„Három napon át vér folyt Budapest utcáin. Legyen vége, legyen rend, nyugalom, béke” – írta az akkor még Szabad Nép néven futó Népszabadság október 26-án (Szabad Nép, 1956. Október 26., 14. évfolyam). Ám a forradalom kitörése előtt, vagy éppen 23-án még a propagandától voltak hangosak az újságok.
A hazai lapok nagy része azzal foglalkozott, hogy befejeződtek a magyar-jugoszláv pártközi tárgyalások, a Magyar Nemzet egy rövid hírben arról is beszámolt, hogy csalók Piramis-játékkal próbálnak jóhiszemű áldozatokat beszervezni Budapesten, komoly pénzeket ígérve. Az Arcanumban újságokban kutatva kiderül, hogy 1956. október végén kifejezetten enyhe, szinte nyárias idő volt, a forradalom kitörésének napján 18-21 fok körül alakult a hőmérséklet. Bár röviden olvashattunk a diákszerveződésekről, az értelmiségiekből álló Petőfi Kör követeléseiről, a Szabad Nép hasábjain a forradalmi hangulatot nem érezhettük át a cikkekből.
Ma már pontosan ismerjük, hogyan zajlottak az események, amikor a diákgyűlés elfogadta egyetemisták tizenhat pontos követeléseit – többek között a szovjet csapatok kivonulását és Nagy Imre visszavonulását szorgalmazva. Tudjuk, hogyan demonstráltak a debreceni, majd a budapesti diákok, amely tüntetést először betiltották, majd mégis engedélyezték, aztán a békés felvonulás hogyan csapott ár fegyveres felkelésbe, miután a karhatalom tüzet nyitott a tömegre. Minderről a cikkeken, személyes történeteken vagy tanúvallomásokon túl az Arcanumon digitalizált rádiós leiratokból is tájékozódhatunk, követhetjük, hogyan omlott össze a tervezett műsor, és hogyan némult el a rádió.
Forradalmi hangulat
„Valósuljon meg az, amiért oly sokan meghaltak, amit a magyar nép java akar: Magyarország legyen független, demokratikus ország, amely a maga magyar útján halad a szocializmus felé.
Beszélnünk kell még az okokról, amelyek a felkelést kiváltották. Beszélnünk kell a nyomasztó felelősségről, amely egy népünktől elidegenedett, gonosz, a párttal nem azonosítható vezető klikket terhel, és beszélnünk kell e klikk politikájának hibáiról, bűneiről és vakságáról.
Beszélnünk kell arról is, hogy a felkelésben nemcsak azok vettek részt, akiket az ország helyzete felett érzett elkeseredés vitt a fegyveres harc útjára, hanem valóban ellenforradalmi erők és más rossz elemek is. És beszélnünk kell majd arról, hogy e harc tüze – ha nem is volt salakmentes – mégis elég erős volt ahhoz, hogy fejlődésünk sok gátját elégesse.
Ma azonban még másról kell beszélnünk. Nagy Imre miniszterelnöksége, Gerő Ernő leváltása, Nagy Imre és Kádár János első nyilatkozatai, a kormány várható átalakítása mind azt mutatják, hogy végre elkezdtük a helyes intézkedéseket” – közölte a Szabad Nép (Szabad Nép, 1956. Október 26., 14. évfolyam).
A Szabad Néphez hasonlóan a Népszava szintén a forradalmárokkal szolidarított, és a teljes szerkesztőség nevében adtak ki egy közleményt. Ebben elítélik Gerő Ernő – aki a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének első titkára, vagyis a párt legfőbb vezetője volt – rádióban elhangzott beszédét, és azt „provokációra alkalmasnak, a munkásosztály megcsúfolásának” minősítették.
„Ennek a beszédnek legveszélyesebb hatása, hogy az országban tapasztalható politikai feszültség csökkentése, a súlyos kérdések megoldása helyett az elmúlt évek unos-untig ismert frázisait ismételgeti. Dolgozóink joggal várják el a párt Központi Vezetőségétől, hogy ezekben az órákban felelősségteljesen, a nép óhajainak és vágyainak megfelelően foglaljon állást, amint az pártunk történelmének legszebb szakaszaiban mindig történt. [...] Ezért kijelentjük: nem vagyunk hajlandók fejbólintóan dolgozni olyan vezetés irányítása alatt, amely Gerő Ernő módjára képtelen megoldani hazánk sorsdöntő kérdéseit” – írták (Népszava, 1956. október 24, 84. évfolyam 251. Szám).
Káosz az utcákon
Hogy milyen lehetett a forradalom kitörése után Budapest utcáin sétálni, arról a Szabad Nép október 29-i számában írtak. Aláhúzták, hogy miközben a szétlőtt üzletek kirablásáról, fosztogatásról beszélnek, a tapasztalataik alapján egyáltalán nem ez a jellemző. Pontos képet festettek le arról, hogyan néztek ki a Bajcsy-Zsilinszky út betört kirakatai, a golyó találta, hatalmas lyukakkal tátongó üvegek, ahol egy karnyújtásnyira volt minden áru. De napok óta nem nyúlt ezekhez senki.
„Akad-e, akinek fáj rá a foga? Hogyne akadna – hiszen még nem volt olyan forradalom, amelynek zűrzavarát ne próbálta volna kihasználni néhány csirkefogó. De most nagyon nehéz helyzetben vannak ezek, mert a tényleges forradalmárok, mert a forradalmi ifjúság nem engedi őket. Az egyik kirakatból kilógott egy vég szövet. Valaki fel akarta emelni. Erre odalépett hozzá három diák, egyikük a szövethez nyúló férfi vállára tette a kezét, és csendesen így szólt:
»Ne nyúljon hozzá, mi nem ezért harcolunk. Nekünk semmi nem kell, ami a másé. Ne kelljen magának sem, mert nem engedjük meg.«
A kirakatokba odaírták az érintetlen áruk fölé: »Nem fosztogat a magyar!«” – és ehhez a jelenethez hozzátették, hogyan verték meg azt fosztogatót a Híradó mozival szemben lévő cipő üzletnél, aki egy seprűnyéllel törte be az üveget, majd hívta a többieket is. Ám a tömeg nem a kipakoláshoz csatlakozott, hanem a rongálót állították meg.
Budapesti események a tengerentúlon
A forradalom híre mindenhova elért, azokhoz a magyarokhoz is, akik Amerikában figyelték a magyar ügyeket, és álltak ki a forradalmárok mellett. „Hivatásunk magaslatán akarunk maradni ma is, midőn a szabadságszerető magyar ifjúság, karöltve a munkássággal és a katonasággal, történelmet ír szülőhazánkban.
Szolgálni véljük elveinket azzal, hogy a hazai eseményeket leplezetlenül, kendőzetlenül tárjuk olvasóink elé, és hogy ezt hathatósan elősegítsük, az elmúlt napokban négyoldalas rendkívüli kiadással adtuk az összmagyarság tudomására: a Los Angeles-i jóérzésű magyarok a Kossuth-szobor előtt demonstrációt rendeznek hazai véreink érdekében.
Fel vagyunk készülve arra, hogy a vörös terror itteni apostolai lebunkóznak bennünket, és újra a szélsőség hirdetőinek, háborús uszítóknak fognak titulálni, mocsokba mártott tollaikkal igyekezve ránk szórni a legaljasabb vádakat” – írta a kaliforniai magyarok lapja, a Californiai Magyarság (Californiai Magyarság 1956. november 9., 34. évfolyam, 45. szám).
A kaliforniai laphoz hasonlóan az Amerikai Magyar Népszava ugyancsak bizakodó volt, és még a forradalom letörésének híre előtt a New York Times-t idézték, ahol a magyar diákságot a márciusi ifjakhoz hasonlították, és büszkén számoltak be Gerő bukásáról.
„Ki tudja, október végén talán tényleg új szelek nyögetik az ősmagyar fákat…” – fogalmaztak október 26-án (Amerikai Magyar Népszava, 1956. október 26., 58. évfolyam 253. szám).
Ez a cikk egy fizetett promóció, úgynevezett PR-cikk, aminek a megrendelője az Arcanum Újságok
