Egy gyilkosságért elítélt amerikai a 44 éve halott kutyájára hivatkozva bizonyítaná be, hogy ártatlan
Néha még évtizedek után is egészen szokatlan bizonyítékok fordíthatnak meg egy-egy bűnügyet. Egy soha nem vizsgált hangfelvétel, egy meggondolatlan pofon, vagy egy ellentmondásos vallomás tüzetes átvizsgálása feje tetejére állíthat egy ügyet.
De olyanról, hogy egy kutya miatt forduljon meg egy gyilkosságért elítélt rab sorsa, ritkán hallani.
Márpedig úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban ezt akarja elérni egy férfi. Paul Kovacichot azért ítélték el 2009-ben, mert a vád szerint a nyolcvanas években megölte a feleségét. Annak idején a vádiratban szerepelt Fuzz, Kovacich rendőrkutyája is, aki néhány nappal a gyilkosság előtt pusztult el.
A most 76 éves Kovacich kérvényt nyújtott be, amivel azt akarja elérni, hogy vizsgálják felül az ügyészség kutyáról tett állításait. Szerinte ugyanis számos hibát elkövettek, ettől pedig azt várja, hogy a felesége ügyében hozott ítéletet is új megvilágításba helyezi. Az ügyészek szerint ugyanakkor más bizonyítékokon a kutya kérdése nem változtatna.
Nyomtalanul eltűnt a felesége
Paul Kovacich kutyás rendőrként dolgozott a 90-es évekig. Feleségével, Janettel és két közös gyerekükkel Auburnben, Sacramento külvárosában éltek. A család életét 1982-ben tragikus esemény rázta meg: Janet egy nap eltűnt. Eltűnése napján a házaspár veszekedett. Janet azzal fenyegette meg a férjét, hogy összecsomagol és a gyerekekkel együtt elhagyja. Kovacich állítása szerint a veszekedés után elment ügyeket intézni, aztán beugrott a közelben lévő megyei börtönbe. Azt mondta, amikor hazaért, a felesége nem volt sehol, a táskájával és a pénztárcájával együtt eltűnt a házból. Kovacich maga jelentette be az eltűnést.
A rendőrségnek elég gyanús volt az ügy. Már csak azért is, mert Janet egy nappal korábban azt mondta az egyik barátjának, hogy fél Kovacichtól. Az is valószínűtlennek tűnt, hogy a nő önként elhagyja a gyerekeit. A naplóbejegyzései is arról tanúskodtak, hogy nagyon kötődött a kicsikhez. Mindennek tetejébe a férj alibije sem tűnt betonbiztosnak. A rendőrség azonban nem tudott vádat emelni Kovacich ellen, mert nem volt elég bizonyítékuk.
Közben nagy erőkkel folyt a Janet utáni kutatás. Az auburni rendőrség és tucatnyi más ügynökség több ezer órát töltött a keresésével. A hatóságok 10 ezer dolláros jutalmat ajánlottak fel a nyomravezetőnek. Kovacich két ismerőse azt vallotta a rendőrségnek, hogy a férfi korábban azt mondta nekik, van ötlete rá, hogyan lehetne tökéletes gyilkosságot elkövetni: egy bányaaknába dobná a holttestet. Holttest hiányában ugyanis nagyon nehéz egy gyilkosságot bebizonyítani.
Ebből kiindulva a rendvédelmi szervek átfésülték a közeli kanyonokat és barlangokat. A Nemzeti Gárda repülőgépei infravörös hőkereső berendezéseket vetettek be. Az FBI talajradar és egy szonár segítségével is vizsgálódott, felástak egy udvart. Még évtizedekkel később is nyomoztak az ügyben. Víz alatti üregekben és bányajáratokban kutattak, hátha. Éveken át semmilyen eredményre nem jutottak.
A nagy áttörés már jóval azután jött, hogy Janet Kovacichot jogilag halottnak nyilvánították. Túrázók egy koponyát találtak egy kiszáradt tómeder alján 1995-ben. A később elvégzett DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy Janet csontjait találták meg. A koponyáról hiányzott az alsó állkapocs és a fogak, de a jobb fül mögötti részen egy lyuk volt, amit a hatóságok szerint egy lövedék okozhatott. Az ügyész később csodák sorozatának nevezte a nő maradványainak megtalálását, és azt, hogy a golyónyom is rajta volt.
2009-ben 27 év börtönbüntetésre ítélték Paul Kovacichot előre megfontoltan elkövetett gyilkosságért. „Véleményem szerint a vádlottnak az volt a szerencséje, hogy az elmúlt 26 évben szabadon élhetett. Most itt az ideje, hogy igazságot szolgáltassanak” – mondta a bíró, aki szerint a férj hideg és önző módon vitte véghez a gyilkosságot.
„Húsz éve praktizálok büntetőjogi védőügyvédként, de egész pályafutásom alatt még soha nem láttam ilyen szégyenteljesen kivizsgált ügyet, és hogy valakit ilyen felháborító módon helyeztek vád alá” – mondta akkoriban Kovacich ügyvédje.
Paul Kovacich gyerekei, az anyjuk eltűnése idején ötéves John és a hétéves Kristi akkoriban nem hitték el, hogy az apjuk lehet a gyilkos, szerintük ártatlanul került börtönbe. Ők úgy emlékeztek vissza, hogy az apjuk mindig szeretettel beszélt az anyjukról, látták, hogy gyászol, és sok emléktárgyat megőrzött róla. Emellett szerintük Kovacich soha nem volt erőszakos. A nő testvére, Gary Gregoire viszont szentül hitt abban, hogy a sógora a gyilkos. Szerinte Kovacich „a jelvénye mögé bújt”.
Fuzz halála megdöntheti a jogerős ítéletet
Kovacich 2009 óta életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Idén nyílt először lehetősége arra, hogy kérvényt nyújtson be a feltételes szabadlábra helyezési bizottságnak. Csakhogy Kovacich beadványa nem egy szokásos kérvény volt. „Nem feltételesen akarok szabadlábra kerülni. Be tudom bizonyítani, hogy ártatlan vagyok” – írta. A férfi nem másra hivatkozik az ügyben, mint Fuzzra, az elpusztult kutyájára.
A beadványban Kovacich ügyvédei azt írták, hogy a 2009-es bírósági eljárásban bizonyítékként használták fel Fuzzt. Az állatot néhány nappal Janet eltűnése előtt halála rugdosta Kovacich – legalábbis ezt állította a nő ismerősi köre és az FBI is. Szerintük a kutyát büntetésként rúgta meg a férfi, amiért a szemétben hempergett. Kovacich ezzel szemben azt állította, hogy a kutyát megmérgezték. „Imádtam azt a kutyát. Egy kis energiabomba volt, csupa szépség” – mondta nemrég.
Hogy bizonyítsa az állításait, az FBI 2005-ben kiásta Fuzz maradványait, amelyeket egy műanyag szemeteszsákban temettek el, így elég jól megmaradtak. Elküldték a testet egy traumatológusnak elemzésre. A cél az volt, hogy a kutya halálával is alátámasszák, hogy Kovacich erőszakra hajlamos ember. A férfi védői szerint azonban ezzel félrevezették az esküdtszéket, és itt válnak relevánssá az egyik FBI-ügynök magánjellegű emailjei.
A védelem megszerezte egy FBI-ügynök, Christopher Hopkins és a kutya csontjait vizsgáló törvényszéki antropológus egykori levelezését. A személyes emailcímről elküldött levélben az ügynök azt írta, hogy Kovacich „rossz ember”. Aztán írásában levezette, hogyan bizonyíthatná be az antropológus a kutya sérülései alapján, hogy a férfi erőszakos. „Ez nagyon fontos része az esetünknek” – fűzte hozzá 2005-ben Hopkins. A szakértő nem tudta megállapítani, hogy pontosan mi ölte meg a kutyát 1982-ben, és nem talált arra utaló jeleket, hogy halálra rugdosták volna. Az viszont kiderült, hogy egy emésztetlen sertésbordacsontot is találtak Fuzz maradványai között. A védelem szerint ez okozta a kutya halálát.
Mivel azonban az emailezés annak idején személyes csatornán zajlott, ezért a tartalma nem került be az úgynevezett Brady-dokumentációba. Vagyis annak idején a védelem nem ismerhette meg a fenti információkat a tárgyalások előtt, pedig ezt törvény írja elő. Az 1963-as Brady kontra Maryland-ügyben hozott ítélet szerint a védelem rendelkezésére kell bocsátani minden olyan dokumentumot, amit a vádemelés során összeszedtek. Idetartozik minden olyan bizonyíték, amely a vádlott javára szól, és amely cáfolhatja a bűnösséget, enyhítheti az ítéletet, vagy alááshatja a tanúk hitelességét. Ebből lesz a Brady-akta. Ha ez hiányos, az eljárásbeli hibát vethet fel, és alááshatja akár az ítélet jogerősségét is.
„Nem tudok elképzelni ennél egyértelműbben dokumentált vagy kirívóbb Brady-törvényszegést” – írta Kristen Reid védőügyvéd az ügyészeknek a felülvizsgálati beadványban. Reid szerint Hopkins nemcsak elhallgatott bizonyítékokat, amelyek kétségeket ébresztettek volna Kovacich bűnösségében, hanem elrejtette az ártatlanság bizonyítékait is – ezzel segítve az igazi gyilkost abban, hogy megússza a felelősségre vonást.
Kovacich védőcsapatának ugyanis van teóriája arra, hogy ki lehetett a gyilkos, ha nem a férfi. Szerintük van rá esély, hogy Janet Kovacich a hírhedt Golden State-i gyilkos, Joseph DeAngelo áldozatává vált. DeAngelo az auburni rendőrkapitányság járőre volt, és pont a Kovacich család otthona körül teljesített szolgálatot abban az időben, amikor a feleség eltűnt. DeAngelo és Kovacich ismerték is egymást egy másik rendőrkutyát érintő ügy miatt. A védelem egyébként azt is állítja, hogy a hatóságok soha nem vizsgálták megfelelően Kovacich alibijét, egyszerűen eldöntötték, hogy az nem megfelelő.
Az FBI hallgat
Az ügyész, aki annak idején vádat emelt Kovacich ellen, azt mondta, hogy a magánjellegű emailek valóban alapot adnak arra, hogy felülvizsgálják a korábbi ítéletet. Ugyanakkor ezek szerinte nem változtatnak annak a 77 tanúnak a vallomásán, akik alátámasztották, hogy a házasság konfliktusos volt, és hogy Kovachich nem igazán sajnálta, hogy eltűnt a felesége. „Nincs tudomásunk semmilyen új tényről, amely megkérdőjelezné a bizonyítékokat ezekben a meggyőző kérdésekben” – mondta David Tellman, Placer megye főügyészhelyettese az AP-nek.
Az FBI nem nyilatkozott a sajtónak, de jelenlegi és korábbi ügynökök azt mondták az AP-nek, hogy a személyes címről küldött üzenetek sértik a hivatal szabályzatát, amely tiltja a személyes emailek használatát kormányzati ügyekben. Hopkins az AP-nek azt nyilatkozta: lehetséges, hogy azért használta a hotmailes címét akkoriban, mert az FBI-hoz köthető fiókjához talán nem fért hozzá. Emellett szerinte nem voltak olyan információk az emailekben, amelyek alapján Kovacich felmenthető lenne.
Az ügyészek ellenzik Kovacich feltételes szabadlábra helyezését is, mert a férfi nem végezte el a kötelező családon belüli erőszak és dühkezelési tanfolyamokat a rácsok mögött. „Nehéz itt lenni valamiért, amit nem követtem el. De ha be tudjuk bizonyítani az összes visszaélést ebben az ügyben, akkor megérte” – mondta Kovacich az AP-nek.
