Venezuelát lenyelték Trump háborúellenes hívei, egy grönlandi akciótól már látványosan irtóznának
Erősen indult az év az Egyesült Államokban, egymás után történtek a belpolitikai életet felbolygató események. Donald Trump amerikai elnök venezuelai akciójáról és a több országgal szemben intézett fenyegetésekről mindenkinek megvolt a véleménye, majd az osztotta meg az embereket, hogy az idegenrendészet (ICE) egyik ügynöke Minneapolisban lelőtt egy nőt. Trump következő lépéseit is befolyásolhatja, hogyan ítélik meg az eddigi fellépését az amerikai szavazók a novemberi félidős választások évében.
A felmérésekből és a reakciókból az látszik, hogy szavazói kitartanak Trump mellett a venezuelai támadás után, és pártjának tagjai is visszafogták a kritikát. Az amerikaiak fele egyetért azzal, hogy Nicolás Maduro venezuelai vezetőt drogkartellhez köthető vádakkal bíróság elé állították New Yorkban. A Grönland esetleges elfoglalására utaló nyilatkozatok azonban az európai vezetők mellett már republikánus politikusokat is rémülettel töltöttek el. Többen szokatlanul keményen szólaltak fel ellene, és jelezték, ezzel egy olyan határt léphet át, ami túl messzire vezetne.
A következő napokban és hetekben is középpontban lehet a külpolitika, miután Trump belengette, hogy katonai beavatkozást hajt végre a tüntetések elfojtásával két hete hiába próbálkozó Iránban, lapinformációk szerint a Pentagon már a lehetséges terveken dolgozik. Az amerikai közvélemény figyelmét azonban a venezuelai akció után elsősorban a szinte minden mást elhomályosító botrányt okozó minneapolisi események kötötték le.
A venezuelai akciót szinte egyöntetűen támogatták
Trump többek között azzal az ígéretével nyerte meg az elnökválasztást, hogy nem fogja költséges, véget nem érőnek látszó háborúkba belevinni az Egyesült Államokat. Trump legodaadóbb hívei, a MAGA-mozgalomban (Make America Great Again, az elnök szlogenje) pedig különösen fontosnak tűnt az elv, hogy az USA ne sodorja veszélybe amerikai katonák életét messzi országokban, csak azért, hogy ott rezsimváltásokat hajtsanak végre.
A Maduro elfogásával végződő akció után Trump bejelentette, hogy ők fogják irányítani Venezuelát és olajiparát. Azóta kiderült, hogy ezt egyelőre az ügyvivő elnöknek beiktatott korábbi alelnökön és a rezsim pozícióban maradt tagjain keresztül képzelik el.
Trump szavazói és a MAGA-világ prominensei szinte egyöntetűen ünnepelték a Maduro elfogására indított merész és nagyszabású katonai akciót. Bár eleinte többen aggodalmaskodtak, hogy az elnök pont egy olyan, olajért indított rezsimváltásba viszi bele az országot, ami ellen kampányolt, megnyugtatta őket, hogy Trump végül nem vezényelt katonákat az országba, és nem foglalta el Venezuelát.
„A MAGA én vagyok. A MAGA imád mindent, amit csinálok”
– jelentette ki a támadás után két nappal Trump az NBC Newsnak adott interjújában, és ez egyelőre úgy tűnik, ebben az esetben így is van. Korábban itt írtunk arról, hogy az Epstein-ügy, Putyin és még az MI is okozott repedéseket Trump világában, erről azonban az idei események mellett már jóval kevesebb szó esik.
Az AP-nek és a New York Timesnak nyilatkozó Trump-szavazók támogatták a venezuelai elnök elfogására indított akciót, és még a kezdetben ingadozók is úgy vélték, az Egyesült Államok megmutatta az erejét. Azt már sokkal nagyobb aggodalommal figyelték, amikor Trump arról kezdett el beszélni, hogy az Egyesült Államok fogja irányítani Venezuelát. Attól egyértelműen tartanak, hogy az ország az irakihoz hasonló hosszan tartó konfliktusban találja magát, ami amerikai katonák életébe fog kerülni.
Az Ipsos/Reuters felmérése szerint az amerikaiaknak csak nagyjából egyharmada támogatta az akciót, de a republikánusoknak már 65 százaléka egyetértett azzal, hogy Trump katonai erővel távolította el Madurót, amit csak 6 százalékuk ellenzett. Hasonló eredményre jutott a Washington Post felmérése, ami alapján a republikánusok 74 százaléka támogatta, 10 százaléka ellenezte a támadást, míg a YouGov szerint 66-13 százalék volt az arány.
Az akció egyik republikánus ellenzője, a Trumppal szemben többször felszólaló Thomas Massie képviselő ezt azzal magyarázta a New York Timesnak adott interjújában, hogy a látványos és tökéletesen sikerült katonai akció bejött az embereknek „Mindig izgalmas látni az eszközök bevetését, ahogy a hadseregünk jól végrehajt egy küldetést” – mondta Massie. Azonban az iraki háború kezdetéhez hasonlította a helyzetet, ami az elején még rendkívül népszerű volt, de ahogy elhúzódott, az amerikaiak többsége már a háta közepére kívánta. Szerinte idővel ebben az esetben is megváltozik majd a történtek megítélése, amikor kiderül, hogy ettől nem lesz olcsóbb az élet az embereknek, és „rájönnek, hogy az ingyenolaj nem nekik lesz ingyen, hanem az olajcégekhez kerül”.
Trump támogatói és a MAGA véleményvezérei az NBC Newsnak azt mondták, hogy egyelőre támogatják az elnök lépéseit Venezuelában, és szerintük a tábor egészen addig kitart majd az elnök mellett, amíg a beavatkozás nem jár hosszú távú megszállással, vagy jelentős amerikai áldozatokkal.
Ez volt az elsődleges szempont az iráni atomlétesítmények ellen tavaly végrehajtott bombázás, vagy a Nigériában iszlamisták ellen végrehajtott támadás esetén is. Egy Fehér Házhoz közel álló, külpolitikával foglalkozó forrás azonban úgy vélte, hogy „előbb-utóbb ezek közül valamelyik rosszul fog elsülni, egy Chinook helikopter le fog zuhanni, és lesz 20 halott amerikai”. Szerinte akkor az emberek feltennék a kérdést, hogy ezekre mi szükség volt.
A republikánus politikusok is kiálltak Trump mellett, de a jövőre nézve van intő jel is
Massie azt mondta, hogy nagyjából kéttucatnyi republikánus kollégája lehet a kongresszusban, akik hozzá hasonlóan elítélik a Venezuela elleni támadást, de saját politikai túlélésük érdekében most nem merik nyíltan kritizálni az elnököt. Pár republikánus ugyan eleinte a demokratákhoz hasonlóan kritikusan állt a támadáshoz, amit a kongresszus engedélye nélkül indítottak, de megváltoztatták véleményüket, miután Marco Rubio amerikai külügyminiszter beszélt velük. Utána már a Trump-kormány magyarázatát elfogadva ők is rendvédelmi akcióként jellemezték Maduro elrablását, amivel egy drogkereskedelemmel vádolt bűnözőt fogtak el, hogy bíróság elé állítsák.
Trump akcióját így a republikánus szenátorok és képviselők közül jellemzően olyanok kritizálták, akik korábban már több kérdésben szembeszálltak Trumppal. Köztük volt a Trump egyik legodaadóbb hívéből bírálójává vált, de a félidős választáson már nem induló Marjorie Taylor Greene, aki a MAGA-mozgalom elárulásával vádolta meg az elnököt. Szerinte Trump rezsimváltást akar, és a Venezuela elleni akciót egyértelműen az olajmezők megszerzéséért indították.
Noha visszafogottan hangzott el nyilvános kritika, öt republikánus szenátor jelezte, az első akció után nem akarnak szabad kezet adni Trumpnak Venezuelában. Csütörtökön öt republikánus szenátor is támogatta annak a határozattervezetnek a szavazásra bocsátását, amivel kongresszusi engedélyhez kötnék, hogy az elnök bevesse a hadsereget a dél-amerikai országba. A demokrata Tim Kaine szenátor határozatát 52-47 arányban küldték szavazásra, és szinte biztosan el is fogják fogadni.
Ez azonban legfeljebb csak jelképes figyelmeztetést lesz az elnöknek, aki kikelt az azt megszavazó öt republikánus szenátor ellen.
A határozatot a szenátus után a képviselőháznak is el kellene fogadnia, ami erősen kérdéses.
Grönlanddal Trump már a sajátjainál is átlépne egy határt
A Grönland megszerzéséről szóló kijelentések azonban már komolyabb ellenállást váltottak ki a kongresszusban, különösen a republikánus szenátorok körében. Olyanok is éles hangon ítélték el az ötletet, akik általában megbízható támogatói a Fehér Háznak.
A világ többi részéhez hasonlóan a republikánus politikusok sem vették teljesen komolyan Trumpot, amikor az elnök az előző évben arról beszélt, hogy az Egyesült Államok meg akarja szerezni a Dániához tartozó Grönlandot, és arra utalgatott, hogy katonai erővel foglalják el a stratégiai fontosságú szigetet. A Venezuela ellen végrehajtott támadás után azonban már egészen máshogy álltak a kérdéshez.
Főleg akkor kapták fel a fejüket, amikor az elnök egyik legbefolyásosabb tanácsadójának számító Stephen Miller kabinetfőnök-helyettes egy interjúban meglebegtette, hogy Grönland lehet az amerikai hadsereg következő célpontja, majd a Fehér Ház megerősítette, hogy meg akarják szerezni a szigetet, hozzátéve, hogy az elnöknek a katonai erő alkalmazása is a lehetőségére áll. Azóta Rubio arra utalt, hogy elsősorban megvenni akarnák a szigetet, de Trump pénteken megint lebegtetett más megoldást is. A grönlandi politikai pártok közben hangosan kinyilvánították: nem akarnak amerikaiak, nem akarnak dánok lenni, grönlandiak akarnak lenni.
A képviselőház elnöke, Mike Johnson is kijelentette, hogy ez „nem helyénvaló”, és jelezte, hogy nem állnak háborúban Grönlanddal, és nem lát lehetőséget katonai akcióra. A szenátus republikánus vezetője, John Thune szintén arról beszélt, hogy a katonai akciót nem látja reális lehetőségként.
A Trumppal szemben álló Rand Paul szenátor jelezte, hogy Grönland katonai erővel történő megszerzését széles körben elutasítják a kongresszus republikánus tagjai, ennek szerinte „nulla támogatottsága van”, míg Jerry Moran szenátor azt hangoztatta, hogy „nem foglalunk el egy országot, ami a szövetségesünk”. Többen keményebben szólaltak fel, köztük Dan Bacon képviselő, aki felszólította a Trump-kormányt, hogy „hagyják abba az ostoba, Grönlandot akarjuk” szöveget. Grönland NATO-szövetséges, Dánia pedig az egyik legjobb barátunk, mondta.
A legerőteljesebben az egyébként Trumpot támogató Thom Tillis szenátor, a NATO-val foglalkozó szenátusi bizottság republikánus vezetője kelt ki az ötlet ellen. A szenátusban láthatóan felháborodva elmondott beszédében őrült kijelentésként és képtelenségként jellemezte Miller Grönland elfoglalásáról szóló nyilatkozatát. „Elegem van a hülyeségekből” – mondta, szerinte „ki kéne rúgni az amatőröket, akik szerint ez jó ötlet”. Tillis szerint az elnök a kongresszus engedélye nélkül nem indíthatna támadást Grönland ellen.
A republikánus tábort a sziget megszerzése mindenhogy megosztja
A republikánus politikusok véleményét osztja az amerikai közvélemény is. Tavaly készített felmérések sora arra jutott, hogy az amerikaiaknak csak nagyjából a negyede támogatja a sziget megszerzését. Akkor a katonai erő bevetése még nem merült fel komolyan vehető lehetőségként. Erre először tavaly augusztusban kérdezett rá a YouGov, és akkor az amerikai felnőttek mindössze hét százaléka találta jó ötletnek az erő alkalmazását, 72 százalékuk pedig ellene volt. Január 7-én, a Venezuela elleni támadás után megismételték a felmérést, és gyakorlatilag ugyanolyan eredmény született: nyolc százalék támogatta, és 73 százalék ellenezte. A republikánus szavazók 60 százaléka ellenzi a Grönland elleni támadást, és mindössze 15 százalékuk támogatja.
A sziget egyéb módokon történő megszerzésére vonatkozó kérdésre is a tavalyi felmérésekhez hasonlóan reagáltak az amerikaiak: 28 százalék támogatta, 45 százalék ellenezte, és 27 százalék nem tudott dönteni. A kérdésben még a republikánusok sem egységesek, a párt szavazóinak 51 százaléka jó ötletnek tartja, 14 százalék ellenzi, és 34 százalék nem tudott dönteni ebben a kérdésben.
A republikánus politikusoktól érkező figyelmeztető szavak azonban egyelőre úgy tűnik, hogy nem hatották meg Trumpot. Az amerikai elnök pénteken újra megerősítette, hogy akár katonai erővel is kész megszerezni Grönlandot. „Ha nem tesszük, akkor Oroszország vagy Kína átveszi az uralmat” a sziget felett, annak az Egyesült Államok tulajdonába kell kerülnie, mert csak úgy tudják megvédeni. „Tenni fogunk valamit Grönlanddal, akár tetszik nekik, akár nem” – jelentette ki Trump. Azt mondta, szeretnének megegyezni a dánokkal és a grönlandiakkal, de „ha nem megy szépen, akkor majd megy nehezebb módon”.
A következő katonai akció, ami megoszthatja Trump bázisát, Iránban következhet. Az elnök múlt hét óta többször is megfenyegette az iráni rezsimet, hogy ha megölik a súlyos gazdasági helyzetből kiindult tüntetéssorozaton tiltakozókat, akkor keményen oda fognak csapni. A New York Times az ügyet ismerő amerikai tisztviselőtől és más forrásokból úgy tudja, hogy Trumpot az elmúlt napokban tájékoztatták az Irán elleni katonai csapások lehetőségeiről. Még nem hozott végleges döntést, de valóban komolyan fontolgatja, hogy katonai csapást rendeljen el.
Bár eleinte úgy tűnt, hogy a különösen a közel-keleti amerikai katonai beavatkozásokat ellenző Trump-táborban nehezen javítható töréseket okozott, amikor tavaly nyáron az elnök utasítására bombázásokat hajtottak végre Iránban, legodaadóbb támogatói végül besoroltak az elnök mögé.
Tüntetéshullámot indított el a minneapolisi gyilkosság
Trump külpolitikai lépéseinél azonban sokkal nagyobb felbolydulást okozott, amikor az amerikai idegenrendészet egyik ügynöke január 7-én agyonlőtt egy 37 éves amerikai nőt. Renee Nicole Good megölése után a Trump-kormányzat gyorsan önvédelemnek minősítette az esetet és belföldi terroristának nevezte a háromgyerekes nőt, de az esetről készült videófelvételek erőteljesen kétségbe vonták ezt a narratívát. Erről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
A hétvégén több tízezer ember vonult utcára több száz helyszínen szerte az Egyesült Államokban, hogy az ICE ellen tiltakozzanak, miközben egymás után terjedtek videók arról, ahogy az emberek mobiltelefonokkal a kezükben kergetik el, vagy szidalmazzák az ICE katonai taktikai ruhába öltözött, állig felfegyverkezett tagjait.
Bár Good megölését nagyrészt politikai oldaltól függően látják másként a republikánusok és a demokraták, az egész ügy még Trump egyes szavazói között is ellenkezést váltott ki, és kérdéseket vetett fel. A demokrata politikusok egyöntetűen felháborodva reagáltak az esetre, a republikánusok – egy maroknyi kritikus hangot leszámítva – a Trump-kormányzat narratíváját követve önvédelemnek ítélték Good megölését, és a rendvédelmi szerveket támogató nyilatkozatokat tettek. Azzal vádolták a demokratákat, hogy gyűlölködő nyilatkozataik felelősek az erőszakért, és több vérontás lesz, ha ezt nem fejezik be.
Közben a Trump-kormány illegális bevándorlók elleni kemény fellépése egyre nagyobb ellenérzést vált ki az amerikaiakból, akik nagy többsége támogatja ugyan a bűnöző illegális bevándorlók deportálását, de közben megvédené azokat, akik hosszú ideje ott élnek és nem követettek el bűncselekményeket. Ez már Trump megítélésére is hatással volt: míg a hivatalba lépése utáni hetekben a felmérések szerint az amerikaiak többsége pozitívan ítélte meg munkáját, ez mostanra megfordult, és az amerikaiak több mint fele negatív véleménnyel van róla.
A YouGov felmérése szerint, amit egy nappal Good megölése után, január 8-án készítettek, az amerikaiak 52 százaléka elítélte, ahogy az ICE végzi a munkáját, és 39 százalékuk állt ki mellettük. A kérdésben nagy a politikai szakadék: a demokraták 85 százaléka ítélte el a kemény fellépéseket, köztük 72 százalék erősen, míg a republikánusok 80 százaléka helyeselte az ICE lépéseit, és csak 10 százalék ítélte el. A Trump elnökválasztási győzelméhez nagyban hozzájárult független szavazóknak azonban már 62 százaléka nem nézte jó szemmel, ahogy az idegenrendészet végrehajtja Trump legfőbb politikai ígéretét.
Az ICE taktikáját az amerikaiak 51 százaléka tartja túl durvának, 27 százalék megfelelőnek és 10 százalék nem elég erőteljesnek. Még a republikánusok 16 százaléka is úgy gondolja, hogy az idegenrendészet túl durva taktikákat alkalmaz, míg a függetleneknél ez a szám 56 százalék, a demokratáknál pedig 83 százalék. Az ICE elleni tüntetésekkel az amerikaiak 44 százaléka ért egyet és 42 százalék ellenzi őket. A republikánusok 17 százaléka támogatja a tüntetéseket, 74 százalékuk nem ért egyet velük.
A szövetségi idegenrendészet népszerűsége az elmúlt egy évben közben hatalmasat zuhant:
míg tavaly februárban 14 százalékkal többen voltak azok, akik pozitívan ítélték meg az ügynökséget, mostanra 12 százalékkal többen vannak, akik negatívan tekintenek rá – írta az Axios. A feloszlatásának támogatottsága soha nem látott magasságokban emelkedett a Civiqs 2018 óta készített felmérésében. Míg a 2024-es elnökválasztás előtti időszakban 65 százalék ellenezte, és mindössze 20 százalék támogatta, mostanra az ellenzők aránya 50 százalékra csökkent, míg a feloszlatását támogató amerikaiak aránya 42 százalékon áll.
Egyre több ügyben mernek nemet mondani Trumpnak
Közben a képviselőházban törések mutatkoztak a republikánus egységben több belpolitikai kérdésben is. Január 8-án 17 republikánus képviselő ment szembe a pártvezetéssel és Trumppal, amikor a demokratákhoz csatlakozva megszavazták egy állami egészségbiztosítási támogatás meghosszabbítását. A tavaly év végén lejárt támogatások több mint húszmillió amerikainak segítettek csökkenteni az egészségügyi ellátás költségeit.
Ugyanaznap szavazást tartott arról, hogy felülbírálják Trump két vétóját, ami ugyan egyik esetben sem érte el a szükséges kétharmados többséget, de már az is jelzésértékű volt, hogy a republikánus vezetés engedte a szavazást. Az egyik jogszabály, egy Colorado államba tervezett vízügyi beruházás esetében 35; a másik, a Miccosukee indián törzs floridai területeinek megnöveléséről szóló törvény esetében pedig 24 republikánus képviselő mondott nemet Trumpnak.
A leglátványosabb azonban az volt, amikor decemberben az Epstein-iratok közzétételét egy kivételével az összes republikánus képviselő megszavazta, miután az ennek fél éven át ellenálló Trump a politikusok véleményét látva visszavonulót fújt, és a voksolás előtt váratlan pálfordulással támogatásáról biztosította a tervezetet. Erről itt írtunk részletesen.
Az Egyesült Államok célkeresztjébe került országokról és arról, mi várható Trumptól, műsorunkban is részletesen beszéltünk:
