Még három hónap sem telt el az évből, de nagyon úgy tűnik, hogy 2026 Donald Trump nagy rezsimváltási kísérleteinek éve lesz. Januárban az amerikai elnök egy meglepetésszerű katonai akcióval eltávolította a hatalomból Venezuela elnökét, Nicolás Madurót. Február végén Izraellel közösen háborút indított Irán ellen, ennek során megölték Ali Hamenei legfelsőbb vezetőt (bár kérdéses, hogy az azóta helyébe lépett fia irányítása alatt az országban történhet-e lényegi irányváltás, ez majd az amerikai–izraeli légicsapások végére derülhet ki). Január óta pedig egyre több jel utal arra, hogy egy már korábban is célkeresztbe került új országot vesz célba: Kubát.
Kuba kommunista rezsimjének megdöntése régóta fontos cél mind Trumpnak, mind Marco Rubio külügyminiszternek, akit személyes érintettség is motiválhat ebben a kérdésben. Rubio kubai bevándorlók gyerekeként született Floridában, és erősen Castro-ellenes környezetben nőtt fel Miamiban a hetvenes-nyolcvanas években.
Ám ellentétben Venezuelával és Iránnal, Kuba esetében Trump eddig nem forszírozta annak a lehetőségét, hogy katonai erőt alkalmazzon a rezsimváltás elérése érdekében. Éppen ellenkezőleg, az elnök következetesen azt állítja, hogy erre nem lesz szükség, mert a kubai gazdaság túl gyenge, és magától is összeomlik. Nyíltan beszélt arról is, hogy azt szeretné, ha az Egyesült Államok „baráti átvétel” útján szerezné meg Kubát.
„Kubában keresik a következő Delcyt”
Maduro január 3-i elfogása óta Trump többször hangoztatta, hogy szerinte a venezuelai olaj kiesésével a korábbinál is súlyosabb helyzetbe kerülő kubai rezsim bukása a küszöbön áll, és csak idő kérdése, hogy ez mikor következik be. Az elmúlt hetekben az elnök több nyilatkozatában és interjújában is szóba hozta a kubai helyzetet, múlt pénteken például a CNN riporterének egyenesen kijelentette, hogy Kuba „hamarosan elesik”. Állítása szerint a karibi ország megállapodást akar kötni az Egyesült Államokkal, ezért odaküldte Rubiót, hogy tárgyaljon velük.
„Meglátjuk, mi lesz belőle. Jelenleg erre koncentrálunk. Rengeteg időnk van, de Kuba készen áll, ötven év után” – mondta Trump, utalva arra, hogy most az iráni háború köti le a figyelmét, egyelőre ez a prioritás. Azt pedig nem tudni, ez még meddig tart: noha Trump múlt héten mondott olyat is, hogy már nincs mit lőni, a megugrott olajár hétfőre ismét emelkedni kezdett, miután arra utalt, az Irán elleni háború még több hétig is eltarthat. Ráadásul nemzetközi segítséget kért ahhoz, hogy helyreállítsák a közlekedést a világ egyik legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonalán, a Hormuzi-szoroson.
A kubai kormány visszautasította Trump kijelentéseit, és közölték, hogy nem folytatnak magas szintű tárgyalásokat az Egyesült Államokkal. Ugyanakkor nem cáfolták egyértelműen azokat a sajtóértesüléseket, amik szerint amerikai tisztviselők informális tárgyalásokat folytathatnak Raúl Guillermo Rodríguez Castróval, a korábbi kubai elnök és forradalmár, a most 94 éves Raúl Castro 41 éves unokájával.
Az Axios amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a Trump-kormányban továbbra is a Castro családot tekintik Kuba valódi döntéshozóinak, noha 2021 óta már Miguel Díaz-Canel tölti be az elnöki tisztséget. Rubio nem is beszélt Kuba hivatalos vezetőjével, sem más magas rangú tisztviselőkkel. Az Egyesült Államok szerint ők a Kubai Kommunista Párt apparatcsikjai, akik képtelenek elképzelni és letárgyalni a változásokat Kubában – mondta a lapnak egy másik, a Trump-csapat gondolkodásmódját jól ismerő forrás.
Ezért van az, hogy Rubio a kubai kormány hivatalos csatornáit megkerülve Saint Kitts szigetén tárgyalt Raúl Castro unokájával, akit az amerikaiak fontosnak tartanak a lehetséges rezsimváltás szempontjából. „Ezeket nem is annyira tárgyalásoknak, mint inkább a jövőről szóló megbeszéléseknek nevezném” – mondta a Trump-adminisztráció egyik magas rangú tisztviselője a kubai kapcsolatfelvételről. A lap forrása szerint Rubio és csapata úgy látja, hogy a 41 éves unoka és környezete a fiatalabb, üzleti szemléletű kubaiakat képviseli, akik szemében a kommunizmus kudarcot vallott, és akik értéket látnak a közeledésben az Egyesült Államokhoz.
A Raúlitóként is ismert fiatalabb Castrót politikai körökben El Cangrejo (Rák) becenévvel illették, mert az egyik ujja deformált. Trump tanácsadói rajta kívül más befolyásos kubaiakkal is beszéltek, de őt tartják a sziget legfontosabb emberének, akivel kapcsolatot kell ápolni. „Ő a nagyapja szeme fénye, a testőre volt, és szövetségesei vannak a GAESA néven ismert hatalmas katonai-üzleti konglomerátumban – mondta egy forrás, aki Rubio és Castro beszélgetéseit meglepően barátságosnak írta le. – Nincsenek politikai viták a múltról. A jövőről van szó.”
Elemzők szerint Trump – akárcsak Venezuelában – azt tervezi, hogy néhány tisztviselőt hatalmon hagy majd, és nem törekszik teljes rezsimváltásra. Maduro elfogása előtt Rubio és más kormányzati tisztviselők és tanácsadók kapcsolatban álltak a venezuelai elittel, ahogyan most ezt Kubában is teszik – állítják az Axios forrásai. Szerintük az, hogy Venezuelában a volt alelnök, Delcy Rodríguez lett az ideiglenesen kinevezett elnök, jelzés volt a kubai bennfenteseknek, hogy Trump és Rubio hajlandók megállapodásokat kötni a régi rezsim tagjaival, és akár kiegyeznének egy gazdasági liberalizációval is rezsimváltás nélkül. „Kubában keresik a következő Delcyt” – mondta a tárgyalások menetét ismerő egyik forrás. Eközben a felek közt a Szentszék is próbál közvetíteni, az utóbbi hetekben a kubai és az amerikai kormány képviselőit is fogadták a Vatikánban.
Mike Johnson, az amerikai képviselőház republikánus elnöke kedden azt mondta, hogy sem szükség, sem kedv nincs arra, hogy csapatokat küldjenek Kubába. „Azt hiszem, ez organikusan fog történni” – utalt arra, hogy szerinte a politikai és a gazdasági rendszer összeomlóban van, mert nem működik a szocialista rezsim. „Ha ez megtörténik, hogy rendszerváltás lesz, akkor nincs szükség amerikai csapatokra” – mondta Johnson a Miami Herald szerint.
A csónakos botrány
Az is borzolta a kedélyeket a két ország viszonyában, hogy február 27-én kiderült, két nappal korábban a kubai parti őrség tüzet nyitott egy, az ország felé közeledő motorcsónakra, amiben tízen érkeztek Florida felől. A kubaiak szerint az érkezők nyitottak rájuk tüzet, amikor meglátták az egységeiket, erre ők viszonozták a tüzet, ártalmatlanítva a fenyegetést. Négy állítólagos támadót megöltek, hatot megsebesítettek. A csónakban utazókról a havannai kormány azt állította, hogy az Egyesült Államokban élő kubaiak voltak, akiknek „ismert volt bűnözői és erőszakos aktivitásuk”, és felfegyverkezve érkeztek, hogy behatoljanak az országba, és ott terrorista akciót hajtsanak végre. A kubai egység parancsnoka megsérült a lövöldözésben.
Az eset a Kuba szigetének északi partvidéke előtti szigetlánc egyik tagja, Cayos Falcones előtt 1,6 kilométerrel, a nyílt vízen történt. A kubai belügyminisztérium azt állította, hogy a csónaknak floridai regisztrációs száma volt. A New York Times pár részletet is megosztott. A hajó szerintük egy 1981-es építésű, 7,3 méter hosszú Pro-Line motorcsónak volt, ami tíz ember szállítására lett tervezve. A csónak állítólag tele volt fegyverekkel, a hatóságok találtak támadó lőfegyvereket, kézigránátokat, Molotov-koktélokat, golyóálló mellényeket, teleszkópos irányzékokat és terepszínű álcaruhát.
A kubai kormány közölte, hogy Kuba meg akarja védeni vizeit, és a nemzet védelme pedig alapvető pillére a kubai állam szuverenitásának és a régió stabilitásának. Carlos Fernandez de Cossio külügyminiszter-helyettes később már azt mondta, az Egyesült Államok jelezte készségét, hogy „tisztázza ezeket a sajnálatos eseményeket”.
A motorcsónak utasaihoz csakhamar neveket is társítottak, kiderült, hogy valóban Floridában élő kubai bevándorlók, köztük többen amerikai állampolgárok voltak, és akadt, aki ült már kubai börtönben politikai okokból. Marco Rubio vizsgálatot ígért, és azt mondta: „Elég annyi, hogy rendkívül szokatlan ilyen lövöldözést látni a nyílt tengeren. Ez nem olyasmi, ami mindennap megtörténik. Ez olyasmi, őszintén szólva, ami nem történt meg Kubával nagyon hosszú ideje.”
A New York Times emlékeztetett, hogy 2022-ben már tüzeltek a kubaiak amerikai hajóra. Akkor a kubai belügy bejelentette, hogy 13 amerikai motorcsónakot foglaltak el, amik embercsempészetben vettek részt. Két hajóval tűzpárbajba is keveredtek. Az egyik hajó elmenekült ugyan, de az amerikai parti őrség elfogta, és az egyik, lövöldözéssel gyanúsított utasát átadták a kubaiaknak.
Az Axios megemlítette, hogy a mostani motorcsónakos eset egy nappal a Brothers to the Rescue nevű szervezet egy akciójának 30. évfordulója után történt: akkor a kubai hatóságok lelőttek két repülőt, amik Floridából felszállva a nyílt tengeren menekülő kubaiak után kutattak. A fegyvertelen gépeket Kuba állítása szerint a légterük megsértése miatt szedték le, megölve négy embert. Más vélemények szerint a repülők nemzetközi légtérben repültek.
Tüdőn lőtte a gazdaságot az olajembargó
A venezuelai beavatkozás óta az Egyesült Államok különböző eszközökkel egyre nagyobb nyomást helyez a kubai kormányra. Kuba hosszú éveken át lényegében ingyen kapott kőolajat ideológiai szövetségesétől, Venezuelától. A BBC szerint a Maduro-rezsim napi 35 ezer hordó olajat szállított Kubába, ami a sziget olajszükségletének körülbelül felét fedezte. Maduro bukása után azonban Trump rákényszerítette Caracast, hogy szüntessék be a kubai olajszállításokat. Sőt ennél is tovább ment, amikor január végén kiadott egy rendeletet, amiben vámokkal fenyegette meg azokat az országokat, amik olajat szállítanak Kubának. Mindez arra késztette Mexikót, Kuba utolsó jelentős olajbeszállítóját, hogy ők is leállítsák a szállításokat.
Ezek a lépések még inkább térdre kényszerítették Kuba törékeny gazdaságát, ami már eddig is eléggé szenvedett Trump korábbi büntetőintézkedései miatt. Miguel Díaz-Canel elnök múlt hétfőn az ország gazdasági modelljének sürgős átalakítását szorgalmazta, ami egyértelmű elismerése annak, hogy az amerikai olajembargó milyen súlyos károkat okozott. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint Kuba energiatermelésének 84,3 százaléka az olaj felhasználásából, elégetéséből származik, a források elapadása pedig együtt jár az alapvető szolgáltatások visszavágásával.
Az országban akadozik az áramellátás, a kórházakban korlátozzák a műtéteket. Egyre inkább hiány van élelmiszerből és üzemanyagból, az élelmiszerárak az egekbe szöktek. A szemét több helyen is hegyekben áll az utcán. A kubai kormány a válságra adott válaszként csökkentette az iskolai tanórák számát, részben leállították a tömegközlekedést és a szemétszállítást, és korlátozták a benzin értékesítését, így sok kubai kerékpárral vagy gyalog kénytelen munkába járni.
A kubai kormány a nem létfontosságú hivatalok működését is felfüggesztette az erőforrások megőrzése érdekében. Michael J. Bustamante, a Miami Egyetem kubai tanulmányok tanszékének vezetője szerint a gazdasági szankciók súlyosan érintik a kubai népet. „A helyzet nagyon nehéz, és itt valódi emberek élete forog kockán. Remélem, hogy mindenki szem előtt tartja ezt” – mondta a New York Timesnak.
Humanitárius válság szélén
Elemzők szerint Kuba most már a gazdasági és humanitárius válság szélén áll. Március első hetében egy ideig a sziget kétharmada sötétségbe borult, miután a hatóságok szerint váratlan leállás történt az ország egyik fő erőművében. A kubai nemzeti áramszolgáltató, az UNE azt közölte, hogy az áramszünet a sziget középső részén fekvő Camagüey tartománytól a nyugati partokig terjedő hatalmas területet érintette, beleértve a több mint kétmillió lakosú fővárost, Havannát is. És ez csupán egyike volt az elmúlt hetek nagy áramkimaradásainak. Ha pedig mindez nem volna elég, Kuba kerozinhiánytól is szenved, ami miatt több légitársaság, például az Air France is felfüggesztette a havannai járatait, újabb csapást mérve az ország fontos ágazatára, a turizmusra.
Az egyre romló humanitárius helyzetre az ENSZ kubai vezető tisztviselője, Francisco Pichón is felhívta a figyelmet egy februári konferencián, mivel az ország energiatartalékainak folyamatos csökkenése az egészségügyi ellátást, a vízellátást és az élelmiszer-elosztást is fenyegeti. Pichón szerint ötmillió krónikus beteg él Kubában, akiknek a kezelése veszélybe került az energiaválság miatt. Több ezer rákos betegnek van szüksége például folyamatos onkológiai ellátásra. Közel egymillió kubai – a lakosság 10 százaléka – tartálykocsikból szerzi be az ivóvizét, míg a szivattyúberendezések 84 százaléka elektromos árammal működik – mondta az ENSZ tisztviselője. Pichón sürgette a nemzetközi közösséget, hogy ezt a kubai válságot diplomáciai erőfeszítések révén, az Egyesült Államokkal együttműködve rendezzék.
Még a szigetre érkezett segélyeket sem lehet kiosztani, mert nincs üzemanyag a teherautókba. A gazdák sem tudják értékesíteni a megtermesztett rizst vagy jukkát, mert nem tudják a terményt eljuttatni a piacokra. Stéphane Dujarric, az ENSZ-főtitkár szóvivője február elején figyelmeztetett, hogy az amerikai intézkedések humanitárius összeomlást okozhatnak Kubában. Erre válaszul az amerikai pénzügyminisztérium új irányelveket adott ki, amikben enyhített a Kubába irányuló üzemanyag szankcionálásán: akár venezuelai olaj, akár amerikai gázolaj is érkezhessen a szigetországba, bár csak a magánszektor használhatja.
A népes floridai kubai közösség egy része örül a fejleményeknek, hogy az otthoni ismerősök, rokonok hamarosan tankolhatnak a kocsikba és az áramfejlesztőkbe. Másik részük szkeptikus, hogy a kubai kormányt ki lehet-e hagyni az olajelosztásból. A magánvállalkozásoknak ugyanis erre is engedélyt kell kérniük a vezetéstől. Ők úgy vélik, hogy a teljes ország összeomlása is belefér, ha cserébe magával rántja a rezsimet.
A Guardian februárban több ország magas rangú diplomáciai képviselőjével is beszélt Kubában. Ők arra panaszkodtak, hogy az Egyesült Államok ügyvivője, Mike Hammer semmilyen információt nem osztott meg velük arról, hogy mi Amerika terve az olajellátás megvonásán túl. Az egyikük így fogalmazott: „Az emberi jogokról beszélnek, és arról, hogy ez az év a változás éve lesz Kubában. De arról, hogy mi történik utána, alig esik szó.” A diplomaták arra készülnek, hogy elhagyják Kubát, ha a helyzet gyorsan romlik. „Mi értelme van itt maradnunk, ha nem tudunk dolgozni?” – kérdezte egyikük. „Felkészültünk, éberek vagyunk, és reméljük, hogy a józan ész továbbra is győzedelmeskedik” – mondta egy másik tisztviselő.
(További felhasznált források: Axios, Guardian, El País, New York Times, Vox)
