, ez a fő szimbolikája”.

Út a tábori kórházba

A pápáktól nem meglepő törökországi úthoz képest Libanon már nem egy megszokott egyházfői választás. Itt utoljára 2012-ben járt pápa: XVI. Benedek pápasága vége felé látogatott el több mint egy évvel a szíriai polgárháború kitörése után a térségbe. Érszegi szerint ez az út valamivel többet elmondhat majd XIV. Leóról. Lehetőséget ad a pápának, hogy általánosan beszéljen a közel-keleti békéről és a Libanonban élő keresztények nehéz helyzetéről. Erős üzenetet visz Leó abba az országba, amelyet Szíria, Izrael és a gázai övezet közelsége miatt háború határol.

Az országban lévő terrorcsoport, a Hezbollah Izraellel való konfliktusa miatt több támadás is érte Bejrútot. Ahogy arról korábban írtunk, Libanon vallásilag megosztott, keresztény, síita és szunnita muszlim társadalma inkább elszenvedője, semmint irányítója a libanoni folyamatoknak.

„Törökország és Libanon is pufferszerepben van a háború miatt. A pápa közel akar menni a tűzhöz, Libanon pedig nem is közel, hanem a tűzben van”

– mondta Gégény. II. János Pál szerint „Libanon nem egy ország, hanem egy üzenet”, XIV. Leó pedig hasonlóan üzen vele: Libanon szól a háború fájdalmairól, a menekültkérdésről, a világban zajló háborúk, valamint a vallások közti ellentétek lezárásáról. „A pápa azt az országot akarja magához ölelni, amelyik a fél világ helyett viseli a migráció és a háború terheit egyfajta tábori kórházként” – fogalmazott Gégény. XIV. Leó jelezte, hogy be akar menni ebbe a tábori kórházba. „Ahogy elmenne Izraelbe, a Gázai övezetbe vagy Ukrajnába is, ha ezt tehetné” – tette hozzá a teológus.

A libanoni maronita egyház vezetője, Bechara Boutros Raï pátriárka a bejelentés után jelezte, nagy örömmel várják a pápát, és remélik, hogy „ez az apostoli látogatás Libanonba békét és stabilitást hoz, és az egység jelen lesz minden libanoni, keresztény és muszlim számára nemzetünk történelmének e kritikus szakaszában”.

XIV. Leó Libanonban elmegy a szent helyekre, Szent Charbel kolostorába, valamint állami vezetőkkel is találkozik. Ráadásul Libanonban, ahol szabályszerűen képviselteti magát az ország vezetésében egy keresztény, egy síita és egy szunnita is, a pápa mindhármójukkal találkozik.

A pápa egyik legfontosabb eseménye a bejrúti kikötőben tartott mise lesz, amelyen megemlékezik a 2020-as bejrúti kikötőrobbanás áldozataira. A kikötő silóiban nem megfelelően tárolt vegyi anyag okozta robbanásban 200 ember halt meg, ezrek megsérültek. A kikötő túlnyomórészt keresztény negyedben fekszik, így a libanoni keresztények közösségét ez nagyban érintette. Michel Abboud atya, a Caritas Lebanon elnöke a Vatican Newsnak arról beszélt: Leó látogatása „a szolidaritásról szól. Az emberek tudni fogják, hogy minden nehéz helyzet ellenére, amin keresztül mennek, nincsenek egyedül. Az egyház és a világ Libanon mellett áll.”

A menekültek kérdése

Az utazás előtt a Vatikáni Kiadó november 20-án kiadta XIV. Leónak „A keresztény hit 10 szóban” című könyvét, amelyben a békéről és a harmonikus emberiségről ír az egyházfő. Az „annyi háború sújtotta” világban a pápa arra kéri híveit, hogy „legyenek tanúi a harmóniának és közelségnek”, éljenek békében, mert „a béke nem az elnyomás vagy az erőszak gyümölcse, az nem kapcsolódik gyűlölethez vagy bosszúhoz”. XIV. Leó az út előtt kiadott egy apostoli levelet is, amely a niceai zsinathoz kapcsolódóan a hit egységéről szól.

Béke és egység: ez a két jelmondat biztos kiolvasható mind az úti célokból, mind az utazás elé időzített vatikáni kiadványokból.

Ferenc 12 éves pápasága alatt 47-szer utazott külföldre, a legmaradandóbb mégis első – valójában nem külföldi – útja volt, amikor megválasztása után Lampedusa szigetére ment. A XIV. Leó által is „Európa kapujának” nevezett Lampedusa meglátogatásával Ferenc pápa előre jelezte, hogy egész pápasága nagy hangsúlyt helyez majd a menekültek kérdésére. A pápai első úttól tehát joggal várja az ember, hogy fontos szimbolikával bír az új pápa jövőjével kapcsolatban: és ez valahol XIV. Leónál is igaz, akiről egyre inkább látszik, hogy Ferenc pápa intenzív pápasága után egy higgadtabb hang lesz, de ugyanúgy az egységért szól.

A menekültkérdésre viszont a maga módján XIV. Leó is rámutat, hiszen Törökország és Libanon is nagyban érintett a kérdésben. Abban azonban Leó már elválik elődjétől, hogy minderről hogyan kommunikál: „Ferenc nagyon cselekvő, misszionárius hevületű pápa volt” – mondta Gégény. Szerinte sokszor gesztusokkal és nem szavakkal üzent: például a menekültek lábának megmosásával vagy az előttük leborulással. „XIV. Leó viszont beszéddel és odafordulással igyekszik kifejezni azt, amit elődje” – mondta Gégény. Ferenc pápa sok cselekedete erős üzenet volt, de megosztottságot is hozott, hogy azok kellően alapos magyarázat nélküli gesztusok voltak, magyarázta a teológus.

„XIV. Leó egész pápaságát egy kicsit átgondoltabb, szelídebb vonal jellemzi, de ugyanazokból a gyökerekből táplálkozik, mint elődje. A migráció kérdése is ilyen.” Gégény szerint az egyházfő sokkal univerzálisabb üzeneteket ad majd át beszédeiben, amelyeket bárhol van, az egész világnak szán: menekültügyben például akár Amerikának is, ahol keresztény felvonulásokat tartanak a papok Trump állami intézményei ellen, hogy követeljék a bevándorlók méltóságának megadását.